2013. december 30., hétfő

29.fejezet:,,Fantasztikus" ötlet

Sziasztok! Igen tudom,hogy ez a rész elég rövid,és ,,sok" minden történik benne,de ez csak így sikerült!Jó olvasást:) Puszi♥


Amikor kinyitottam a szemem Matt szuszogott mellettem, körbenéztem, a ruháink az ágy körül hevertek.
Matt is kinyitotta a szemét és mosolygott,kék szemei csillogtak a boldogságtól.Közel hajolt és megcsókolt.
-Ugye nem bántad meg?-kérdezte amikor elhúzodtam tőle.
-Nem, csak, szeretnék veled beszélni.Sajnálom,hogy hisztiztem,de akkor is megcsókoltad Carolinet-beszéltem.
-Ő csókolt meg-javított ki.
-De egyenlőre ne mondjuk el a többieknek-kértem meg,féltem a reakciójától.
-Persze,nekem jó lesz,amíg veled lehetek-mosolygott rám és újra megcsókolt.
-De Matt most mennem kell,mert kiszúrják,hogy nem aludtam otthon,nem tudom,hogy fogok bemenni a kanapéra-nevettem.-És amúgy is, mit mondok, hol voltam?
-Menj Damonékhez,simán elhiszik,hogy a vendégszobában aludtál-magyarázta Matt.
-Ez egy jó ötlet-megcsókoltam,utána gyorsan felöltöztem.
Szinte rohantam a Salvatore házig,beosontam,hál Istennek senki sem volt lent,lábujhegyen bementem a szobámba.Lezuhanyoztam és lesétáltam a nappaliba, és ahogy gondoltam,mindenki ott ült,Alyson,Damon,Stefan és Elena.
-Sziasztok-intettem.
Mindenki kikerekedett szemekkel bámult rám.
-Itt aludtam-vállat vontam.-Éjjel jöttem be.
-De nem úgy volt,hogy beszélsz Mattel?-kérdezte Alyson.
-Nem beszéltem,nem érdemli meg-ráztam a fejem.-Idejöttem,felmentem az emeletre és aludtam.
-Eszembe se jutott, hogy esetleg ott lehetsz-mondta Alyson és homlokára csapott.-Elenáéknál nem voltál.
-Itt voltam-leültem a nappaliba Alyson mellé.
Alyson furcsán méregetett,szerintem ő tud valamit,vagy csak sejt,de majd letagadom,ha rákérdez,csak hisz majd nekem.
-Mit csinálunk ma?-kérdezte Alyson.
-Semmit-vont vállatt Elena.-Legalábbis én nem csinálok semmit.
-Én arra gondoltam,hogy ha ma nem is,de hétvégén elmehetnénk valahova kirándulni-mondta Aly és a tapsolt egyet.
-Te mehetsz-elnevettem magam,a többiek pedig fintorogva helyeselték,amit mondtam.
Végül addig győzködött minket,amíg be nem adtuk a derekunkat,kitalálta,hogy menjünk New Yorkba.Mivel más választásom nem volt,ezért összeszedtem pár cuccot, mert másnap reggel akartak indulni.

Este beültünk a Grillbe,Matt jött az asztalunkhoz felvenni a rendelést és rám mosolygott,Alyson gyanakvóan méregetett minket.
-Mond Aly-nevettem rá,miután Matt már hallotávolságon kívülre került.
-Nincs köztetek semmi?
-Nincs-ráztam a fejem.
-Al elárulod,hogy te mit akarsz csinálni New Yorkban?-kérdezte Stefan.
,,Köszönöm Stefan,megmentettél"-mondtam magamban.
-Bulizni-vigyorgott, Damon és Alyson lepacsiztak.
-Bulizni-motyogta az orra alatt Elena.
-Igen Elena, ahogy mondod-nevetett Damon.
Rözgött a telefon a zsebemben.Mattől kaptam üzenetetet:Győnyőrű vagy Liz!

Vigyorgtam a többiek bámultak rám,Alyson próbálta elvenni a telefonomat,de nem akartam lebukni,ezért egy ügyes mozdulattal zsebre vágtam.Nagyon kiváncsiak,most vagy gyanakodnak,vagy egyszerűen csak ilyenek.
-Emma írt-mosolyogtam.
-Persze, én meg higgyem el-vágta be a durcit Aly.
 Mindannyian nevettünk rajta,néha olyan gyerekesen tud viselkedni,na most ez is egy olyan pillanat volt.

2013. december 28., szombat

28.fejezet:Szeretlek

Sziasztok! Itt is az új rész,de a komik valahogy nem jönnek! :/ Puszi♥

Attól függetlenül,hogy én szakítottam Mattel még nagyon fáj,hiába van mindenki azon,hogy ne foglalkozzak vele és elterelik a figyelmemet,de Matt a Grillben dolgozik és hát, az a  törzshelyünk. Mire elfeledkeznék róla addigra mosolyogva elsétál előttem és újra minden eszembe jut.Ma még Carolinet is láttam,egy élmény volt,ahogy vigyorog rám és leül a pulthoz Mattel szemben.Alyson ma felajánlotta hogy menjünk el bulizni,bár kedvem nem sok volt,de beláttam,hogy vagy beleegyezek vagy nem száll le rólam.A délután folyamán pedig kifestettük a nappalit és szobámat, így már az egész ház elkészült,legalábbis ki volt festve.

Körbenéztem a cuccaim között,hogy van-e valami olyan,amit felvehetek egy buliba.Hát hogy lenne?De végül találtam egy fehér ruhát,amihez még fehér szandálom is volt.Elkészültem,hajamat begöndörítettem és halványan kifestettem magam.Felveszek egy maszkot,hogy senki se lássa,hogy mennyire szenvedek a szakítás miatt.Megkértem Damont,aki nálunk volt,hogy ha már így itt van,akkor tegye magát hasznossá és vigyen el a Grillbe,mert az volt a találka helyszíne.Persze,amikor odaértem Alyson még nem volt ott,és amikor már Damon elhajtott,akkor írt,hogy késik,mert most ért haza.Mivel jobb dolog,amivel elüthettem volna az időt,amíg várakozok nem jutott eszembe,ezért bementem a Grillbe és leültem a pulthoz.
-Liza,gyönyörű vagy-hallottam meg Mattet a hátam mögül.
Csak ennyi eszem van,idejövök amikor pont dolgozik.Úgy tettem mint aki nem hall,már szemben állt velem.Most tegyek úgy mintha nem látnék? ,,Liza ügyes vagy!"-mondtam magamban.-,,Te vagy a legjobb!"
-Mit hozhatok ennek a gyönyörű lánynak?-kérdezte meg újra, elnevettem magam.
-Egy kólát-válaszoltam.
-Bulizni mész?-kérdezte,és folytatta.-Vagy randid lesz?-itt a hangja nagyon szomorú lett.
-Alysonnal megyek bulizni-válaszoltam.Kényelmetlenül éreztem magam,hogy tudnék én randizni mikor kínoz az egész,hogy szakítottunk Mattel.
-Tudod,el szerettem volna mondani,hogy Carolineval nem történt semmi-kezdett bele.-Rossz kedve volt egy srác miatt.
-Ne mondj semmit,Matt kérlek-néztem rá könyörgően.
-De csak szeretném hogy tudd,hogy Carolineval nem történt semmi,az igaz,hogy elmentem hozzá és megcsókolt, de felálltam és hazamentem-mondta.-Bocsáss meg!
Ebben a pillanatban megbántam az egész szakításunkat,de attól függetlenül a hisztimet jogosnak tartom.
-Mehetünk?-hallottam meg Alysont a hátam mögül.
Ránéztem Mattre és elindultam Alyson után.Megmentett,mégis mit válaszoltam volna Mattnek?Hogy igen elhiszem és felejtsünk el mindent? Kiérve a Grilből Alyson azonnal nekem állított.
-Hallottam! Elhitted neki?-kiabált.
-Igazat mondott-válaszoltam.
-Aha,igen,tényleg-mosolygott Alyson,újra csöndben és nyugodtan beszélt.
-Gúnyolódsz?
-Hallgattam a szívverését-nevetett Alyson.
Komolyan ez a lány,néha olyan, mintha Damon női verziójával lógnék együtt,nem lehet Al a gyereke?
Vagy mi van ha testvérek és titkolják? Nem egyértelműen nem, maximum Damon gyereke lehet.Damon mint apa? Csapnivaló.
-Liza,most miért álltál meg az út közepén?-mikor Alyson rám szólt rájöttem,hogy megálltam a zebra közepén pár meterre a szórakozóhelytől.
-Csak elmélkedtem-nevettem,mikor arra gondoltam, hogy Damonnek nem lehet gyereke hiszen vámpír.
Beérve a buli helyszínére én azonnal leültem a pulthoz Alyson pedig eltűnt a tömegben.

Mi van akkor, ha Matt tényleg igazat mondott? És tudom,hogy igazat mondott,és én kidobtam őt ezért,pedig szerelmes vagyok belé.Tényleg kiborultam,hogy sokat volt Carolineval,pedig megérthettem volna,de akkor is volt egy csók,már csak rajtam áll,hogy megbocsájtok-e neki.
-Mi a baj Liza?-hallottam meg Alyson hangját a hátam mögül.
-Matten gondolkodom-böktem ki.-Nekem beszélnem kell vele.
Ezzel felpattantam a pulttól és gyors léptekkel kimentem az utcára.Előhalásztam a telefonomat a táskámból,10 óra,remélem még fent van Matt.Igen, amikor azt mondtam,hogy beszélnem kell vele,most azonnal kell vele beszélnem.Végig rohantam a városon,Matt nappalijából még fény szűrődött ki.Összeszedtem a bátorságomat és bekopogtam,Matt néhány perc múlva kinyitotta. Egy kinyúlt póló és egy agyonhordott kopott nadrág volt rajta,de még így is jól nézett ki.
-Liza te?-nézett rám kerek szemekkel.
-Hiszek neked és megbocsájtok-jelentettem ki,miközben levegőért kapkodtam.
Matt megcsókolt és behúzott az ajtón,utána felemelt és bevitt a szobájába,lefektettt az ágyára.
-Liza,szeretlek-mosolygott.
-Én is-mosolyogtam.
-De tényleg megbocsájtasz?-kérdezte.
Megcsókoltam, a ruhadarabok elkeztek lekerülni, és egyre hevesebben csókolóztunk.

2013. december 25., szerda

27.fejezet:Vége



Este hiába vártam Mattet az üres Gilbert házban nem érkezett meg.Pedig még ő volt az, aki velem akarta tölteni az estét.De még egy smst se tud küldeni nekem,hogy bocs,de nem megyek és még a telefonja is ki van kapcsolva,milyen jó fej. Napok óta azt érzem,hogy kezdünk távolodni,alig találkozunk,és ha valamit megbeszélünk az soha nem jön össze.Kezdem úgy érezni,hogy mi már nem illünk össze.Ha már előkészítettem a popcornt és a filmeket,akkor filmezek egyedül.Végül elaludtam a nappaliban,reggel Jeremy ébresztett fel.
-De mit csinálsz itt?-kérdezte.
-Mattet vártam és ahogy láthatod, nem érkezett meg-vontam vállat és visszacsuktam a szemem.
Jeremy egy sóhaj kiséretében leült a kanapé másik végére, ez nem a ,,Úristen Liza" sóhaj volt,hanem  a ,,tudok valamit,ami nem esne jól neked " sóhaj.
-Mond el-szóltam rá,és ülő helyzetbe tornáztam magam.
-Mit?-vágott ártatlan képet.
-A sóhaj-válaszoltam.
-De az semmi,csak egy sóhaj-vont vállat.
-Jeremy!-mordultam rá a kelleténél talán kicsit hangosabban.
-Jó,jó,elmondom-tette maga elé a kezét.
-Hallgatlak-fordultam vele szembe.
-Tegnap Matt hétig dolgozott-sóhajtott.
-Ezt akartad mondani?Ebből nem derült ki,hogy miért nem érkezett meg-ráztam a fejem.
-És egész este Carolineval volt a Grillben,aztán elmentek onnan-bökte ki.-Együtt.
-Mi?-elkerekedett szemekkel bámultam Jeremyt.-Hozzám nem jön el,de egész este az exével van?
-Én úgy láttam,hogy Caroline szomorú volt-tette hozzá Jeremy,de ettől csak idegesebb lettem.
-Ezzel nem segítesz-ráztam a fejem.
-De csak vigasztalta-próbálta védeni Mattet.
-Ahelyett, hogy átjönne a barátnőjéhez-kihangsúlyoztam a barátnő szót,ezt követően felálltam és felrohantam az emeletre.
Túlreagáltam,vagy jogos?Én úgy gondolom,hogy ha valamit megígér,akkor ne az exével legyen este és ki tudja mi történt,amikor elmentek.Annyira kiborít.Mindig koppanok,mindig én koppanok.
-Liza vendéged van!-Jeremy hangja szakított ki elmélkedésemből.
Lementem és azonnal megpillantottam az ajtóban Mattet,egymásra néztünk,hátat fordítottam és berohantam Elena szobájába.
-Liza!-rohant utánam.
Levágódtam az ágyra,Matt pedig bejött és leült mellém.
-Mi a baj?-nézett rám.
-Semmi-vontam vállat.
-Igazából azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek a tegnap este miatt-mondta Matt.
-Miért is kérsz bocsánatot?-néztem rá,nem tudta miről beszélek.-Azért mert nem jöttél át vagy mert az exedet vigasztaltad?
-Liza-nézett rám.-Sajnálom,hogy nem jöttem át,Jeremy mondta,hogy vártál rám,de Caroline nagyon ki volt borulva.
-Mindig Caroline-forgattam a szemem.
-Liza-könyörgően nézett rám.
-Azt áruld el,hogy mi történt miután elmentettek a Grillből-Matt arca eltorzult, és egy pillantra elfordult.
-Semmi-válaszolta,de láttam rajta,hogy hazudik.
-Őszintén-szóltam rá.
-Semmi-rázta a fejét.
-Carolinehoz mentetek?-kérdeztem,tudtam,hogy elmentek hozzá,láttam Matten.
Bólintott..
- Nem történt semmi?-kérdeztem.
Matt már nem válaszolt csak elfordult,azonnal rájöttem,összeállt a kép,nem kellett válaszolnia sem.
-Te velem jársz és az exedet vigasztalod,és lefekszel vele?Én meg várlak a egész este míg te nagyon jól szórakozol-felemeltem a hangom.
-De Liza,sajnálom-elém állt.
-Mit csináljak a sajnálatoddal?-léptem hátra,próbáltam erősnek mutatni magam.
-Kérlek-könyörgően nézett rám.
-Vége-jelentettem ki.-Menj el!
Könyörgően rám nézett,de még mindig erősnek mutattam magam,Matt pedig elment,becsuktam mögötte az ajtót,és lerogytam a földre,sírásban törtem ki.Nyílt az ajtó és valaki lekupordott mellém és átkarolt és elkezdte simogatni a hátam.
-Szakítottam Mattel-mondtam sírva.
-Most már értem az ajtócsapódást-válaszolt Jeremy.-Sajnálom.
Pár percig ott ültünk,aztán lementem reggelizni,az asztalnál Rick ült és valószínűleg rám várt.
-Szia Liza.Mi történt?-kérdezte.
-Szakítottam Mattel-böktem ki.
-Sajnálom-mondta Rick,majd pár perc múlva újra megszólalt.-Gondolom ma akkor nem festjük a házat.
-Engem már nem érdekel a házam-vontam vállat.
-Liza,ne mond ezt,ez a tiéd,és ki fogjuk festeni és nem törődünk Mattel-mondta és minden szót kihangsúlyozott.
Ránéztem Rickre és muszáj volt nevetnem, mert pár napja még én mondtam neki ilyen beszédeket.Megreggeliztem és Rick társaságában elindultam a házhoz,Alyson ragaszkodott hozzá,hogy csatlakozik.

2013. december 24., kedd

Boldog karácsonyt!

Sziasztok!Ezzel az ünnepi résszel szeretnék nektek Boldog Karácsonyt kívánni!Ebből kicsit jobban megismeritek Lizát és a családját! Ez csak egy különrész az előző karácsonyról.
Puszi:) 

Amikor kinyitottam a szemem kalács illatot éreztem,ránéztem az órára,hajnali hat.Emma már talpon van hajnalban,minden December 24.-én ez van.Kiszálltam az ágyamból, az ablak mellett elhaladva láttam,hogy még mindig sötét van odakint.Felöltöztem és lementem Jennához.
-Hóban ébred-kezdtem énekelni,amire Emma felnézett és el kezdett nevetni.
-Jó reggelt Lizi!
-Már sütsz?-kérdeztem.
-Csak amit tegnap nem tudtam,de örülnék ha segítenél-mosolygott.
-Persze-mosolyogtam.-Először is kiviszem a szemetet-ezzel elindultam a szeméttel kifelé.
Szállingózott a hó és csillogott a fűben,annyira megörültem,olyan régen volt már fehér karácsony.
-Emma,Emma havazik!-kiabáltam,amikor beértem.
-Olyan régen volt már fehér karácsony-mosolygott Jenna.-Segíts sütni,mert ma meglátogat minket Jane.
Jane anya húga,igazából,amikor anyáék meghaltak ő nem akart a gyámom lenni,de az sem tetszett neki,hogy Emma lett az.De mondjuk úgy,hogy azóta Emma és Jane ,,jóba lettek" és velünk tölti a karácsonyt,minden évben.
A délelőttöt az ételek elkészítésével töltöttük,dél körül befejeztük,kimentem elsöpörni a havat és segítettem a garázsból bevinni a nappaliba az fát.Betettük a nappali közepére,és el kezdtük rárakni a díszeket.Ez a kedvenc részem a karácsonyban.Arany gömbökkel és boákkal díszítettük fel,a csúcsra a csillagot én tettem fel.Mindig én szoktam.Amikor kisebb voltam akkor Emma mindig felemelt,hogy feltudjam tenni a tetejére a díszt.Szépen felöltöztünk és vártuk Janet,Emma gyorsan megsütötte a halat,hogy az legyen friss.Közben felmentem az emeletre,becsomagolni az ajándékaimat.Emma kap tőlem egy könyvet,amit régóta szeretne,és egy sálat a kabátjához,Jane pedig kap egy kötött pulcsit,és egy sapkát.Nora, Katiék anyukája szakácskönyvet kap.Katie kap egy nyakláncot és egy karkötőt,David kap parfümöt és egy inget.Anna már megkapta tőlem,ő egy albumot kapott,a közös képekből,és emlékekből.
Pont,amikor befejeztem a csomagolást megszólalt a csengő,rohantam ajtót nyitni. Kissé havasan és kócosan állt az ajtóban Jane.Vörös haja rövidebb volt és a szokásosnál vidámabb volt.
-Jane-jött ki Emma és megölelte Janet,aki időközben már levette a kabátját.
Én is megöleltem és beinvitáltuk a konyhába,idén még nem is láttuk őt.
-És mi van veled?-néztem rá.
-Semmi új,az egész évben utazgattam-válaszolt.
Jane újságíróként dolgozik, van amikor egész évben nem látom,pár évvel ezelőtt magával vitt engem Londonba.Karácsony előtt voltunk ott,rengeteg képet csináltunk,aztán karácsonyra hazajöttünk Emmához.Úgy tetszett az a hangulat,ami ott volt.
Jane táskájából előkerültek az ajéndékok és betette a fa alá,utána megvacsoráztunk.Persze én szerettem volna minél hamarabb kibontani a ajéndékokat,én imádom a karácsonyt és még mindig a vacsora a kedvenc részem az egész napban.Gyorsan bepakoltam az ajándékaimat a fa alá,Emmáék még mindig húzták az időt,kínomban Emma ajándékait is bepakoltam a fa alá.Végül befejezték az evést és mehetünk ajándékot bontani.Én nem azért várom,hogy én mit kapok,hanem hogy nekik fog-e tetszeni.Először is csináltunk képeket a fáról és egymásról.Utána átadtam az ajándékomat Emmának és Janenak.Mindketten annyira örültek neki,eltaláltam.Istenem,de jó!Emma a kezembe adott egy nagy dobozt,aranny csomagba volt,letéptem a csomagolópapírt kaptam egy úgy fényképezőgépet.
-Emma köszönöm!-könnyek folytak az arcomon és közben nevettem.
-Ne csak nekem köszönd-vigyorgott.-Jane ötlete volt!
-Köszönöm!
Miután minden ajándékot kicsomagoltunk néztük a karácsonyi filmeket.

2013. december 20., péntek

26.fejezet:Olyan, mint Damon

Sziasztok!Új szereplő felbukkanása!Karácsonyi hangulatban vagyok nagyon.Jó szórakozást a részhez! Puszi♥

-De a konyha az olyan szép pirosas lesz-magyaráztam Ricknek,aki a festékek között kutatott.
-És a szobád?-nézett rám.
-Mondtam,hogy világos lila-nevettem.
-Oké,barackszín a nappaliba megtalálva,piros a konyhába megvan,fehér az előszobába és a fürdőszobába meg van,világos lila megvan-sorolta Rick,miközben én kihúztam a listáról a színeket.
Fizettünk,utána mindent bepakoltunk a kocsiba.Sajnáltam Ricket,mert állandóan ásítozott és álmos volt,mert voltam szíves kora reggel felébreszteni.Szegény!Rickkel becipeltük a festékeket a lakásba,ő hozott mindent, amire szükség volt a festéshez,csak tényleg neki kellett állni a munkának.El kezdtük festeni a konyhát.Rick nagyon koncenrtált a festésre én meg őt piszkáltam.
-Hogy hogy most nem iszol?
-Liza,könyörgöm-nézett rám.
-Jó,jó békén hagylak-festettem tovább.
Miután kifestettük a konyhát, meghívtam Ricket egy italra,kárpótlás a korán kelés miatt.
-Ne haragudj,hogy korán felkeltettelek-kértem bocsánatot.
-Inkább meg szeretném köszönni-kezdett bele Rick.-Ma nem gondoltam Jennára,és ezt neked köszönhetem.
Beszélgettünk még egy kicsit,utána ment haza aludni,mert nagyon elfáradt,megértem,tényleg.Én pedig úgy döntöttem,hogy elmegyek a Salvatore házba,Damonhoz.

Zenét hallgatva,csendesen sétáltam a város másik felére.Olyan nyugodt és csendes volt ez a város,otthon ilyenkor még rohanás volt.Nemsokára megérkeztem a Salvatore házba,betértem a megszokott úton,ami a házhoz vezet.Bekopogtam,néhány perc múlva kivágódott az ajtó és Damon állt velem szemben,szokásos öltözékében,ami nem volt más mint fekete póló és sötét farmer,meglepődnék ha fehér pólót viselne egyszer.Haja a megszokott módon össze-vissza állt a kék szemei ragyogtak,boldognak tűnt.Megölelt engem és beljebb invitált.
-Rickel festettetek?-kérdezte.
-Igen,de hazament,álmos volt-vontam vállat.
Amikor a nappaliba értem,egy sötétbarna hajú,húszas éveiben járó lány ült.Mosolyogva nézett engem.
-Liza,szeretném bemutatni neked egy régi barátomat,a legjobb barátomat Alysont-mutatott a kanapén ülő lányra Damon.
-Neked vannak barátaid?-nevetettem rá, egy szemforgatással véleményezte.
-Kedvelem ezt a lányt-állt fel nevetve,és odasétált hozzám,kezet nyújtott.-Amúgy az egyetlen barátodat,ha már itt tartunk-nevetett Damonra.
-Al,én eddig örültem neked,de most már nem annyira-vágott komoly arcot Damon.
-És ezt higgyem el?-nevetett a lány.-Mikor is ismertelek meg?
-Régen-mosolygott Damon,én pedig ezzel az ő is vámpír? arccal néztem rá.-Igen,Liza ő is vámpír.
A lány szemrebbenés nélkül visszaült a kanapéra.
-Tudnád mennyi mindent végig néztem-kezdett beszélni Alyson.-Damon nem volt soha jófiú,de én igazából az első találkozásunkkor megkedveltem,ami nem tegnap volt.
-De eddig nem is tudtunk rólad,vagy csak én nem tudtam-akadékoskodtam.
-Hát,amikor Damon visszajött Mystic Fallsba én kirándulgattam,de el kezdett hiányozni-mondta Alyson.
-Alyson?-hallottam meg a hátam mögül Stefan hangját.
-Csak nem a nagy Stefan Salvatore?-vigyorgott Alyson.
-Teljes életnagyságban-vigyorgott Stefan.
-Hiányoztam?-kérdezte Alyson nevetve.
-Őszintén kérdezted,vagy vicceltél?-kérdezte Stefan,de még mindig vigyorgott,ez az a beszélgetés amikor nem tudom eldönteni,hogy ők barátok-e.
-Sajnálom,ami Lexivel történt-vágott együttérző arcot Alyson.De ki az a Lexi?
-De remélem tudod,ki miatt történt-válaszolt Stefan,és a fejével Damon felé mutatott.
-Ki az a Lexi?-kérdeztem alig hallgatóan.
-Stefan legjobb barátja volt-válaszolt Alyson.
-Volt,mert a Damon védte magát,mint ahogy mindig-válaszolt Stefan.
-Hagyjuk ezt a témát-legyintett Alyson.-Nem válaszoltál arra, hogy hiányoztam-e.
-Talán egy picit,jaj bocsi nem-grimaszolt Stefan.-Így most már két Damon szabadult be Mystic Fallsba.-Alyson fura arcot vágott,Stefan elnevette magát és odasétált Alysonhoz és megölelte.
-Ez igaz-vont vállat Alyson.
-Nem tudom feltűnt-e,de még mindig itt vagyok-hadonászott a kezeivel Damon.
-Hogy lehetne elfelejteni?-grimaszolt Stefan és levágódott a kanapéra.
-Nem megyünk el a Grillbe?Jó rég voltam már ott-kérdezte Alyson.
-Én várom a barátnőmet-volt vállat Stefan.
-Liza?-kérdezte Damon.
-Megyek,de induljatok el-legyintettem.
-Mi történt Lexivel?-kérdeztem Stefant,amikor egyedül maradtunk.
-Damon történt-ezzel felállt és ott hagyott a nappaliban,én pedig Damonék után futottam.
-Nekem el kell mennem valahova,de elviszlek titeket a Grillbe-magyarázta,beültünk az autójába.

Egy ajtóhoz közeli asztalhoz ültünk le,Matt jött felvenni a rendelésünket.Várjunk csak.Matt?Mióta dolgozik itt?
-Szia Kicsim-egy puszit nyomott az arcomra.
-Te mióta dolgozol itt?-kérdeztem.
-Pár napja kezdtem,de már említettem,csak el voltál foglalva a házaddal-válaszolta.-Mit hozhatok?
-Na, azt hittem sosem kérdezed meg-mondta Alyson,az ő stílusa sem jobb Damonénál.
-Kitalálom-nézett rá Alysonra.-Damon barátja.
-Honnan tudod?-kérdeztem.
-Elég rá nézni-vont vállatt Matt.
-Nem egy pohár narancslevet-mondtam.
-Bourbont,köszi-mondta Alyson.
-Mindjárt hozom-Matt elsétált.
-Ő a barátod?-kérdezte Alyson.
-Igen-vigyorogtam.
-És jól megvagytok?-kérdezte.
-Eddig jó volt minden,de mostanában alig látom,és én nem tudtam az új munkahelyéről,nekem elfelejtette elmondani-válaszoltam.-De mesélj magadról.
-Mit akarsz hallani?
-Hogy ismerted meg Damont,te már akkor vámpír voltál?
-Igazából elég régen történt-kezdett bele a mesélésbe.-Rég vámpír voltam,mert nem volt más választásom,de az egy régi történet.Csaposként dolgoztam egy bárban,ahova Damon minden este bejárt,el kezdtünk beszélgetni,aztán már igazából miattam járt be,de sosem volt köztünk semmi több.Aztán barátok lettünk és minden zűrt együtt csináltunk.Röviden talán ennyi is.
-Értem.De miért kellett vámpírrá változnod,azt mondtad hogy nem volt más választásod,miért?-kérdeztem.
-Beteg voltam-válaszolta.-És az akkori barátom,aki vámpír volt,micsoda véletlen,átváltoztatott és lelépett.
-Meghoztam a rendeléseteket-hallottam meg Matt hangját a hátam mögül.
Lerakta elénk a poharakat és rám mosolygott.
-Este találkozhatnánk itt,mit szólsz?-kérdezte.
-Rendben-vigyorogtam.
Matt ott hagyott minket és Alyson vigyorogva méregetett.
-Most te mesélsz, újra-mutatott rám.
-Ömm,oké-vágtam rá.-Egy kisvárosból jöttem ide,reménykedtem abban,hogy itt be tudok illeszkedni.Aztán megismertem Mattet és most minden szép-mosolyogtam.
-Neked aztán tartalmas az itteni életedet-nevetett.
-Kihagyam azt, hogy Katherine elrabolt kétszer és hogy Jenna vámpír,ő Elena nagynénje,a legjobb barátom vérfarkas-beszéltem.
-Állj,állj-mutogatott Alyson.-Lassabban,Katherine Pierce?
Bolintottam.
-Az a Katherine Pierce,aki mindkét Salvatore tesóval kavart?-kérdezte elkerekedett szemekkel.
-Damon nem mesélte még?
-Igazából még csak ott tartott,hogy Elena úgy néz ki, mint Katherine és Tyler Lockwood vérfarkas-hadarta.
-Jenna,Elena nagynénje és Klaus vámpírrá változtatta-magyaráztam.
-Sok mindent el kell még mesélnie,úgy érzem.
-Meddig maradsz?-kérdeztem.
-Ideköltözöm-vigyorgott.-Persze csak akkor, ha Stefan megengedi-vágott komoly arcot majd elnevette magát.-Ja,nem kérdezem meg,csak úgy beköltözöm.
Elnevettem magam,utána elmentünk sétálni és megmutattam neki a házamat,egyenlőre kívülről.
-Egyedül fogsz itt lakni?-kérdezte,én csak bólogattam.-És Matt?
-Ohh,nem,nem,nem vele-ráztam a fejem.
-Hevesen tiltakozol-nevetett.
-Én szeretem,de nemrég jöttünk össze és nem tudom mi lesz ebből-magyaráztam.
Hirtelen leállt mellettünk egy autó,rendesen megnyugodtam,amikor megláttam,hogy Damon az.
-Nem voltatok a Grillben,aztán gondoltam,hogy Liza elcipelt a házához-nevetett Damon.
-Haha-grimaszoltam.
-Mikor akartad elmondani,hogy Katherine visszatért?-állított neki rögtön Alyson.
-Al,nem is volt soha elzárva,amíg én szenvedtem ő kirándulgatott-válaszolt Damon.
-Ahh-vágott furcsa arcot.-Tipikus ettől a nőtől.
-Te ismered Katherinet?-kérdeztem.
-Nem,de Damon sokat mesélt róla,szóval olyan mintha igen-vont vállat.
Damon a Salvatore ház előtt leparkolt,bementünk a lakásba,a kanapén ott ült Rick,Elena és Stefan.
-Sziasztok-intettem mosolyogva.
-Szia Liz!-intettek vissza.
Elena és Rick furcsán méregették a mellettem álló Alysont.Damon meg sem szólalt,csak állt és nézte a többieket.
-Sziasztok!-intett Alyson.-Damon egy régi, nagyon jó barátja vagyok.
-Azé a Damoé?-kérdezte Elena és a mellettem álló Damonre mutatott.
-Nos,képzeld-grimaszolt Damon.
-Alyson ő itt Rick,aki a legjobban megért,rajtad kívül-mutatott Rickre.-És ő Elena.
-Ennyi?-kérdezte Elena.
-Aki szeret nyávogni és hősködni-vigyorgott Damon.
Elena szemforgatással nyugtázta,utána ő és Stefan leléptek,és négyen maradtunk.Rick és Alyson jól elbeszélgettek.




