Képkockák

Sziasztok! Nyitottam a barátnőmmel egy új blogot, amibe mindenféle dolog felkerül majd, ami csak eszünkbe jut. Ha érdekel titeket, akkor nézzetek be! Puszi♥

31.fejezet:Féltékenység

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy eddig húztam az időt, de reményeim szerint most már sűrűbben lesznek részek. Jó olvasást és komizzatok kérlek! Puszi♥

Amint végre hazaértünk azonnal le is feküdtek aludni és csak másnap reggel keltem fel valamikor, miután felébredtem lementem reggelizni, a többiek is ott ültek az asztalnál és békésen reggeliztek. Elena is ott ült, amin kicsit meglepődtem, mert azt hittem, hogy én keltem fel hamarabb. 

-Hamarabb keltél?- kérdeztem, amire rám kapta tekintetét.

-Két perccel-válaszolt egy ásítást követően.
Reggeli után lefeküdtem a tévé elé, csatlakozott hozzám Elena is, az egész délelőttöt ,,izgalmas" szappanoperák nézésével töltöttük, amik persze nagyjából kiszámíthatók, mert úgy is tudod, hogy mi lesz a vége. Néha döbbenten bámultam a beszélő dobozra, hogy mit tudnak még kitalálni az emberek. Délután pedig Elenát magára hagytam és elmentem a házamba, mert Emma utánam küldte a többi cuccomat, köztük a télieket is, de hogy minek, azt csak is ő tudja. Persze Aly azonnal felajánlotta a segítségét, én naiv pedig gondolkozás nélkül elfogadtam. Az első dolga természetesen az volt, hogy megkritizálja a tényleg csúnya, barna alapon virágmintás ruhám. Majdnem az összes ruhámat felpróbáltatta velem, és ami szerinte nem állt jól nekem, azt egy kupacba gyűjtöttük, és az volt az úgy nevezett kukába kupac. Rajtam egy sötét rövidnadrág volt egy fehér ujjatlan felsővel, aminek a hátulja csipke volt, fölötte pedig egy piros blézert viseltem, persze Alyson ezt is megkritizálta, mert szerinte a blézer nélkül jobban néz ki az öltözékem, már, ha valakinek tetszeni akarok. Néha olyan fárasztó tud lenni ez a lány. 

Alyson a ruháim rendezgetése után elkísért a Grillig, ahol Carolineval találkoztam. A hétvégén nagyon sokat beszélgettünk és megkedveltem, lehet, hogy még a végén barátok leszünk. 
-De ne felejtsd el, hogy este megyünk a tábortűzre-kiabált vissza, persze már rég elfelejtettem és most is valószínűleg egyik fülemen be, a másikon ki.

-Este- intettem még utoljára és bementem a Grillbe.

A szinte mindig emberektől hangos helyen alig voltak páran, azonnal ki is szúrtam szőke barátnőmet az egyik sarokban egy pohár kóla társaságában. Boldogan integetett, azonnal elindultam hozzá.

-Szia- köszöntem és leültem a vele szemben lévő székre.

-Mi újság?- kérdezte rögtön, szokás szerint nagyon vidámnak tűnt.

-Találkozni fogok Mattel és Alyson megkritizálta a ruháimat, még a szokásosnál is idegesítőbb és többet is kötekedik- válaszoltam egy sóhaj kíséretében.-Neked jobb a napod?

-Az a pasi randira hívott- mutatott egy asztal felé, ahol egy húszas évei végén járó fiatalember ült.

-Gondolom igent mondtál,- vigyorogtam,- de ha rosszul sül el akkor, ne az én pasim vállán sírd ki magad-nem hagyhattam ki,ezt muszáj volt megemlítenem.

-Hányszor kérjek még bocsánatot?- kérdezte kissé idegesen.

-Vicceltem- válaszoltam nevetve.

-Haha- tettetett nevetést. - Életem végéig fel fogod hozni?

-Csak néha- egy ezer wattos vigyor jelent meg az arcomon. - Neked lesz olyanod amúgy? 

Elvitt engem Matthez és már ment is haza, készülődni a randira. Nagyon be volt zsongva. Remélem, hogy nem sül el rosszul, megérdemelné a boldogságot annak ellenére, hogy ő egy vámpír Barbie, vagyis annak tűnik. Bekopogtattam a fehér fa ajtón és vártam, hogy kinyíljon az ajtó, néhány perc múlva az ajtó kivágódott és vigyorgó Mattel találtam szembe magam, egy csókkal üdvözölt és behúzott az ajtón. Vadul csókolóztunk és a kanapén kötöttünk ki. Telefonom monoton csöngése zavart meg minket.

-Ne vedd fel- súgta a fülembe Matt.

