19.fejezet:Derült égből villámcsapás

Sziasztok!Nem jönnek azok a vélemények!Tessék komizni,a kérdések sem jönnek:/ 

Boldog vagyok és biztonságban érzem magam. Először, hosszú idő után.Nincs Katherine,nincsenek a vámpírok, csak a jók,na meg Damon.Napok óta el van tűnve az őrült nőszemély,nyugodt az életünk,ami meglepő.Élvezem a Mystic Fallsi életet.Mi a fene?Az egész eddigi életemben talán most vagyok a legboldogabb.És ami a legfontosabb,hogy biztonságban vagyok.Sikerült rendeznem a kapcsolatomat Damonnal.Nem haragudhatok rá örökké azért,mert megszabadította az emberiséget egy idiótától.Attól még nem értek egyet azzal,hogy megölte,de nem fogok haragudni örökké.

Az elmúlt pár napban rengeteget dolgoztam.Reggel felkeltem bevánszorogtam a boltba és este hazamentem.Így telt körülbelül egy hetem.Pontosabban munka után Matthez mentem.A szabadidőm nagy részét vele töltöm,Tyler és Jeremy úgy érzik,hogy elhanyagolom őket.Pedig nem,amint kicsit több időm lesz többet leszek velük,mert hiányoznak.Az elmúlt héten a Salvatore házban laktam,ezért még kevesebbet láttam Jeremyt.De már visszaköltözök a Gilbert házba legalábbis majd hétvégén.

Mattet várom.A nappaliban ülök és beszélgetek Elenával,Damonnel és Stefannal.Az elmúlt hetek eseményeit beszéltük meg.
-De most komolyan úgy érzem,hogy a gonosz alszik-nevettem.
-Miért hiányzik Katherine?-kérdezte komolyan Damon.
-Dehogy-válaszoltam.
-Kijár nekünk is a nyugalom-sóhajtott fel Elena.-De lehet,hogy ez csak a vihar előtti csend.
-És aztán puff.Derült égből villámcsapás-illusztrálta a helyzetet Damon a kezei és az arca segítségével.
Kopogtak az ajtón.Felugrottam a kanapéról.
-Majd én-futottam.-Biztos Matt.
Amikor kinyitottam egy jól fésült öltönyös úr állt előttem,nem néz ki 30-nál többnek,de valahogy a kisugárzása vagy nem tudom,de szerintem ő sokkal idősebb,mint amennyinek kinéz.
-Üdvözöllek-vigyorgott,válaszul intettem.-Katherine miatt érkeztem.
-Na ne-néztem az égre.-Eddig tartott a vihar előtti csend,derült égből villámcsapás-ott hagytam az ajtót és levágódtam a kanapéra,Elenáék bámultak rám, közben Damon odament az ajtóhoz.
-Ki vagy te?-kérdezte Damon barátságtalanul.
-Behívsz?-kérdezte Elijah.
-Liza behívod?-kiabált Damon.
-Behívni?Minek?-néztem értetlenül.
Jaj,hogy vámpír lenne?Csak most tűnt fel,hogy az idegen miért nem követett,maradt az ajtóban és miért kérdezi,hogy ,,behívsz?".Hülye vagyok?Na igen,időközben rám íratták a házat,hogy csak az jöhessen be,akit behívok,hogy Katherine ne látogasson meg minket váratlanul.
-Ömm,nem?Behívni?Héhé!Vámpír?-kiabáltam kikelve önmagamból.-Nincs szükségünk Katherinekre a lakásban-kiabáltam ki.
-Nem kell kiabálnod,hallunk.Túl jól is-reagált Damon.
-Pont miatta jöttem-válaszolt az idegen.
-Akkor az ajtóban mondja el-reagáltam.
-Nyugodt körülmények között szeretnék valamit megbeszélni-válaszolt higgadtan.
-Jöjjön be-szólaltam meg halkan.
Már bent is ült a nappaliban.Pedig halkan mondtam.Hülye vámpír hallás.
-Elijah Mikaelson vagyok,ősi vámpír-mondtam,elröhögtem magam.
-Én meg Eliza Parker,őrült-az imént Elijahnak bemutatkozó férfi mosolyogva nézett engem,a többiek nem nevettek hangosan.
-Te pedig Elena Gilbert igaz?-nézett Elenára,aki némán bólintott.
-Stefan és Damon Salvatore-mutatott rajtuk végig.
-Elijah-nyújtott nekem kezet.
-Liza.
-Nem tudják, hol van Katherine?-kérdezte.
-Hál Istennek nem-válaszolt Elena.
-Segítenének nekem elkapni?-kérdezte,mind döbbentem néztük.
-Nem tegeződhetünk?-néztem fel,mindenki komolyan nézett engem,igen sokadszorra is a témához nem illő dologgal zavartam meg a beszélgetést.
-De,tegeződjünk-bólintott Elijah.
-Hogy is tudnánk neked segíteni?-kérdezte Elena.
-Segítsetek elkapni Katherinet!
-De nekünk ez miért lenne jó?-szólaltam meg.
-Én csak a szavamat tudom adni és persze azt tudom ígérni,hogy Katherine többé nem zaklatna titeket.Tudok minden tettéről-magyarázta Elijah.
-Miért kell neked Katherine?-kérdeztem.
-Az öcsém Niklaus több száz éve üldözte,valami olyan van Katherinnél ami kell neki.És azt ígérte,ha megkapja Katherinet,akkor visszakapom a testvéreimet.
Értetlenül néztük.
-Mi vagyunk az ősi vámpírcsalád és Niklaus bekoporsózta a családomat és Katherinért cserébe visszakapom.
Ennyit a nyugodt életünkről,mindig kell valaminek a történnie.Most éppen az ősi család egyik tagjának fogunk segíteni.De jó.