21.fejezet:Újabb eseménydús nap

Sziasztok!Nem ez a legjobb rész,amit eddig írtam,de remélem azért tetszeni fog nektek.Komizzatok,sietek a következő résszel.Puszi♥

Csak bámultunk egymásra,hogy ez most mi a fene volt.Az egyetlen akinek eszébe jutott valami értelmes az Damon volt.Felhívta Elijahot,hogy azonnal jöjjön hozzánk.Az említett személy fél óra múlva már a nappalinkban ült.

-Mire kell a testvérednek Elena vagy Katherine?Ugyanis elrabolta Elenát-kérdezte Damon.

-Már nem tehettek semmit-rázta a fejét Elijah.-Egy varázslat,hogy hybrid legyen.Akkor tényleg halhatatlan lenne.Kell neki egy vérfarkas és egy vámpír is.

-Hol van Elena?-kérdezte Stefan.

-Nem tudom,és már meg sem tudjuk találni.Késő-magyarázta Elijah.

-Mi az,hogy késő?!-kiabálta Stefan teljesen kikelve magából.
Alig telt el egy óra Elena elrablása óta,hívott Jeremy,hogy azonnal menjek át a Gilbert házba.Lehetőleg egyedül.Nagyon titokzatos volt.Feltöltöztem és átmentem Matt nélkül.Teljesen egyedül,ahogy kérte.Kinyitottam az ajtót a kulcsommal,Jeremy és Rick a nappaliban ültek és vártak.
-Mi történt? Mi volt ilyen fontos?-kérdeztem.
-Jennát elrabolták.Mellesleg Elena sem veszi a telefonját és Bonnie sincs meg-magyarázta a nappaliban fel-alá járkáló Rick.
-Elenát elrabolta valami Niklaus-mondtam.
-De miért?-ugrott fel Jeremy a kanapéról.
-Valami hókuszpókusz-vállat vontan.
Idegesen visszamentünk a Salvatore házba és mindent megpróbáltunk,de sem Bonnie,sem Jenna,sem Elena nem kerültek elő.Stefan elment otthonról,nem mondta,hogy hová,de estefelé leírt egy címet üzenetben.Damonékkal kocsiba ültünk és elindultunk a helyszínre.Messze jártunk Mystic Fallstól,a telihold fénye mindent megvilágított,Damon leparkolt az erdő szélénél és gyalogosan besétáltunk a tisztás közepére.Három tűzkört pillantottunk meg,az egyikben Jenna,a másikban Elena a harmadikban egy idegen,de nyilván vérfarkas.Ha ennek a Nilausnak egy vámpír,egy hasonmás és egy vérfarkas kell,akkor miért van itt Jenna.Ugye nem?Ugye nem változtatta vámpírrá,ugye nem?Stefan egyezkedett egy pasival,de aztán eltörte a nyakát az idegen.Az idegen mellett állt egy nő,aki mormolt valamit,amire a Jennát körülvevő tűz kialudt,ahogy a tűz kialudt Jenna elrohant a fák közé,minden várakozás nélkül utána rohantam.De még láttam,hogy az idegen egy mellette álló nyilván vámpír szívét kitépi.Rohantam az erdőben,azt sem tudtam merre futhatott,nagyon meg lehetett rémülve,össze van zavarodva.Nem is tudod a vámpírokról és most ő is egy közülük,legalábbis gondolom.Gondolkozás nélkül egy kis faág segítségével megvágtam a tenyerem,ha vámpírrá változtatták,erre előjön.A hátam mögül reccsenést hallottam,odakaptam a tekintetem és Jenna sírva eltorzult arccal közeledett felém.
-Mi történik velem?-nyöszörögte.
-Vámpírrá változol-válaszoltam.
-Azt hittem,hogy ez csak egy mese-sírt.
Felé nyújtottam a kezem,mire beléharapott.Pár perc múlva elkezdett hátrálni.
-Én,én nem akartam-mondta.
-Gyere,elmegyünk haza,nem messze parkolunk-megfogtam a kezét és elkezdtem húzni,de elrántotta.
Tiltakozott,nem akart jönni és sírt,a kabátom zsebéből kivettem a verbénát és megitattam vele.Tiltakozás nélkül,köhögve,de megitta és ájultan esett össze.Átkaroltam és elindultam vissza a tisztás felé.Az előbbi kis varázslatnak nyoma sem volt, az idegen sem és a boszorkány sem volt ott.Csak Stefan,Damon,Rick,az ájult Elena és Bonnie.Bonnie?Hogy került ida?Ráléptem valami faágra mindannyian észrevettek és mindenki ránk bámult,Rich odajött és átvette tőlem Jennát.
-Mi történt?-kérdezte,utána észrevette a kezem.
-Semmi,sem történt.Csak megijedt amiért ivott belőlem és elkábítottam egy kicsit.Verbéna-magyaráztam.-Elena meghalt?-kérdeztem,éreztem,hogy könnycseppek folynak az arcomon.
-Van szívverése-jelentette be Stefan.
Odarohantam és megöleltem Bonniet.Féltem,hogy valami történt vele,de rendben van.
-Hol voltál?
-Klaus elrabolt,hogy ne tudjátok megtalálni őket-magyarázta.