Hallgattam rá és figyelmen kívül hagytuk, de a csöngés valahogy nem akart megszűnni, nagyot sóhajtottam, és végül felvettem a telefont. Ki az akinek ennyire hiányzom? 

-Damon- ezzel azt próbáltam sugallni mennyire nem örülök a hívásának.

-Arról volt szó, hogy idejössz, és már fél órája itt kellene lenned- szemrehányást véltem felfedezni a hangjában.

-Miért mennék oda?- kérdeztem, hiába gondolkoztam valahogy nem jutott eszembe semmi.

-Megyünk a tábortűzre- válaszolta, nagyon mérgesnek tűnt.

-Francba- csaptam a homlokomra. - El is felejtettem, két perc és ott vagyok.

Matt szomorúan nézett rám, kissé mintha könyörgött volna a szemével, hogy ne menjek el. Miután letettem a telefont, megcsókoltam és feltápászkodtam a kanapéról.

-Tábortűzre megyek Rickkel, Alysonnal és Damonnal-válaszoltam, közben már Matt is feltápászkodott a kanapéról és követett engem.

Berohantam a Salvatore ház ajtaján, amikor megpillantottak, már fel is álltak, kikerültek és a kocsi felé indultak, Damon pár méterre az ajtótól visszafordult és intett. 

A tábortüzet Lockwoodék minden évben július végén szervezik meg, ez amolyan nyári buli, ilyenkor a város lakói megtöltik a Lockwood birtokot és a környékét és ünnepelnek.

Két kocsival mentünk, mert Rick szerint Alysonék úgy is hamarabb lelépnek valami jobb helyre, és nem akar a Lockwood birtokról besétálni Elenáék házáig. Ha jobban belegondolok, akkor igaza van, mert Damonék tényleg ilyenek.
 Nem messze Lockwoodéktól parkoltunk le, Damonék nem messze tőlünk parkoltak le. A két barát lassan sétált felénk, mire ideértek már mi is kiszálltunk és együtt indultunk a tömeg felé. Rengetegen voltak, pedig még csak most kezdett sötétedni. Fiatalok söröztek, a felnőttek kisebb csoportokat alkotva beszélgettek és nevetgéltek. Színpad is volt, ahol valami banda játszott különböző feldolgozásokat, a birtok másik végében pedig megpillantottam a hatalmas tábortüzet, és ha jól láttam, ott ült Matt és Tyler.
 Rick azonnal talált magának sört,  közben Damon és Aly már el is tűntek az emberek között. Mi is csatlakoztunk a koncertet élvező tömeghez, először csak dülöngéltünk, utána elkezdtem nevetni Rick fantasztikus tánctudásán, megkértem, hogy inkább csak dülöngéljen jobbra-balra, később ránk találtak elveszett barátaink, utána Rick tűnt el. Sörrel felszerelkezve utána indultam, mert Damon valami olyat beszélt, hogy csak sétálni ment egy csöndesebb részre. Már kikeveredtem a tömegből, épp a tábortűz mellett haladtam el, amikor Matt rám kapta a tekintetét, valószínűleg azt hitte, hogy hozzá igyekszem, de akkor megpillantottam Rick távolodó alakját egy tisztás felé, és gyorsítottam tempómon és  ennek köszönhetően sikerült utolérnem.

-Rick- szóltam, hátha megáll, de csak azt értem el, hogy megijedt tőlem. - Azért ennyire nem vagyok ijesztő!

Kijelentésemre felnevetett, de már nem lépett tovább, a köztünk lévő pár lépés távolság is megszűnt, és már mellette álltam:

-Bocsi! Nem vagy ijesztő- mondta rögtön, de közben nevetett.

Egyre távolabb sétáltunk a tömegtől, de a zenét még mindig tökéletesen hallottuk, egy ideig csak csöndben sétáltunk egymás mellett, végül Rick kezdett beszélni.

-Valamelyik nap beszéltem Jennával- kezdett beszélni, közben az egyik sört a kezébe nyomtam. - Azt vettem ki a szavaiból, hogy újra szeretné kezdeni- magyarázta.

-És most mi lesz?-kérdeztem. - Mert ő a nagyon messze van tőlünk.

Rick levágódott a fűbe a sört maga mellé támasztotta, elhelyezkedett a fűben, én pedig követtem.

-Holnap elutazom, megbeszélem vele-válaszolta, arcán megjelent egy mosoly.

-Legyen szerencséd-mondtam, közben a csillagokat figyeltem.

Nevetett, majd elkezdte a csillagképeket mutogatni, amit nem bírtam ki nevetés nélkül.

-Te történelemtanár, vagy csillagász vagy?- a nevetéstől alig tudtam megszólalni és feltenni kérdésem.

-Történelemtanár-nevetett.

Pár percig még feküdtünk a fűben a csillagokat tanulmányozva, és úgy gondoltuk, hogy ideje visszamenni, mielőtt a többieknek hiányozni kezdünk, közben kaptunk sms-t Damontól, hogy lelépnek. A „buli” helyszínére tartva még beszélgettünk és megöleltem Ricket.Mikor visszaértünk Elenáékkal találkoztunk a tábortűznél és leültünk beszélgetni velük, közben én elég gagyi ürüggyel leléptem tőlük, hogy megkeressem Mattet.

 Pár perc múlva megpillantottam az egyik piás asztalnál, elhívtam félre beszélgetni.

-Mi van közted és Rick között?- szegezte nekem a kérdést.

-Mi lenne?- kérdeztem nevetve, de amikor az arcára pillantottam, láttam, hogy komolyan gondolja. 

-Te normális vagy?- megemeltem a hangon.

-Láttam, hogy megölelted és mostanában sokat lógsz vele- szinte kiabált.

-És ez pattant ki abból az aprócska agyadból, hogy én Rickkel csallak meg? Csak emlékeztetnélek, hogy te vagy az, aki megcsalja a másikat, nem én!- kiabáltam.

-Az, egyszer történt meg- kiabált vissza. -De honnan tudjam, hogy Rickkel csak beszélgettek és barátok vagytok?

-Mert bízhatnál bennem-ordítottam vissza. - És tudod ő Jennát szereti, és én csak meghallgatom!

-Persze-kiabált, ezzel hátat fordítottam neki. 
- Te beteg vagy!- ezzel ott is hagytam őt egyedül és visszamentem a többiekhez, de már csak Rick volt ott.

Meg akart szólalni, de nem hagytam, mert azonnal kérdeztem:

-Többiek?

-Elmentek- válaszolta. - Miért vagy ilyen zaklatott?- kérdezte.

-Semmi- ráztam a fejem.

Az egyik üveg sört –ami valószínűleg az enyém volt-, kivettem a kezéből, és megittam a tartalmát.

-Semmi bajod, igaz?- miután feltette kérdését, egy mosoly jelent meg az arcán.

-De- válaszoltam. - Elegem van a pasikból! Matt nem normális, - ahogy ezt kimondtam már meg is bántam, hisz ő nem is tudja, hogy újra együtt vagyunk. És most még jelentsem is be, hogy ,,Rád féltékeny”?

-Ti szakítottatok nem?- kérdezte döbbenten.

-Szakítottunk, de- kezdtem bele, majd rájöttem, hogy ez nem a megfelelő hely, hisz a barátaink csak úgy hemzsegnek ezen a helyen, és elég közel vannak hozzánk.

Beültünk a kocsiba és hazaúton elmeséltem neki, hogy kibékültünk és, hogy most mi történt.

-Komolyan összeboronált velem?- hangos nevetésben tört ki.

-Ahogy mondod, leesett az állam-nevettem.
-Ez hülye- nevetett.- Te is a diákom leszel.
-Mondhatni, hogy a mostohaapám vagy- felnevettem.
-Azt majd összejövök a nevelt lányommal és a diákommal- nevetett fel hangosan. 
-Amúgy nem szép, hogy kibeszéljük- nevettem fel, majd komolyra váltottam. - Szemétség. 
Miután hazaértük még pár szót beszéltünk, vagyis csak annyit, hogy megígértettem vele, hogy a mai beszélgetésünk köztünk marad. 

:)

Sziasztok! Tudom, hogy régen volt már rész, de igazából nincs időm, ha meg van, akkor meg kedvem sincs, mást nem csinálok amikor van egy kis szabadidőm csak fekszem és sorozatot nézek, a napom többi részét pedig kitölti a tanulás, de igyekezni fogok most már részt hozni.Már meg van írva több, mint a háromnegyede, csak át kellene nézni. Már egy éve (január 13.) annak, hogy megosztottam a történetem. 
Mostanában gondolkozom, hogy szívesen hoznák létre egy új blogot, de nem történetet írnák, hanem csak mindenféle ilyen blogos dologgal lenne kapcsolatos, kritika, fejléc meg még hasonlók, de persze nem egyedül akarom megvalósítani, ha esetleg szeretnétek, akkor e-mailben megbeszélhetjük a részleteket, elérhetőségeimet megtaláljátok az Információkban, kicsit azt is át fogom írni és már lassan megosztom a szereplős külön oldalt is. Puszi♥:)

30.fejezet:Hétvége

Sziasztok! Hát megérkeztem az év első és egyben utosó részével!
Jó,jó csak vicc volt! Jó olvasást.Puszi♥

Két autóval megyünk, az egyiket Damon vezeti a másikat Stefan.Én Damonekkal utazom,Elena Stefannal és lesz egy harmadik személy is velük,de nem árulták el,hogy ki.A fiúk dudáltak,amikor megérkeztek,kivittem a bőröndömet és abban a pillanatban megláttam Stefan kocsijában Carolinet.Na ne!Ez csak egy rossz vicc,ugye?Durcásan betettem a bőröndömet a többieké mellé a csomagtartóba és bevágódtam a hátsó ülésre.Elindultunk,ekkor kellett rádöbennem,hogy bizony nem vicc,mert Caroline nem szállt ki,ezért Damonra és Alysonra zúdítom dühömet.
-Nem mondjátok komolyan, hogy azt az embert visszük magunkkal  egy hétvégére,aki tönkre tette a kapcsolatomat?!-mérgelődtem.
-Elena ötlete volt-tartotta maga elé a kezét Alyson.
-Elena rossz konfliktus megoldó-nevettett Damon.
-Ezért még adok neki-morogtam.
-Megérdemli-nevetett Damon.
-Ha már ott tartunk,hogy ki érdemli meg,akkor eláruljátok,hogy ti miért nem akadályoztátok meg,hogy Carolinet elhozzuk?!-szegeztem nekik a kérdést.
-Stefan  érvelt,hogy úgy sem én viszem őt a kocsimban,és veled lesz egy szobában-magyarázta.-Szóval nekem nem kell őt kerülgetnem.
-Mi?Velem? Nem-kiabáltam.
Alyson és Damon ördögien felnevettek,én pedig sms-ztem Mattel és kizártam őket.Megvitattuk,hogy Caroline jön velünk és kiderült,hogy tudta,mert beszélt Elenával,szerencséje hogy nem Carolineval.A szállodába érve,miután megkaptuk a kulcsokat és bejutottam a szobánkba,levágtam a bőröndömet az ágy mellé és lefeküdtem a szőnyegre,néhány perc múlva megérkezett Caroline.
-Szia Liza-köszönt.
-Csá-köszöntem vissza.
-Most mi bajod?-kérdezte én válaszul megráztam a fejem,ő pedig lefeküdt mellém a szönyegre.-Tudom,hogy haragszol rám,amiért megcsókoltam Mattet és nincs mentségem,de örülök,hogy újra összejöttetek,és soha nem állok közétek, ég a bőr az képemen-beszélt.
-Hé, te tudsz róla?-súgtam.-Matt elmondta?
-Rájöttem, és Matt nem tud hazudni, de nem mondom el senkinek-súgta vissza.-De ugye tudod,hogy a vámpírok a sugdolózást is hallják?
-Igen-váltottam normális hangerőre.-Köszönöm az őszinteséged.
-De tényleg őszintén mondom, hogy sajnálom.Sajnálom, hogy rámásztam Mattre, mikor ő csak tényleg a barátom akart lenni és miattam vége lett a kapcsolatotoknak.
-Elhiszem-bólintottam.
-Indulunk-nyitott be Elena.-Megyünk kajálni.
Mikor Elena eltűnt megkértem Carolinet,hogy tényleg senkinek se mondja el,mert nem szeretném,hogy bárki is tudjon rólunk,egyenlőre,azonnal beleegyezett.Kezdem megkedvelni Carolinet, magam is meg vagyok rajta lepődve.Ki vagyok én, és mi történt azzal a Lizával,aki utálta ezeket a lányokat?Sosem voltam jóban az ilyen népszerű,cuki csajokkal a régi városomban.Távol állt tőlem.Mindig megbújtam a háttérben.
-Liza-gondolataimból Caroline magas hangja szakított ki.-Gyere!
Már félig kint volt a szobánkból,megkaptam a táskámat és követtem,bezártam magam mögött az ajtót és a kulcsot leadtam a recepción.A többiek már a szálloda előtt álltak és ránk vártak,amikor megláttak minket,Damon száját elhagyta egy sóhaj, és egy ,, Na, végre!" kiséretében elindult,menet közben rugdosta a kavicsokat,amik elé kerültek.Én pedig lassan,némán ballagtam a többiek mögött.Ők nevettek és beszélgettek,de én nem törődtem vele.Nem igazán volt hozzájuk kedvem,kicsit sértett voltam Caroline miatt.Legalább szóltak volna,de azzal nem sokat értek volna el,mert akkor el sem jövök.
-Mi bajod van?-halottam meg egy hangot magam mellől,először megijedtem,azt követően rájöttem,hogy a hang tulajdonosa csak Stefan.
-Nekem bajom? Ugyan-hazudtam és legyintettem egyet,Stefan ilyen engem te ne akarj becsapni arccal méregetett.-Legközelebb figyelmeztethetnétek,hogy hozzuk magunkkal a Szöszit és akkor talán otthon maradok.
-Na látod, ezért nem szóltunk-először még komolyan, aztán már vigyorogva nézett.
-Ömm, fantasztikus ötlet volt pont azt hozni, aki tönkretette a kapcsolatomat-mondtam kicsit idegesen,ahogy ezt kijelentettem,akkor az addig előttünk sétáló tömeg hátra fordult és bámulni kezdett minket.
-Tudod,halljuk-mutatott Damon a fülére. -Hiába maradtok le tőlünk és beszéltek halkan!
-Még én is hallottam-mondta Elena is, egy mosoly jelent meg az arcán.
-Neked nem osztottam lapot-nézett rá Damon,Elena arca azonal eltorzult és vállon ütötte Damont.
Nem tudom,hogy ezek mit veszik így fel, még nem is szidtam Calorinet még csak akartam, de már leállítottak.Stefan most már némán sétált mellettem és én sem szóltam semmit.Kitaláltuk,hogy üljünk be kajálni valahova.Persze végül egy kis kávézóra esett a választásunk, Damon és Alyson piáltak, mi többiek pedig ettünk, az a lelkesedés Stefan és Caroline arcán a kaja szó hallattán, hát az valami fantasztikus volt,vicces értelemben.
Utána Alyson és Damon kerestek valami bárt,Stefan és Elena elmentek sétálni.És megint kik maradtak ketten?Már megint?Ők ezt élvezik?
Ránéztem Carolinera, aki pont annyira örült nekem,mint én neki,egyszóval utálta ezt a helyzetet.Próbáltuk kitalálni,hogy mit csináljunk,mert a legkevésbé sem hasonlítottunk egymásra,legalább is így,azokból kifolyólag amiket egymásról tudtunk.Ránézésre ő egy tipukus plázacica, aki folyton a külsejével van elfoglalva meg a pasiügyekkel,hát nem tudom,egyenlőre,hogy tényleg ilyene.Én pedig az a tipikus művész vagyok,ja, és a a tipikus háttérben megszoruló szürke kisegér.Ez az a két típus, akik nem tudják egymást elviselni,hát kiváncsi leszek.Én legszívesebben végig járnék egy csomó galériát,Caroline meg valószínűleg vásárolna vagy kávézgatna valahol.Felvetettem neki a galériás ötletem és ilyen reakcióra nem számítottam.
-Én benne vagyok,szívesen megyek galériába, szeretem ezeket a művészes dolgokat-ezzel a kijelentésével Caroline nőtt a szememben.-Szóval,ahova csak akarsz odamegyünk.- Na igen,ezt nem kellett volna mondania.
-Hát sok minden van,amit régóta megszerettem volna nézni és van egy tök jó kiállítás is-kezdtem bele lelkesen-előre sajnállak.Le fogod járni a lábad.
-Nem magassarkúban jöttem-mutatott le a lábára,és közben nevetett.-Szóval nincs probléma.
Az első galéria, amit mindenképpen megakartam nézni,az közel volt ahhoz a helyhez ahol tartózkodtunk.Ez a hely egy tőlem talán csak pár évvel idősebb fiatal fotósé.A srác képeivel van teli a egyik kedvenc újságom,amit olvasni szoktam és a neten is sokszor találkozom a nevével és munkáival.Mondjuk meg tudom érteni,hogy miért van ez,hiszen nagyon tehetséges a srác. Fantasztikus képei vannak,bárcsak ilyen tehetséges lennék.Még Carolinenak is tetszettek a képek.Becipeltem két múzeumba,de ott már festményeket néztünk,mindkét helyen nemrég nyílt új kiállítás.Utána felajánlottam Carolinenak,hogy menjünk plázába,vegyünk pár cuccot és meglepődött,hogy ő nem nézett ilyen vásárlós lánynak,aztán elmagyaráztam neki,hogy csak miatta lennék hajlandó,de azt mondta,hogy ő nem az a tipikus plázacica.Na ne mondja,pedig annak néz ki!
Az első üzeltben kiválasztottunk egy csomó cuccot és eltűntünk a próbafülkék között.Viccesebbnél viccesebb összeállításokban léptünk elő a próbafülke rejtekéből,de végül találtunk magunknak pár cuccot.Kilenc körül fáradtan értünk vissza a szállodába, a hallban találkoztunk a többiekkel.Hova mennek?
-Megyünk bulizni-nevetett Damon.
-Elhiszed, hogy nem lepődtem meg?-vágtam egy ,,aranyos" grimaszt.-És ti?-néztem Elenára.
-Romantikus vacsi-vigyorgott Elena és közben rápillantott a szintén vigyorgó Stefanra.
-Csatlakoztok valamelyikünkhöz?-kérdezte Damon,a kérdés is olyan bugyuta volt, mint aki feltette.
-Persze,két vámpírral megyek bulizni,akik az este elején már berúgnak és közben embereket harapdálnak-mondtam kissé idegesen,amire Damon felnevetett,majd sértődötten nézett.-Vagy megyünk Elenáékkal gyertyatartónak-forgattam a szemem.
-Oké, nyugi-nevetett Caroline-ugyanígy érzek.
-Látom, jóba lettetek-vigyorgott bugyután Elena.
-Jaj, drágám,nem sikerült a terved!-válaszoltam magamban.
-Persze Elena-gúnyolódtam.
-Ez, mitől ilyen kötekedős?-mutatott rám fintorogva Damon.
-Fáradt-válaszolt Caroline.-Ja és velem volt egész nap.
-Mindent értünk-vont vállat Elena és elindult mindenki kifelé a a szállodából és csak mi ketten maradtunk Carolineval és pár szállodai alkalmazott.

