29.fejezet:,,Fantasztikus" ötlet

Sziasztok! Igen tudom,hogy ez a rész elég rövid,és ,,sok" minden történik benne,de ez csak így sikerült!Jó olvasást:) Puszi♥

Amikor kinyitottam a szemem Matt szuszogott mellettem, körbenéztem, a ruháink az ágy körül hevertek.
Matt is kinyitotta a szemét és mosolygott,kék szemei csillogtak a boldogságtól.Közel hajolt és megcsókolt.
-Ugye nem bántad meg?-kérdezte amikor elhúzodtam tőle.
-Nem, csak, szeretnék veled beszélni.Sajnálom,hogy hisztiztem,de akkor is megcsókoltad Carolinet-beszéltem.
-Ő csókolt meg-javított ki.
-De egyenlőre ne mondjuk el a többieknek-kértem meg,féltem a reakciójától.
-Persze,nekem jó lesz,amíg veled lehetek-mosolygott rám és újra megcsókolt.
-De Matt most mennem kell,mert kiszúrják,hogy nem aludtam otthon,nem tudom,hogy fogok bemenni a kanapéra-nevettem.-És amúgy is, mit mondok, hol voltam?
-Menj Damonékhez,simán elhiszik,hogy a vendégszobában aludtál-magyarázta Matt.
-Ez egy jó ötlet-megcsókoltam,utána gyorsan felöltöztem.
Szinte rohantam a Salvatore házig,beosontam,hál Istennek senki sem volt lent,lábujhegyen bementem a szobámba.Lezuhanyoztam és lesétáltam a nappaliba, és ahogy gondoltam,mindenki ott ült,Alyson,Damon,Stefan és Elena.
-Sziasztok-intettem.
Mindenki kikerekedett szemekkel bámult rám.
-Itt aludtam-vállat vontam.-Éjjel jöttem be.
-De nem úgy volt,hogy beszélsz Mattel?-kérdezte Alyson.
-Nem beszéltem,nem érdemli meg-ráztam a fejem.-Idejöttem,felmentem az emeletre és aludtam.
-Eszembe se jutott, hogy esetleg ott lehetsz-mondta Alyson és homlokára csapott.-Elenáéknál nem voltál.
-Itt voltam-leültem a nappaliba Alyson mellé.
Alyson furcsán méregetett,szerintem ő tud valamit,vagy csak sejt,de majd letagadom,ha rákérdez,csak hisz majd nekem.
-Mit csinálunk ma?-kérdezte Alyson.
-Semmit-vont vállatt Elena.-Legalábbis én nem csinálok semmit.
-Én arra gondoltam,hogy ha ma nem is,de hétvégén elmehetnénk valahova kirándulni-mondta Aly és a tapsolt egyet.
-Te mehetsz-elnevettem magam,a többiek pedig fintorogva helyeselték,amit mondtam.
Végül addig győzködött minket,amíg be nem adtuk a derekunkat,kitalálta,hogy menjünk New Yorkba.Mivel más választásom nem volt,ezért összeszedtem pár cuccot, mert másnap reggel akartak indulni.

Este beültünk a Grillbe,Matt jött az asztalunkhoz felvenni a rendelést és rám mosolygott,Alyson gyanakvóan méregetett minket.
-Mond Aly-nevettem rá,miután Matt már hallotávolságon kívülre került.
-Nincs köztetek semmi?
-Nincs-ráztam a fejem.
-Al elárulod,hogy te mit akarsz csinálni New Yorkban?-kérdezte Stefan.
,,Köszönöm Stefan,megmentettél"-mondtam magamban.
-Bulizni-vigyorgott, Damon és Alyson lepacsiztak.
-Bulizni-motyogta az orra alatt Elena.
-Igen Elena, ahogy mondod-nevetett Damon.
Rözgött a telefon a zsebemben.Mattől kaptam üzenetetet:Győnyőrű vagy Liz!

Vigyorgtam a többiek bámultak rám,Alyson próbálta elvenni a telefonomat,de nem akartam lebukni,ezért egy ügyes mozdulattal zsebre vágtam.Nagyon kiváncsiak,most vagy gyanakodnak,vagy egyszerűen csak ilyenek.

-Emma írt-mosolyogtam.

-Persze, én meg higgyem el-vágta be a durcit Aly.

 Mindannyian nevettünk rajta,néha olyan gyerekesen tud viselkedni,na most ez is egy olyan pillanat volt.

28.fejezet:Szeretlek

Sziasztok! Itt is az új rész,de a komik valahogy nem jönnek! :/ Puszi♥

Attól függetlenül,hogy én szakítottam Mattel még nagyon fáj,hiába van mindenki azon,hogy ne foglalkozzak vele és elterelik a figyelmemet,de Matt a Grillben dolgozik és hát, az a  törzshelyünk. Mire elfeledkeznék róla addigra mosolyogva elsétál előttem és újra minden eszembe jut.Ma még Carolinet is láttam,egy élmény volt,ahogy vigyorog rám és leül a pulthoz Mattel szemben.Alyson ma felajánlotta hogy menjünk el bulizni,bár kedvem nem sok volt,de beláttam,hogy vagy beleegyezek vagy nem száll le rólam.A délután folyamán pedig kifestettük a nappalit és szobámat, így már az egész ház elkészült,legalábbis ki volt festve.