Otthon ráfektettük Jennát a kanapéra,Elenát a másikra.Néhány perc múlva Jenna felült,rémülten körbenézett.
-Jenna,nyugodj meg-fogta meg Stefan a vállát.
-Ne érj hozzám-húzódott el Jenna.-Te meghaltál és Elena is,de mégis hallom a szívverését.
-Jenna nyugodj meg-szólt rá Rick és megölelte,láttam hogy egy tűt vesz ki a zsebéből és beadja Jennának,elájult.-Így jobb lesz neked.
Felkapta és levitte a pincébe.Rick szemébe könnyek gyűltek,de tartotta magát.Szegényen látszik,hogy maga sem hiszi el,hogy ez történt.Egész haza úton,Jennát az ölében tartotta és bámulta őt.A nappaliban ülő emberek arcára kiült a döbbenet és a félelem,még Damon arcára is.Elena néhány perc múlva felébredt,Stefan azonnal odarohant hozzá és megölelte.
-Nem haltam meg?-hangzott a kérdés.-Jenna hol van?
-A pincében,elkábítva-szólalt meg Rick és kiviharzott a lakásból,utána rohantam.Rick a fűben ült az arcát kezeibe temetve.Szó nélkül mellé ültem és kezemet a hátára tettem.Felém fordult és fejét a vállamra hajtotta.
-Miért van az,hogy én mindenkit elveszítek?-nézett rám,szemeiben könnyek csillantak meg a holdfényben.
-Jenna csak rémült,de nem veszítetted el-mondtam.
-Az első feleségem is vámpír lett, akiről azt hittem,hogy meghalt,de nem,él.Jenna is vámpír lett,akit el fogok veszíteni. És tudod miért?Mert nem tudja kezelni a vámpírságot-magyarázta.
-Rick,kérlek,nyugodj meg.Minden jobb lesz,holnap.
Nem tudom,hogy mennyire hatottam rá,mert igazából elég zaklatott volt.Mire beértem a nappliban már javában folyt a beszélgetés erről az egészről,Jennáról.Végig néztem rajtuk,intettem,-igazából nem érdekel már- és lassú léptekkel felsétáltam az emeletre.Megkerestem a pizsamám,bementem a fürdőbe.Levettem magamról a ruháimat,beálltam a zuhany alá és élveztem,ahogy a meleg víz végig folyik a bőrömön.

Belebújtam a pizsamámba,rádőltem az ágyamra, a plafont bámulva feküdtem.Egy újabb eseménydús napon vagyunk túl,de legalább senkinek sem esett baja.Csak szegény Jenna,de legalább él,azt mondják,hogy az emberi tulajdonságok vámpírként felerősödnek. Jenna egy vidám természetű,gondoskodó,de ugyanakkor nagyon félős ember volt,akkor vámpírként nagyon rémült lesz és félni fog mindentől?Ez eddig beigazolódni látszik....

20.fejezet:Nem várt fordulat

Sziasztok!Itt is az új rész.A múltkori kominak nagyon örültem,jöhetne több is!Jó szórakozást!

Miért van az,hogy  a mi életünk soha sem lehet nyugodt?Mostanában annyira nem zavar,mert legalább mindig történik valami,az eddigi életemhez nem is hasonlítható.Míg senki sem rabol el,öl meg,igéz meg,addig nem zavar.Én már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Elijah hogyan akarja elkapni Katherinet.Én azt tanácsoltam,hogy várjuk ki amíg előjön.Persze senkinek sem tetszik az ötletem,mert  ő nem úgy fog felbukkanni,hogy eltudjuk kapni,hanem ő kapja el valamelyikünket.Végül Damon ötlöte nyert miszerint csalogassuk elő.A terv az,hogy Damon találkozik Katherineval,és megígéri neki,hogy átadja Elenát.Nem tudjuk mire kell neki,de mielőtt felbukkantam még Elenát akarta,őt rabolta el.De az,hogy miért,az nem derült ki,titkolja.

-Tudod mi a terv?-kérdezte Stefan és követte az ajtó felé vonuló Damont.
-Ne várd,hogy még egyszer elismételem-szólalt meg Damon és kiviharzott a lakásból.
-Liza,tudod,hol jössz képbe?-kérdezte Stefan.
-Jaj, hagyjál már-mentem fel az emeletre,már egy órája ezzel fáraszt minket.
-Ne felejtsd el,hogy fél óra múlva a Grill mögötti sikátorban kell lennünk-szólt utánam.
Felvettem a fekete nadrágomat és az ujjatlanomat,és a kabátomat(még jó,hogy nincs meleg).A kabát zsebébe betettem az Alaricktól kapott fegyvereket.Lementem,az ajtóban már várt rám Alarick és Stefan.
-Elena?-kérdeztem.
-Carolineval,Tylerrel és Bonnieval van.Rejtőzködnek-válaszolt Stefan.
Beültünk a kocsiba és a Grill mögötti sikátorba mentünk.
-Na várjunk csak.Annyi a feladatom,hogy betipegek és bejelentem,hogy Elena egy kocsi csomagtartójában van ájultan a Grill mögött?
-Igen-bólintott Alarick.
Előrementem a Grill elé és bementem,azonnal megpillantottam Damont és az exét egy eldugott asztalnál.Lassan odasétáltam. Damon észrevett,bólintottam neki.A bólintás jelentette,hogy minden a terv szerint megy.
-Elena a kocsi csomagtartójában van-jelentettem be,Katherine vigyorogva felnézett rám.-A sikátorban.
-A legjobb barátnő,akit Elena úgy oltalmaz benne volt?Nocsak-nevetett fel.
-Látod,történnek furcsa dolgok-vigyorogtam rá.
-Ez meglepő-nevetett fel.
-Kiszórakoztad magad?Mert nem hiszem,hogy sokáig lesz ájult-mosolyogtam.
Katherine készült felállni,Damon intett neki,hogy üljön vissza.
-Tisztáznunk kell még pár dolgot-mondta Damon.
-Mégis mit?-kérdezte.
-Ha megkapod Elenát,akkor soha sem bukkansz fel többet.Békén hagysz minket,kilépsz az életünkből.
-Már megígértem.Ennyi?-állt fel Katherine.
Matt kiengedett minket a hátsó ajtón.Én mentem elől,amikor kiértünk a sikátorba,már a falhoz is lökött Katherine.És a torkomat szorongatta.
-Hol van az az autó?!Hol van Elena?-sziszegte.
A zsebemből kivettem egy faragott karót,de Katherine észrevette és kicsavarta a kezem. Damon elakarta húzni Katherinet,de ő előre gondolkodott,kitépte a kezemből a karót és Damon mellkasába döfte.Amikor visszafordult felém Alarick előjött a kuka mögül és egy karót lőtt Katherineba,aki nem esett össze,mint Damon csak a földre rogyott.Stefan beadta neki a verbénát.
-Rick,vidd haza Damont és Lizát, én elviszem Katherinet Elijahnak-mondta Stefan és már be is tette Katherinet a csomagtartójába.
Odamentem Damonhoz kihúztam a karót a mellkasából,megkerestem a kocsikulcsot,amit Ricknek adtam.Rich segítségével beültettük Damont a hétsó ülésre.Én pedig beültem az anyósülésre,alig bírtam mozdítani a jobb kezem,amit Katherine kicsavart.
-Jól vagy?-kérdezte Rick.
-Igen-bólintottam.
-És a karod?-kérdezte Rick.
-Fáj,de kibírom-vontam vállat.-Damonnel mi lesz?
-Jól lesz-mondta Alarick.