-Ebben a rohadt tévében nem megy semmi-ezzel levágtam a távirányítót az ágyra és én magam is követtem,ledőltem az ágyra.
-És azért dobtad most le a távírányítót és kapcsoltad ki a tévét ugye?-nézett rám nevetve.
-Nem-ráztam a fejem,mert tényleg nem a normális tévéműsorok hiánya volt a bajom.-Magam sem tudom mi bajom van.
Caroline felnevetett:
- Na de komolyan-nézett rám és teljes testével felém fordult.
-Álmos vagyok,hiányzik Matt-miközben ezeket mondtam Caroline mosolygott-és kezdelek megkedvelni.
-Az,hogy kezdesz megkedvelni,az tényleg nagy probléma-nevetett.-Én is kezdelek megkedvelni.
-Először annak a tipikus kis plázacicának tűntél,-kezdtem bele,mire az arca egy kicsit eltorzult-de aztán megismertelek.
-Nem kell előre ítélkezni-szavai dorgálásképpen hatottak.-Én először nem értettem mit kedvelnek benned a fiúk,állandóan,szomorú és kötekedős voltál.Tipikus az a a világ rossz,és holnap meghalok csaj-nevetett.
-Ki szólalt meg?!-nevettem fel.
-Aztán megismertelek,tiszta aranyos vagy és hülye-nevetett fel.
De igaza volt,amiket elsőre gondoltam róla,anélkül,hogy beszéltem vele,azok teljesen eltérnek attól amilyen valójában,a délután folyamán volt időnk beszélgetni és meglepődtem,de komolyan.Caroline egy pozitív csalódás volt,eddig mindig bejött az első gondolatom,de most tévedtem.
-Te meg egy tiszta aranyos csaj vagy-mosolyogtam.
Miután megvitattuk,hogy mit gondoltunk a másikról először, és most mit gondolunk,elnyomott minket az álom.És nem költöztem le a földre,végül az ágyon aludtam én is.

Másnap korán keltem és én keltettem a többieket is,akik nem örültek nekem, mert mint később kiderült Damon és Alyson nem is olyan régen estek haza,Elena és Stefan csak simán lustálkodtak.Lecibáltam őket reggelizni és már a fényképezőgépemet is vittem,reggeli után mentünk várost nézni és kismillió képet készítettem.
Kiskoromtól az egyik álmom volt eljutni New Yorkba,és mióta Mystic Fallsba költöztem azóta sok jó dolog történik velem,de persze rosszak is,de nem lehet minden szép és jó mindig.Lettek barátaim,szerelmes lettem,eljutottam New Yorkba.
Késő délután összecsomagoltunk és elindultunk haza,a hétvégének vége.Annyira sajnálom,ez egy jó hétvége volt,nem csak azért, mert eljutottam az álomvárosomba,hanem azért is,mert jobban megismertem Carolinet.

Új év :)

Sziasztok! Sikerekben gazdag boldog új évet kivábok mindenkinek! Az év első felében valószínűleg még nem szabadultok meg tőlem.Puszi♥

B.Ú.É.K.!

29.fejezet:,,Fantasztikus" ötlet

Sziasztok! Igen tudom,hogy ez a rész elég rövid,és ,,sok" minden történik benne,de ez csak így sikerült!Jó olvasást:) Puszi♥