2013. december 15., vasárnap

25.fejezet:Önállósodni szeretnék

Sziasztok!Sikerült hoznom a részt,és elkészült az Információk oldal.Várom a komikat!Puszi♥


Egy hét telt el Jenna elköltözése óta,Ricket azóta nem lehet látni,egész nap alszik vagy jobbik esetben csinál valami hasznosat,vagy valami hasznosnak hitt dolgot,-próbál mosogatni,vagy főzni-ami persze többnyire rosszul sül el.Este Damon társaságában elmegy inni,vagy Damonéknál isznak,és az éjszaka közepén esik haza.Valahogy ki kell szakítani ebből,mert ez így nem mehet tovább,Jenna nem halt meg,csak elment,de nem értem,hogy miért megy egy emberekkel teli városba és miért pont a nagynénémhez költözik,kicsit féltem Emmát.De Emma elmondása szerint nagyon jól megvannak és Jenna elmondott neki mindent és Emma verbénát iszik.Elena és Jeremy jól viselik,hogy Jenna elment,mert mindennap beszélnek vele és mi tudjuk,hogy neki így jobb lesz.
Én már nagyon gondolkozom azon,hogy veszek egy házat,igaz hogy Jenna elköltözésével simán maradhatnák a Gilbert házban,de nem akarok,őnállósodni szeretnék.Most is épp háznézőbe megyek,egyenlőre Elenáéknak nem szóltam,ezért Bonnie kísérget engem.Eddig még egy olyan házat sem találtam ami megfelelne.Ami szép és jó lenne,pont olyan amilyet szeretnék,az túl drága,pedig nem kevés spórolt pénzem van,és Emma is segít a házvásárlásban,de vannak bizonyos határok.Van az a kategória is,ami árban megfelel,de vagy túl kicsi,vagy túl öreg.Ez a mai nap az utolsó reménységem,fél Mystic Fallst megjártam.A város széle felé van egy nagyon jó állapotban lévő ház,kisebb felújításra szorul,de ez még belefér.Őszintén remélem,hogy árban és nagyságban is meg fog felelni.Bonnieval és az ingatlanossal a ház felé tartottunk(nem messze a háztól találkoztunk),közben az ingatlanos a házról mesélt,hogy az előző tulajdonosai még be sem fejezték,de munkalehetőség miatt elköltöztek,hát remélem,hogy tetszeni fog,mert eddig szép és jó,amit elmondott róla.
Az udvar nem túl nagy,de nem is túl kicsi,bámire ki tudom használni és akár még kialakíthatnám úgy is,hogy tudjak itt fotózni.Bementünk a házba,volt négy tágas szoba,és egy konyhának való helyiség,és persze fürdőszoba.Engem eddig elvarázsolt a ház,munka persze lesz vele elég.Az ára sem volt sok,ahhoz képest,hogy mennyire szép és nagy.Bonnienak egész hazaúton arról áradoztam,hogy hogyan fogom berendezni,de persze még megbeszélem Emmával.Még egy kis műtermem.Hazaérve ezzel tömtem  Rick fejét, aki épp most mászott elő a barlangjából.Persze nem volt túl lelkes és egy üveg bor társaságában vissza is ment.Aztán felhívtam Emmát,akivel megbeszéltük,hogy megvehetem.Miután letettem a telefont,lehívtam Elenát és Jeremyt a nappaliba,elmeséltem nekik az új ötletem,hogy találtam egy házat és megveszem és önállódosodok,elég jól fogadták,ahhoz képest amire számítottam.Nagyon lelkesek voltak,aminek nagyon örültem.Kitaláltam,hogy Ricket fogom nyaggatni,hogy segítsen a festésben és lehet,hogy fel tudom kaparni a földről.

Miután hazatértem a találkozóról az ingatlanossal és a kulcsok végre a kezemben voltak,bementem Rick szobájába,ahol sötét volt.Elhúztam a sötétítőket,az ágy körül szétdobálva Rick ruhái,üvegek mindenhol.Rick rögtön a szemét kezte takarni.
-Nem öl meg a fény-válaszoltam és lerántottam róla a takaróját.
-Liza,hagyjál,én senkit nem zavarok,menj ki-kiabálta.
-Nem,mert dolgod van-nevettem.
-Milyen dolgom?-nézett rám döbbentem.
-Zuhanyozz le és öltözz fel-utasítottam és kimentem.
-Biztoshogynem-kiabált utánam.
Visszamentem a szobába és leültem az ágya szélére.
-Liza!Menj ki,idegesítesz-mutogatott az ajtó felé.
-Míg le nem zuhanyozol és fel nem öltözöl,addig ki nem megyek innen-mondtam és vigyorogtam.
-Akkor sokáig fogsz itt ülni- nevetett és fejét a párnájába fúrta,én csak bámultam tovább végül felnézett.-Jó megyek.
Kiszállt az ágyból,kezébe fogott egy nadrágot és egy felsőt és kiment a szobából,én lementem a konyhába és ott vártam,amíg Rick készülődött.Néhány perc múlva megjelent a konyhában.
-Szóval hova megyünk?
-Rick kimegy nappal a lakásból?Mi történt itt?Már nem játszod tovább a denevért?-lépett elő Elena Rick háta mögül.
-Szia Elena-forgatta a szemét Rick.-Na szóval,indulunk?
Gyalogosan mentünk a házamig-de jó ezt így kimondani-mert Rick már nem vezethetett,mert ivott.Amikor megálltunk a ház előtt, egy Tadamm kíséretében a házra mutogattam.
-Ez a házad?-nézett rám,egy mosolyt véltem felfedezni.
-Az lesz-mosolyogtam.-És te segíteni fogsz-közben kinyitottam az ajtót és elindultam be.
-Héhé!Miben fogok segíteni?-kérdezte miközben utánam jött.
-Először is,ma megnézed a házat,aztán pedig segíteni fogsz,visszatérsz az élők közé-mosolyogtam rá.
-Liza,felnőtt vagyok,nincs szükségem a pátyolgatásodra-tiltakozott.
-De nekem szükségem van a segítségedre,Rick-néztem rá kiskutya szemekkel,végül elnevette magát és beleegyezett.
Bemutattam neki az egész házat,magyaráztam,hogy mit hogyan és hova szeretnék és megbeszéltük,hogy együtt kifessük.Ricknek is tetszett,de nem díjazta az ötletet,hogy ő segítsen nekem.

2013. december 13., péntek

24.fejezet:Ez a sorsom

Sziasztok!Hiába vannak előre megírva a részeim én szeretem előtte átnézni,hogy vannak-e hibák,de odáig nem jutok el,nagyon el vagyok havazva.Próbálom elkészíteni a külön oldalakat a szereplőknek és a bemutatkozásomnak,új szereplőknek keresek neveket.Jövő hét folyamán nem lesz rá időm,mert ilyen fogalmazást írunk,olyan írásbelit,stb.
Kérdéseiteket várjuk a videóhoz és természetesen az ötleteiket és várom,hogy mit szeretnétek olvasni a blogban.Komizzatok!És ha minden jól megy még a hétvégén hozok részt!Puszi♥


Rick szemszöge:
Én nem tudok Jennára haragudni,amiért megharapott,nem értem,hogy miért fújja fel ennyire,ezért nem kellett volna összepakolnia és elköltöznie,itt hagyni engem Elenával és Jeremyvel.Miért van az hogy én bárkit szeretek az vámpír lesz és elhagy engem?A Grillbe vezető úton volt időm gondolkozni mindenen.Hagyom Jennát,nem fogok utána futkározni,ha akar akkor hazajön,ha nem nem.Nem tehetek semmit,ez a ő élete,az ő döntései.A Grillbe érve azonnal leültem a pult mellé és kikértem a szokásos italomat,a pulton dobolva vártam,hogy a pincérnő kiöntse és elém tegye,közben körbenéztem, az asztaloknál boldogabbnál boldogabb emberek ültek,szerelmes párok,baráti társaságok.Végre megkaptam az italomat és rögtön megittam a pohár egész tartalmát.
-Miért lógatod az orrod?-hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot.
-Elhagyott a barátnőm,amúgy semmi okom sincs rá-válaszoltam egy vállvonás kiséretében,
-Mi történt?--nézett rám.
-Megharapott,utána hiába mondtam,hogy nem probléma,összepakolt és elment,elköltözött.Ki tudja hova,a ,,gyerekeket" pedig rám bízta.Damon,mit csináljak én a barátnőm nélkül,két tinivel?
-Rick,vissza fog jönni-tette kezét a vállamra.
-Nem jön,ő már nem az a Jenna,aki a vámpírrá változás előtt volt.Mit csinálok én nélküle?
-Én itt vagyok neked-mosolygott.-2 pohár whiskyt-intett a pincérnőnek.
-Akit én szeretek,az vámpírrá változik és elhagy.Ott van Isobel,és most Jenna.Az a sorsom,hogy nem lehetek boldog?
-Isobel az én hibám,sajnálom-válaszolt Damon.
-Volt választása,mindig van választás,mindig.
-De hidd el,hogy Jenna vissza fog jönni,mert szeret téged-magyarázta Damon.
-A a vámpírrá válás előtti Jenna visszajött volna.Az új önmaga nem is hasonlít a régire,ő már nem az, akit szerettem-magyaráztam és még a beszélgetés kínossá válása előtt,eltereltem a témát,mert nem a mi stílusunk ennyire kibeszélni a szerelmi életünket.-Ööö,Katherine azóta nem bukkant fel?
-Eddig nem,de ami késik, az nem múlik-legyintett.
Damonnal órákig iszogattunk a Grillben,nem voltam részeg,de nem a legjózanabb állapotomban estem haza,az előszobában valamit feldöntöttem és rögtön ott termett Elena,aki kerek szemekkel bámult rám.
-Rick,te részeg vagy?-támadt rögtön nekem.
-Neked is szia,Elena-próbáltam kikerülni,de nem hagyta.
-Milyen példát mutatsz Jeremynek?-most nagyon nincs kedvem Elenához
-Nem fogok vodkát tenni a narancslevébe-kikerültem.
-Rick,beszélni akarok veled-szólt utánam.
-Én is annyi mindent akarok-fordultam vissza és kicsit megemeltem a hangon,Elena nem szólt.-Szeretném visszakapni Jennát,szeretnék aludni,szeretném ha leszállnátok rólam.
-Rick,kérlek-szinte már könyögött,jó hogy le nem térdelt.
-Hallgatlak-álltam elé.
-Menjünk be a nappaliba-elindult a nappali felé,és levágódott az egyik fotelba.
-Mondd-utasítottam.
-Jeremy fél,hogy téged is elveszít és én is.Túl sok mindenki ment el-magyarázta.
-Én nem fogok elmenni-válaszoltam.-Ennyi?Különben is,Jenna vissza fog térni.
-Na, ez a másik-lett Elena arca hirtelen nagyon szomorú.
-Elena!
-Nem jön vissza-egy pillanatra megakadt.-Emma hívta Lizát,hogy odaköltözik hozzá és esze ágában sincs visszatérni,sem ma,sem holnap,sem jövő héten,sem soha,le szeretné zárni életének ezt a szakaszát-Elena szavai meglepetésként értek,számítottam rá,hogy nem jön vissza,de reménykedtem.
Eddig nem is gondolkodtam el azon,pont azért mert azt hittem Jenna visszajön,hogy egyedül leszek két tinivel, és hogy ennyit jelentett neki az egész,ami köztünk volt.A régi Jenna sosem hagyott volna el engem,ez az új, a vámpír Jenna,az elmúlt egy hétben annyi meglepetést okozott,hogy meg sem kellene lepődnöm.Min csodálkozom?Nekem ez a sorsom.

2013. december 7., szombat

23.fejezet:Nem tehetünk semmit

Sziasztok!Hamarosan elkészül a szereplőknek szánt külön oldal.Kérdezzetek a videóhoz,és persze komizzatok!Puszi♥

A napok nagyon gyorsan telnek,már három nap eltelt azóta,hogy Jenna vámpírrá változott.Sokat beszélgetek vele,igazából már beletörődött ebbe az egy csak azt nem bírja,hogy a régi tulajdonságai amiket utált felerősödtek.Így most még hisztisebb, mint régen volt,és még gondoskodóbb. Amikor végre el tudok menni pár órácskára Matthez, már hív is.És azt kérdezgeti,hogy: mit csinálsz,hol vagy,kivel vagy,mikor jössz.Ezek csak azok a tulajdonságai amik megnehezítik az együttélést,de persze a jó tulajdonságai is felerősödtek.Jenna teljesen más lett,de egy megmaradt benne, még mindig imádja a családját, már ami maradt belőle.Elmélkedésemből Jenna hangja szakított ki:
-Liza,megeszed azt a pirítóst vagy csak bámulni fogod a tányért?Nem ízlik?-kérdezte Jenna és elém tett egy csésze teát.
Na igen,az asztalnál kezdtem elmélkedni és most mindenki rám bámul.
-De,de nagyon jó,csak gondolkodtam-vontam vállat és elkezdtem enni.
-Azt vettük észre-nevetett Jeremy.
-Remek-motyogtam.
-Neked meg mi a bajod?-kérdezte Rick egy ásítás kíséretében.
-Semmi-mosolyogtam.-Álmos vagyok.
-Neked ma nem kell dolgoznod?-kérdezte nevetve Elena.
-De igen-válaszoltam.-Miért?
-Mert már elmúlt fél 9-jelentette ki Rick.
-És csak most szóltok?El fogok késni-felugrottam az asztalról.
Mindenki nevetett,én pedig őrült módjára rohantam fel az emeletre.Gyorsan kikaptam a szekrényből egy pántost és egy rövid nadrágot.Utálom az időjárást,egyik nap meg lehetett fagyni,most pedig megérkezett a nyár.

Amikor berohantam a boltba,Mrs Moore a pult mögött ült és újságot olvasott.Az újságja mögül felnézett rám,és elnevette magát.Gondolom a kócos hajam volt annyira vicces,és persze az,hogy szinte beestem az ajtón és alig kapok levegőt,mert az egész ide vezető utat végig futottam.
-Liza,ne haragudj meg,de veled meg mi a fene történt?-nevetett amikor végig nézett.
-Idáig rohantam,elaludtam és nagyon sajnálom-mentegetőztem.
-Mondtam,hogy ma csak 10-re gyere be-nevetett-és 9 van.
-Úristen-nevettem fel.
-Szedd rendbe magad,aztán kipakoljuk az árukat és legkésőbb háromkor már haza is mehetsz-nevetett.
-Rendben-bólintottam és bementem az irodába.
A raktárból már dobozokkal tértem vissza.Szépen mindent kipakoltam.Néha bejött egy-egy vásárló és segítettem nekik,de igazából nem volt mozgalmas nap.Három óra körül elindultam haza,betettem a fülhallgatót a fülembe és maximumra tettem a hangerőt,hazáig zenét hallgattam.A bejárati ajtóhoz érve kikapcsoltam a zenét,elpakoltam a táskámba a telefonomat fülhallgatóstul.Előhalásztam a kulcsomat,ami persze a táskám legalján volt,miért is lenne máshol.Amint beléptem az ajtón,kiabálás ütötte meg a fülem,elindultam fel az emeletre,egyre jobban kezdtem kivenni,Jenna és Rick hangját. Csendben odaosontam a szobájukhoz,ami félig nyitva volt.Az ágyon egy bőrönd volt és Jenna dobálta bele a ruháit,Rick próbált elé állni,de nem sikerült neki.
-Nem,nem tudsz meggyőzni,el kell költöznöm!Nézz magadra,meg is ölhettelek volna-kiabálta Jenna és Rick nyaka felé mutatott,amiből ömlött a vér.
-Jenna,ez előfordul,ezért nem kell elköltöznöd,ne csináld-próbálta győzködni,de Jenna továbbra is dobálta a táskájába a cuccokat.
-Veszélyes vagyok mindenkire,és elutazom a városból,és még az országból is.Ennyi-bezárta a bőröndjét.
-Jenna,legalább csak gondold át-győzködte tovább Rick.
-Elégszer átgondoltam,és most ha nem haragszol elköszönök a családomtól-megfogta a bőrdönjét és gyors léptekkel elindult az ajtó felé,amikor engem megpillantott megijedt.-Mindent hallottál?
Bólintottam,hátat fordítottam és lementem a nappaliba.Ott volt Jeremy és Elena is,akik ilyen ,,áruld el mi volt az emeleten" arccal bámultak rám,mert látták, hogy onnan jövök.Ráztam a fejem és leültem,majd Jenna elmondja.Pár másodperc múlva be is sétált a nappaliba bőröndjével a kezében.
-Minek az a bőröd?-kérdezte Jeremy.
-Veszélyes vagyok mindannyíotokra és köszönöm Stefannak is,hogy próbált segíteni,de ezt egyedül szeretném megoldani,ez az én életem.Elmegyek,nem bírnám ki,ha még egyszer valami kárt tennék valamelyikőtökben-beszélt.
-Jenna,kérlek-kérlelte Elena.
-Döntöttem-válaszolt.
-De Jenna,akkor ki lesz a gyámunk?-kérdezte Jeremy aggódva.
-Én-csatlakozott hozzánk Rick.
Jenna rá mosolygott.
-Köszönöm.
-Jenna,attól még haragszom rád,de a hülyeségeidnek ne ők igyák meg a levét-nézett Jennára szomorúan Rick.
-Jenna,és mégis hova mész?-kérdezte Elena,én csak szó nélkül figyeltem őket,ebből most szeretnék kimaradni,ez az ő családi drámájuk.
-Majd megtudjátok,biztonságban leszek-válaszolt.-De most el kell mennem,tényleg.Így jobb lesz nekem.
Végül aztán mindhárman megöleltük, külön-külön elköszöntünk tőle,mást úgy sem tehetünk.Rick is elköszönt tőle,próbálta nem mutatni Jennának,de teljesen összetört.Miután Jenna elment,Rick is elment otthonról.El sem hiszem,hogy Jenna elment,de megértem,ha ő ezt szeretné,akkor csinálja ezt,nem kényszeríthetjük semmire.

2013. december 3., kedd

22.fejezet:Jenna és a vámpírlét

Sziasztok!Végre december,szeretem a decembert,ti hogy vagytok vele?Bár nem úgy tűnik az időjárás alapján,hogy tél van.Igyekszem elkészíteni a külön oldalat a szereplőknek,de a blogger valahogy nem akar ebben segíteni.Jó olvasást!Várom a komikat,meg a kérdéseket a videóhoz!






Jenna és a vámpírlét

A pincében sétáltam Jenna reggelijével a kezemben,egy tasak vérrel.Ez gusztustalan,de hát nem vagyok vámpír,szerencsére.Azért én megyek,mert én vagyok az egyetlen,akitől nem fél,Elenát és Stefant látta meghalni,Rick nem tud vele beszélni,Damon pedig nem jó az ilyenekben és bennem legalább megbízik.A rácsokon benéztem,Jenna fent volt és a pince egyik sarkában ült és még mindig zaklatottnak látszott.Besétáltam,amikor megpillantott arcán megnyugvás látszódott.Leültem vele szemben és odatoltam hozzá a véres tasakot.
-Liza,mi történik ebben a városban?Mindent mondj el.Most már én is egy ilyen szörnyeteg vagyok,mindent tudnom kell!
-Vámpír lettél,annak a Niklaus nevű pasinak köszönhetően,Elena pedig egy hasonmás.Damon és Stefan is vámpírok.Ha meghalsz vámpírvérrel a szervezetedben,és utána iszol embervért,akkor vámpír leszel,ha nem,akkor végleg neghalsz-mondtam.
-Akkor így kell élnem örökké?-kérdezte Jenna.
Bólintottam.
-És mi van,akkor ha bántok valaki olyat,akit szeretek?-kérdezte Jenna,és a bekötött kezemet kezdte el bámulni.
-Engem azért bántottál,mert megvágtam magam,az volt a célom,hogy igyál belőlem-válaszoltam.
-De most is hallom a szívverésedet és legszívesebben...-beszélt de megakadt és megütötte a falat.-És ha megvágom a kezem,akkor begyógyul-valami éles tárgyat belevágott a tenyerébe,elkezdett vérezni,a seb pár másodperc múlva be is gyógyult.
-Idd meg azt a tasak vért-mutattam az előtte heverő tasakra.
-Liza!Azonnal menj ki innen-utasított.
Rá néztem,de elfordult,rám se nézett,olyan volt,mint egy dühös kisgyerek,akinek elveszik a játékát.Kimentem,visszazártam a pinceajtót és felmentem a nappaliba,idegesen rávágódtam a kanapéra.
-Mi a baj?-ült le a kanapéra velem szemben Damon.
-Semmi,ideges vagyok-válaszoltam.
-Jenna?-kérdezte.
Néhány másodperc múlva Alarick viharzott végig a nappalin,a pinceajtóig meg sem állt, hallottam ahogy lerohan a lépcsőn.
-Szerinted miért jött?-néztem Damonra,aki szintén döbbenten bámult utána.
-Szereti Jennát-vont vállat,döbbenten bémultam.-Legjobb barátok vagyunk,tudod.A legjobb barátok elmondják egymásnak a titkaikat-kezdett magas hangon beszélni.
-Ilyen szaftos infókat még-könyörgően néztem Damonra.
-Stefan szerelmes Elenába,Jeremy Bonnieba,Alarick Jennába-hadarta gyorsan.
-Jeremy Bonnieba?
-Ezt sem tudtad?-nevetett rám.
-Ömm,nem-nevettem.-De komolyan?Ez igaz?
-Mi igaz?-lépett be Bonnie a nappaliba és engem nézett.
-Semmi-válaszoltam,Damon majd kipukkadt a nevetéstől.
Bonnie csak nem hagyta abba a kérdezősködést, Damon pedig volt szives ott hagyni engem,hadd magyarázkodjak egyedül.Alaric és Jenna is csatlakoztak hozzánk,Jenna a történtekhez képest nyugodt volt.Bonnie a kezébe nyomott egy napfénygyűrűt,hogy továbbra is normális életet élhessen,mintha semmi nem változott volna,pedig az élete fenekestül felfordult.Elenáék is csatlakoztak hozzánk és megpróbáltunk Jennának mindenről beszámolni,aki már kevésbé volt rémült,biztosítottuk arról,hogy segíteni fogunk neki.
Össszecsomagoltuk a cuccaimat,mert most már hazaköltözöm,otthon van rám szükség.Vagyis nem haza haza,hanem Gilbertékhez,Jeremy már várt ránk otthon.Egész délután beszélgettem Jeremyvel és kipakoltam a cuccaimat Elena szobájában.Este Rick,Jenna,Elena,Jeremy és én beültünk a TV elé és megnéztünk egy vígjátékot,így el tudtuk terelni Jenna figyelmét.Mindannyiunkra ráfért a figyelemelterelés,az elmúlt napokban történtek után.


2013. november 27., szerda

21.fejezet:Újabb eseménydús nap

Sziasztok!Nem ez a legjobb rész,amit eddig írtam,de remélem azért tetszeni fog nektek.Komizzatok,sietek a következő résszel.Puszi♥

Csak bámultunk egymásra,hogy ez most mi a fene volt.Az egyetlen akinek eszébe jutott valami értelmes az Damon volt.Felhívta Elijahot,hogy azonnal jöjjön hozzánk.Az említett személy fél óra múlva már a nappalinkban ült.
-Mire kell a testvérednek Elena vagy Katherine?Ugyanis elrabolta Elenát-kérdezte Damon.
-Már nem tehettek semmit-rázta a fejét Elijah.-Egy varázslat,hogy hybrid legyen.Akkor tényleg halhatatlan lenne.Kell neki egy vérfarkas és egy vámpír is.
-Hol van Elena?-kérdezte Stefan.
-Nem tudom,és már meg sem tudjuk találni.Késő-magyarázta Elijah.
-Mi az,hogy késő?!-kiabálta Stefan teljesen kikelve magából.
Alig telt el egy óra Elena elrablása óta,hívott Jeremy,hogy azonnal menjek át a Gilbert házba.Lehetőleg egyedül.Nagyon titokzatos volt.Feltöltöztem és átmentem Matt nélkül.Teljesen egyedül,ahogy kérte.Kinyitottam az ajtót a kulcsommal,Jeremy és Rick a nappaliban ültek és vártak.
-Mi történt? Mi volt ilyen fontos?-kérdeztem.
-Jennát elrabolták.Mellesleg Elena sem veszi a telefonját és Bonnie sincs meg-magyarázta a nappaliban fel-alá járkáló Rick.
-Elenát elrabolta valami Niklaus-mondtam.
-De miért?-ugrott fel Jeremy a kanapéról.
-Valami hókuszpókusz-vállat vontan.
Idegesen visszamentünk a Salvatore házba és mindent megpróbáltunk,de sem Bonnie,sem Jenna,sem Elena nem kerültek elő.Stefan elment otthonról,nem mondta,hogy hová,de estefelé leírt egy címet üzenetben.Damonékkal kocsiba ültünk és elindultunk a helyszínre.Messze jártunk Mystic Fallstól,a telihold fénye mindent megvilágított,Damon leparkolt az erdő szélénél és gyalogosan besétáltunk a tisztás közepére.Három tűzkört pillantottunk meg,az egyikben Jenna,a másikban Elena a harmadikban egy idegen,de nyilván vérfarkas.Ha ennek a Nilausnak egy vámpír,egy hasonmás és egy vérfarkas kell,akkor miért van itt Jenna.Ugye nem?Ugye nem változtatta vámpírrá,ugye nem?Stefan egyezkedett egy pasival,de aztán eltörte a nyakát az idegen.Az idegen mellett állt egy nő,aki mormolt valamit,amire a Jennát körülvevő tűz kialudt,ahogy a tűz kialudt Jenna elrohant a fák közé,minden várakozás nélkül utána rohantam.De még láttam,hogy az idegen egy mellette álló nyilván vámpír szívét kitépi.Rohantam az erdőben,azt sem tudtam merre futhatott,nagyon meg lehetett rémülve,össze van zavarodva.Nem is tudod a vámpírokról és most ő is egy közülük,legalábbis gondolom.Gondolkozás nélkül egy kis faág segítségével megvágtam a tenyerem,ha vámpírrá változtatták,erre előjön.A hátam mögül reccsenést hallottam,odakaptam a tekintetem és Jenna sírva eltorzult arccal közeledett felém.
-Mi történik velem?-nyöszörögte.
-Vámpírrá változol-válaszoltam.
-Azt hittem,hogy ez csak egy mese-sírt.
Felé nyújtottam a kezem,mire beléharapott.Pár perc múlva elkezdett hátrálni.
-Én,én nem akartam-mondta.
-Gyere,elmegyünk haza,nem messze parkolunk-megfogtam a kezét és elkezdtem húzni,de elrántotta.
Tiltakozott,nem akart jönni és sírt,a kabátom zsebéből kivettem a verbénát és megitattam vele.Tiltakozás nélkül,köhögve,de megitta és ájultan esett össze.Átkaroltam és elindultam vissza a tisztás felé.Az előbbi kis varázslatnak nyoma sem volt, az idegen sem és a boszorkány sem volt ott.Csak Stefan,Damon,Rick,az ájult Elena és Bonnie.Bonnie?Hogy került ida?Ráléptem valami faágra mindannyian észrevettek és mindenki ránk bámult,Rich odajött és átvette tőlem Jennát.
-Mi történt?-kérdezte,utána észrevette a kezem.
-Semmi,sem történt.Csak megijedt amiért ivott belőlem és elkábítottam egy kicsit.Verbéna-magyaráztam.-Elena meghalt?-kérdeztem,éreztem,hogy könnycseppek folynak az arcomon.
-Van szívverése-jelentette be Stefan.
Odarohantam és megöleltem Bonniet.Féltem,hogy valami történt vele,de rendben van.
-Hol voltál?
-Klaus elrabolt,hogy ne tudjátok megtalálni őket-magyarázta.


Otthon ráfektettük Jennát a kanapéra,Elenát a másikra.Néhány perc múlva Jenna felült,rémülten körbenézett.
-Jenna,nyugodj meg-fogta meg Stefan a vállát.
-Ne érj hozzám-húzódott el Jenna.-Te meghaltál és Elena is,de mégis hallom a szívverését.
-Jenna nyugodj meg-szólt rá Rick és megölelte,láttam hogy egy tűt vesz ki a zsebéből és beadja Jennának,elájult.-Így jobb lesz neked.
Felkapta és levitte a pincébe.Rick szemébe könnyek gyűltek,de tartotta magát.Szegényen látszik,hogy maga sem hiszi el,hogy ez történt.Egész haza úton,Jennát az ölében tartotta és bámulta őt.A nappaliban ülő emberek arcára kiült a döbbenet és a félelem,még Damon arcára is.Elena néhány perc múlva felébredt,Stefan azonnal odarohant hozzá és megölelte.
-Nem haltam meg?-hangzott a kérdés.-Jenna hol van?
-A pincében,elkábítva-szólalt meg Rick és kiviharzott a lakásból,utána rohantam.Rick a fűben ült az arcát kezeibe temetve.Szó nélkül mellé ültem és kezemet a hátára tettem.Felém fordult és fejét a vállamra hajtotta.
-Miért van az,hogy én mindenkit elveszítek?-nézett rám,szemeiben könnyek csillantak meg a holdfényben.
-Jenna csak rémült,de nem veszítetted el-mondtam.
-Az első feleségem is vámpír lett, akiről azt hittem,hogy meghalt,de nem,él.Jenna is vámpír lett,akit el fogok veszíteni. És tudod miért?Mert nem tudja kezelni a vámpírságot-magyarázta.
-Rick,kérlek,nyugodj meg.Minden jobb lesz,holnap.
Nem tudom,hogy mennyire hatottam rá,mert igazából elég zaklatott volt.Mire beértem a nappliban már javában folyt a beszélgetés erről az egészről,Jennáról.Végig néztem rajtuk,intettem,-igazából nem érdekel már- és lassú léptekkel felsétáltam az emeletre.Megkerestem a pizsamám,bementem a fürdőbe.Levettem magamról a ruháimat,beálltam a zuhany alá és élveztem,ahogy a meleg víz végig folyik a bőrömön.

Belebújtam a pizsamámba,rádőltem az ágyamra, a plafont bámulva feküdtem.Egy újabb eseménydús napon vagyunk túl,de legalább senkinek sem esett baja.Csak szegény Jenna,de legalább él,azt mondják,hogy az emberi tulajdonságok vámpírként felerősödnek. Jenna egy vidám természetű,gondoskodó,de ugyanakkor nagyon félős ember volt,akkor vámpírként nagyon rémült lesz és félni fog mindentől?Ez eddig beigazolódni látszik....

2013. november 23., szombat

20.fejezet:Nem várt fordulat

Sziasztok!Itt is az új rész.A múltkori kominak nagyon örültem,jöhetne több is!Jó szórakozást!

Miért van az,hogy  a mi életünk soha sem lehet nyugodt?Mostanában annyira nem zavar,mert legalább mindig történik valami,az eddigi életemhez nem is hasonlítható.Míg senki sem rabol el,öl meg,igéz meg,addig nem zavar.Én már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Elijah hogyan akarja elkapni Katherinet.Én azt tanácsoltam,hogy várjuk ki amíg előjön.Persze senkinek sem tetszik az ötletem,mert  ő nem úgy fog felbukkanni,hogy eltudjuk kapni,hanem ő kapja el valamelyikünket.Végül Damon ötlöte nyert miszerint csalogassuk elő.A terv az,hogy Damon találkozik Katherineval,és megígéri neki,hogy átadja Elenát.Nem tudjuk mire kell neki,de mielőtt felbukkantam még Elenát akarta,őt rabolta el.De az,hogy miért,az nem derült ki,titkolja.

-Tudod mi a terv?-kérdezte Stefan és követte az ajtó felé vonuló Damont.
-Ne várd,hogy még egyszer elismételem-szólalt meg Damon és kiviharzott a lakásból.
-Liza,tudod,hol jössz képbe?-kérdezte Stefan.
-Jaj, hagyjál már-mentem fel az emeletre,már egy órája ezzel fáraszt minket.
-Ne felejtsd el,hogy fél óra múlva a Grill mögötti sikátorban kell lennünk-szólt utánam.
Felvettem a fekete nadrágomat és az ujjatlanomat,és a kabátomat(még jó,hogy nincs meleg).A kabát zsebébe betettem az Alaricktól kapott fegyvereket.Lementem,az ajtóban már várt rám Alarick és Stefan.
-Elena?-kérdeztem.
-Carolineval,Tylerrel és Bonnieval van.Rejtőzködnek-válaszolt Stefan.
Beültünk a kocsiba és a Grill mögötti sikátorba mentünk.
-Na várjunk csak.Annyi a feladatom,hogy betipegek és bejelentem,hogy Elena egy kocsi csomagtartójában van ájultan a Grill mögött?
-Igen-bólintott Alarick.
Előrementem a Grill elé és bementem,azonnal megpillantottam Damont és az exét egy eldugott asztalnál.Lassan odasétáltam. Damon észrevett,bólintottam neki.A bólintás jelentette,hogy minden a terv szerint megy.
-Elena a kocsi csomagtartójában van-jelentettem be,Katherine vigyorogva felnézett rám.-A sikátorban.
-A legjobb barátnő,akit Elena úgy oltalmaz benne volt?Nocsak-nevetett fel.
-Látod,történnek furcsa dolgok-vigyorogtam rá.
-Ez meglepő-nevetett fel.
-Kiszórakoztad magad?Mert nem hiszem,hogy sokáig lesz ájult-mosolyogtam.
Katherine készült felállni,Damon intett neki,hogy üljön vissza.
-Tisztáznunk kell még pár dolgot-mondta Damon.
-Mégis mit?-kérdezte.
-Ha megkapod Elenát,akkor soha sem bukkansz fel többet.Békén hagysz minket,kilépsz az életünkből.
-Már megígértem.Ennyi?-állt fel Katherine.
Matt kiengedett minket a hátsó ajtón.Én mentem elől,amikor kiértünk a sikátorba,már a falhoz is lökött Katherine.És a torkomat szorongatta.
-Hol van az az autó?!Hol van Elena?-sziszegte.
A zsebemből kivettem egy faragott karót,de Katherine észrevette és kicsavarta a kezem. Damon elakarta húzni Katherinet,de ő előre gondolkodott,kitépte a kezemből a karót és Damon mellkasába döfte.Amikor visszafordult felém Alarick előjött a kuka mögül és egy karót lőtt Katherineba,aki nem esett össze,mint Damon csak a földre rogyott.Stefan beadta neki a verbénát.
-Rick,vidd haza Damont és Lizát, én elviszem Katherinet Elijahnak-mondta Stefan és már be is tette Katherinet a csomagtartójába.
Odamentem Damonhoz kihúztam a karót a mellkasából,megkerestem a kocsikulcsot,amit Ricknek adtam.Rich segítségével beültettük Damont a hétsó ülésre.Én pedig beültem az anyósülésre,alig bírtam mozdítani a jobb kezem,amit Katherine kicsavart.
-Jól vagy?-kérdezte Rick.
-Igen-bólintottam.
-És a karod?-kérdezte Rick.
-Fáj,de kibírom-vontam vállat.-Damonnel mi lesz?
-Jól lesz-mondta Alarick.

Lekarkolt a Salvatore ház előtt,bevittük Damont a lakásba.Elena,Stefan,Caroline,Bonnie,Tyler és Matt már a nappaliban voltak.
-Stefan, sikerült?-bólintott és velem helyet cserélve,Alaricknak segített Damont lefektetni a kanapéra.
Pár percig csöndben ültünk.Aztán Damon felébredt, kezébe nyomtam egy véres tasakot.
-Mindenki él?-ez volt az első szava.
-Igen-válaszoltunk egyszerre.
-Szuper-sóhajtott fel.-Liza a kezed hogy van?
-Hát,mondjuk úgy,hogy most olyan mintha nem lenne-vontam vállat.
Damon ülőhelyzetbe tornázta magát.
-Liza nagyon ügyes volt-mosolygott.-Katherine elhitte,hogy segített a rablásban.
-Ez volt a cél-mosolygott Alarick.
Intettem Mattnek és felmentünk a szobámba.Lefeküdtünk az ágyamra,Matt szembe fordult velem és beszélni kezdett.
-Annyira örülök,hogy jól vagy-mosolygott és végig simított az arcomon.
-Még én-megcsókoltam.


Reggel hangos dörömbölésre ébredtem,a mellettem fekvő Matt is döbbenten nézett rám.Lementünk a földszintre,Damon pont az ajtóhoz sétált.Kinyitotta és egy elég furcsa és ideges figura állt az ajtóban.Beinvitáltuk a nappaliba.
-Katherine elszökött tőlem-kiabálta.
-És most akkor mit csináljunk,haver?A mi részünket megcsináltuk-vont vállat nevetve Damon.
-500 éve mást nem csinálok csak futkározom és most végre-magyarázott még mindig indulatosan.
-Jó,de ezzel mi most mit csináljunk?-léptem be a nappaliba.
-Nekem szükségem van egy hasonmásra,mindegy melyikre,de kell egy-beszélt.
-Nem segíthetünk-állt fel Damon és az ajtó felé mutatott.
-Tudjátok ti,hogy én ki vagyok?-kérdezte.
-Igen.Egy hülye, aki azt hiszi,hogy Katherinet el tudja kapni-nevettem fel.
-Niklaus Mikaelson vagyok-mutatkozott be.
-Miért érzem úgy,hogy te is ősi vámpír vagy?-kérdeztem.
-Mert az vagyok.Nem csak vámpír,hanem félig vérfarkas is-nevetett.-De ez lényegtelen.De szükségem van egy hasonmásra.
Elena és Stefan épp most léptek be a házba.A furcsa őrült felállt és hangosan nevetett.
-Ha nincs Katherine,akkor Elenával is beérem-pár másodperc múlva Elenának és Niklausnak hűlt helye volt.

2013. november 19., kedd

19.fejezet:Derült égből villámcsapás

Sziasztok!Nem jönnek azok a vélemények!Tessék komizni,a kérdések sem jönnek:/ 
Boldog vagyok és biztonságban érzem magam. Először, hosszú idő után.Nincs Katherine,nincsenek a vámpírok, csak a jók,na meg Damon.Napok óta el van tűnve az őrült nőszemély,nyugodt az életünk,ami meglepő.Élvezem a Mystic Fallsi életet.Mi a fene?Az egész eddigi életemben talán most vagyok a legboldogabb.És ami a legfontosabb,hogy biztonságban vagyok.Sikerült rendeznem a kapcsolatomat Damonnal.Nem haragudhatok rá örökké azért,mert megszabadította az emberiséget egy idiótától.Attól még nem értek egyet azzal,hogy megölte,de nem fogok haragudni örökké.

Az elmúlt pár napban rengeteget dolgoztam.Reggel felkeltem bevánszorogtam a boltba és este hazamentem.Így telt körülbelül egy hetem.Pontosabban munka után Matthez mentem.A szabadidőm nagy részét vele töltöm,Tyler és Jeremy úgy érzik,hogy elhanyagolom őket.Pedig nem,amint kicsit több időm lesz többet leszek velük,mert hiányoznak.Az elmúlt héten a Salvatore házban laktam,ezért még kevesebbet láttam Jeremyt.De már visszaköltözök a Gilbert házba legalábbis majd hétvégén.

