Khm!

Sziasztok!A facebookon is követhetitek újításainkat,fejezeteinket, egyszóval mindent ami a blogjainkkal kapcsolatos!

Katt és Like!!!

Szavazzatok!Szombaton lesz rész és akkor akarom hozni a témákat,ha nincs szavazat nincs ,,Mi lenne ha?" sem!

Puszi: Amy♥:)

13.fejezet:Rossz döntés

Sziasztok!Bocsi,hogy késtem.Komik azért jöhetnének.Puszi:Amy♥:)

Van egy új és nagyon beteg ötletem.A májusom kicsit zsúfolt lesz,minden most lesz,szóval lesz rész de kevés és kárpótlásul tervezek egy olyat,hogy júniusban minden héten ugyanazon a napon megjelenik egy ,,Mi lenne ha rész"(még csak ötlet).A Vámpínaplókban bizonyos most is esedékes témákat dolgoznák fel,külön részként,semmi köze nem lenne a történethez.Ha szeretnétek ilyet,akkor oldalt lehet szavazni,és legközelebb pedig kiteszem a témákat.
Úgy érzem,hogy összecsaptam ezt a részt.És ezt nagyon sajnálom.

-Liza,ha nem akarsz éhen halni,el kell mennünk vásárolni!-kiabált utánam,miközben rohantam fel az emeletre.

-Hagyjál már-kiabáltam. 

-Nincs normális kaja a hűtőben,ha csak nem szereted a vért-kiabált újra.

Attól,hogy én találtam ki egy cseppet sem örültem annak,hogy Damonnal egy házban legyek egész áldott nap.Miután a többiek elmentek én kényelmesen elhelyezkedtem a nappaliban olvastam,de Damon valahogy nem bírt békén hagyni.Rohangált össze-vissza.Vacsorát akart csinálni,én meg egy oldalt háromnegyed óra alatt olvastam el,remek volt.Hiába mondtam,hogy majd összedobunk valamit,már jött is,hogy nincs semmink,vásárolni kell.Egy órája nem vagyok itt. 

Berohantam a leendő szobámba,aminek hófehér falai voltak,sötétkék ágynemű az ágyon,sötét bútorok.Ez a kripta hangulat kikészít.

Kopogtak az ajtómon.

-Damon,ajánlom,hogy ne te legyél-kiabáltam ki.

-Csak felhoztam a cuccaid-nyitott be és felmutatta a bőröndöm. 