Amikor kinyitottam a szemem Matt szuszogott mellettem, körbenéztem, a ruháink az ágy körül hevertek.
Matt is kinyitotta a szemét és mosolygott,kék szemei csillogtak a boldogságtól.Közel hajolt és megcsókolt.
-Ugye nem bántad meg?-kérdezte amikor elhúzodtam tőle.
-Nem, csak, szeretnék veled beszélni.Sajnálom,hogy hisztiztem,de akkor is megcsókoltad Carolinet-beszéltem.
-Ő csókolt meg-javított ki.
-De egyenlőre ne mondjuk el a többieknek-kértem meg,féltem a reakciójától.
-Persze,nekem jó lesz,amíg veled lehetek-mosolygott rám és újra megcsókolt.
-De Matt most mennem kell,mert kiszúrják,hogy nem aludtam otthon,nem tudom,hogy fogok bemenni a kanapéra-nevettem.-És amúgy is, mit mondok, hol voltam?
-Menj Damonékhez,simán elhiszik,hogy a vendégszobában aludtál-magyarázta Matt.
-Ez egy jó ötlet-megcsókoltam,utána gyorsan felöltöztem.
Szinte rohantam a Salvatore házig,beosontam,hál Istennek senki sem volt lent,lábujhegyen bementem a szobámba.Lezuhanyoztam és lesétáltam a nappaliba, és ahogy gondoltam,mindenki ott ült,Alyson,Damon,Stefan és Elena.
-Sziasztok-intettem.
Mindenki kikerekedett szemekkel bámult rám.
-Itt aludtam-vállat vontam.-Éjjel jöttem be.
-De nem úgy volt,hogy beszélsz Mattel?-kérdezte Alyson.
-Nem beszéltem,nem érdemli meg-ráztam a fejem.-Idejöttem,felmentem az emeletre és aludtam.
-Eszembe se jutott, hogy esetleg ott lehetsz-mondta Alyson és homlokára csapott.-Elenáéknál nem voltál.
-Itt voltam-leültem a nappaliba Alyson mellé.
Alyson furcsán méregetett,szerintem ő tud valamit,vagy csak sejt,de majd letagadom,ha rákérdez,csak hisz majd nekem.
-Mit csinálunk ma?-kérdezte Alyson.
-Semmit-vont vállatt Elena.-Legalábbis én nem csinálok semmit.
-Én arra gondoltam,hogy ha ma nem is,de hétvégén elmehetnénk valahova kirándulni-mondta Aly és a tapsolt egyet.
-Te mehetsz-elnevettem magam,a többiek pedig fintorogva helyeselték,amit mondtam.
Végül addig győzködött minket,amíg be nem adtuk a derekunkat,kitalálta,hogy menjünk New Yorkba.Mivel más választásom nem volt,ezért összeszedtem pár cuccot, mert másnap reggel akartak indulni.

Este beültünk a Grillbe,Matt jött az asztalunkhoz felvenni a rendelést és rám mosolygott,Alyson gyanakvóan méregetett minket.
-Mond Aly-nevettem rá,miután Matt már hallotávolságon kívülre került.
-Nincs köztetek semmi?
-Nincs-ráztam a fejem.
-Al elárulod,hogy te mit akarsz csinálni New Yorkban?-kérdezte Stefan.
,,Köszönöm Stefan,megmentettél"-mondtam magamban.
-Bulizni-vigyorgott, Damon és Alyson lepacsiztak.
-Bulizni-motyogta az orra alatt Elena.
-Igen Elena, ahogy mondod-nevetett Damon.
Rözgött a telefon a zsebemben.Mattől kaptam üzenetetet:Győnyőrű vagy Liz!

Vigyorgtam a többiek bámultak rám,Alyson próbálta elvenni a telefonomat,de nem akartam lebukni,ezért egy ügyes mozdulattal zsebre vágtam.Nagyon kiváncsiak,most vagy gyanakodnak,vagy egyszerűen csak ilyenek.

-Emma írt-mosolyogtam.

-Persze, én meg higgyem el-vágta be a durcit Aly.

 Mindannyian nevettünk rajta,néha olyan gyerekesen tud viselkedni,na most ez is egy olyan pillanat volt.

28.fejezet:Szeretlek

Sziasztok! Itt is az új rész,de a komik valahogy nem jönnek! :/ Puszi♥

Attól függetlenül,hogy én szakítottam Mattel még nagyon fáj,hiába van mindenki azon,hogy ne foglalkozzak vele és elterelik a figyelmemet,de Matt a Grillben dolgozik és hát, az a  törzshelyünk. Mire elfeledkeznék róla addigra mosolyogva elsétál előttem és újra minden eszembe jut.Ma még Carolinet is láttam,egy élmény volt,ahogy vigyorog rám és leül a pulthoz Mattel szemben.Alyson ma felajánlotta hogy menjünk el bulizni,bár kedvem nem sok volt,de beláttam,hogy vagy beleegyezek vagy nem száll le rólam.A délután folyamán pedig kifestettük a nappalit és szobámat, így már az egész ház elkészült,legalábbis ki volt festve.