Lekarkolt a Salvatore ház előtt,bevittük Damont a lakásba.Elena,Stefan,Caroline,Bonnie,Tyler és Matt már a nappaliban voltak.
-Stefan, sikerült?-bólintott és velem helyet cserélve,Alaricknak segített Damont lefektetni a kanapéra.
Pár percig csöndben ültünk.Aztán Damon felébredt, kezébe nyomtam egy véres tasakot.
-Mindenki él?-ez volt az első szava.
-Igen-válaszoltunk egyszerre.
-Szuper-sóhajtott fel.-Liza a kezed hogy van?
-Hát,mondjuk úgy,hogy most olyan mintha nem lenne-vontam vállat.
Damon ülőhelyzetbe tornázta magát.
-Liza nagyon ügyes volt-mosolygott.-Katherine elhitte,hogy segített a rablásban.
-Ez volt a cél-mosolygott Alarick.
Intettem Mattnek és felmentünk a szobámba.Lefeküdtünk az ágyamra,Matt szembe fordult velem és beszélni kezdett.
-Annyira örülök,hogy jól vagy-mosolygott és végig simított az arcomon.
-Még én-megcsókoltam.


Reggel hangos dörömbölésre ébredtem,a mellettem fekvő Matt is döbbenten nézett rám.Lementünk a földszintre,Damon pont az ajtóhoz sétált.Kinyitotta és egy elég furcsa és ideges figura állt az ajtóban.Beinvitáltuk a nappaliba.
-Katherine elszökött tőlem-kiabálta.
-És most akkor mit csináljunk,haver?A mi részünket megcsináltuk-vont vállat nevetve Damon.
-500 éve mást nem csinálok csak futkározom és most végre-magyarázott még mindig indulatosan.
-Jó,de ezzel mi most mit csináljunk?-léptem be a nappaliba.
-Nekem szükségem van egy hasonmásra,mindegy melyikre,de kell egy-beszélt.
-Nem segíthetünk-állt fel Damon és az ajtó felé mutatott.
-Tudjátok ti,hogy én ki vagyok?-kérdezte.
-Igen.Egy hülye, aki azt hiszi,hogy Katherinet el tudja kapni-nevettem fel.
-Niklaus Mikaelson vagyok-mutatkozott be.
-Miért érzem úgy,hogy te is ősi vámpír vagy?-kérdeztem.
-Mert az vagyok.Nem csak vámpír,hanem félig vérfarkas is-nevetett.-De ez lényegtelen.De szükségem van egy hasonmásra.
Elena és Stefan épp most léptek be a házba.A furcsa őrült felállt és hangosan nevetett.
-Ha nincs Katherine,akkor Elenával is beérem-pár másodperc múlva Elenának és Niklausnak hűlt helye volt.

19.fejezet:Derült égből villámcsapás

Sziasztok!Nem jönnek azok a vélemények!Tessék komizni,a kérdések sem jönnek:/ 

Boldog vagyok és biztonságban érzem magam. Először, hosszú idő után.Nincs Katherine,nincsenek a vámpírok, csak a jók,na meg Damon.Napok óta el van tűnve az őrült nőszemély,nyugodt az életünk,ami meglepő.Élvezem a Mystic Fallsi életet.Mi a fene?Az egész eddigi életemben talán most vagyok a legboldogabb.És ami a legfontosabb,hogy biztonságban vagyok.Sikerült rendeznem a kapcsolatomat Damonnal.Nem haragudhatok rá örökké azért,mert megszabadította az emberiséget egy idiótától.Attól még nem értek egyet azzal,hogy megölte,de nem fogok haragudni örökké.

Az elmúlt pár napban rengeteget dolgoztam.Reggel felkeltem bevánszorogtam a boltba és este hazamentem.Így telt körülbelül egy hetem.Pontosabban munka után Matthez mentem.A szabadidőm nagy részét vele töltöm,Tyler és Jeremy úgy érzik,hogy elhanyagolom őket.Pedig nem,amint kicsit több időm lesz többet leszek velük,mert hiányoznak.Az elmúlt héten a Salvatore házban laktam,ezért még kevesebbet láttam Jeremyt.De már visszaköltözök a Gilbert házba legalábbis majd hétvégén.

