2013. december 13., péntek

24.fejezet:Ez a sorsom

Sziasztok!Hiába vannak előre megírva a részeim én szeretem előtte átnézni,hogy vannak-e hibák,de odáig nem jutok el,nagyon el vagyok havazva.Próbálom elkészíteni a külön oldalakat a szereplőknek és a bemutatkozásomnak,új szereplőknek keresek neveket.Jövő hét folyamán nem lesz rá időm,mert ilyen fogalmazást írunk,olyan írásbelit,stb.
Kérdéseiteket várjuk a videóhoz és természetesen az ötleteiket és várom,hogy mit szeretnétek olvasni a blogban.Komizzatok!És ha minden jól megy még a hétvégén hozok részt!Puszi♥


Rick szemszöge:
Én nem tudok Jennára haragudni,amiért megharapott,nem értem,hogy miért fújja fel ennyire,ezért nem kellett volna összepakolnia és elköltöznie,itt hagyni engem Elenával és Jeremyvel.Miért van az hogy én bárkit szeretek az vámpír lesz és elhagy engem?A Grillbe vezető úton volt időm gondolkozni mindenen.Hagyom Jennát,nem fogok utána futkározni,ha akar akkor hazajön,ha nem nem.Nem tehetek semmit,ez a ő élete,az ő döntései.A Grillbe érve azonnal leültem a pult mellé és kikértem a szokásos italomat,a pulton dobolva vártam,hogy a pincérnő kiöntse és elém tegye,közben körbenéztem, az asztaloknál boldogabbnál boldogabb emberek ültek,szerelmes párok,baráti társaságok.Végre megkaptam az italomat és rögtön megittam a pohár egész tartalmát.
-Miért lógatod az orrod?-hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot.
-Elhagyott a barátnőm,amúgy semmi okom sincs rá-válaszoltam egy vállvonás kiséretében,
-Mi történt?--nézett rám.
-Megharapott,utána hiába mondtam,hogy nem probléma,összepakolt és elment,elköltözött.Ki tudja hova,a ,,gyerekeket" pedig rám bízta.Damon,mit csináljak én a barátnőm nélkül,két tinivel?
-Rick,vissza fog jönni-tette kezét a vállamra.
-Nem jön,ő már nem az a Jenna,aki a vámpírrá változás előtt volt.Mit csinálok én nélküle?
-Én itt vagyok neked-mosolygott.-2 pohár whiskyt-intett a pincérnőnek.
-Akit én szeretek,az vámpírrá változik és elhagy.Ott van Isobel,és most Jenna.Az a sorsom,hogy nem lehetek boldog?
-Isobel az én hibám,sajnálom-válaszolt Damon.
-Volt választása,mindig van választás,mindig.
-De hidd el,hogy Jenna vissza fog jönni,mert szeret téged-magyarázta Damon.
-A a vámpírrá válás előtti Jenna visszajött volna.Az új önmaga nem is hasonlít a régire,ő már nem az, akit szerettem-magyaráztam és még a beszélgetés kínossá válása előtt,eltereltem a témát,mert nem a mi stílusunk ennyire kibeszélni a szerelmi életünket.-Ööö,Katherine azóta nem bukkant fel?
-Eddig nem,de ami késik, az nem múlik-legyintett.
Damonnal órákig iszogattunk a Grillben,nem voltam részeg,de nem a legjózanabb állapotomban estem haza,az előszobában valamit feldöntöttem és rögtön ott termett Elena,aki kerek szemekkel bámult rám.
-Rick,te részeg vagy?-támadt rögtön nekem.
-Neked is szia,Elena-próbáltam kikerülni,de nem hagyta.
-Milyen példát mutatsz Jeremynek?-most nagyon nincs kedvem Elenához
-Nem fogok vodkát tenni a narancslevébe-kikerültem.
-Rick,beszélni akarok veled-szólt utánam.
-Én is annyi mindent akarok-fordultam vissza és kicsit megemeltem a hangon,Elena nem szólt.-Szeretném visszakapni Jennát,szeretnék aludni,szeretném ha leszállnátok rólam.
-Rick,kérlek-szinte már könyögött,jó hogy le nem térdelt.
-Hallgatlak-álltam elé.
-Menjünk be a nappaliba-elindult a nappali felé,és levágódott az egyik fotelba.
-Mondd-utasítottam.
-Jeremy fél,hogy téged is elveszít és én is.Túl sok mindenki ment el-magyarázta.
-Én nem fogok elmenni-válaszoltam.-Ennyi?Különben is,Jenna vissza fog térni.
-Na, ez a másik-lett Elena arca hirtelen nagyon szomorú.
-Elena!
-Nem jön vissza-egy pillanatra megakadt.-Emma hívta Lizát,hogy odaköltözik hozzá és esze ágában sincs visszatérni,sem ma,sem holnap,sem jövő héten,sem soha,le szeretné zárni életének ezt a szakaszát-Elena szavai meglepetésként értek,számítottam rá,hogy nem jön vissza,de reménykedtem.
Eddig nem is gondolkodtam el azon,pont azért mert azt hittem Jenna visszajön,hogy egyedül leszek két tinivel, és hogy ennyit jelentett neki az egész,ami köztünk volt.A régi Jenna sosem hagyott volna el engem,ez az új, a vámpír Jenna,az elmúlt egy hétben annyi meglepetést okozott,hogy meg sem kellene lepődnöm.Min csodálkozom?Nekem ez a sorsom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése