17.fejezet:Minden az én hibám

Sziamia!Még mindig várom a kérdéseket,és a véleményeket,ötleteket.Bővebben az előző bejegyzés előtt olvashattok róla!Jó szórakozást az új részhez és tessék komizni! Üdv:Amy:)

Matt szemszöge:
Élettelenül hevert  a sarokban a csőhöz kötözve. Elindultam felé,Damon pedig az ajtóban maradt,hátha visszatérne Katherine. Liza még élt. Megpróbáltam kiszabadítani a kezeit,de nem ment. Kivettem a zsebemből a zsebkésemet és elvágtam a kötelet.Felemeltem és elindultam vele együtt ki ki a pincéből. Katherine még mindig a földön hevert.Lizát betettem a hátsó ülésre,beültem az autóba,fejét az ölembe tettem,és elkezdtem letörölni a homlokáról a vért. Damon pedig vezetett.
-Minden az én hibám-nyöszörögtem.
-Nem a te hibád-szólt rám Damon.
-De ha nem kések el-folytattam.
-Én hagytam ott,okés? És nem először történik meg MIATTAM. Ne emészd magad hősszerelmeském-pirított rá Damon.
Pár perc múlva Damon leállt a ház előtt,berohantam Lizával a lakásba,még mindig nem ébredt fel.Bonnie Stefannal kiment a házból. Elena és én bekötöztük Liza sebeit.
-Alig hallom a szívverését-szólalt meg a hátam mögül Damon,megitatta a vérével.
-Itt maradok ma este-jelentettem ki,Damon csak bólintott és az italos üvegeihez sétált.
Elena megmutatta hol van Liza szobája,én felvittem és letettem az ágyra. Elena elköszönt,és kiment a szobából.Én elhelyezkedtem Liza mellett. Néztem ahogy alszik,hallgattam a szuszogását és álomba merültem.
Amikor felébredtem Liza hozzám volt bújva én pedig átkaroltam a derekát. Pár percig néztem,aztán el kezdett ébredezni. Felnézett rám és mosolygott.
-Jó reggelt-köszöntem neki.
-Jó reggelt-mosolygott rám.-Várj én hogy kerültem..-kezdett kérdezgetni,de intettem,hogy maradjon csendben.
-Kiszabadítottunk téged,és Damon megitatott a vérével,ha nem itatott volna meg,meghaltál volna-megöleltem.-És ez mind miattam. El sem tudom képzelni,mi lett volna velem nélküled.
Liza szorosan ölelt. Ezt a szép pillanatot Elena szakította meg. Ott hagytam a lányokat,de még mielőtt elhagytam a szobát egy szúrós küldtem Elena felé. Lementem a nappaliba. Damon épp a kanapén ült és olvasott(?).
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem és leültem mellé a kanapéra.
-Semmit-letette az asztalra, a könyvét. -Liza?
-Most kelt fel,Elena nála van-válaszoltam.