Mattet várom.A nappaliban ülök és beszélgetek Elenával,Damonnel és Stefannal.Az elmúlt hetek eseményeit beszéltük meg.
-De most komolyan úgy érzem,hogy a gonosz alszik-nevettem.
-Miért hiányzik Katherine?-kérdezte komolyan Damon.
-Dehogy-válaszoltam.
-Kijár nekünk is a nyugalom-sóhajtott fel Elena.-De lehet,hogy ez csak a vihar előtti csend.
-És aztán puff.Derült égből villámcsapás-illusztrálta a helyzetet Damon a kezei és az arca segítségével.
Kopogtak az ajtón.Felugrottam a kanapéról.
-Majd én-futottam.-Biztos Matt.
Amikor kinyitottam egy jól fésült öltönyös úr állt előttem,nem néz ki 30-nál többnek,de valahogy a kisugárzása vagy nem tudom,de szerintem ő sokkal idősebb,mint amennyinek kinéz.
-Üdvözöllek-vigyorgott,válaszul intettem.-Katherine miatt érkeztem.
-Na ne-néztem az égre.-Eddig tartott a vihar előtti csend,derült égből villámcsapás-ott hagytam az ajtót és levágódtam a kanapéra,Elenáék bámultak rám, közben Damon odament az ajtóhoz.
-Ki vagy te?-kérdezte Damon barátságtalanul.
-Behívsz?-kérdezte Elijah.
-Liza behívod?-kiabált Damon.
-Behívni?Minek?-néztem értetlenül.
Jaj,hogy vámpír lenne?Csak most tűnt fel,hogy az idegen miért nem követett,maradt az ajtóban és miért kérdezi,hogy ,,behívsz?".Hülye vagyok?Na igen,időközben rám íratták a házat,hogy csak az jöhessen be,akit behívok,hogy Katherine ne látogasson meg minket váratlanul.
-Ömm,nem?Behívni?Héhé!Vámpír?-kiabáltam kikelve önmagamból.-Nincs szükségünk Katherinekre a lakásban-kiabáltam ki.
-Nem kell kiabálnod,hallunk.Túl jól is-reagált Damon.
-Pont miatta jöttem-válaszolt az idegen.
-Akkor az ajtóban mondja el-reagáltam.
-Nyugodt körülmények között szeretnék valamit megbeszélni-válaszolt higgadtan.
-Jöjjön be-szólaltam meg halkan.
Már bent is ült a nappaliban.Pedig halkan mondtam.Hülye vámpír hallás.
-Elijah Mikaelson vagyok,ősi vámpír-mondtam,elröhögtem magam.
-Én meg Eliza Parker,őrült-az imént Elijahnak bemutatkozó férfi mosolyogva nézett engem,a többiek nem nevettek hangosan.
-Te pedig Elena Gilbert igaz?-nézett Elenára,aki némán bólintott.
-Stefan és Damon Salvatore-mutatott rajtuk végig.
-Elijah-nyújtott nekem kezet.
-Liza.
-Nem tudják, hol van Katherine?-kérdezte.
-Hál Istennek nem-válaszolt Elena.
-Segítenének nekem elkapni?-kérdezte,mind döbbentem néztük.
-Nem tegeződhetünk?-néztem fel,mindenki komolyan nézett engem,igen sokadszorra is a témához nem illő dologgal zavartam meg a beszélgetést.
-De,tegeződjünk-bólintott Elijah.
-Hogy is tudnánk neked segíteni?-kérdezte Elena.
-Segítsetek elkapni Katherinet!
-De nekünk ez miért lenne jó?-szólaltam meg.
-Én csak a szavamat tudom adni és persze azt tudom ígérni,hogy Katherine többé nem zaklatna titeket.Tudok minden tettéről-magyarázta Elijah.
-Miért kell neked Katherine?-kérdeztem.
-Az öcsém Niklaus több száz éve üldözte,valami olyan van Katherinnél ami kell neki.És azt ígérte,ha megkapja Katherinet,akkor visszakapom a testvéreimet.
Értetlenül néztük.
-Mi vagyunk az ősi vámpírcsalád és Niklaus bekoporsózta a családomat és Katherinért cserébe visszakapom.
Ennyit a nyugodt életünkről,mindig kell valaminek a történnie.Most éppen az ősi család egyik tagjának fogunk segíteni.De jó.

18.fejezet:Szép dolog a szerelem

Sziasztok!Felkerült a legújabb rész!Nem jönnek a kérdések,ötletek és a vélemények!Bővebben a közlemények című bejegyzésben olvashattok erről!Tessék komizni,cserébe jön az új rész!

VISSZATÉRTEM!Puszi♥

Szembe fordult velem és csak nézett mélyen a szemembe,de nem beszélt.Néha mosolygott és csak nézett,aztán szomorúra váltott.
-Matt mi a baj?-kérdeztem rá.
-Én tehetek arról,ami most veled történt-mondta.
-Miről beszélsz?Dehogy.
-Ha időben érkezem,akkor ez nincs-mondta.
-Akkor is megtörtént volna,ha odaérsz.Hidd el!
-De-akadékoskodott.
-De megmentettél.
-Én nem tudnám elviselni,ha valami történik veled és...-elcsuklott a hangja.
-Matt,de itt vagyok. És neked köszönhetem-mosolyogtam.
-Tudod, milyen érzés volt látni,ahogy ott fekszel a földön és a fejedből ömlik a vér?Azt hittem,hogy elkéstem,hogy elveszítettelek,de azt nem éltem volna túl.Soha többet nem akarok mellőled elmozdulni.És nem akarom,hogy ilyenek történjenek.Vigyázni akarok rád!Mindig melletted akarok lenni,és nem csak úgy,mint egy barát.
Én csak mosolyogtam ő pedig egyre közelebb hajolt.A végén már csak pár centiméter választott el minket egymástól.Végül megcsókolt.
-Ez most akkor azt jelenti,hogy..-rá akartam kérdezni,hogy most mi is van köztünk,de nem  tudtam.
-Igen.Azt akartad kérdezni,hogy most akkor mi egy pár vagyunk?Mert akkor igen,de csak ha te is szeretnéd-beszélt Matt.
Pár perc múlva Stefan mosolyogva végig ment a nappalin.Most komolyan? Ezeknek mindenhol ott van a fülük?!
-Kezd az agyamra menni,hogy ezek mindenhol ott vannak-mutattam utána.
Szorosan Matthez bújtam,aki a bunkózásomon csak nevetett.Stefan visszafelé jövet is vigyorogva méregetett minket.
-Na jó,felmegyek a szobámba-álltam fel nevetve,de visszadőltem a kanapéra,úgy megszédültem.
Matt felállt és próbált segíteni,de nem igazán tudtam egyenesen menni,ezért felemelt és felvitt az emeletre.Letett az ágyamra és lefeküdt mellém.Percekig csak a plafont bámulva feküdtünk.Aztán hozzábújtam Matthez,aki élvezte a helyzetet.Megcsörrent a telefonja.
-Ne haragudj,de mennem kell,amint végzek hívlak-mondta Matt és felült az ágyon.
Ülő helyzetbe tornáztam magam és megcsókoltam.Matt elment.