Körbenéztem a cuccaim között,hogy van-e valami olyan,amit felvehetek egy buliba.Hát hogy lenne?De végül találtam egy fehér ruhát,amihez még fehér szandálom is volt.Elkészültem,hajamat begöndörítettem és halványan kifestettem magam.Felveszek egy maszkot,hogy senki se lássa,hogy mennyire szenvedek a szakítás miatt.Megkértem Damont,aki nálunk volt,hogy ha már így itt van,akkor tegye magát hasznossá és vigyen el a Grillbe,mert az volt a találka helyszíne.Persze,amikor odaértem Alyson még nem volt ott,és amikor már Damon elhajtott,akkor írt,hogy késik,mert most ért haza.Mivel jobb dolog,amivel elüthettem volna az időt,amíg várakozok nem jutott eszembe,ezért bementem a Grillbe és leültem a pulthoz.
-Liza,gyönyörű vagy-hallottam meg Mattet a hátam mögül.
Csak ennyi eszem van,idejövök amikor pont dolgozik.Úgy tettem mint aki nem hall,már szemben állt velem.Most tegyek úgy mintha nem látnék? ,,Liza ügyes vagy!"-mondtam magamban.-,,Te vagy a legjobb!"
-Mit hozhatok ennek a gyönyörű lánynak?-kérdezte meg újra, elnevettem magam.
-Egy kólát-válaszoltam.
-Bulizni mész?-kérdezte,és folytatta.-Vagy randid lesz?-itt a hangja nagyon szomorú lett.
-Alysonnal megyek bulizni-válaszoltam.Kényelmetlenül éreztem magam,hogy tudnék én randizni mikor kínoz az egész,hogy szakítottunk Mattel.
-Tudod,el szerettem volna mondani,hogy Carolineval nem történt semmi-kezdett bele.-Rossz kedve volt egy srác miatt.
-Ne mondj semmit,Matt kérlek-néztem rá könyörgően.
-De csak szeretném hogy tudd,hogy Carolineval nem történt semmi,az igaz,hogy elmentem hozzá és megcsókolt, de felálltam és hazamentem-mondta.-Bocsáss meg!
Ebben a pillanatban megbántam az egész szakításunkat,de attól függetlenül a hisztimet jogosnak tartom.
-Mehetünk?-hallottam meg Alysont a hátam mögül.
Ránéztem Mattre és elindultam Alyson után.Megmentett,mégis mit válaszoltam volna Mattnek?Hogy igen elhiszem és felejtsünk el mindent? Kiérve a Grilből Alyson azonnal nekem állított.
-Hallottam! Elhitted neki?-kiabált.
-Igazat mondott-válaszoltam.
-Aha,igen,tényleg-mosolygott Alyson,újra csöndben és nyugodtan beszélt.
-Gúnyolódsz?
-Hallgattam a szívverését-nevetett Alyson.
Komolyan ez a lány,néha olyan, mintha Damon női verziójával lógnék együtt,nem lehet Al a gyereke?
Vagy mi van ha testvérek és titkolják? Nem egyértelműen nem, maximum Damon gyereke lehet.Damon mint apa? Csapnivaló.
-Liza,most miért álltál meg az út közepén?-mikor Alyson rám szólt rájöttem,hogy megálltam a zebra közepén pár meterre a szórakozóhelytől.
-Csak elmélkedtem-nevettem,mikor arra gondoltam, hogy Damonnek nem lehet gyereke hiszen vámpír.
Beérve a buli helyszínére én azonnal leültem a pulthoz Alyson pedig eltűnt a tömegben.

Mi van akkor, ha Matt tényleg igazat mondott? És tudom,hogy igazat mondott,és én kidobtam őt ezért,pedig szerelmes vagyok belé.Tényleg kiborultam,hogy sokat volt Carolineval,pedig megérthettem volna,de akkor is volt egy csók,már csak rajtam áll,hogy megbocsájtok-e neki.
-Mi a baj Liza?-hallottam meg Alyson hangját a hátam mögül.
-Matten gondolkodom-böktem ki.-Nekem beszélnem kell vele.
Ezzel felpattantam a pulttól és gyors léptekkel kimentem az utcára.Előhalásztam a telefonomat a táskámból,10 óra,remélem még fent van Matt.Igen, amikor azt mondtam,hogy beszélnem kell vele,most azonnal kell vele beszélnem.Végig rohantam a városon,Matt nappalijából még fény szűrődött ki.Összeszedtem a bátorságomat és bekopogtam,Matt néhány perc múlva kinyitotta. Egy kinyúlt póló és egy agyonhordott kopott nadrág volt rajta,de még így is jól nézett ki.
-Liza te?-nézett rám kerek szemekkel.
-Hiszek neked és megbocsájtok-jelentettem ki,miközben levegőért kapkodtam.
Matt megcsókolt és behúzott az ajtón,utána felemelt és bevitt a szobájába,lefektettt az ágyára.
-Liza,szeretlek-mosolygott.
-Én is-mosolyogtam.
-De tényleg megbocsájtasz?-kérdezte.
Megcsókoltam, a ruhadarabok elkeztek lekerülni, és egyre hevesebben csókolóztunk.

27.fejezet:Vége

Este hiába vártam Mattet az üres Gilbert házban nem érkezett meg.Pedig még ő volt az, aki velem akarta tölteni az estét.De még egy smst se tud küldeni nekem,hogy bocs,de nem megyek és még a telefonja is ki van kapcsolva,milyen jó fej. Napok óta azt érzem,hogy kezdünk távolodni,alig találkozunk,és ha valamit megbeszélünk az soha nem jön össze.Kezdem úgy érezni,hogy mi már nem illünk össze.Ha már előkészítettem a popcornt és a filmeket,akkor filmezek egyedül.Végül elaludtam a nappaliban,reggel Jeremy ébresztett fel.

-De mit csinálsz itt?-kérdezte.

-Mattet vártam és ahogy láthatod, nem érkezett meg-vontam vállat és visszacsuktam a szemem.

Jeremy egy sóhaj kiséretében leült a kanapé másik végére, ez nem a ,,Úristen Liza" sóhaj volt,hanem  a ,,tudok valamit,ami nem esne jól neked " sóhaj.

-Mond el-szóltam rá,és ülő helyzetbe tornáztam magam.

-Mit?-vágott ártatlan képet.

-A sóhaj-válaszoltam.

-De az semmi,csak egy sóhaj-vont vállat.

-Jeremy!-mordultam rá a kelleténél talán kicsit hangosabban.

-Jó,jó,elmondom-tette maga elé a kezét.

-Hallgatlak-fordultam vele szembe.

-Tegnap Matt hétig dolgozott-sóhajtott.

-Ezt akartad mondani?Ebből nem derült ki,hogy miért nem érkezett meg-ráztam a fejem.

-És egész este Carolineval volt a Grillben,aztán elmentek onnan-bökte ki.-Együtt.

-Mi?-elkerekedett szemekkel bámultam Jeremyt.-Hozzám nem jön el,de egész este az exével van?

-Én úgy láttam,hogy Caroline szomorú volt-tette hozzá Jeremy,de ettől csak idegesebb lettem.

-Ezzel nem segítesz-ráztam a fejem.

-De csak vigasztalta-próbálta védeni Mattet.

-Ahelyett, hogy átjönne a barátnőjéhez-kihangsúlyoztam a barátnő szót,ezt követően felálltam és felrohantam az emeletre.

Túlreagáltam,vagy jogos?Én úgy gondolom,hogy ha valamit megígér,akkor ne az exével legyen este és ki tudja mi történt,amikor elmentek.Annyira kiborít.Mindig koppanok,mindig én koppanok.

-Liza vendéged van!-Jeremy hangja szakított ki elmélkedésemből.

Lementem és azonnal megpillantottam az ajtóban Mattet,egymásra néztünk,hátat fordítottam és berohantam Elena szobájába.

-Liza!-rohant utánam.

Levágódtam az ágyra,Matt pedig bejött és leült mellém.

-Mi a baj?-nézett rám.

-Semmi-vontam vállat.

-Igazából azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek a tegnap este miatt-mondta Matt.

-Miért is kérsz bocsánatot?-néztem rá,nem tudta miről beszélek.-Azért mert nem jöttél át vagy mert az exedet vigasztaltad?

-Liza-nézett rám.-Sajnálom,hogy nem jöttem át,Jeremy mondta,hogy vártál rám,de Caroline nagyon ki volt borulva.

-Mindig Caroline-forgattam a szemem.

-Liza-könyörgően nézett rám.

-Azt áruld el,hogy mi történt miután elmentettek a Grillből-Matt arca eltorzult, és egy pillantra elfordult.

-Semmi-válaszolta,de láttam rajta,hogy hazudik.

-Őszintén-szóltam rá.

-Semmi-rázta a fejét.

-Carolinehoz mentetek?-kérdeztem,tudtam,hogy elmentek hozzá,láttam Matten.

Bólintott..

- Nem történt semmi?-kérdeztem.

Matt már nem válaszolt csak elfordult,azonnal rájöttem,összeállt a kép,nem kellett válaszolnia sem.

-Te velem jársz és az exedet vigasztalod,és lefekszel vele?Én meg várlak a egész este míg te nagyon jól szórakozol-felemeltem a hangom.

-De Liza,sajnálom-elém állt.

-Mit csináljak a sajnálatoddal?-léptem hátra,próbáltam erősnek mutatni magam.

-Kérlek-könyörgően nézett rám.

-Vége-jelentettem ki.-Menj el!

Könyörgően rám nézett,de még mindig erősnek mutattam magam,Matt pedig elment,becsuktam mögötte az ajtót,és lerogytam a földre,sírásban törtem ki.Nyílt az ajtó és valaki lekupordott mellém és átkarolt és elkezdte simogatni a hátam.

-Szakítottam Mattel-mondtam sírva.

-Most már értem az ajtócsapódást-válaszolt Jeremy.-Sajnálom.

Pár percig ott ültünk,aztán lementem reggelizni,az asztalnál Rick ült és valószínűleg rám várt.

-Szia Liza.Mi történt?-kérdezte.

-Szakítottam Mattel-böktem ki.

-Sajnálom-mondta Rick,majd pár perc múlva újra megszólalt.-Gondolom ma akkor nem festjük a házat.

-Engem már nem érdekel a házam-vontam vállat.

-Liza,ne mond ezt,ez a tiéd,és ki fogjuk festeni és nem törődünk Mattel-mondta és minden szót kihangsúlyozott.

Ránéztem Rickre és muszáj volt nevetnem, mert pár napja még én mondtam neki ilyen beszédeket.Megreggeliztem és Rick társaságában elindultam a házhoz,Alyson ragaszkodott hozzá,hogy csatlakozik.

Boldog karácsonyt!

Sziasztok!Ezzel az ünnepi résszel szeretnék nektek Boldog Karácsonyt kívánni!Ebből kicsit jobban megismeritek Lizát és a családját! Ez csak egy különrész az előző karácsonyról.

Puszi:) 

Amikor kinyitottam a szemem kalács illatot éreztem,ránéztem az órára,hajnali hat.Emma már talpon van hajnalban,minden December 24.-én ez van.Kiszálltam az ágyamból, az ablak mellett elhaladva láttam,hogy még mindig sötét van odakint.Felöltöztem és lementem Jennához.
-Hóban ébred-kezdtem énekelni,amire Emma felnézett és el kezdett nevetni.
-Jó reggelt Lizi!
-Már sütsz?-kérdeztem.
-Csak amit tegnap nem tudtam,de örülnék ha segítenél-mosolygott.
-Persze-mosolyogtam.-Először is kiviszem a szemetet-ezzel elindultam a szeméttel kifelé.
Szállingózott a hó és csillogott a fűben,annyira megörültem,olyan régen volt már fehér karácsony.
-Emma,Emma havazik!-kiabáltam,amikor beértem.
-Olyan régen volt már fehér karácsony-mosolygott Jenna.-Segíts sütni,mert ma meglátogat minket Jane.
Jane anya húga,igazából,amikor anyáék meghaltak ő nem akart a gyámom lenni,de az sem tetszett neki,hogy Emma lett az.De mondjuk úgy,hogy azóta Emma és Jane ,,jóba lettek" és velünk tölti a karácsonyt,minden évben.
A délelőttöt az ételek elkészítésével töltöttük,dél körül befejeztük,kimentem elsöpörni a havat és segítettem a garázsból bevinni a nappaliba az fát.Betettük a nappali közepére,és el kezdtük rárakni a díszeket.Ez a kedvenc részem a karácsonyban.Arany gömbökkel és boákkal díszítettük fel,a csúcsra a csillagot én tettem fel.Mindig én szoktam.Amikor kisebb voltam akkor Emma mindig felemelt,hogy feltudjam tenni a tetejére a díszt.Szépen felöltöztünk és vártuk Janet,Emma gyorsan megsütötte a halat,hogy az legyen friss.Közben felmentem az emeletre,becsomagolni az ajándékaimat.Emma kap tőlem egy könyvet,amit régóta szeretne,és egy sálat a kabátjához,Jane pedig kap egy kötött pulcsit,és egy sapkát.Nora, Katiék anyukája szakácskönyvet kap.Katie kap egy nyakláncot és egy karkötőt,David kap parfümöt és egy inget.Anna már megkapta tőlem,ő egy albumot kapott,a közös képekből,és emlékekből.
Pont,amikor befejeztem a csomagolást megszólalt a csengő,rohantam ajtót nyitni. Kissé havasan és kócosan állt az ajtóban Jane.Vörös haja rövidebb volt és a szokásosnál vidámabb volt.
-Jane-jött ki Emma és megölelte Janet,aki időközben már levette a kabátját.
Én is megöleltem és beinvitáltuk a konyhába,idén még nem is láttuk őt.
-És mi van veled?-néztem rá.
-Semmi új,az egész évben utazgattam-válaszolt.
Jane újságíróként dolgozik, van amikor egész évben nem látom,pár évvel ezelőtt magával vitt engem Londonba.Karácsony előtt voltunk ott,rengeteg képet csináltunk,aztán karácsonyra hazajöttünk Emmához.Úgy tetszett az a hangulat,ami ott volt.
Jane táskájából előkerültek az ajéndékok és betette a fa alá,utána megvacsoráztunk.Persze én szerettem volna minél hamarabb kibontani a ajéndékokat,én imádom a karácsonyt és még mindig a vacsora a kedvenc részem az egész napban.Gyorsan bepakoltam az ajándékaimat a fa alá,Emmáék még mindig húzták az időt,kínomban Emma ajándékait is bepakoltam a fa alá.Végül befejezték az evést és mehetünk ajándékot bontani.Én nem azért várom,hogy én mit kapok,hanem hogy nekik fog-e tetszeni.Először is csináltunk képeket a fáról és egymásról.Utána átadtam az ajándékomat Emmának és Janenak.Mindketten annyira örültek neki,eltaláltam.Istenem,de jó!Emma a kezembe adott egy nagy dobozt,aranny csomagba volt,letéptem a csomagolópapírt kaptam egy úgy fényképezőgépet.
-Emma köszönöm!-könnyek folytak az arcomon és közben nevettem.
-Ne csak nekem köszönd-vigyorgott.-Jane ötlete volt!
-Köszönöm!
Miután minden ajándékot kicsomagoltunk néztük a karácsonyi filmeket.

26.fejezet:Olyan, mint Damon

Sziasztok!Új szereplő felbukkanása!Karácsonyi hangulatban vagyok nagyon.Jó szórakozást a részhez! Puszi♥

-De a konyha az olyan szép pirosas lesz-magyaráztam Ricknek,aki a festékek között kutatott.
-És a szobád?-nézett rám.
-Mondtam,hogy világos lila-nevettem.
-Oké,barackszín a nappaliba megtalálva,piros a konyhába megvan,fehér az előszobába és a fürdőszobába meg van,világos lila megvan-sorolta Rick,miközben én kihúztam a listáról a színeket.
Fizettünk,utána mindent bepakoltunk a kocsiba.Sajnáltam Ricket,mert állandóan ásítozott és álmos volt,mert voltam szíves kora reggel felébreszteni.Szegény!Rickkel becipeltük a festékeket a lakásba,ő hozott mindent, amire szükség volt a festéshez,csak tényleg neki kellett állni a munkának.El kezdtük festeni a konyhát.Rick nagyon koncenrtált a festésre én meg őt piszkáltam.
-Hogy hogy most nem iszol?
-Liza,könyörgöm-nézett rám.
-Jó,jó békén hagylak-festettem tovább.
Miután kifestettük a konyhát, meghívtam Ricket egy italra,kárpótlás a korán kelés miatt.
-Ne haragudj,hogy korán felkeltettelek-kértem bocsánatot.
-Inkább meg szeretném köszönni-kezdett bele Rick.-Ma nem gondoltam Jennára,és ezt neked köszönhetem.
Beszélgettünk még egy kicsit,utána ment haza aludni,mert nagyon elfáradt,megértem,tényleg.Én pedig úgy döntöttem,hogy elmegyek a Salvatore házba,Damonhoz.

Zenét hallgatva,csendesen sétáltam a város másik felére.Olyan nyugodt és csendes volt ez a város,otthon ilyenkor még rohanás volt.Nemsokára megérkeztem a Salvatore házba,betértem a megszokott úton,ami a házhoz vezet.Bekopogtam,néhány perc múlva kivágódott az ajtó és Damon állt velem szemben,szokásos öltözékében,ami nem volt más mint fekete póló és sötét farmer,meglepődnék ha fehér pólót viselne egyszer.Haja a megszokott módon össze-vissza állt a kék szemei ragyogtak,boldognak tűnt.Megölelt engem és beljebb invitált.
-Rickel festettetek?-kérdezte.
-Igen,de hazament,álmos volt-vontam vállat.
Amikor a nappaliba értem,egy sötétbarna hajú,húszas éveiben járó lány ült.Mosolyogva nézett engem.
-Liza,szeretném bemutatni neked egy régi barátomat,a legjobb barátomat Alysont-mutatott a kanapén ülő lányra Damon.
-Neked vannak barátaid?-nevetettem rá, egy szemforgatással véleményezte.
-Kedvelem ezt a lányt-állt fel nevetve,és odasétált hozzám,kezet nyújtott.-Amúgy az egyetlen barátodat,ha már itt tartunk-nevetett Damonra.
-Al,én eddig örültem neked,de most már nem annyira-vágott komoly arcot Damon.
-És ezt higgyem el?-nevetett a lány.-Mikor is ismertelek meg?
-Régen-mosolygott Damon,én pedig ezzel az ő is vámpír? arccal néztem rá.-Igen,Liza ő is vámpír.
A lány szemrebbenés nélkül visszaült a kanapéra.
-Tudnád mennyi mindent végig néztem-kezdett beszélni Alyson.-Damon nem volt soha jófiú,de én igazából az első találkozásunkkor megkedveltem,ami nem tegnap volt.
-De eddig nem is tudtunk rólad,vagy csak én nem tudtam-akadékoskodtam.
-Hát,amikor Damon visszajött Mystic Fallsba én kirándulgattam,de el kezdett hiányozni-mondta Alyson.
-Alyson?-hallottam meg a hátam mögül Stefan hangját.
-Csak nem a nagy Stefan Salvatore?-vigyorgott Alyson.
-Teljes életnagyságban-vigyorgott Stefan.
-Hiányoztam?-kérdezte Alyson nevetve.
-Őszintén kérdezted,vagy vicceltél?-kérdezte Stefan,de még mindig vigyorgott,ez az a beszélgetés amikor nem tudom eldönteni,hogy ők barátok-e.
-Sajnálom,ami Lexivel történt-vágott együttérző arcot Alyson.De ki az a Lexi?
-De remélem tudod,ki miatt történt-válaszolt Stefan,és a fejével Damon felé mutatott.
-Ki az a Lexi?-kérdeztem alig hallgatóan.
-Stefan legjobb barátja volt-válaszolt Alyson.
-Volt,mert a Damon védte magát,mint ahogy mindig-válaszolt Stefan.
-Hagyjuk ezt a témát-legyintett Alyson.-Nem válaszoltál arra, hogy hiányoztam-e.
-Talán egy picit,jaj bocsi nem-grimaszolt Stefan.-Így most már két Damon szabadult be Mystic Fallsba.-Alyson fura arcot vágott,Stefan elnevette magát és odasétált Alysonhoz és megölelte.
-Ez igaz-vont vállat Alyson.
-Nem tudom feltűnt-e,de még mindig itt vagyok-hadonászott a kezeivel Damon.
-Hogy lehetne elfelejteni?-grimaszolt Stefan és levágódott a kanapéra.
-Nem megyünk el a Grillbe?Jó rég voltam már ott-kérdezte Alyson.
-Én várom a barátnőmet-volt vállat Stefan.
-Liza?-kérdezte Damon.
-Megyek,de induljatok el-legyintettem.
-Mi történt Lexivel?-kérdeztem Stefant,amikor egyedül maradtunk.
-Damon történt-ezzel felállt és ott hagyott a nappaliban,én pedig Damonék után futottam.
-Nekem el kell mennem valahova,de elviszlek titeket a Grillbe-magyarázta,beültünk az autójába.

Egy ajtóhoz közeli asztalhoz ültünk le,Matt jött felvenni a rendelésünket.Várjunk csak.Matt?Mióta dolgozik itt?
-Szia Kicsim-egy puszit nyomott az arcomra.
-Te mióta dolgozol itt?-kérdeztem.
-Pár napja kezdtem,de már említettem,csak el voltál foglalva a házaddal-válaszolta.-Mit hozhatok?
-Na, azt hittem sosem kérdezed meg-mondta Alyson,az ő stílusa sem jobb Damonénál.
-Kitalálom-nézett rá Alysonra.-Damon barátja.
-Honnan tudod?-kérdeztem.
-Elég rá nézni-vont vállatt Matt.
-Nem egy pohár narancslevet-mondtam.
-Bourbont,köszi-mondta Alyson.
-Mindjárt hozom-Matt elsétált.
-Ő a barátod?-kérdezte Alyson.
-Igen-vigyorogtam.
-És jól megvagytok?-kérdezte.
-Eddig jó volt minden,de mostanában alig látom,és én nem tudtam az új munkahelyéről,nekem elfelejtette elmondani-válaszoltam.-De mesélj magadról.
-Mit akarsz hallani?
-Hogy ismerted meg Damont,te már akkor vámpír voltál?
-Igazából elég régen történt-kezdett bele a mesélésbe.-Rég vámpír voltam,mert nem volt más választásom,de az egy régi történet.Csaposként dolgoztam egy bárban,ahova Damon minden este bejárt,el kezdtünk beszélgetni,aztán már igazából miattam járt be,de sosem volt köztünk semmi több.Aztán barátok lettünk és minden zűrt együtt csináltunk.Röviden talán ennyi is.
-Értem.De miért kellett vámpírrá változnod,azt mondtad hogy nem volt más választásod,miért?-kérdeztem.
-Beteg voltam-válaszolta.-És az akkori barátom,aki vámpír volt,micsoda véletlen,átváltoztatott és lelépett.
-Meghoztam a rendeléseteket-hallottam meg Matt hangját a hátam mögül.
Lerakta elénk a poharakat és rám mosolygott.
-Este találkozhatnánk itt,mit szólsz?-kérdezte.
-Rendben-vigyorogtam.
Matt ott hagyott minket és Alyson vigyorogva méregetett.
-Most te mesélsz, újra-mutatott rám.
-Ömm,oké-vágtam rá.-Egy kisvárosból jöttem ide,reménykedtem abban,hogy itt be tudok illeszkedni.Aztán megismertem Mattet és most minden szép-mosolyogtam.
-Neked aztán tartalmas az itteni életedet-nevetett.
-Kihagyam azt, hogy Katherine elrabolt kétszer és hogy Jenna vámpír,ő Elena nagynénje,a legjobb barátom vérfarkas-beszéltem.
-Állj,állj-mutogatott Alyson.-Lassabban,Katherine Pierce?
Bolintottam.
-Az a Katherine Pierce,aki mindkét Salvatore tesóval kavart?-kérdezte elkerekedett szemekkel.
-Damon nem mesélte még?
-Igazából még csak ott tartott,hogy Elena úgy néz ki, mint Katherine és Tyler Lockwood vérfarkas-hadarta.
-Jenna,Elena nagynénje és Klaus vámpírrá változtatta-magyaráztam.
-Sok mindent el kell még mesélnie,úgy érzem.
-Meddig maradsz?-kérdeztem.
-Ideköltözöm-vigyorgott.-Persze csak akkor, ha Stefan megengedi-vágott komoly arcot majd elnevette magát.-Ja,nem kérdezem meg,csak úgy beköltözöm.
Elnevettem magam,utána elmentünk sétálni és megmutattam neki a házamat,egyenlőre kívülről.
-Egyedül fogsz itt lakni?-kérdezte,én csak bólogattam.-És Matt?
-Ohh,nem,nem,nem vele-ráztam a fejem.
-Hevesen tiltakozol-nevetett.
-Én szeretem,de nemrég jöttünk össze és nem tudom mi lesz ebből-magyaráztam.
Hirtelen leállt mellettünk egy autó,rendesen megnyugodtam,amikor megláttam,hogy Damon az.
-Nem voltatok a Grillben,aztán gondoltam,hogy Liza elcipelt a házához-nevetett Damon.
-Haha-grimaszoltam.
-Mikor akartad elmondani,hogy Katherine visszatért?-állított neki rögtön Alyson.
-Al,nem is volt soha elzárva,amíg én szenvedtem ő kirándulgatott-válaszolt Damon.
-Ahh-vágott furcsa arcot.-Tipikus ettől a nőtől.
-Te ismered Katherinet?-kérdeztem.
-Nem,de Damon sokat mesélt róla,szóval olyan mintha igen-vont vállat.
Damon a Salvatore ház előtt leparkolt,bementünk a lakásba,a kanapén ott ült Rick,Elena és Stefan.
-Sziasztok-intettem mosolyogva.
-Szia Liz!-intettek vissza.
Elena és Rick furcsán méregették a mellettem álló Alysont.Damon meg sem szólalt,csak állt és nézte a többieket.
-Sziasztok!-intett Alyson.-Damon egy régi, nagyon jó barátja vagyok.
-Azé a Damoé?-kérdezte Elena és a mellettem álló Damonre mutatott.
-Nos,képzeld-grimaszolt Damon.
-Alyson ő itt Rick,aki a legjobban megért,rajtad kívül-mutatott Rickre.-És ő Elena.
-Ennyi?-kérdezte Elena.
-Aki szeret nyávogni és hősködni-vigyorgott Damon.
Elena szemforgatással nyugtázta,utána ő és Stefan leléptek,és négyen maradtunk.Rick és Alyson jól elbeszélgettek.

25.fejezet:Önállósodni szeretnék

Sziasztok!Sikerült hoznom a részt,és elkészült az Információk oldal.Várom a komikat!Puszi♥

Egy hét telt el Jenna elköltözése óta,Ricket azóta nem lehet látni,egész nap alszik vagy jobbik esetben csinál valami hasznosat,vagy valami hasznosnak hitt dolgot,-próbál mosogatni,vagy főzni-ami persze többnyire rosszul sül el.Este Damon társaságában elmegy inni,vagy Damonéknál isznak,és az éjszaka közepén esik haza.Valahogy ki kell szakítani ebből,mert ez így nem mehet tovább,Jenna nem halt meg,csak elment,de nem értem,hogy miért megy egy emberekkel teli városba és miért pont a nagynénémhez költözik,kicsit féltem Emmát.De Emma elmondása szerint nagyon jól megvannak és Jenna elmondott neki mindent és Emma verbénát iszik.Elena és Jeremy jól viselik,hogy Jenna elment,mert mindennap beszélnek vele és mi tudjuk,hogy neki így jobb lesz.
Én már nagyon gondolkozom azon,hogy veszek egy házat,igaz hogy Jenna elköltözésével simán maradhatnák a Gilbert házban,de nem akarok,őnállósodni szeretnék.Most is épp háznézőbe megyek,egyenlőre Elenáéknak nem szóltam,ezért Bonnie kísérget engem.Eddig még egy olyan házat sem találtam ami megfelelne.Ami szép és jó lenne,pont olyan amilyet szeretnék,az túl drága,pedig nem kevés spórolt pénzem van,és Emma is segít a házvásárlásban,de vannak bizonyos határok.Van az a kategória is,ami árban megfelel,de vagy túl kicsi,vagy túl öreg.Ez a mai nap az utolsó reménységem,fél Mystic Fallst megjártam.A város széle felé van egy nagyon jó állapotban lévő ház,kisebb felújításra szorul,de ez még belefér.Őszintén remélem,hogy árban és nagyságban is meg fog felelni.Bonnieval és az ingatlanossal a ház felé tartottunk(nem messze a háztól találkoztunk),közben az ingatlanos a házról mesélt,hogy az előző tulajdonosai még be sem fejezték,de munkalehetőség miatt elköltöztek,hát remélem,hogy tetszeni fog,mert eddig szép és jó,amit elmondott róla.
Az udvar nem túl nagy,de nem is túl kicsi,bámire ki tudom használni és akár még kialakíthatnám úgy is,hogy tudjak itt fotózni.Bementünk a házba,volt négy tágas szoba,és egy konyhának való helyiség,és persze fürdőszoba.Engem eddig elvarázsolt a ház,munka persze lesz vele elég.Az ára sem volt sok,ahhoz képest,hogy mennyire szép és nagy.Bonnienak egész hazaúton arról áradoztam,hogy hogyan fogom berendezni,de persze még megbeszélem Emmával.Még egy kis műtermem.Hazaérve ezzel tömtem  Rick fejét, aki épp most mászott elő a barlangjából.Persze nem volt túl lelkes és egy üveg bor társaságában vissza is ment.Aztán felhívtam Emmát,akivel megbeszéltük,hogy megvehetem.Miután letettem a telefont,lehívtam Elenát és Jeremyt a nappaliba,elmeséltem nekik az új ötletem,hogy találtam egy házat és megveszem és önállódosodok,elég jól fogadták,ahhoz képest amire számítottam.Nagyon lelkesek voltak,aminek nagyon örültem.Kitaláltam,hogy Ricket fogom nyaggatni,hogy segítsen a festésben és lehet,hogy fel tudom kaparni a földről.

Miután hazatértem a találkozóról az ingatlanossal és a kulcsok végre a kezemben voltak,bementem Rick szobájába,ahol sötét volt.Elhúztam a sötétítőket,az ágy körül szétdobálva Rick ruhái,üvegek mindenhol.Rick rögtön a szemét kezte takarni.
-Nem öl meg a fény-válaszoltam és lerántottam róla a takaróját.
-Liza,hagyjál,én senkit nem zavarok,menj ki-kiabálta.
-Nem,mert dolgod van-nevettem.
-Milyen dolgom?-nézett rám döbbentem.
-Zuhanyozz le és öltözz fel-utasítottam és kimentem.
-Biztoshogynem-kiabált utánam.
Visszamentem a szobába és leültem az ágya szélére.
-Liza!Menj ki,idegesítesz-mutogatott az ajtó felé.
-Míg le nem zuhanyozol és fel nem öltözöl,addig ki nem megyek innen-mondtam és vigyorogtam.
-Akkor sokáig fogsz itt ülni- nevetett és fejét a párnájába fúrta,én csak bámultam tovább végül felnézett.-Jó megyek.
Kiszállt az ágyból,kezébe fogott egy nadrágot és egy felsőt és kiment a szobából,én lementem a konyhába és ott vártam,amíg Rick készülődött.Néhány perc múlva megjelent a konyhában.
-Szóval hova megyünk?
-Rick kimegy nappal a lakásból?Mi történt itt?Már nem játszod tovább a denevért?-lépett elő Elena Rick háta mögül.
-Szia Elena-forgatta a szemét Rick.-Na szóval,indulunk?
Gyalogosan mentünk a házamig-de jó ezt így kimondani-mert Rick már nem vezethetett,mert ivott.Amikor megálltunk a ház előtt, egy Tadamm kíséretében a házra mutogattam.
-Ez a házad?-nézett rám,egy mosolyt véltem felfedezni.
-Az lesz-mosolyogtam.-És te segíteni fogsz-közben kinyitottam az ajtót és elindultam be.
-Héhé!Miben fogok segíteni?-kérdezte miközben utánam jött.
-Először is,ma megnézed a házat,aztán pedig segíteni fogsz,visszatérsz az élők közé-mosolyogtam rá.
-Liza,felnőtt vagyok,nincs szükségem a pátyolgatásodra-tiltakozott.
-De nekem szükségem van a segítségedre,Rick-néztem rá kiskutya szemekkel,végül elnevette magát és beleegyezett.
Bemutattam neki az egész házat,magyaráztam,hogy mit hogyan és hova szeretnék és megbeszéltük,hogy együtt kifessük.Ricknek is tetszett,de nem díjazta az ötletet,hogy ő segítsen nekem.

24.fejezet:Ez a sorsom

Sziasztok!Hiába vannak előre megírva a részeim én szeretem előtte átnézni,hogy vannak-e hibák,de odáig nem jutok el,nagyon el vagyok havazva.Próbálom elkészíteni a külön oldalakat a szereplőknek és a bemutatkozásomnak,új szereplőknek keresek neveket.Jövő hét folyamán nem lesz rá időm,mert ilyen fogalmazást írunk,olyan írásbelit,stb.
Kérdéseiteket várjuk a videóhoz és természetesen az ötleteiket és várom,hogy mit szeretnétek olvasni a blogban.Komizzatok!És ha minden jól megy még a hétvégén hozok részt!Puszi♥

Rick szemszöge:
Én nem tudok Jennára haragudni,amiért megharapott,nem értem,hogy miért fújja fel ennyire,ezért nem kellett volna összepakolnia és elköltöznie,itt hagyni engem Elenával és Jeremyvel.Miért van az hogy én bárkit szeretek az vámpír lesz és elhagy engem?A Grillbe vezető úton volt időm gondolkozni mindenen.Hagyom Jennát,nem fogok utána futkározni,ha akar akkor hazajön,ha nem nem.Nem tehetek semmit,ez a ő élete,az ő döntései.A Grillbe érve azonnal leültem a pult mellé és kikértem a szokásos italomat,a pulton dobolva vártam,hogy a pincérnő kiöntse és elém tegye,közben körbenéztem, az asztaloknál boldogabbnál boldogabb emberek ültek,szerelmes párok,baráti társaságok.Végre megkaptam az italomat és rögtön megittam a pohár egész tartalmát.
-Miért lógatod az orrod?-hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot.
-Elhagyott a barátnőm,amúgy semmi okom sincs rá-válaszoltam egy vállvonás kiséretében,
-Mi történt?--nézett rám.
-Megharapott,utána hiába mondtam,hogy nem probléma,összepakolt és elment,elköltözött.Ki tudja hova,a ,,gyerekeket" pedig rám bízta.Damon,mit csináljak én a barátnőm nélkül,két tinivel?
-Rick,vissza fog jönni-tette kezét a vállamra.
-Nem jön,ő már nem az a Jenna,aki a vámpírrá változás előtt volt.Mit csinálok én nélküle?
-Én itt vagyok neked-mosolygott.-2 pohár whiskyt-intett a pincérnőnek.
-Akit én szeretek,az vámpírrá változik és elhagy.Ott van Isobel,és most Jenna.Az a sorsom,hogy nem lehetek boldog?
-Isobel az én hibám,sajnálom-válaszolt Damon.
-Volt választása,mindig van választás,mindig.
-De hidd el,hogy Jenna vissza fog jönni,mert szeret téged-magyarázta Damon.
-A a vámpírrá válás előtti Jenna visszajött volna.Az új önmaga nem is hasonlít a régire,ő már nem az, akit szerettem-magyaráztam és még a beszélgetés kínossá válása előtt,eltereltem a témát,mert nem a mi stílusunk ennyire kibeszélni a szerelmi életünket.-Ööö,Katherine azóta nem bukkant fel?
-Eddig nem,de ami késik, az nem múlik-legyintett.
Damonnal órákig iszogattunk a Grillben,nem voltam részeg,de nem a legjózanabb állapotomban estem haza,az előszobában valamit feldöntöttem és rögtön ott termett Elena,aki kerek szemekkel bámult rám.
-Rick,te részeg vagy?-támadt rögtön nekem.
-Neked is szia,Elena-próbáltam kikerülni,de nem hagyta.
-Milyen példát mutatsz Jeremynek?-most nagyon nincs kedvem Elenához
-Nem fogok vodkát tenni a narancslevébe-kikerültem.
-Rick,beszélni akarok veled-szólt utánam.
-Én is annyi mindent akarok-fordultam vissza és kicsit megemeltem a hangon,Elena nem szólt.-Szeretném visszakapni Jennát,szeretnék aludni,szeretném ha leszállnátok rólam.
-Rick,kérlek-szinte már könyögött,jó hogy le nem térdelt.
-Hallgatlak-álltam elé.
-Menjünk be a nappaliba-elindult a nappali felé,és levágódott az egyik fotelba.
-Mondd-utasítottam.
-Jeremy fél,hogy téged is elveszít és én is.Túl sok mindenki ment el-magyarázta.
-Én nem fogok elmenni-válaszoltam.-Ennyi?Különben is,Jenna vissza fog térni.
-Na, ez a másik-lett Elena arca hirtelen nagyon szomorú.
-Elena!
-Nem jön vissza-egy pillanatra megakadt.-Emma hívta Lizát,hogy odaköltözik hozzá és esze ágában sincs visszatérni,sem ma,sem holnap,sem jövő héten,sem soha,le szeretné zárni életének ezt a szakaszát-Elena szavai meglepetésként értek,számítottam rá,hogy nem jön vissza,de reménykedtem.
Eddig nem is gondolkodtam el azon,pont azért mert azt hittem Jenna visszajön,hogy egyedül leszek két tinivel, és hogy ennyit jelentett neki az egész,ami köztünk volt.A régi Jenna sosem hagyott volna el engem,ez az új, a vámpír Jenna,az elmúlt egy hétben annyi meglepetést okozott,hogy meg sem kellene lepődnöm.Min csodálkozom?Nekem ez a sorsom.

23.fejezet:Nem tehetünk semmit

Sziasztok!Hamarosan elkészül a szereplőknek szánt külön oldal.Kérdezzetek a videóhoz,és persze komizzatok!Puszi♥

A napok nagyon gyorsan telnek,már három nap eltelt azóta,hogy Jenna vámpírrá változott.Sokat beszélgetek vele,igazából már beletörődött ebbe az egy csak azt nem bírja,hogy a régi tulajdonságai amiket utált felerősödtek.Így most még hisztisebb, mint régen volt,és még gondoskodóbb. Amikor végre el tudok menni pár órácskára Matthez, már hív is.És azt kérdezgeti,hogy: mit csinálsz,hol vagy,kivel vagy,mikor jössz.Ezek csak azok a tulajdonságai amik megnehezítik az együttélést,de persze a jó tulajdonságai is felerősödtek.Jenna teljesen más lett,de egy megmaradt benne, még mindig imádja a családját, már ami maradt belőle.Elmélkedésemből Jenna hangja szakított ki:
-Liza,megeszed azt a pirítóst vagy csak bámulni fogod a tányért?Nem ízlik?-kérdezte Jenna és elém tett egy csésze teát.
Na igen,az asztalnál kezdtem elmélkedni és most mindenki rám bámul.
-De,de nagyon jó,csak gondolkodtam-vontam vállat és elkezdtem enni.
-Azt vettük észre-nevetett Jeremy.
-Remek-motyogtam.
-Neked meg mi a bajod?-kérdezte Rick egy ásítás kíséretében.
-Semmi-mosolyogtam.-Álmos vagyok.
-Neked ma nem kell dolgoznod?-kérdezte nevetve Elena.
-De igen-válaszoltam.-Miért?
-Mert már elmúlt fél 9-jelentette ki Rick.
-És csak most szóltok?El fogok késni-felugrottam az asztalról.
Mindenki nevetett,én pedig őrült módjára rohantam fel az emeletre.Gyorsan kikaptam a szekrényből egy pántost és egy rövid nadrágot.Utálom az időjárást,egyik nap meg lehetett fagyni,most pedig megérkezett a nyár.

Amikor berohantam a boltba,Mrs Moore a pult mögött ült és újságot olvasott.Az újságja mögül felnézett rám,és elnevette magát.Gondolom a kócos hajam volt annyira vicces,és persze az,hogy szinte beestem az ajtón és alig kapok levegőt,mert az egész ide vezető utat végig futottam.
-Liza,ne haragudj meg,de veled meg mi a fene történt?-nevetett amikor végig nézett.
-Idáig rohantam,elaludtam és nagyon sajnálom-mentegetőztem.
-Mondtam,hogy ma csak 10-re gyere be-nevetett-és 9 van.
-Úristen-nevettem fel.
-Szedd rendbe magad,aztán kipakoljuk az árukat és legkésőbb háromkor már haza is mehetsz-nevetett.
-Rendben-bólintottam és bementem az irodába.
A raktárból már dobozokkal tértem vissza.Szépen mindent kipakoltam.Néha bejött egy-egy vásárló és segítettem nekik,de igazából nem volt mozgalmas nap.Három óra körül elindultam haza,betettem a fülhallgatót a fülembe és maximumra tettem a hangerőt,hazáig zenét hallgattam.A bejárati ajtóhoz érve kikapcsoltam a zenét,elpakoltam a táskámba a telefonomat fülhallgatóstul.Előhalásztam a kulcsomat,ami persze a táskám legalján volt,miért is lenne máshol.Amint beléptem az ajtón,kiabálás ütötte meg a fülem,elindultam fel az emeletre,egyre jobban kezdtem kivenni,Jenna és Rick hangját. Csendben odaosontam a szobájukhoz,ami félig nyitva volt.Az ágyon egy bőrönd volt és Jenna dobálta bele a ruháit,Rick próbált elé állni,de nem sikerült neki.
-Nem,nem tudsz meggyőzni,el kell költöznöm!Nézz magadra,meg is ölhettelek volna-kiabálta Jenna és Rick nyaka felé mutatott,amiből ömlött a vér.
-Jenna,ez előfordul,ezért nem kell elköltöznöd,ne csináld-próbálta győzködni,de Jenna továbbra is dobálta a táskájába a cuccokat.
-Veszélyes vagyok mindenkire,és elutazom a városból,és még az országból is.Ennyi-bezárta a bőröndjét.
-Jenna,legalább csak gondold át-győzködte tovább Rick.
-Elégszer átgondoltam,és most ha nem haragszol elköszönök a családomtól-megfogta a bőrdönjét és gyors léptekkel elindult az ajtó felé,amikor engem megpillantott megijedt.-Mindent hallottál?
Bólintottam,hátat fordítottam és lementem a nappaliba.Ott volt Jeremy és Elena is,akik ilyen ,,áruld el mi volt az emeleten" arccal bámultak rám,mert látták, hogy onnan jövök.Ráztam a fejem és leültem,majd Jenna elmondja.Pár másodperc múlva be is sétált a nappaliba bőröndjével a kezében.
-Minek az a bőröd?-kérdezte Jeremy.
-Veszélyes vagyok mindannyíotokra és köszönöm Stefannak is,hogy próbált segíteni,de ezt egyedül szeretném megoldani,ez az én életem.Elmegyek,nem bírnám ki,ha még egyszer valami kárt tennék valamelyikőtökben-beszélt.
-Jenna,kérlek-kérlelte Elena.
-Döntöttem-válaszolt.
-De Jenna,akkor ki lesz a gyámunk?-kérdezte Jeremy aggódva.
-Én-csatlakozott hozzánk Rick.
Jenna rá mosolygott.
-Köszönöm.
-Jenna,attól még haragszom rád,de a hülyeségeidnek ne ők igyák meg a levét-nézett Jennára szomorúan Rick.
-Jenna,és mégis hova mész?-kérdezte Elena,én csak szó nélkül figyeltem őket,ebből most szeretnék kimaradni,ez az ő családi drámájuk.
-Majd megtudjátok,biztonságban leszek-válaszolt.-De most el kell mennem,tényleg.Így jobb lesz nekem.
Végül aztán mindhárman megöleltük, külön-külön elköszöntünk tőle,mást úgy sem tehetünk.Rick is elköszönt tőle,próbálta nem mutatni Jennának,de teljesen összetört.Miután Jenna elment,Rick is elment otthonról.El sem hiszem,hogy Jenna elment,de megértem,ha ő ezt szeretné,akkor csinálja ezt,nem kényszeríthetjük semmire.

22.fejezet:Jenna és a vámpírlét

Sziasztok!Végre december,szeretem a decembert,ti hogy vagytok vele?Bár nem úgy tűnik az időjárás alapján,hogy tél van.Igyekszem elkészíteni a külön oldalat a szereplőknek,de a blogger valahogy nem akar ebben segíteni.Jó olvasást!Várom a komikat,meg a kérdéseket a videóhoz!

Jenna és a vámpírlét

A pincében sétáltam Jenna reggelijével a kezemben,egy tasak vérrel.Ez gusztustalan,de hát nem vagyok vámpír,szerencsére.Azért én megyek,mert én vagyok az egyetlen,akitől nem fél,Elenát és Stefant látta meghalni,Rick nem tud vele beszélni,Damon pedig nem jó az ilyenekben és bennem legalább megbízik.A rácsokon benéztem,Jenna fent volt és a pince egyik sarkában ült és még mindig zaklatottnak látszott.Besétáltam,amikor megpillantott arcán megnyugvás látszódott.Leültem vele szemben és odatoltam hozzá a véres tasakot.
-Liza,mi történik ebben a városban?Mindent mondj el.Most már én is egy ilyen szörnyeteg vagyok,mindent tudnom kell!
-Vámpír lettél,annak a Niklaus nevű pasinak köszönhetően,Elena pedig egy hasonmás.Damon és Stefan is vámpírok.Ha meghalsz vámpírvérrel a szervezetedben,és utána iszol embervért,akkor vámpír leszel,ha nem,akkor végleg neghalsz-mondtam.
-Akkor így kell élnem örökké?-kérdezte Jenna.
Bólintottam.
-És mi van,akkor ha bántok valaki olyat,akit szeretek?-kérdezte Jenna,és a bekötött kezemet kezdte el bámulni.
-Engem azért bántottál,mert megvágtam magam,az volt a célom,hogy igyál belőlem-válaszoltam.
-De most is hallom a szívverésedet és legszívesebben...-beszélt de megakadt és megütötte a falat.-És ha megvágom a kezem,akkor begyógyul-valami éles tárgyat belevágott a tenyerébe,elkezdett vérezni,a seb pár másodperc múlva be is gyógyult.
-Idd meg azt a tasak vért-mutattam az előtte heverő tasakra.
-Liza!Azonnal menj ki innen-utasított.
Rá néztem,de elfordult,rám se nézett,olyan volt,mint egy dühös kisgyerek,akinek elveszik a játékát.Kimentem,visszazártam a pinceajtót és felmentem a nappaliba,idegesen rávágódtam a kanapéra.
-Mi a baj?-ült le a kanapéra velem szemben Damon.
-Semmi,ideges vagyok-válaszoltam.
-Jenna?-kérdezte.
Néhány másodperc múlva Alarick viharzott végig a nappalin,a pinceajtóig meg sem állt, hallottam ahogy lerohan a lépcsőn.
-Szerinted miért jött?-néztem Damonra,aki szintén döbbenten bámult utána.
-Szereti Jennát-vont vállat,döbbenten bémultam.-Legjobb barátok vagyunk,tudod.A legjobb barátok elmondják egymásnak a titkaikat-kezdett magas hangon beszélni.
-Ilyen szaftos infókat még-könyörgően néztem Damonra.
-Stefan szerelmes Elenába,Jeremy Bonnieba,Alarick Jennába-hadarta gyorsan.
-Jeremy Bonnieba?
-Ezt sem tudtad?-nevetett rám.
-Ömm,nem-nevettem.-De komolyan?Ez igaz?
-Mi igaz?-lépett be Bonnie a nappaliba és engem nézett.
-Semmi-válaszoltam,Damon majd kipukkadt a nevetéstől.
Bonnie csak nem hagyta abba a kérdezősködést, Damon pedig volt szives ott hagyni engem,hadd magyarázkodjak egyedül.Alaric és Jenna is csatlakoztak hozzánk,Jenna a történtekhez képest nyugodt volt.Bonnie a kezébe nyomott egy napfénygyűrűt,hogy továbbra is normális életet élhessen,mintha semmi nem változott volna,pedig az élete fenekestül felfordult.Elenáék is csatlakoztak hozzánk és megpróbáltunk Jennának mindenről beszámolni,aki már kevésbé volt rémült,biztosítottuk arról,hogy segíteni fogunk neki.
Össszecsomagoltuk a cuccaimat,mert most már hazaköltözöm,otthon van rám szükség.Vagyis nem haza haza,hanem Gilbertékhez,Jeremy már várt ránk otthon.Egész délután beszélgettem Jeremyvel és kipakoltam a cuccaimat Elena szobájában.Este Rick,Jenna,Elena,Jeremy és én beültünk a TV elé és megnéztünk egy vígjátékot,így el tudtuk terelni Jenna figyelmét.Mindannyiunkra ráfért a figyelemelterelés,az elmúlt napokban történtek után.