-Tedd le az ajtó elé-tanácsoltam,nagyon dühös voltam.
-Nyugodj már le Liza-lépett egyre beljebb maga elé tartott kezekkel.
-Ne gyere közelebb-sziszegtem.
Damon közelebb lépett lefogta a kezeimet közelebb lépett és nézett engem.
-Figyelj rám.Fejezd be ne hisztizz már,kérlek.Ne haragudj,hogy nem hagylak békén.És most megyünk vásárolni-beszélt nyugodtan,én nem volt egy cseppet sem nyugodt,sőt ezzel még jobban felidegesített.
-Jó-morogtam.-Vedd le rólam a kezeid.
-Liza az Istenit-mérgelődött,aztán elhúzta a csíkot a szobámból.
Becsaptam az ajtót és rávágódtam az ágyamra.Még ebben a pillanatban kopogtak az ajtómon.
-Damon,menj el-kiabáltam ki.
-Stefan vagyok.
-Gyere-kiabáltam.
-Mit ordítoztok?-kérdezte.
-Felidegesített azzal,hogy egy pillanatra nem marad csendben és állandóan hülyeséget beszél-morogtam.
-Liza,ne már-rázta a fejét.-Tudod milyen.
-Azon gondolkozom már egy ideje,hogy veszek magamnak egy lakást,vagy egy kis házikót-szólaltam meg.
-Ezt most ne emlegesd Elenának,mert hisztizni fog-figyelmeztetett.-De ezt ne mond el neki.Még a végén lenyel egészbe,hogy ilyen megjegyzéseket teszek.
Elnevettem magam.
-Te most ezt azért mondtad,hogy nevessek?
-NEM.Így gondolom-mosolygott.-Te pedig Mattbe vagy szerelmes.
-Jó inkább megyek Damonnal vásárolgatni-ezzel kirohantam a szobámból.
Damon a kanapén iszogatott valami furcsa piros löttyöt,meg se kell kérdeznem mi az.
-Igen?-nézett rám.
-Mozogj,megyünk vásárolni-tapsoltam.
Damon ott termett mellettem,megráztam a fejem,mert nem hittem a szememnek ő meg nevetett.
-Ez is valami szupererő?-pislogtam döbbenten.
-Ne hívd így mert nem vagyok szuperhős-veregetett vállon.
-Akkor minek hívjam?-rohantam utána,ugyanis ő már megint előre sietett és már két méterrel előttem haladt.
-Ha lehet sehogy.
-Most miért nem kérdezhetek?-morogtam.
-Kiabáltál rám.Emlékszel?-nézett rám.
-És ez megártott a pici lelkednek?
-Liza,fejezd már be-mondta.
Szó nélkül kinyitotta nekem a kocsija ajtaját,beültem.Aztán ő is beült az autójába és elindultunk.Bekapcsolta a rádiót és feltekerte a hangerőt.Az út hátralevő részében sem szóltunk egymáshoz.Nem zavart.Jól esett egy kicsit,hogy nem beszél hozzám senki és gondolkozhatok.Mindenféle dolgot vettünk a boltban.A hazavezető úton sem beszéltünk egymáshoz,már kezdtem azt hinni,hogy Damon megnémult.De olyan szerencsém nincs.Mert amikor szedtük ki a dolgokat a csomagtartóból megszólalt.
-Elrakjuk ezeket a helyükre aztán főzünk.

Elkezdtem a Salvatore testvérekkel főzni,annyit nevettünk.De tök jó vacsorát csináltunk.Damon lelépett,ki tudja hova,mi pedig elkezdtünk lelkizni az öccsével.Először a mostanában történt dolgokat vitattuk meg,ami mindenkit megviselt.Aztán pedig Stefan felhozta az én életemet.Miután mindent kikérdezett kiskoromtól napjainkig,akkor áttért a szerelmi életemre.De tényleg mindenről kikérdezett,a szüleim haláláról,Emmáról,a barátaimról.Megszeretett volna ismerni,ő pedig mesélt nekem az átváltozásáról,Katherine-vel való szerelméről.
-Na mi van mostanában Mattel?-kérdezte.
-Semmi.Mi lenne?-vontam vállat.
-Kérdezem egyszerűbben.Összejöttetek már?
-Dehogy jöttünk.
-De szeretitek egymást.
-Stefan,fejezd be.
-Mit érzel iránta?-kérdezte.
-Nem tudom.Én nagyon kedvelem.
Stefan csak mosolygott.Persze,hogy kedvelem Mattet,annyira kedves velem és annyira megért.Mindig megtud vigasztalni.Nem mondtam Stefannak,de nem csak kedvelem,de azt érzem,hogy ez több.Azt hiszem szerelmes vagyok.

12.fejezet:Egyszer minden kiderül

Sziasztok!Nem jönnek a komik:/ Bocsi,kicsit elhúztam az időt.De a következő résszel sietek..:) 

Üdv:Amy♥:)!

Reggel Damon ébresztett,hogy kész a reggeli és lassan indulnom kell dolgozni az ő társaságában.,,Remek"-morogtam és megpróbáltam ülő helyzetbe tornázni magam,de megszédültem és visszadőltem a kanapéra.
-Jól vagy?-hajolt fölém Damon.
-Pont úgy érzem magam,mint akit falhoz vágtak és megharaptak-morogtam.
Megpróbáltam még egyszer felülni,Damon segített és lassú léptékkel ugyan,de eljutottunk a konyháig.
-Szerintem ma nem kellene dolgoznod-szólalt meg Stefan.
-És a főnökömnek mit mondok?Bocsi,csak a drága Elena Gilbert barátjának az őrült vámpír exe elrabolt és megharapott engem.Nem tudok dolgozni-színészkedtem.
-Természetesen nem ezt-mondta Stefan és lerakott elém egy tányér rántottát.
-Köszi.
Miután megettem a reggelimet felmentem az emeletre zuhanyozni és felöltöztem,átkötöztem a sebeket,amik még mindig rettentően fájtak.A sötét farmer,fehér feliratos pólós,kék kardigános,tornacipős szerelésemhez passzoló kék sálat találtam a táskámban.Stefannak aztán volt ideje válogatni.Lesétáltam a lépcsőn.Damon és Stefan kikerekedett szemekkel bámultak rám.
-Mi van?-kérdeztem.
-Nem úgy nézel ki mint akit tegnap megtámadtak-mondta Damon.
-Stefan nagyszerűen összeválogattad az öltözékem-mosolyogtam rá.
-Köszönöm az elismerést-vigyorgott.-Egyre megyek a boltba.Sziasztok!
Ezzel Stefan eltűnt az emeleten,mi pedig elindultunk.Ma is egy időben érkeztem Mrs.Mooreval.
-Jó napot!-köszöntem vidáman.
-Jó napot Liza!Ki a kísérőd?-kérdezte,mikor észrevette,hogy Damon is bejön a boltba velünk.
-Damon Salvatore-mutattam be.-Nem ismeri?
-Találkoztunk már-válaszolt Mrs.Moore.
A délelőtt unalmasan telt,Damon tíz óra körül elugrott valami kajáért.Mrs Moore sem volt a boltban,de a vásárló az ma valahogy rengeteg volt.A nagy magyarázás közepette Elenát pillantottam meg a a bolt ajtajában.Vagyis reméltem,hogy Elena.Én már rettentően félek,igyekszem nem kimutatni,de minden apró kis zajra megijedek.Elena lassan haladt felém,úgy éreztem,hogy ő Elena,mert Katherine az csak ott terem mindenhol.Mosolyogva közeledett felém.
-Szia Liza!Hogy vagy?-kérdezte,döbbenten nézett amiért csak bámultam rá,aztán újra mosolygott.-Meg sem ölelsz?
-Jaj,dehogynem-megöleltem.
-Hogy vagy?Katherine nem bántott tegnap?-kérdezte Elena.
-Nnneeem-dadogtam,végül is nem hazudtam,mert délután tényleg nem bántott.
-Mi a baj?Nagyon zaklatott vagy-beszélt Elena,de hál Istennek pár percig még elodázhattam a válaszadást,mert egy vásárló állt a pénztárnál.
Kiszolgáltam a vásárlót,addig Elena is járkált nézegetett,keresgélt.Azt hittem annyiban hagyja a kérdezgetést és elfejti,de amikor a vásárló elköszönt tőlem,Elena visszajött hozzám.
-Miért van rajtad sál?-alaposan végig nézett.
-Nem tudom,illett a szerelésemhez-vágtam rá.
-Liza ne nézz hülyének-lépett egyre közelebb hozzám és én pedig léptem hátrafelé.-Vedd le a sálat.
Elena egyre közelebb volt hozzám és egy ügyes mozdulattal letépte a sálat.Mikor meglátta a kötést akkor nem tudtam eldönteni,hogy most ideges vagy döbbent.
-Miért van a nyakadon egy kötés?-kérdezte.
-Semmiség-legyintettem.
Elkezdte leszedni a kötést,hiába tiltakoztam nem törődött vele.
-Damon megharapott téged?Tudtam,hogy nem lehet rá bízni téged.Tudtam,hogy bántani fog-mondta.
-Nem Damon volt-tiltakoztam.
-Ne védd!Mi van köztetek?-kérdezte.Egyre dühösebb lett.
-Nem védem.Ugyan már semmi-mondtam,miközben elkezdtem bekötni a harapást.
-Megigézett,tudhattam volna-motyogta.
-NEM igézett meg-szóltam Elenára.
-Akkor mond meg az igazat.Mi az rajtad?!-kérdezte.
-Engem tegnap este Katherine elrabolt és ő harapott meg-mondtam.
-Hogyan szabadultál ki?-kérdezte.
-Bonnie valami hókuszpókusszal megtalált a fiúk pedig értem jöttek-magyaráztam.
-És én erről miért nem tudtam?-kérdezte.
-Azért mert ugyanilyen hisztit csaptál volna,mindent mindig túl dramatizálsz-pirítottam rá.
-Liza,de ezt el kellett volna mondanotok,erről tudnom kellett volna-már majdnem kiabált Elena.
-Elena,ki vagyok eléggé.Nem kell fokoznod a hülye hisztiddel.Menj el a boltból kérlek-szóltam rá.
Elena elviharzott,pont mikor Damon ideért,ő csak bámult rám.
-Mi van nem hallottad?-szóltam oda dühösen.
-De hallottam-mosolygott.
Forgattam a szemem.
-Tessék,boldogsághormon-nyújtott egy doboz bonbont.
Az ebédszünetemet a boltban töltöttem,mert még pár dolgot ki kellett raknom.Meg persze egy két akció táblát kirakni,átöltöztetni a babákat,amik a kirakatot díszítik.Az ebédszünet végén Stefan megérkezett.Sikerült lenyugtatnia Elenát.
Vásárló azért továbbra is jött elég.Segítettem nekik a választásban,keresni a megfelelő ruhákat.Nagyon élveztem ezt a munkát.
Stefanról egyre több mindent megtudtam,egyre többet beszélgetünk.Kezdem nagyon megkedvelni.
Zárás előtt tíz perccel megpillantottam Mattet a bolt előtt.Stefan is észrevette mert mosolyogva méregetett engem.
-Most mi van?-ütöttem vállon.
-Itt alakul valami-nevetett.
-Semmi-ráztam a fejem.
-Liza nem kell színészkedni.Látom,amit látok-mosolygott.
-És mit lát a nagy és hatalmas Salvatore?-mosolyogtam rá.
-Ez olyan bűvészes vagy jósos megnevezés.
-Nos,mit is lát a nagy Salvatore?
-Szerelmet-mosolygott.
-Igen?-mosolyogtam rá.
-Matt nagyon kedvel,de neked sem közömbös-annyira beletalált,de én azért ráztam a fejem.
-Nem vagy jósnak való-veregettem meg a vállát.
-Ugyan már.Azt te sem gondolod,hogy annyiban hagyom.Most is őt bámulod-magyarázta Stefan.
-Nem is bámulom-még mindig Mattet néztem,aki csak mosolygott rám.
-Tényleg nem-bökött oldalba.

Elköszöntünk Mrs Mooretól és kifelé vettük az irányt.Stefan kinyitotta nekem az ajtót.
-Szia Liza-Matt megölelt.
-Szia Matt.
-Na én megyek.Jó szórakozást srácok-Stefan idétlenül vigyorgott ránk és még mielőtt elindult volna jól bokán rúgtam.
-Szia Stefan-mosolyogtam rá.
Egy ideig még egy helyben álltunk és néztük,ahogy Stefan letér egy mellékutcába és eltűnik a szemünk elől.
-Na gyere.Sétáljunk-szólalt meg Matt.
Szótlanul sétáltunk egymás mellett.A csöndet végül Matt törte meg.
-Miért voltál tegnap a Salvatore házban?Miért aludtál ott?-kérdezte.
Minden beugrott ami tegnap este történt és egyszer csak elkezdtem sírni.Engem ez az egész nagyon felzaklatott.
-Liza miért sírsz?-Matt átölelt és a hátam simogatta.
-Nem mondhatom el.
Matt egy pad felé húzott,eddig nem tűnt fel,de már a parkban voltunk.
-Miért mi történt?-kérdezte.
-Semmi.
-De Liza,tud..-beszélt,egyszer csak elhallgatott,felnéztem rá láttam,hogy észrevette a sálam alól kilátszó kötést.
-Matt-szólítottam meg,rám nézett.
-Melyik harapott meg?-nagyon halkan mondta,nagyon dühös lett hirtelen.
-Te tudsz erről?-kérdeztem döbbenten.
-Melyik volt?Damon?Caroline?Ki volt?-kérdezte.
-Katherine elrabolt-böktem ki.
-Micsoda?-bámult rám kikerekedett szemekkel.
-Elakartam menekülni,de falhoz vágott,megharapott.Ha Stefan és Damon nincsenek,talán már halott lennék-újra sírni kezdtem.
Matt magához húzott és szorosan ölelt.
-Matt én félek.
-Meg fogunk védeni-nyugtatott.
-De mi van ha legközelebb is elrabol és nem veszitek észre időben?-kérdeztem.
-El sem foglak engedni magam mellől.Nem engedem,hogy bajod essen-mélyen a szemebe nézett,én pedig átöleltem.
Matt elkísért a Salvatore házba,nem örült,hogy Damon közelébe kell lennem,de ezt látta a legjobb megoldásnak.Végül is Damon az aki meg tud védeni a vámpíroktól.
Mikor beléptünk Elena kirohant a nappaliból és jól megölelgetett.Stefan csak vigyorgott,mikor észrevette,hogy Matt is velem van.A többiekkel megegyeztünk,hogy az lesz a legjobb,ha pár napig itt maradok.Elena már elhozott nekem pár cuccot,mivel várható volt,hogy itt akarok maradni pár napig.Igen ez az én fejemből pattant ki....