Lezuhanyoztam és vettem tiszta ruhát.A kedvenc feliratos pólómat vettem fel egy egyszerű rövidnadrággal és befeküdtem az ágyamba.Elnyomott az álom.Mikor felébredtem a fejem már nem fájt és nem szédültem.Kikeltem az ágyamból és lementem a nappaliba.Damon,Elena és Stefan ott ültek.
-Tudunk ám mindent-nevetett rám Damon.
-Köszönöm Stefan!Igen aranyos vagy-vágtam be egy műmosolyt.
-Várj,te egyedül jöttél le a lépcsőn?-méregetett Elena.
-Elmúlt a szédülés-mosolyogtam.
-A szerelem-vigyorgott Stefan.
-Ti be vagytok szívva ma?-kérdeztem.-Mi ez a mérhetetlen jókedv?
-Nem-rázta a fejét Elena.
-Olyan cukik voltatok Mattel-grimaszolt és beszélt magas hangon Damon.
-Úristen-nevettem el magam.-Hallgatóztatok.
-Nem lehetett meg nem hallani-nevetett Stefan.
-Ti mind hallgatóztatok?-kérdeztem.-Nem lehet magánéletem?
-Szép dolog a szerelem-mondta Damon és a szívére tette a kezét.
Nem idegesítettek tovább,hanem csináltak vacsorát.Elena is itt aludt.Eszembe jutott,hogy napok óta nem láttam sem Tylert sem Jeremyt.Írtam Tylernek,aki csak annyit válaszolt,hogy a Grillben van.Írtam Jeremynek is,hogy jöjjön oda.Így két legyet ütök egycsapásra.Meglepő módon Elenáék nem akadékoskodtak.Elmentem a Grillbe,ahogy beléptem Matt szembe jött és megcsókolt. Jeremy és Tyler vigyorogtak,mint valami kisgyerekek, akik megkapták a játékot,amiért sírtak.
-Van közönség-nevettem.
-Hoppá,még nem tudják-nevetett Matt.
-Most már igen-nevettem.-Te hogy hogy itt vagy?
-Tyler-mosolygott.
-Sziasztok-intettem,amikor odaértünk hozzájuk.
-Valamibe nem avattatok be minket-mutatott ránk Jeremy.
-Hát, történt egy s más-válaszoltam.
-Az elrablásodra gondolsz?-kérdezte Jeremy.
-Matt a megtalálásnál tartott időben, amikor megérkeztél-válaszolta Tyler.
-Utána meg összejöttünk,ennyi-mosolyogtam.
-Erre iszunk-nevetett Jeremy.
Jeremy elment a pulthoz.Mi addig leültünk az asztalukhoz.
-Ugyanaz a nevetgélős lány vagy, akit megismertem-mosolygott Tyler.
-Sírjak?-kérdeztem komolyan.
-Dehogy-bökött oldalba.
Matt megérkezett az italainkkal.
-Na mire is iszunk?-nevetett Jeremy.-Történt valami említésre méltó?
-Nem-forgattam a szemem.
Koccintottunk magunkra.Aztán Jeremy adta még a hülyét amin sokat nevettünk.Aztán Matt hazakísért,azaz a Salvatore házba.A ház persze üres volt,már miért lenne itthon valaki.Mivel ki kell használni,hogy nincsenek otthon,ezért behívtam Mattet.Felvonultunk a szobámba.Ma is nálam aludt,annyi különbséggel,hogy ma magamnál voltam.Szembe feküdtünk egymással és csak néztük egymást.Matt csak mosolygott.
-Mi ez a vigyorgás?-kérdeztem.
-El sem hiszem,hogy te és én..-beszélt,de aztán abbahagyta közelebb húzódott és megcsókolt.

17.fejezet:Minden az én hibám

Sziamia!Még mindig várom a kérdéseket,és a véleményeket,ötleteket.Bővebben az előző bejegyzés előtt olvashattok róla!Jó szórakozást az új részhez és tessék komizni! Üdv:Amy:)

