22.fejezet:Jenna és a vámpírlét

Sziasztok!Végre december,szeretem a decembert,ti hogy vagytok vele?Bár nem úgy tűnik az időjárás alapján,hogy tél van.Igyekszem elkészíteni a külön oldalat a szereplőknek,de a blogger valahogy nem akar ebben segíteni.Jó olvasást!Várom a komikat,meg a kérdéseket a videóhoz!

Jenna és a vámpírlét

A pincében sétáltam Jenna reggelijével a kezemben,egy tasak vérrel.Ez gusztustalan,de hát nem vagyok vámpír,szerencsére.Azért én megyek,mert én vagyok az egyetlen,akitől nem fél,Elenát és Stefant látta meghalni,Rick nem tud vele beszélni,Damon pedig nem jó az ilyenekben és bennem legalább megbízik.A rácsokon benéztem,Jenna fent volt és a pince egyik sarkában ült és még mindig zaklatottnak látszott.Besétáltam,amikor megpillantott arcán megnyugvás látszódott.Leültem vele szemben és odatoltam hozzá a véres tasakot.
-Liza,mi történik ebben a városban?Mindent mondj el.Most már én is egy ilyen szörnyeteg vagyok,mindent tudnom kell!
-Vámpír lettél,annak a Niklaus nevű pasinak köszönhetően,Elena pedig egy hasonmás.Damon és Stefan is vámpírok.Ha meghalsz vámpírvérrel a szervezetedben,és utána iszol embervért,akkor vámpír leszel,ha nem,akkor végleg neghalsz-mondtam.
-Akkor így kell élnem örökké?-kérdezte Jenna.
Bólintottam.
-És mi van,akkor ha bántok valaki olyat,akit szeretek?-kérdezte Jenna,és a bekötött kezemet kezdte el bámulni.
-Engem azért bántottál,mert megvágtam magam,az volt a célom,hogy igyál belőlem-válaszoltam.
-De most is hallom a szívverésedet és legszívesebben...-beszélt de megakadt és megütötte a falat.-És ha megvágom a kezem,akkor begyógyul-valami éles tárgyat belevágott a tenyerébe,elkezdett vérezni,a seb pár másodperc múlva be is gyógyult.
-Idd meg azt a tasak vért-mutattam az előtte heverő tasakra.
-Liza!Azonnal menj ki innen-utasított.
Rá néztem,de elfordult,rám se nézett,olyan volt,mint egy dühös kisgyerek,akinek elveszik a játékát.Kimentem,visszazártam a pinceajtót és felmentem a nappaliba,idegesen rávágódtam a kanapéra.
-Mi a baj?-ült le a kanapéra velem szemben Damon.
-Semmi,ideges vagyok-válaszoltam.
-Jenna?-kérdezte.
Néhány másodperc múlva Alarick viharzott végig a nappalin,a pinceajtóig meg sem állt, hallottam ahogy lerohan a lépcsőn.
-Szerinted miért jött?-néztem Damonra,aki szintén döbbenten bámult utána.
-Szereti Jennát-vont vállat,döbbenten bémultam.-Legjobb barátok vagyunk,tudod.A legjobb barátok elmondják egymásnak a titkaikat-kezdett magas hangon beszélni.
-Ilyen szaftos infókat még-könyörgően néztem Damonra.
-Stefan szerelmes Elenába,Jeremy Bonnieba,Alarick Jennába-hadarta gyorsan.
-Jeremy Bonnieba?
-Ezt sem tudtad?-nevetett rám.
-Ömm,nem-nevettem.-De komolyan?Ez igaz?
-Mi igaz?-lépett be Bonnie a nappaliba és engem nézett.
-Semmi-válaszoltam,Damon majd kipukkadt a nevetéstől.
Bonnie csak nem hagyta abba a kérdezősködést, Damon pedig volt szives ott hagyni engem,hadd magyarázkodjak egyedül.Alaric és Jenna is csatlakoztak hozzánk,Jenna a történtekhez képest nyugodt volt.Bonnie a kezébe nyomott egy napfénygyűrűt,hogy továbbra is normális életet élhessen,mintha semmi nem változott volna,pedig az élete fenekestül felfordult.Elenáék is csatlakoztak hozzánk és megpróbáltunk Jennának mindenről beszámolni,aki már kevésbé volt rémült,biztosítottuk arról,hogy segíteni fogunk neki.
Össszecsomagoltuk a cuccaimat,mert most már hazaköltözöm,otthon van rám szükség.Vagyis nem haza haza,hanem Gilbertékhez,Jeremy már várt ránk otthon.Egész délután beszélgettem Jeremyvel és kipakoltam a cuccaimat Elena szobájában.Este Rick,Jenna,Elena,Jeremy és én beültünk a TV elé és megnéztünk egy vígjátékot,így el tudtuk terelni Jenna figyelmét.Mindannyiunkra ráfért a figyelemelterelés,az elmúlt napokban történtek után.