Körbenéztem a cuccaim között,hogy van-e valami olyan,amit felvehetek egy buliba.Hát hogy lenne?De végül találtam egy fehér ruhát,amihez még fehér szandálom is volt.Elkészültem,hajamat begöndörítettem és halványan kifestettem magam.Felveszek egy maszkot,hogy senki se lássa,hogy mennyire szenvedek a szakítás miatt.Megkértem Damont,aki nálunk volt,hogy ha már így itt van,akkor tegye magát hasznossá és vigyen el a Grillbe,mert az volt a találka helyszíne.Persze,amikor odaértem Alyson még nem volt ott,és amikor már Damon elhajtott,akkor írt,hogy késik,mert most ért haza.Mivel jobb dolog,amivel elüthettem volna az időt,amíg várakozok nem jutott eszembe,ezért bementem a Grillbe és leültem a pulthoz.
-Liza,gyönyörű vagy-hallottam meg Mattet a hátam mögül.
Csak ennyi eszem van,idejövök amikor pont dolgozik.Úgy tettem mint aki nem hall,már szemben állt velem.Most tegyek úgy mintha nem látnék? ,,Liza ügyes vagy!"-mondtam magamban.-,,Te vagy a legjobb!"
-Mit hozhatok ennek a gyönyörű lánynak?-kérdezte meg újra, elnevettem magam.
-Egy kólát-válaszoltam.
-Bulizni mész?-kérdezte,és folytatta.-Vagy randid lesz?-itt a hangja nagyon szomorú lett.
-Alysonnal megyek bulizni-válaszoltam.Kényelmetlenül éreztem magam,hogy tudnék én randizni mikor kínoz az egész,hogy szakítottunk Mattel.
-Tudod,el szerettem volna mondani,hogy Carolineval nem történt semmi-kezdett bele.-Rossz kedve volt egy srác miatt.
-Ne mondj semmit,Matt kérlek-néztem rá könyörgően.
-De csak szeretném hogy tudd,hogy Carolineval nem történt semmi,az igaz,hogy elmentem hozzá és megcsókolt, de felálltam és hazamentem-mondta.-Bocsáss meg!
Ebben a pillanatban megbántam az egész szakításunkat,de attól függetlenül a hisztimet jogosnak tartom.
-Mehetünk?-hallottam meg Alysont a hátam mögül.
Ránéztem Mattre és elindultam Alyson után.Megmentett,mégis mit válaszoltam volna Mattnek?Hogy igen elhiszem és felejtsünk el mindent? Kiérve a Grilből Alyson azonnal nekem állított.
-Hallottam! Elhitted neki?-kiabált.
-Igazat mondott-válaszoltam.
-Aha,igen,tényleg-mosolygott Alyson,újra csöndben és nyugodtan beszélt.
-Gúnyolódsz?
-Hallgattam a szívverését-nevetett Alyson.
Komolyan ez a lány,néha olyan, mintha Damon női verziójával lógnék együtt,nem lehet Al a gyereke?
Vagy mi van ha testvérek és titkolják? Nem egyértelműen nem, maximum Damon gyereke lehet.Damon mint apa? Csapnivaló.
-Liza,most miért álltál meg az út közepén?-mikor Alyson rám szólt rájöttem,hogy megálltam a zebra közepén pár meterre a szórakozóhelytől.
-Csak elmélkedtem-nevettem,mikor arra gondoltam, hogy Damonnek nem lehet gyereke hiszen vámpír.
Beérve a buli helyszínére én azonnal leültem a pulthoz Alyson pedig eltűnt a tömegben.

Mi van akkor, ha Matt tényleg igazat mondott? És tudom,hogy igazat mondott,és én kidobtam őt ezért,pedig szerelmes vagyok belé.Tényleg kiborultam,hogy sokat volt Carolineval,pedig megérthettem volna,de akkor is volt egy csók,már csak rajtam áll,hogy megbocsájtok-e neki.
-Mi a baj Liza?-hallottam meg Alyson hangját a hátam mögül.
-Matten gondolkodom-böktem ki.-Nekem beszélnem kell vele.
Ezzel felpattantam a pulttól és gyors léptekkel kimentem az utcára.Előhalásztam a telefonomat a táskámból,10 óra,remélem még fent van Matt.Igen, amikor azt mondtam,hogy beszélnem kell vele,most azonnal kell vele beszélnem.Végig rohantam a városon,Matt nappalijából még fény szűrődött ki.Összeszedtem a bátorságomat és bekopogtam,Matt néhány perc múlva kinyitotta. Egy kinyúlt póló és egy agyonhordott kopott nadrág volt rajta,de még így is jól nézett ki.
-Liza te?-nézett rám kerek szemekkel.
-Hiszek neked és megbocsájtok-jelentettem ki,miközben levegőért kapkodtam.
Matt megcsókolt és behúzott az ajtón,utána felemelt és bevitt a szobájába,lefektettt az ágyára.
-Liza,szeretlek-mosolygott.
-Én is-mosolyogtam.
-De tényleg megbocsájtasz?-kérdezte.
Megcsókoltam, a ruhadarabok elkeztek lekerülni, és egyre hevesebben csókolóztunk.