Liza szemszöge:
Amikor felébredtem Matt karjaiban feküdtem,szorosan hozzábújva. Erre vártam hetek óta. Mosolyogva felnéztem rá,bár zavaros,hogy hogyan kerültem az ágyamba és hová tűntek a sebeim. De rettentően fáj a fejem és a nyakam is. És mindenem.
-Jó reggelt-köszönt vidáman Matt.
-Jó reggelt-mosolyogtam Mattre,a köszöntés egy kicsit nyöszörgősre sikeredett. -Várj,hogy kerültem...-kérdeztem volna,de Matt szólt,hogy maradjak csendben.
-Kiszabadítottunk téged,és Damon megitatott a vérével,ha nem itatott volna meg,meghaltál volna-beszélt folyamatosan.-És ez mind miattam. El sem tudom képzelni,mi lett volna velem nélküled.
Megöleltem. Semmi sem az ő hibája,nem szabadna magát hibáztatnia,pont amikor erről akartam beszélni Elena bejött a szobába,Matt pedig kiment.
-Szia,jól vagy?-kérdezte Elena.
-Fáj mindenem,szédülök-válaszoltam.
-Mi történt?-kérdezte Elena.
-Sétálgattam a parknál és vártam Mattet,megjelent Katherine. Próbáltam menekülni,de mit érek én ellene?! Aztán egy nyirkos és hideg pincében ébredtem,a fejemet kétszer falba verte,akkor ájulhattam el. És mondta,hogy azért rabolt el,mert elvettünk tőle valami olyat ami neki fontos volt-beszéltem.
-Mason Lockwood-bökte ki Elena.
-És azt mondta,hogy többet nem rabol el,ha most túlélem,bár kétli-fejeztem be a mondókámat.
-Értem-mondta Elena.
-De hogy találtatok rám?-kérdeztem.
-Matt megtalálta a holmidat és idejött,aztán Bonnie segített és végül Matt és Damon kiszabadítottak-válaszolt.
-Értem. Matt magát hibáztatja-böktem ki.
-Mert szerelmes-vigyorgott Elena.-És te is.
-Hagyjál már-nevettem.
-Olyan meghitten feküdtetek itt,én pedig megzavartam-mondta komolyan,majd elnevette magát.
-Nem lesz köztünk semmi-legyintettem.
-Nem lesz? Persze-nevetett Elena.-Matt ki volt készülve este,attól,hogy nem ébredsz fel. Mi az,hogy nem lesz?
-Nem tudom. Hát nekem ő nem közömbös-vigyorogtam.
-Nem közömbös. Milyen szépen beszélsz!-vigyorgott.
-Elena-nevettem.
-Le akarok menni-ültem fel az ágyba.
-Maradj-szólt rám Elena.
-Kérlek!Segíts-kérleltem.
Hosszas győzködés után felsegített és segített lemenni a lépcsőn. Alig tudtam a lábaimon állni és szédültem. Az utolsó előtti lépcsőfokon megcsúszott a lábam és majdnem leestem,de Damon elkapott. Erősen megöleltem.
-Jól vagy?-kérdezte Damon.
-Igen és köszönök mindent-bólintott és leültetett a kanapéra.-Hol van Matt?
-Ne aggódj! Rómeó visszajön-nevetett Damon.
-Most mit piszkál mit mindenki?-mérgelődtem.
-A hősszerelmes hamarosan visszatér hozzád,csak idő kérdése-veregette meg a vállam Stefan és elindult a konyha felé.Megfogtam egy díszpárnát és utána dobtam.Sikerült hátba dobnom.-Igazam van-nevetett.
-Milyen jókedvetek van ettől-nevettem fel.
-Ez az ironikus, a nevetős, vagy a flegma Lizi?-kérdezte Damon nevetve.
-A mérges-vágtam be a durcit.
-Milyen vidámak vagytok-lépett be Bonnie.
-Miért szomorkodnunk kellene?-kérdeztem.
-Ahhoz képest,hogy majdnem megöltek,elég vidám vagy-szólalt meg újra Bonnie.
-Matt az oka-kiabált ki Stefan a konyhából.
-Hagyjatok már-csapkodtam a kanapét.
-Na meséljetek mi van?-ült le közénk Bonnie.
Elena szépen elmondott mindent,az estét,amit én is most hallottam először és a reggelt. Bonnie végig mosolyogta a történetet.
-Jaj de cuki-mosolygott.
-Most miért kell erről beszélni? Nem mindegy hogy kibe vagyok szerelmes?-kérdeztem.
-Miért kibe vagy?-hallottam meg Matt hangját a hátam mögül.
Mindenki röhögött én meg valószínűleg olyan vörös voltam mint a paprika.
-Semmi-böktem ki végül,erre mindenki még jobban el kezdett nevetni.
-Neked nem feküdnöd kéne?-kérdezte Matt aggódva.
-A hőszerelmes megjött-állt fel Damon vigyorogva,csúnyán rá néztem.-Jó,jó,ne bánts-tartotta a kezeit maga elé.-Megyek,fogok egy mókust Stefannak.
Mindenki nevetgélt,én meg ültem komoran és néztem Damont. Stefan visszajött egy tálcával a kezében,ahol poharak sorakoztak.
-Most mindenki olyan jókedvű.Itt mindig megbeszélést szoktatok tartani,nem kávézgatni meg teázgatni-mutogattam a tálcára.-Vagy mi történt? Meddig voltam eszméletlen?
-Nem lehet jókedvünk?-kérdezte Damon.
Én inkább már meg sem szólalok. Hosszú idő után először látok mindenkit nevetni,még a mindig komoly Stefant is.Elena elhúzódott mellőlem és megveregette mellettem a helyet és szólt Mattnek,hogy üljön le.Rá néztem Elenára a ,kitekerem a nyakad" nézésemmel.
Beszélgettünk mindenféle apróságról. Damon elment otthonról,Elena hazament Stefannal,Bonnie elment. Csak én és Matt maradtunk a Salvatore házban.