Matt szemszöge:
Élettelenül hevert  a sarokban a csőhöz kötözve. Elindultam felé,Damon pedig az ajtóban maradt,hátha visszatérne Katherine. Liza még élt. Megpróbáltam kiszabadítani a kezeit,de nem ment. Kivettem a zsebemből a zsebkésemet és elvágtam a kötelet.Felemeltem és elindultam vele együtt ki ki a pincéből. Katherine még mindig a földön hevert.Lizát betettem a hátsó ülésre,beültem az autóba,fejét az ölembe tettem,és elkezdtem letörölni a homlokáról a vért. Damon pedig vezetett.
-Minden az én hibám-nyöszörögtem.
-Nem a te hibád-szólt rám Damon.
-De ha nem kések el-folytattam.
-Én hagytam ott,okés? És nem először történik meg MIATTAM. Ne emészd magad hősszerelmeském-pirított rá Damon.
Pár perc múlva Damon leállt a ház előtt,berohantam Lizával a lakásba,még mindig nem ébredt fel.Bonnie Stefannal kiment a házból. Elena és én bekötöztük Liza sebeit.
-Alig hallom a szívverését-szólalt meg a hátam mögül Damon,megitatta a vérével.
-Itt maradok ma este-jelentettem ki,Damon csak bólintott és az italos üvegeihez sétált.
Elena megmutatta hol van Liza szobája,én felvittem és letettem az ágyra. Elena elköszönt,és kiment a szobából.Én elhelyezkedtem Liza mellett. Néztem ahogy alszik,hallgattam a szuszogását és álomba merültem.
Amikor felébredtem Liza hozzám volt bújva én pedig átkaroltam a derekát. Pár percig néztem,aztán el kezdett ébredezni. Felnézett rám és mosolygott.
-Jó reggelt-köszöntem neki.
-Jó reggelt-mosolygott rám.-Várj én hogy kerültem..-kezdett kérdezgetni,de intettem,hogy maradjon csendben.
-Kiszabadítottunk téged,és Damon megitatott a vérével,ha nem itatott volna meg,meghaltál volna-megöleltem.-És ez mind miattam. El sem tudom képzelni,mi lett volna velem nélküled.
Liza szorosan ölelt. Ezt a szép pillanatot Elena szakította meg. Ott hagytam a lányokat,de még mielőtt elhagytam a szobát egy szúrós küldtem Elena felé. Lementem a nappaliba. Damon épp a kanapén ült és olvasott(?).
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem és leültem mellé a kanapéra.
-Semmit-letette az asztalra, a könyvét. -Liza?
-Most kelt fel,Elena nála van-válaszoltam.

Liza szemszöge:
Amikor felébredtem Matt karjaiban feküdtem,szorosan hozzábújva. Erre vártam hetek óta. Mosolyogva felnéztem rá,bár zavaros,hogy hogyan kerültem az ágyamba és hová tűntek a sebeim. De rettentően fáj a fejem és a nyakam is. És mindenem.
-Jó reggelt-köszönt vidáman Matt.
-Jó reggelt-mosolyogtam Mattre,a köszöntés egy kicsit nyöszörgősre sikeredett. -Várj,hogy kerültem...-kérdeztem volna,de Matt szólt,hogy maradjak csendben.
-Kiszabadítottunk téged,és Damon megitatott a vérével,ha nem itatott volna meg,meghaltál volna-beszélt folyamatosan.-És ez mind miattam. El sem tudom képzelni,mi lett volna velem nélküled.
Megöleltem. Semmi sem az ő hibája,nem szabadna magát hibáztatnia,pont amikor erről akartam beszélni Elena bejött a szobába,Matt pedig kiment.
-Szia,jól vagy?-kérdezte Elena.
-Fáj mindenem,szédülök-válaszoltam.
-Mi történt?-kérdezte Elena.
-Sétálgattam a parknál és vártam Mattet,megjelent Katherine. Próbáltam menekülni,de mit érek én ellene?! Aztán egy nyirkos és hideg pincében ébredtem,a fejemet kétszer falba verte,akkor ájulhattam el. És mondta,hogy azért rabolt el,mert elvettünk tőle valami olyat ami neki fontos volt-beszéltem.
-Mason Lockwood-bökte ki Elena.
-És azt mondta,hogy többet nem rabol el,ha most túlélem,bár kétli-fejeztem be a mondókámat.
-Értem-mondta Elena.
-De hogy találtatok rám?-kérdeztem.
-Matt megtalálta a holmidat és idejött,aztán Bonnie segített és végül Matt és Damon kiszabadítottak-válaszolt.
-Értem. Matt magát hibáztatja-böktem ki.
-Mert szerelmes-vigyorgott Elena.-És te is.
-Hagyjál már-nevettem.
-Olyan meghitten feküdtetek itt,én pedig megzavartam-mondta komolyan,majd elnevette magát.
-Nem lesz köztünk semmi-legyintettem.
-Nem lesz? Persze-nevetett Elena.-Matt ki volt készülve este,attól,hogy nem ébredsz fel. Mi az,hogy nem lesz?
-Nem tudom. Hát nekem ő nem közömbös-vigyorogtam.
-Nem közömbös. Milyen szépen beszélsz!-vigyorgott.
-Elena-nevettem.
-Le akarok menni-ültem fel az ágyba.
-Maradj-szólt rám Elena.
-Kérlek!Segíts-kérleltem.
Hosszas győzködés után felsegített és segített lemenni a lépcsőn. Alig tudtam a lábaimon állni és szédültem. Az utolsó előtti lépcsőfokon megcsúszott a lábam és majdnem leestem,de Damon elkapott. Erősen megöleltem.
-Jól vagy?-kérdezte Damon.
-Igen és köszönök mindent-bólintott és leültetett a kanapéra.-Hol van Matt?
-Ne aggódj! Rómeó visszajön-nevetett Damon.
-Most mit piszkál mit mindenki?-mérgelődtem.
-A hősszerelmes hamarosan visszatér hozzád,csak idő kérdése-veregette meg a vállam Stefan és elindult a konyha felé.Megfogtam egy díszpárnát és utána dobtam.Sikerült hátba dobnom.-Igazam van-nevetett.
-Milyen jókedvetek van ettől-nevettem fel.
-Ez az ironikus, a nevetős, vagy a flegma Lizi?-kérdezte Damon nevetve.
-A mérges-vágtam be a durcit.
-Milyen vidámak vagytok-lépett be Bonnie.
-Miért szomorkodnunk kellene?-kérdeztem.
-Ahhoz képest,hogy majdnem megöltek,elég vidám vagy-szólalt meg újra Bonnie.
-Matt az oka-kiabált ki Stefan a konyhából.
-Hagyjatok már-csapkodtam a kanapét.
-Na meséljetek mi van?-ült le közénk Bonnie.
Elena szépen elmondott mindent,az estét,amit én is most hallottam először és a reggelt. Bonnie végig mosolyogta a történetet.
-Jaj de cuki-mosolygott.
-Most miért kell erről beszélni? Nem mindegy hogy kibe vagyok szerelmes?-kérdeztem.
-Miért kibe vagy?-hallottam meg Matt hangját a hátam mögül.
Mindenki röhögött én meg valószínűleg olyan vörös voltam mint a paprika.
-Semmi-böktem ki végül,erre mindenki még jobban el kezdett nevetni.
-Neked nem feküdnöd kéne?-kérdezte Matt aggódva.
-A hőszerelmes megjött-állt fel Damon vigyorogva,csúnyán rá néztem.-Jó,jó,ne bánts-tartotta a kezeit maga elé.-Megyek,fogok egy mókust Stefannak.
Mindenki nevetgélt,én meg ültem komoran és néztem Damont. Stefan visszajött egy tálcával a kezében,ahol poharak sorakoztak.
-Most mindenki olyan jókedvű.Itt mindig megbeszélést szoktatok tartani,nem kávézgatni meg teázgatni-mutogattam a tálcára.-Vagy mi történt? Meddig voltam eszméletlen?
-Nem lehet jókedvünk?-kérdezte Damon.
Én inkább már meg sem szólalok. Hosszú idő után először látok mindenkit nevetni,még a mindig komoly Stefant is.Elena elhúzódott mellőlem és megveregette mellettem a helyet és szólt Mattnek,hogy üljön le.Rá néztem Elenára a ,kitekerem a nyakad" nézésemmel.
Beszélgettünk mindenféle apróságról. Damon elment otthonról,Elena hazament Stefannal,Bonnie elment. Csak én és Matt maradtunk a Salvatore házban.