Mattet várom.A nappaliban ülök és beszélgetek Elenával,Damonnel és Stefannal.Az elmúlt hetek eseményeit beszéltük meg.
-De most komolyan úgy érzem,hogy a gonosz alszik-nevettem.
-Miért hiányzik Katherine?-kérdezte komolyan Damon.
-Dehogy-válaszoltam.
-Kijár nekünk is a nyugalom-sóhajtott fel Elena.-De lehet,hogy ez csak a vihar előtti csend.
-És aztán puff.Derült égből villámcsapás-illusztrálta a helyzetet Damon a kezei és az arca segítségével.
Kopogtak az ajtón.Felugrottam a kanapéról.
-Majd én-futottam.-Biztos Matt.
Amikor kinyitottam egy jól fésült öltönyös úr állt előttem,nem néz ki 30-nál többnek,de valahogy a kisugárzása vagy nem tudom,de szerintem ő sokkal idősebb,mint amennyinek kinéz.
-Üdvözöllek-vigyorgott,válaszul intettem.-Katherine miatt érkeztem.
-Na ne-néztem az égre.-Eddig tartott a vihar előtti csend,derült égből villámcsapás-ott hagytam az ajtót és levágódtam a kanapéra,Elenáék bámultak rám, közben Damon odament az ajtóhoz.
-Ki vagy te?-kérdezte Damon barátságtalanul.
-Behívsz?-kérdezte Elijah.
-Liza behívod?-kiabált Damon.
-Behívni?Minek?-néztem értetlenül.
Jaj,hogy vámpír lenne?Csak most tűnt fel,hogy az idegen miért nem követett,maradt az ajtóban és miért kérdezi,hogy ,,behívsz?".Hülye vagyok?Na igen,időközben rám íratták a házat,hogy csak az jöhessen be,akit behívok,hogy Katherine ne látogasson meg minket váratlanul.
-Ömm,nem?Behívni?Héhé!Vámpír?-kiabáltam kikelve önmagamból.-Nincs szükségünk Katherinekre a lakásban-kiabáltam ki.
-Nem kell kiabálnod,hallunk.Túl jól is-reagált Damon.
-Pont miatta jöttem-válaszolt az idegen.
-Akkor az ajtóban mondja el-reagáltam.
-Nyugodt körülmények között szeretnék valamit megbeszélni-válaszolt higgadtan.
-Jöjjön be-szólaltam meg halkan.
Már bent is ült a nappaliban.Pedig halkan mondtam.Hülye vámpír hallás.
-Elijah Mikaelson vagyok,ősi vámpír-mondtam,elröhögtem magam.
-Én meg Eliza Parker,őrült-az imént Elijahnak bemutatkozó férfi mosolyogva nézett engem,a többiek nem nevettek hangosan.
-Te pedig Elena Gilbert igaz?-nézett Elenára,aki némán bólintott.
-Stefan és Damon Salvatore-mutatott rajtuk végig.
-Elijah-nyújtott nekem kezet.
-Liza.
-Nem tudják, hol van Katherine?-kérdezte.
-Hál Istennek nem-válaszolt Elena.
-Segítenének nekem elkapni?-kérdezte,mind döbbentem néztük.
-Nem tegeződhetünk?-néztem fel,mindenki komolyan nézett engem,igen sokadszorra is a témához nem illő dologgal zavartam meg a beszélgetést.
-De,tegeződjünk-bólintott Elijah.
-Hogy is tudnánk neked segíteni?-kérdezte Elena.
-Segítsetek elkapni Katherinet!
-De nekünk ez miért lenne jó?-szólaltam meg.
-Én csak a szavamat tudom adni és persze azt tudom ígérni,hogy Katherine többé nem zaklatna titeket.Tudok minden tettéről-magyarázta Elijah.
-Miért kell neked Katherine?-kérdeztem.
-Az öcsém Niklaus több száz éve üldözte,valami olyan van Katherinnél ami kell neki.És azt ígérte,ha megkapja Katherinet,akkor visszakapom a testvéreimet.
Értetlenül néztük.
-Mi vagyunk az ősi vámpírcsalád és Niklaus bekoporsózta a családomat és Katherinért cserébe visszakapom.
Ennyit a nyugodt életünkről,mindig kell valaminek a történnie.Most éppen az ősi család egyik tagjának fogunk segíteni.De jó.

2013. november 13., szerda

18.fejezet:Szép dolog a szerelem

Sziasztok!Felkerült a legújabb rész!Nem jönnek a kérdések,ötletek és a vélemények!Bővebben a közlemények című bejegyzésben olvashattok erről!Tessék komizni,cserébe jön az új rész!
VISSZATÉRTEM!Puszi♥
Szembe fordult velem és csak nézett mélyen a szemembe,de nem beszélt.Néha mosolygott és csak nézett,aztán szomorúra váltott.
-Matt mi a baj?-kérdeztem rá.
-Én tehetek arról,ami most veled történt-mondta.
-Miről beszélsz?Dehogy.
-Ha időben érkezem,akkor ez nincs-mondta.
-Akkor is megtörtént volna,ha odaérsz.Hidd el!
-De-akadékoskodott.
-De megmentettél.
-Én nem tudnám elviselni,ha valami történik veled és...-elcsuklott a hangja.
-Matt,de itt vagyok. És neked köszönhetem-mosolyogtam.
-Tudod, milyen érzés volt látni,ahogy ott fekszel a földön és a fejedből ömlik a vér?Azt hittem,hogy elkéstem,hogy elveszítettelek,de azt nem éltem volna túl.Soha többet nem akarok mellőled elmozdulni.És nem akarom,hogy ilyenek történjenek.Vigyázni akarok rád!Mindig melletted akarok lenni,és nem csak úgy,mint egy barát.
Én csak mosolyogtam ő pedig egyre közelebb hajolt.A végén már csak pár centiméter választott el minket egymástól.Végül megcsókolt.
-Ez most akkor azt jelenti,hogy..-rá akartam kérdezni,hogy most mi is van köztünk,de nem  tudtam.
-Igen.Azt akartad kérdezni,hogy most akkor mi egy pár vagyunk?Mert akkor igen,de csak ha te is szeretnéd-beszélt Matt.
Pár perc múlva Stefan mosolyogva végig ment a nappalin.Most komolyan? Ezeknek mindenhol ott van a fülük?!
-Kezd az agyamra menni,hogy ezek mindenhol ott vannak-mutattam utána.
Szorosan Matthez bújtam,aki a bunkózásomon csak nevetett.Stefan visszafelé jövet is vigyorogva méregetett minket.
-Na jó,felmegyek a szobámba-álltam fel nevetve,de visszadőltem a kanapéra,úgy megszédültem.
Matt felállt és próbált segíteni,de nem igazán tudtam egyenesen menni,ezért felemelt és felvitt az emeletre.Letett az ágyamra és lefeküdt mellém.Percekig csak a plafont bámulva feküdtünk.Aztán hozzábújtam Matthez,aki élvezte a helyzetet.Megcsörrent a telefonja.
-Ne haragudj,de mennem kell,amint végzek hívlak-mondta Matt és felült az ágyon.
Ülő helyzetbe tornáztam magam és megcsókoltam.Matt elment.

Lezuhanyoztam és vettem tiszta ruhát.A kedvenc feliratos pólómat vettem fel egy egyszerű rövidnadrággal és befeküdtem az ágyamba.Elnyomott az álom.Mikor felébredtem a fejem már nem fájt és nem szédültem.Kikeltem az ágyamból és lementem a nappaliba.Damon,Elena és Stefan ott ültek.
-Tudunk ám mindent-nevetett rám Damon.
-Köszönöm Stefan!Igen aranyos vagy-vágtam be egy műmosolyt.
-Várj,te egyedül jöttél le a lépcsőn?-méregetett Elena.
-Elmúlt a szédülés-mosolyogtam.
-A szerelem-vigyorgott Stefan.
-Ti be vagytok szívva ma?-kérdeztem.-Mi ez a mérhetetlen jókedv?
-Nem-rázta a fejét Elena.
-Olyan cukik voltatok Mattel-grimaszolt és beszélt magas hangon Damon.
-Úristen-nevettem el magam.-Hallgatóztatok.
-Nem lehetett meg nem hallani-nevetett Stefan.
-Ti mind hallgatóztatok?-kérdeztem.-Nem lehet magánéletem?
-Szép dolog a szerelem-mondta Damon és a szívére tette a kezét.
Nem idegesítettek tovább,hanem csináltak vacsorát.Elena is itt aludt.Eszembe jutott,hogy napok óta nem láttam sem Tylert sem Jeremyt.Írtam Tylernek,aki csak annyit válaszolt,hogy a Grillben van.Írtam Jeremynek is,hogy jöjjön oda.Így két legyet ütök egycsapásra.Meglepő módon Elenáék nem akadékoskodtak.Elmentem a Grillbe,ahogy beléptem Matt szembe jött és megcsókolt. Jeremy és Tyler vigyorogtak,mint valami kisgyerekek, akik megkapták a játékot,amiért sírtak.
-Van közönség-nevettem.
-Hoppá,még nem tudják-nevetett Matt.
-Most már igen-nevettem.-Te hogy hogy itt vagy?
-Tyler-mosolygott.
-Sziasztok-intettem,amikor odaértünk hozzájuk.
-Valamibe nem avattatok be minket-mutatott ránk Jeremy.
-Hát, történt egy s más-válaszoltam.
-Az elrablásodra gondolsz?-kérdezte Jeremy.
-Matt a megtalálásnál tartott időben, amikor megérkeztél-válaszolta Tyler.
-Utána meg összejöttünk,ennyi-mosolyogtam.
-Erre iszunk-nevetett Jeremy.
Jeremy elment a pulthoz.Mi addig leültünk az asztalukhoz.
-Ugyanaz a nevetgélős lány vagy, akit megismertem-mosolygott Tyler.
-Sírjak?-kérdeztem komolyan.
-Dehogy-bökött oldalba.
Matt megérkezett az italainkkal.
-Na mire is iszunk?-nevetett Jeremy.-Történt valami említésre méltó?
-Nem-forgattam a szemem.
Koccintottunk magunkra.Aztán Jeremy adta még a hülyét amin sokat nevettünk.Aztán Matt hazakísért,azaz a Salvatore házba.A ház persze üres volt,már miért lenne itthon valaki.Mivel ki kell használni,hogy nincsenek otthon,ezért behívtam Mattet.Felvonultunk a szobámba.Ma is nálam aludt,annyi különbséggel,hogy ma magamnál voltam.Szembe feküdtünk egymással és csak néztük egymást.Matt csak mosolygott.
-Mi ez a vigyorgás?-kérdeztem.
-El sem hiszem,hogy te és én..-beszélt,de aztán abbahagyta közelebb húzódott és megcsókolt.

2013. november 8., péntek

17.fejezet:Minden az én hibám

Sziamia!Még mindig várom a kérdéseket,és a véleményeket,ötleteket.Bővebben az előző bejegyzés előtt olvashattok róla!Jó szórakozást az új részhez és tessék komizni! Üdv:Amy:)


Matt szemszöge:
Élettelenül hevert  a sarokban a csőhöz kötözve. Elindultam felé,Damon pedig az ajtóban maradt,hátha visszatérne Katherine. Liza még élt. Megpróbáltam kiszabadítani a kezeit,de nem ment. Kivettem a zsebemből a zsebkésemet és elvágtam a kötelet.Felemeltem és elindultam vele együtt ki ki a pincéből. Katherine még mindig a földön hevert.Lizát betettem a hátsó ülésre,beültem az autóba,fejét az ölembe tettem,és elkezdtem letörölni a homlokáról a vért. Damon pedig vezetett.
-Minden az én hibám-nyöszörögtem.
-Nem a te hibád-szólt rám Damon.
-De ha nem kések el-folytattam.
-Én hagytam ott,okés? És nem először történik meg MIATTAM. Ne emészd magad hősszerelmeském-pirított rá Damon.
Pár perc múlva Damon leállt a ház előtt,berohantam Lizával a lakásba,még mindig nem ébredt fel.Bonnie Stefannal kiment a házból. Elena és én bekötöztük Liza sebeit.
-Alig hallom a szívverését-szólalt meg a hátam mögül Damon,megitatta a vérével.
-Itt maradok ma este-jelentettem ki,Damon csak bólintott és az italos üvegeihez sétált.
Elena megmutatta hol van Liza szobája,én felvittem és letettem az ágyra. Elena elköszönt,és kiment a szobából.Én elhelyezkedtem Liza mellett. Néztem ahogy alszik,hallgattam a szuszogását és álomba merültem.
Amikor felébredtem Liza hozzám volt bújva én pedig átkaroltam a derekát. Pár percig néztem,aztán el kezdett ébredezni. Felnézett rám és mosolygott.
-Jó reggelt-köszöntem neki.
-Jó reggelt-mosolygott rám.-Várj én hogy kerültem..-kezdett kérdezgetni,de intettem,hogy maradjon csendben.
-Kiszabadítottunk téged,és Damon megitatott a vérével,ha nem itatott volna meg,meghaltál volna-megöleltem.-És ez mind miattam. El sem tudom képzelni,mi lett volna velem nélküled.
Liza szorosan ölelt. Ezt a szép pillanatot Elena szakította meg. Ott hagytam a lányokat,de még mielőtt elhagytam a szobát egy szúrós küldtem Elena felé. Lementem a nappaliba. Damon épp a kanapén ült és olvasott(?).
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem és leültem mellé a kanapéra.
-Semmit-letette az asztalra, a könyvét. -Liza?
-Most kelt fel,Elena nála van-válaszoltam.

Liza szemszöge:
Amikor felébredtem Matt karjaiban feküdtem,szorosan hozzábújva. Erre vártam hetek óta. Mosolyogva felnéztem rá,bár zavaros,hogy hogyan kerültem az ágyamba és hová tűntek a sebeim. De rettentően fáj a fejem és a nyakam is. És mindenem.
-Jó reggelt-köszönt vidáman Matt.
-Jó reggelt-mosolyogtam Mattre,a köszöntés egy kicsit nyöszörgősre sikeredett. -Várj,hogy kerültem...-kérdeztem volna,de Matt szólt,hogy maradjak csendben.
-Kiszabadítottunk téged,és Damon megitatott a vérével,ha nem itatott volna meg,meghaltál volna-beszélt folyamatosan.-És ez mind miattam. El sem tudom képzelni,mi lett volna velem nélküled.
Megöleltem. Semmi sem az ő hibája,nem szabadna magát hibáztatnia,pont amikor erről akartam beszélni Elena bejött a szobába,Matt pedig kiment.
-Szia,jól vagy?-kérdezte Elena.
-Fáj mindenem,szédülök-válaszoltam.
-Mi történt?-kérdezte Elena.
-Sétálgattam a parknál és vártam Mattet,megjelent Katherine. Próbáltam menekülni,de mit érek én ellene?! Aztán egy nyirkos és hideg pincében ébredtem,a fejemet kétszer falba verte,akkor ájulhattam el. És mondta,hogy azért rabolt el,mert elvettünk tőle valami olyat ami neki fontos volt-beszéltem.
-Mason Lockwood-bökte ki Elena.
-És azt mondta,hogy többet nem rabol el,ha most túlélem,bár kétli-fejeztem be a mondókámat.
-Értem-mondta Elena.
-De hogy találtatok rám?-kérdeztem.
-Matt megtalálta a holmidat és idejött,aztán Bonnie segített és végül Matt és Damon kiszabadítottak-válaszolt.
-Értem. Matt magát hibáztatja-böktem ki.
-Mert szerelmes-vigyorgott Elena.-És te is.
-Hagyjál már-nevettem.
-Olyan meghitten feküdtetek itt,én pedig megzavartam-mondta komolyan,majd elnevette magát.
-Nem lesz köztünk semmi-legyintettem.
-Nem lesz? Persze-nevetett Elena.-Matt ki volt készülve este,attól,hogy nem ébredsz fel. Mi az,hogy nem lesz?
-Nem tudom. Hát nekem ő nem közömbös-vigyorogtam.
-Nem közömbös. Milyen szépen beszélsz!-vigyorgott.
-Elena-nevettem.
-Le akarok menni-ültem fel az ágyba.
-Maradj-szólt rám Elena.
-Kérlek!Segíts-kérleltem.
Hosszas győzködés után felsegített és segített lemenni a lépcsőn. Alig tudtam a lábaimon állni és szédültem. Az utolsó előtti lépcsőfokon megcsúszott a lábam és majdnem leestem,de Damon elkapott. Erősen megöleltem.
-Jól vagy?-kérdezte Damon.
-Igen és köszönök mindent-bólintott és leültetett a kanapéra.-Hol van Matt?
-Ne aggódj! Rómeó visszajön-nevetett Damon.
-Most mit piszkál mit mindenki?-mérgelődtem.
-A hősszerelmes hamarosan visszatér hozzád,csak idő kérdése-veregette meg a vállam Stefan és elindult a konyha felé.Megfogtam egy díszpárnát és utána dobtam.Sikerült hátba dobnom.-Igazam van-nevetett.
-Milyen jókedvetek van ettől-nevettem fel.
-Ez az ironikus, a nevetős, vagy a flegma Lizi?-kérdezte Damon nevetve.
-A mérges-vágtam be a durcit.
-Milyen vidámak vagytok-lépett be Bonnie.
-Miért szomorkodnunk kellene?-kérdeztem.
-Ahhoz képest,hogy majdnem megöltek,elég vidám vagy-szólalt meg újra Bonnie.
-Matt az oka-kiabált ki Stefan a konyhából.
-Hagyjatok már-csapkodtam a kanapét.
-Na meséljetek mi van?-ült le közénk Bonnie.
Elena szépen elmondott mindent,az estét,amit én is most hallottam először és a reggelt. Bonnie végig mosolyogta a történetet.
-Jaj de cuki-mosolygott.
-Most miért kell erről beszélni? Nem mindegy hogy kibe vagyok szerelmes?-kérdeztem.
-Miért kibe vagy?-hallottam meg Matt hangját a hátam mögül.
Mindenki röhögött én meg valószínűleg olyan vörös voltam mint a paprika.
-Semmi-böktem ki végül,erre mindenki még jobban el kezdett nevetni.
-Neked nem feküdnöd kéne?-kérdezte Matt aggódva.
-A hőszerelmes megjött-állt fel Damon vigyorogva,csúnyán rá néztem.-Jó,jó,ne bánts-tartotta a kezeit maga elé.-Megyek,fogok egy mókust Stefannak.
Mindenki nevetgélt,én meg ültem komoran és néztem Damont. Stefan visszajött egy tálcával a kezében,ahol poharak sorakoztak.
-Most mindenki olyan jókedvű.Itt mindig megbeszélést szoktatok tartani,nem kávézgatni meg teázgatni-mutogattam a tálcára.-Vagy mi történt? Meddig voltam eszméletlen?
-Nem lehet jókedvünk?-kérdezte Damon.
Én inkább már meg sem szólalok. Hosszú idő után először látok mindenkit nevetni,még a mindig komoly Stefant is.Elena elhúzódott mellőlem és megveregette mellettem a helyet és szólt Mattnek,hogy üljön le.Rá néztem Elenára a ,kitekerem a nyakad" nézésemmel.
Beszélgettünk mindenféle apróságról. Damon elment otthonról,Elena hazament Stefannal,Bonnie elment. Csak én és Matt maradtunk a Salvatore házban.

2013. november 5., kedd

Közlemény

Sziasztok drágáim!Több dolgot is szeretnék most leírni.Az első az lenne,hogy született egy olyan ötlet,hogy készítünk egy videót Lizával a blogjainkkal(Dark Secrets,My new life,I need a hero) kapcsolatos kérdésekre fogunk válaszolni.A kérdéseiteket e-mailben(ineedahero1d@gmail.com) tehetitek fel illetve a bejegyzés alatt.Természetesen a véleményekre is reagálunk/reagálok.Bármiről kérdezhettek ami a blogokkal kapcsolatos,de még a rólunk szóló kérdésekre is válaszolunk.Bármennyit kérdezhettek.
És egy kérésem is lenne felétek!Szeretnélek benneteket megkérni valamire,vélemény szintjén,de lehet,hogy ötleteiteket felhasználom.Ha lenne valami amiről szívesen olvasnátok még,vagy nem olvasnátok a blogomban,azt is szívesen várom.De akár azt is leírhatjátok mit hagytatok volna ki belőle.Puszi:Amy♥

2013. november 2., szombat

16.fejezet:Előzmények

Sziasztok!Valahogy a komik nem jönnek:/.Pedig nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre.Ez a következő részek bevezetése,azért ilyen rövidke.Tessék kommentálni és nemsokára új rész!
Amy:)

Előzmények

Mindenki SMS-ek sokaságával bombáz,hogy mikor megyek vissza.Csak azt ők még nem tudják,hogy tegnap eldöntöttem,hogy hazaköltözöm.Egész este jól éreztem magam és csak most jöttem rá,hogy mennyire hiányoztak nekem ezek az emberek, hiába lettek új barátaim.
Egész nap feküdtem a TV előtt, a telefonomat kikapcsoltam.Este amikor bekapcsoltam legalább öt üzenet várt Matt-től,négy Tyler-től a maradék pedig Damon-tól és Elená-tól jött. Elena üzenetei arról szóltak,hogy ő megért,de azért örülne,ha visszamennék. Damon üzeneteiben az állt,hogy mennyire sajnál mindent.Persze,el tudom képzelni,még ha lenne lelkiismerete. Tyler a vérfarkas dologról írt és milyen rossz,hogy nem vagyok ott.Matt pedig arról írt,hogy mennyire hiányzom neki.Reméli,hogy nem maradok itt és még találkozunk.Mindenkinek szüksége van rám.Lehet,hogy nem most kellene hazaköltöznöm.Talán még visszamegyek.Mindenkit megnyugtattam,hogy nemsokára látnak. Damon-nek megírtam pontosan,hogy mikorra jöjjön értem a reptérre. Matt-tel pedig még leszerveztem egy találkát.Még két napig maradtam.Rengeteget voltam Emmával és a többiekkel is,az utolsó nap becsomagoltam és mindenkitől elbúcsúztam.

Körbenéztem a reptéren, megpillantottam a várakozó Damont. Sötétkék farmerben,szürke pólóban állt velem szemben és rajta volt a fekete napszemüvege is.Intettem neki, elindultunk egymás felé.Semmi köszönés,semmi beszéd,csak felkapta a bőröndömet és elcipelte az autójáig.A Salvatore házba érve felvittem a bőröndömet az emeletre.Lezuhanyoztam és el kezdtem készülődni.Felvettem egy fehér pólót és egy sötét rövidnadrágot, a nyakamba tettem a pöttyös sálamat és felvettem a fekete tornacipőm.Zsebre tettem a telefonomat,megkértem Damont,hogy vigyen el a parkhoz.Kiszálltam a kocsiból,Matt még nem volt ott,Damon pedig elhajtott.Elővettem a telefonomat elkezdtem játszani,aztán valaki hirtelen mellettem állt.Annyira megörültem,azt hittem Matt az,de nem Katherine volt.Ijedtemben elejtettem a telefonomat.
-Szia Drágaságom!-köszöntött nyájasan.-Olyan hamar eltűntél múltkor.Nem is értem.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem és két lépést tettem hátra.
-Bosszút-elkapta a karomat,valahogy kiszabadultam és elkezdtem rohanni.
Katherine ellökött.Próbáltam a telefonomhoz odamászni,de gyorsan felrántott a földről,ekkor leesett a sálam.Próbáltam megint elrohanni.Olyan voltam,mint egy kisegér,akivel játszik a macska.Aztán megint elestem és minden elsötétült.Ezek az utolsó emlékeim.

Amikor felébredtem egy sötét és hideg pincében találtam magam.Próbáltam a kezemet mozdítani,de meg volt kötözve.Az ajtó kivágódott és Katherine betipegett.Mosolyogva méregetett.
-Miért raboltál el megint?Élvezed?
-Nagyon,élvezem-nevetett fel.
-Mi a célod ezzel?-kérdeztem.
-Mire megtalálnak,addigra megöllek,Mason miatt-nevetett.
A falhoz húzódtam,Katherine odajött és beleverte a falba a fejem.A kezem is vérzett,a fejem fájt és vérzett.
-Nem szeretem,ha elvesznek tőlem valami olyat, ami nekem fontos-járkált Katherine a szobában.-Én is elveszek tőlük valami olyat ami nekik fontos.
-A beteges játékaidból elegem van már-szűrtem a fogaim között.
-Neked van belőlem?És én mit mondjak?Mikor szórakoznék,akkor mindig jön a felmentő sereg,de ha most megmenekülsz akkor esküszöm békén hagylak.De ez esetben nem fogsz-nevetett fel.-Vendégeink jöttek-beleverte a fejem a falba.Elsötétült minden.MEGINT.



Matt szemszöge:
Amikor megtudtam,hogy Liza hazautazott,azt hittem,hogy soha többet nem látom.Napokig minden nap írtam neki,de alig válaszolt.Neki csak ennyit jelentek?Nem is hiányzom neki?Ezek futottak át az agyamon,de amikor megírta,hogy hazajön és találkozni akar,annyira boldog voltam.El sem tudom mondani.Mi van velem?Szerelmes lennék?Azt érzem,hogy ez több,mint barátság.
Szinte rohantam a parkig,már látni akartam. Liza nem volt ott,pedig még késtem is és ő mindig mindenhova megérkezik időben.Mászkáltam a park szélénél,és megláttam egy telefont a földön,nem messze tőle pedig egy sálat.A telefon olyan,mint Lizáé,sőt amikor megfordítottam láttam,hogy az is.Mert a Never Stop Dreaming felirat díszítette.Elkezdtem rohanni a Salvatore házhoz,úgy dörömböltem az ajtón,mint valami őrült. Damon nyitotta ki.
-Odavittem Lizát,ahol megbeszéltétek-válaszolt és be akarta csukni.
-De csak ezt találtam-emeltem magasba a telefont és a sálat.
-Az Lizáé-fogta meg Damon a fejét.-Gyere be.
Amikor berohantunk a nappaliba,Stefan és Elena kíváncsian bámultak ránk.
-Azok Liza cuccai-mutatott Damon a kezemre.-Ott volt,ahol kitettem Lizát. Ahol találkoztak volna.Már megint elrontottam-járkált fel-alá Damon.
-Valaki elrabolta-mondtam kétségbeesetten.
-Katherine-válaszolt Stefan,de ez inkább hangos gondolkodásnak tűnt.
-Hívom Bonniet-ment ki a nappaliból Damon.
Pár perc múlva Bonnie már a nappaliban ült és végrehajtott egy helymeghatározó varázslatot. Katherine változtat,legutóbb még egy belvárosi lakásban tartotta fogva,most meg a város szélén egy házban.Szerintem az egy régi elhagyott ház lehet.
-Én megyek érte-Damon zsebre tette a kocsikulcsát és elindult.
-Veled megyünk-állt fel Elena és Stefan.
-Nem jöttök-pirított rájuk Damon.
-És egyedül akarsz menni?-kérdezte Stefan.
-Én vele megyek,rajtam van a Gilbert gyűrű és vannak fegyverek Damon kocsijában-indultam Damon után.
Damon rögtön belement,de csak azért,mert így lerázta Stefanékat. Elindultunk, Damon kihajtott a Salvatore birtokról.De miért menne minden zökkenőmentesen.A tank pont most akar kifogyni.Először el kellett menni tankolni.Persze a benzinkút és a ház két különböző irány,csak nehogy későn érkezzünk.

Végre megtaláltuk a házat.Semmi fény nem szűrődött ki, Damon meglökte az ajtót az pedig kinyílt.Bementünk én Damon háta mögött maradtam.Felfelé lépdeltünk a lépcsőn. Damont hirtelen lelökte Katherine,aztán utána ugrott.Párszor nekivágta Damont a falnak,én közben beálltam a lépcső mellé,Damonnal szemben. Damonnek valahogy sikerült Katherinet kétszer falhoz vágni,utána odalökte hozzám,én pedig beadtam neki a verbénát.
-Komolyan egyedül van?-kérdeztem Damont.
-A legutóbb is egyedül volt-válaszolt Damon,ekkor ketten rohantak lefelé a lépcsőn.
Az egyik fickó Damont támadta a másik pedig engem. Damon az egyiket megölte, a másik pedig szintén elindult Damon felé. Damont sarokba szorította és emelte a karót Damon szíve felé.Kivettem a kabátomból a karót és leszúrtam a támadóját.
-Kösz Donovan-Damon elindult fel az emeletre.
Az összes emeleti ajtón benéztünk,de semmi.De akkor miért az emeletről jött?Nem értem.Sehol sem találtuk Lizit. De aztán a földszinten megláttunk egy lefelé vezető lépcsőt,lementünk.Az egyik ajtó mögül nyöszörgés hallatszott.Benéztem az ajtón,Liza volt.Hozzá volt kötözve egy csőhöz.A feje vérzett, ömlött a vér a kezéből.Próbáltam kinyitni az ajtót,de az be volt zárva. Damon felment hátha Katherinenél van a kulcs.Minden miattam van,miattam néz ki úgy,ahogy, ha nem kések el,akkor talán ez nem történik meg.Ha bármi történik vele azt sosem bocsájtom meg magamnak. Damon mellettem állt és nyitotta az ajtót.

2013. október 31., csütörtök

15.fejezet:Hirtelen utazás

Sziasztok!Itt is a rész,most egy kicsit sűrűn fog jönni,legalább is remélem.Komizzatok!És jó szórakozást a részhez.Üdv:Amy♥

Ma nem kell bemennem a boltba,egy kicsit pihenhetek.Nem tudom kivel fogom eltölteni a napomat,de azt tudom,hogy kivel nem.Igaz,hogy Damon megmagyarázta a történteket,de akkor sem tudom elfelejteni egyelőre az egészet.Minél kevesebb időt igyekszem vele tölteni,tegnap is,amikor megtalált és haza hozott a Grillből,inkább felvonultam a szobámba és ő nem jött utánam. Még mindig nem tudom,hogy annak idején miért költöztem Mystic Fallsba,inkább élném az unalmas életemet Emmával,mint a veszélyeset egy gyilkos vámpírral.,,Liza,Reggeli!"-kiabált Damon.Lassan kiszálltam az ágyból,ugyanilyen tempóban kerestem magamnak ruhát,aztán hasonló tempóval bementem a fürdőszobába.Körülbelül fél óra múlva már a konyhaasztalnál ültem és reggeliztem.Damon próbál úgy tenni,mintha nem láttam volna Mason Lockwood szívét a kezében dobogni.Reggelizésemet a csengő hirtelen megszólalása zavarta meg.Rohantam kinyitni az ajtót,csak jobb ember jöhet.Csalódnom kellett, Katherine volt.
-Csak nem Damont keresed?-kérdeztem.
-De,csak nem tudom minek csengettem-nevetett.
-Katherine-hallottam meg Damon hangját,aki ebben a másodpercben előttem termett és engem hátra lökött,Katherine pedig követett és nyakamat kezdte szorítani.
-Én is megölhetném,azt aki neked fontos-nevetett Damonra.
-Csak,hogy ő nekem nem fontos-nevetett Damon,ez  még tőle is rosszul esik.
-Engedj el-leheltem alig hallgatóan.
-Viccelsz?-nevetett Katherine.
Damon ellökte Katherinet felemelt és a következő másodpercben már a kocsijában ültem.
-Ezt hogy?-kérdeztem.
-Most ne kelljen magyarázkodnom.Az 500 éves vámpír exbarátnőm meg akar téged ölni,miattam-mondta és közben kihajtott a Salvatore birtokról.
-Ha nem keresnéd folyton a bajt,most nem akarna megölni engem a Te exed-kiabáltam.
-Liza!Fejezd már be!Szerinted jókedvemből vigyázok rád?Legszívesebben most a saját kezemmel...-kiabált folyamatosan,egyszer csak elhallgatott.-Semmi.
-Mit akartál?Megölnél?-kiabáltam.
Damon csak jobban hajtott.Kifelé tartottunk Mystic Fallsból,és nem lassított.
-És Elenáék?Utálom,hogy te csak így meggondolatlanul cselekszel-kiabáltam.
-Hagyjál már Elenával,és Elena szövegével,Miss Okoska!Ki akarsz oktatni egy több,mint 100 éves vámpírt?-kiabált, majd nevetett.-Ki kellett nevetnem téged ne haragudj!
Inkább nem beszéltem hozzá,csak bámultam ki az ablakon.Egy benzinkútnál megállt,megkért,hogy maradjak a kocsiban.Megvártam amíg bemegy kaját venni és kiszálltam a kocsiból.Azt sem tudtam hol vagyunk,csak elindultam amerre gondoltam.
-Liza!-hallottam meg Damon hangját,vissza sem fordultam csak mentem tovább.
Még párszor kiabált de én meg sem álltam,csak mentem.Egyszer csak előttem állt.Én csak kikerültem és mentem tovább.Elkapta a karomat.
-Nem akarok veled menni,oké?Haza akarok menni Matthez!-kiabáltam.-Emmához és a barátaimhoz haza!És haza is fogok,ne aggódj!-kiabáltam.
 -És hogy?-kiabált utánam.-A reptér a másik irányban van.
-Hazaviszel a holmimért és kiviszel a reptérre és senkinek sem mondod el,hogy hova mentem.Felfogtad?-beszéltem.
-Ha ezt akarod-vont vállat.-De nem örülök.
-Leszarom,minek örülsz és minek nem!
Damon elvitt a Salvatore házba, pakoltam pár napra való ruhát és vettem gyorsan egy jegyet.Kivitt a reptérre,el sem köszöntem tőle.

Megnyomtam a csengőt.Hosszú percek után kivágódott az ajtó.Úgy bámult engem,mintha szellemet látna.
-Liza?-kérdezte döbbenten.
-Emma?-kérdeztem vissza.
Emma megölelgetett,majd elmeséltem vagyis kitaláltam egy hülyeséget,amiért hazajöttem,de mondtam,hogy csak pár napra jöttem és ha beszél Jennával mondja meg,hogy rendben vagyok.De pár napig nem megyek vissza.Kell idő,hogy gondolkozzak.Írtam Mattnek üzenetet,hogy mi a hirtelen eltűnésem oka,és hogy egy darabig nem lát.



A szobám olyan volt,mint ahogy hetekkel ezelőtt hagytam.Lefeküdtem aludni pár órára.Itt végre kipihenhetem magam,senki sem üldöz.Senki nem lóg a nyakamon,csak ne hiányozna ennyire Matt.De valahogy megbirkózom vele,amikor felébredtem már kezdett sötétedni,levánszorogtam a nappaliba.Emma TV-t nézett.Levágódtam mellé,hajnalig bámultuk a beszélő dobozt,majd eladtunk a kanapén.Másnap reggel én ébredtem fel hamarabb,csináltam rántottát,főztem teát és kávét.Emma is nemsokára kijött a konyhába.Megreggeliztünk,ő elment dolgozni én pedig kipakoltam a cuccaimat.Aztán elmentem sétálni egyet a városban.Hiányzott a város,pedig nem volt olyan régen,hogy itt sétálgattam.Már a jól ismert boltok előtt sétálgattam,amikor valaki megszólított.
-Lizi?-hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül.
-Anna-miután megfordultam megláttam a hang tulajdonosát,Anna-t,az egyik régi osztálytársam,vele jártam fotózni is.
-Te itt? Mi történt?Te elmentél-beszélt miközben megölelt.
-Tegnap reggel még Mystic Fallsban sétálgattam,két órával később már a repülőn ültem,ide.Hirtelen ötlet volt-magyaráztam.
-És mit csinálsz a városban?-kérdezte.
-Céltalanul kóborgok-válaszoltam.
-Üljünk be a kedvenc gyorskajáldánkba-kezdett húzni a jól ismert hely felé.
A pincér mosolyogva intett nekünk.Végre hazatértem,a biztonságos városban vagyok.Ez az otthonom,talán nem kellene vissza mennem Mystic Fallsba.Lehet,hogy ez a város unalmas,de attól még biztonságos.Elmélkedésemből Anna szakított ki,aki kérdezgetett Mytic Fallsról. Beszámoltam neki mindenről,vagyis a jobb dolgokról,szóval kimaradtak a vámpírok,a vérfarkasok és a boszik.Mindent szépítve meséltem el.Ő is mesélt a dolgairól.Már délután három felé járt az idő, amikor Anna-nak dolga akadt.Hazafelé elmentem az ikrekhez.
Becsöngettem.David kómásan nyitott ajtót.Mikor meglátott kétszer megdörzsölte a szemét és bámult rám,mintha szellem lennék.
-Neked is szia,David-mosolyogtam rá.
-Lizi!Itt van Lizi-kiabálta.
Katie és Kate anyukája abban a percben az ajtóban termettek és mindenki engem kezdett el ölelgetni.Behívtak, órákig beszélgettünk,majd hazamentem.Vagyis mentem volna,de Emma felhívott és elküldött bevásárolni, kis millió dolgot felsorolt.Kisebb bevásárlást kellett lebonyolítanom,két nagy táska kajával mentem haza.Amikor hazaértem még egy kis fény sem szűrődött ki a lakásból.Előhalásztam a kulcsomat a táskámból,valahogy elbotorkáltam a kapcsolóig,felkapcsoltam a nappaliban a villanyt.Amikor felkapcsoltam Emma,Kate,David,Anna és Katiék anyukája,Nora a nappaliban álltak.
-Meglepetés-kiáltották egyszerre.
-Ez micsoda?-nevettem el magam.
-Örülünk,hogy otthon vagy, Liz.Még ha pár napra is-válaszolt Kate.
Megölelt Kate,aztán csatlakozott David,és aztán mindenki,végül ez egy ilyen ,,családi" ölelés lett.
Egész este beszélgettünk.És végre biztonságban éreztem magam. És jól szórakoztam.Nem megyek vissza Mystic Fallsba, mert ez az otthonom.


2013. október 30., szerda

Visszatérés


Sziasztok!Sajnálom,hogy ennyi ideig nem volt rész.Igen eltelt azóta sok idő,és nem akarok mentegetőzni.Most már újra belelendültem az írásba,itt is ugyanúgy mint a másik két blogon is.És találtam nektek valamit:) 
ui.:Pár nap rész,és tényleg pár nap is lesz:) 
Puszi:Amy♥

2013. július 15., hétfő

14.fejezet:Mi jön még?

Sziasztok!Nem lesz ,,Mi lenne ha?"..Az előző résszel nem voltam megelégedve,szóval igyekeztem a következőt jól megírni.Sajnálom,hogy eddig nem jöttek részek,szégyellem érte magam,méghozzá nagyon.Sok minden volt mostanában,és nagyon tartalmas volt a nyár első pár hete,de most igyekezni fogok.Puszi:Amy:) 



Másnap reggel Stefan ébresztett fel és elvitt a munkahelyemre.A délelőtt folyamán szórakoztatott,vicceket mesélt és próbálta velem elfeledtetni a Katherines dolgokat.Hálás voltam érte,hogy megpróbálja.Elena is megjelent köreinkben,pár ruhát szeretett volna venni magának.Furcsábbnál furcsább,színesebbnél színesebb ruhaösszeállításokban lépett ki a próbafülkéből, ennek ellenére talált magának ruhákat.Mrs Moore elengedett délutánra,mert szerinte keményem dolgozok.Az ebéd Elenáékkal eszembe juttatta a régi időket otthon az ikrekkel.Ebéd után Tyler várt a közeli parkban,valamit el akart nekem mondani,valami fontosat,amit csak nekem mondhat el.Zaklatott volt,méghozzá nagyon.Ez már rosszul kezdődik,ha Tyler ilyen akkor nem kis dolog van a háttérben.A parkon keresztül mentem,közben az MP3-am hallgattam.Napok óta először fordul elő,hogy senki nem lóg a nyakamon,de ez szerintem most fordul elő,először és utoljára.

Tyler a park végében ült egy padon és dobolt rajta,nagyon elvolt gondolkozva,többször kellett szólongatnom,hogy egyáltalán felfigyeljen rám.El akart vinni minél messzebb a várostól,csak azt is elmagyarázhatta volna,hogy minek ekkora felhajtás egy beszélgetésnek.Mikor kinéztem az ablakon,már kifelé tartott a városból.Gondolom oda visz,ahova múltkor is.A mellettünk elsuhanó fák erősítették a gyanúmat.Tyler betért az ismerős földes útra.
-Tyler,elmeséled,hogy minek hoztál ide?Mi az amit a városban nem lehet elmondani?!-szálltam ki a kocsiból és egyenesen felé vettem az irányt.
-Nem tudom.Hülyének fogsz nézni-mászkált össze-vissza körülöttem.
-Tyler,egy vámpírokkal teli...-kezdtem bele,de mikor rá néztem és megláttam a döbbent arcát a számhoz kaptam.Hogy lehetek ennyire hülye?!
-Mit mondtál?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Semmit-intettem és elkezdtem bámulni a fákat.
Tyler pár lépést közelebb jött hozzám és mélyen a szemembe nézett:
-Te tudsz a vámpírokról.Tudhattam volna hiszen a Salvatorekkal lógsz.Te vagy a kétlábon járó vérbankjuk.
-Tyler,-kezdtem bele,de leintett.
-Liza,én nem hiszem el.Korábban is rájöhettem volna,hogy te esetleg tudsz erről.Túl kedves voltál velem,a fene tudta miért.De ugye nem bántottak?-a hangjában aggodalmat véltem felfedezni.
-Próbálnak rám vigyázni,soha nem bántottak.És nem azért voltam veled kedves,hogy nyomozzak,nem tudom mi után.Én egyszerűen kedveltelek,amit senki nem néz jó szemmel.De mit szerettél volna?-próbáltam megnyugtatni.
-Nem tudom,hogyan kezdjek bele-rázta a fejét,mellé léptem és a vállára tettem a kezem.
-Figyelj,egy vámpírokkal teli városban élünk.Nem tudsz olyat mondani,ami őrültség,már nem tudsz meglepést okozni-biztatóan rá mosolyogtam.
-Liza,nem hiszem el!Ez egy őrültség,én nem lehetek az!-kiabált. 
-Tyler!Nyugodj le!Kérlek!Mond el!Itt vagyok! Meghallgatlak!Itt vagyok,azért vagyok itt-próbáltam lenyugtatni,végül is sikerült,leült egy fa alá arcát kezeibe temette.-Mi a baj?
-Nem hiszem el,én nem lehetek egy ilyen szörnyeteg-rázta a fejét.-Nem,én nem.
-Tyler,így nem tudok segíteni.
-Vérfarkasnak születtem-bökte ki végül,tévedtem mégis tud még meglepést okozni,igyekeztem természetesen viselkedni,pedig rettentően meglepett.
-Micsoda?-furcsálltam a helyzetet,én semmit furcsát nem vettem észre Tyleren azonkívül,hogy nagyon erős és hamar ideges lesz.Az egyetlen normális Mystic Falls-i barátom,se normális.
-Találtam egy naplót,Mason is beszélt valamiről.Liza,én egy szörnyeteg vagyok. 
Órákig beszélgettünk.Szerintem sikerült megnyugtatni.A beszélgetés végére beletörődött,hogy teliholdkor farkassá változik,másban nem is nagyon mutatkozik meg ez a vele született valami.
Tyler visszavitt Mystic Fallsba.Csak az nem fért a fejébe,hogy miért kell a Salvatore testvérekkel élnem egy fedél alatt.Többször türelmesen elmagyaráztam,mikor már az ötödik érvelést fejeztem be,beletörődött,de nem mondom,hogy tetszett neki.

Mikor beléptem a Salvatore házba furcsa érzés fogott el.Háromszor szólítottam Damont,de nem reagált.Elindultam a nappali felé,Damon hirtelen az ajtóban elém állt,véres(?) kézzel.Kikerültem és bementem a nappaliba,a szoba közepén Mason Lockwood élettelen teste egy székhez volt kötözve,mellkasán egy hatalmas lyuk tátongott.
-Damon,te mégis mit műveltél?-kiabálta rá.
-Liza,nyugodj meg!-a kezét felém nyújtotta.
-Hozzám ne érj!-kirohantam a házból.
Nem tudom meddig futottam és hova,csak minél messzebb akartam tudni magam Damon Salvatoretól.Nem kedveltem Masont,de ezt azért nem érdemelte még ő sem.Miért kell megölni?Miért nem lehet normálisan beszélgetni?Elegem volt mindenkiből,legszívesebben hazamentem volna,ott soha semmi gond nem volt. Elhagyott és ismeretlen környéken voltam már,megpróbáltam visszatalálni a Grillig és azon imádkoztam,hogy semmiképp se találkozzak Katherinevel.

Igyekeztem minél messzebb ülni a bejárattól és a kíváncsiskodó szemektől,senkihez nem volt kedvem,nem akartam,hogy bárki lásson,beszéljen hozzám.Talán fél órája lehettem ott,amikor Damon belépett a Grillbe és természetesen engem szúrt ki elsőnek.Ő az utolsó ember akivel beszélgetni szeretnék.
-Liza már az egész városban kerestelek,nem gondoltam volna,hogy itt vagy-beszélt hozzám,hiába próbált úgy viselkedni,mintha mi sem történt volna.
Már megbántam,hogy ideköltöztem,maradhattam volna otthon,és akkor soha nem tudok a természetfeletti lényekről,nem lenne veszélyben az életem minden percben.Még ha a világ legunalmasabb városában élnék is legalább mindig biztonságban lennék.