Közlemény

Sziasztok drágáim!Több dolgot is szeretnék most leírni.Az első az lenne,hogy született egy olyan ötlet,hogy készítünk egy videót Lizával a blogjainkkal(Dark Secrets,My new life,I need a hero) kapcsolatos kérdésekre fogunk válaszolni.A kérdéseiteket e-mailben(ineedahero1d@gmail.com) tehetitek fel illetve a bejegyzés alatt.Természetesen a véleményekre is reagálunk/reagálok.Bármiről kérdezhettek ami a blogokkal kapcsolatos,de még a rólunk szóló kérdésekre is válaszolunk.Bármennyit kérdezhettek.
És egy kérésem is lenne felétek!Szeretnélek benneteket megkérni valamire,vélemény szintjén,de lehet,hogy ötleteiteket felhasználom.Ha lenne valami amiről szívesen olvasnátok még,vagy nem olvasnátok a blogomban,azt is szívesen várom.De akár azt is leírhatjátok mit hagytatok volna ki belőle.Puszi:Amy♥

16.fejezet:Előzmények

Sziasztok!Valahogy a komik nem jönnek:/.Pedig nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre.Ez a következő részek bevezetése,azért ilyen rövidke.Tessék kommentálni és nemsokára új rész!

Amy:)

Előzmények

Mindenki SMS-ek sokaságával bombáz,hogy mikor megyek vissza.Csak azt ők még nem tudják,hogy tegnap eldöntöttem,hogy hazaköltözöm.Egész este jól éreztem magam és csak most jöttem rá,hogy mennyire hiányoztak nekem ezek az emberek, hiába lettek új barátaim.
Egész nap feküdtem a TV előtt, a telefonomat kikapcsoltam.Este amikor bekapcsoltam legalább öt üzenet várt Matt-től,négy Tyler-től a maradék pedig Damon-tól és Elená-tól jött. Elena üzenetei arról szóltak,hogy ő megért,de azért örülne,ha visszamennék. Damon üzeneteiben az állt,hogy mennyire sajnál mindent.Persze,el tudom képzelni,még ha lenne lelkiismerete. Tyler a vérfarkas dologról írt és milyen rossz,hogy nem vagyok ott.Matt pedig arról írt,hogy mennyire hiányzom neki.Reméli,hogy nem maradok itt és még találkozunk.Mindenkinek szüksége van rám.Lehet,hogy nem most kellene hazaköltöznöm.Talán még visszamegyek.Mindenkit megnyugtattam,hogy nemsokára látnak. Damon-nek megírtam pontosan,hogy mikorra jöjjön értem a reptérre. Matt-tel pedig még leszerveztem egy találkát.Még két napig maradtam.Rengeteget voltam Emmával és a többiekkel is,az utolsó nap becsomagoltam és mindenkitől elbúcsúztam.

Körbenéztem a reptéren, megpillantottam a várakozó Damont. Sötétkék farmerben,szürke pólóban állt velem szemben és rajta volt a fekete napszemüvege is.Intettem neki, elindultunk egymás felé.Semmi köszönés,semmi beszéd,csak felkapta a bőröndömet és elcipelte az autójáig.A Salvatore házba érve felvittem a bőröndömet az emeletre.Lezuhanyoztam és el kezdtem készülődni.Felvettem egy fehér pólót és egy sötét rövidnadrágot, a nyakamba tettem a pöttyös sálamat és felvettem a fekete tornacipőm.Zsebre tettem a telefonomat,megkértem Damont,hogy vigyen el a parkhoz.Kiszálltam a kocsiból,Matt még nem volt ott,Damon pedig elhajtott.Elővettem a telefonomat elkezdtem játszani,aztán valaki hirtelen mellettem állt.Annyira megörültem,azt hittem Matt az,de nem Katherine volt.Ijedtemben elejtettem a telefonomat.
-Szia Drágaságom!-köszöntött nyájasan.-Olyan hamar eltűntél múltkor.Nem is értem.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem és két lépést tettem hátra.
-Bosszút-elkapta a karomat,valahogy kiszabadultam és elkezdtem rohanni.
Katherine ellökött.Próbáltam a telefonomhoz odamászni,de gyorsan felrántott a földről,ekkor leesett a sálam.Próbáltam megint elrohanni.Olyan voltam,mint egy kisegér,akivel játszik a macska.Aztán megint elestem és minden elsötétült.Ezek az utolsó emlékeim.

Amikor felébredtem egy sötét és hideg pincében találtam magam.Próbáltam a kezemet mozdítani,de meg volt kötözve.Az ajtó kivágódott és Katherine betipegett.Mosolyogva méregetett.
-Miért raboltál el megint?Élvezed?
-Nagyon,élvezem-nevetett fel.
-Mi a célod ezzel?-kérdeztem.
-Mire megtalálnak,addigra megöllek,Mason miatt-nevetett.
A falhoz húzódtam,Katherine odajött és beleverte a falba a fejem.A kezem is vérzett,a fejem fájt és vérzett.
-Nem szeretem,ha elvesznek tőlem valami olyat, ami nekem fontos-járkált Katherine a szobában.-Én is elveszek tőlük valami olyat ami nekik fontos.
-A beteges játékaidból elegem van már-szűrtem a fogaim között.
-Neked van belőlem?És én mit mondjak?Mikor szórakoznék,akkor mindig jön a felmentő sereg,de ha most megmenekülsz akkor esküszöm békén hagylak.De ez esetben nem fogsz-nevetett fel.-Vendégeink jöttek-beleverte a fejem a falba.Elsötétült minden.MEGINT.

Matt szemszöge:
Amikor megtudtam,hogy Liza hazautazott,azt hittem,hogy soha többet nem látom.Napokig minden nap írtam neki,de alig válaszolt.Neki csak ennyit jelentek?Nem is hiányzom neki?Ezek futottak át az agyamon,de amikor megírta,hogy hazajön és találkozni akar,annyira boldog voltam.El sem tudom mondani.Mi van velem?Szerelmes lennék?Azt érzem,hogy ez több,mint barátság.
Szinte rohantam a parkig,már látni akartam. Liza nem volt ott,pedig még késtem is és ő mindig mindenhova megérkezik időben.Mászkáltam a park szélénél,és megláttam egy telefont a földön,nem messze tőle pedig egy sálat.A telefon olyan,mint Lizáé,sőt amikor megfordítottam láttam,hogy az is.Mert a Never Stop Dreaming felirat díszítette.Elkezdtem rohanni a Salvatore házhoz,úgy dörömböltem az ajtón,mint valami őrült. Damon nyitotta ki.
-Odavittem Lizát,ahol megbeszéltétek-válaszolt és be akarta csukni.
-De csak ezt találtam-emeltem magasba a telefont és a sálat.
-Az Lizáé-fogta meg Damon a fejét.-Gyere be.
Amikor berohantunk a nappaliba,Stefan és Elena kíváncsian bámultak ránk.
-Azok Liza cuccai-mutatott Damon a kezemre.-Ott volt,ahol kitettem Lizát. Ahol találkoztak volna.Már megint elrontottam-járkált fel-alá Damon.
-Valaki elrabolta-mondtam kétségbeesetten.
-Katherine-válaszolt Stefan,de ez inkább hangos gondolkodásnak tűnt.
-Hívom Bonniet-ment ki a nappaliból Damon.
Pár perc múlva Bonnie már a nappaliban ült és végrehajtott egy helymeghatározó varázslatot. Katherine változtat,legutóbb még egy belvárosi lakásban tartotta fogva,most meg a város szélén egy házban.Szerintem az egy régi elhagyott ház lehet.
-Én megyek érte-Damon zsebre tette a kocsikulcsát és elindult.
-Veled megyünk-állt fel Elena és Stefan.
-Nem jöttök-pirított rájuk Damon.
-És egyedül akarsz menni?-kérdezte Stefan.
-Én vele megyek,rajtam van a Gilbert gyűrű és vannak fegyverek Damon kocsijában-indultam Damon után.
Damon rögtön belement,de csak azért,mert így lerázta Stefanékat. Elindultunk, Damon kihajtott a Salvatore birtokról.De miért menne minden zökkenőmentesen.A tank pont most akar kifogyni.Először el kellett menni tankolni.Persze a benzinkút és a ház két különböző irány,csak nehogy későn érkezzünk.

Végre megtaláltuk a házat.Semmi fény nem szűrődött ki, Damon meglökte az ajtót az pedig kinyílt.Bementünk én Damon háta mögött maradtam.Felfelé lépdeltünk a lépcsőn. Damont hirtelen lelökte Katherine,aztán utána ugrott.Párszor nekivágta Damont a falnak,én közben beálltam a lépcső mellé,Damonnal szemben. Damonnek valahogy sikerült Katherinet kétszer falhoz vágni,utána odalökte hozzám,én pedig beadtam neki a verbénát.
-Komolyan egyedül van?-kérdeztem Damont.
-A legutóbb is egyedül volt-válaszolt Damon,ekkor ketten rohantak lefelé a lépcsőn.
Az egyik fickó Damont támadta a másik pedig engem. Damon az egyiket megölte, a másik pedig szintén elindult Damon felé. Damont sarokba szorította és emelte a karót Damon szíve felé.Kivettem a kabátomból a karót és leszúrtam a támadóját.
-Kösz Donovan-Damon elindult fel az emeletre.
Az összes emeleti ajtón benéztünk,de semmi.De akkor miért az emeletről jött?Nem értem.Sehol sem találtuk Lizit. De aztán a földszinten megláttunk egy lefelé vezető lépcsőt,lementünk.Az egyik ajtó mögül nyöszörgés hallatszott.Benéztem az ajtón,Liza volt.Hozzá volt kötözve egy csőhöz.A feje vérzett, ömlött a vér a kezéből.Próbáltam kinyitni az ajtót,de az be volt zárva. Damon felment hátha Katherinenél van a kulcs.Minden miattam van,miattam néz ki úgy,ahogy, ha nem kések el,akkor talán ez nem történik meg.Ha bármi történik vele azt sosem bocsájtom meg magamnak. Damon mellettem állt és nyitotta az ajtót.