11.fejezet:El sem hiszem

Sziasztok!Siettem a következő résszel ahogy tudtam.Nem jönnek a komik,pedig nagyon érdekel a véleményetek. Üdv:Amy♥:)!

-Hogyan kezdesz rám nézni?
Matt nem szólalt meg csak rázta a fejét,én megszorítottam a kezét.Rá nézett a kezeinkre és egy pillanatra megjelent egy aprócska mosoly az arcán.Aztán szomorúan rám nézett.
-Talán..izé..Vedd úgy,hogy nem mondtam semmit-kezdett bele beszédébe.-Ömm..hazakísérlek.
-Matt..hogyan kezdesz rám nézni?-néztem mélyen a szemébe,először nem szólalt meg aztán megszorította a kezemet és szólásra nyitotta a száját.
-Már nem annyira barátként és ez rossz.Mert te csak barátként tekintesz rám-mondta és végig a kezemet szorította.
-És ezt te honnan tudod?
-Én csak reméltem,hogy nem csak én érzek így.Éjjel-nappal panaszkodtam Tylernak-mondta volna tovább de félbeszakítottam.
-Csak éppen akkor nem,amikor én panaszkodtam.Szóval innen szedte,hogy össze fogunk jönni-most raktam össze magamban a kirakót.
-Szóval te sem barátként nézel rám?-kérdezte Matt és a szemében megjelent egy aprócska remény.
Nagyon örültem,hogy elmondta és hogy esetleg tényleg alkothatunk egy párt.Mert már csak napok kérdése és visszafordíthatatlanul beleszeretek.Csak ráztam a fejem.
-És akkor esetleg lehet köztünk valami?-kérdezte még mindig nagyon szomorúan nézett rám.
-Igen-válaszoltam röviden.-Bízzuk az időre.
Végre Matt is mosolygott.
-El sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok-mondta Matt.
-Ugyanazt érezzük-mosolyogtam rá.
Mattel még beszéltünk egy keveset,de nem igazán beszéltünk kettőnkről.Csak általános témákról,az is szóba jött,hogy Tyler furcsán viselkedik.Azután Matt hazakísért,miután Matt elindult az otthona felé,én ahelyett,hogy bementem volna még el mentem sétálni.Talán ez volt életem legrosszabb döntése.

A fejem elviselhetetlenül fáj,egy székhez vagyok hozzá kötözve.És az egyetlen amire emlékszem,hogy fejbe vernek és valamit mondanak.De ki tudna ilyenre vetemedni?Székhez kötözni valakit?Leütni?Ki rabolna el?Az agyamban nem kellett sokáig kutatnom a válasz után.Egyből rájöttem,hogy az egyetlen ember aki ilyenre vetemedik,az nem lehet más csak Katherine.Próbáltam kiszabadulni,de lehetetlen volt,erősen hozzá voltam kötözve a székhez és,ha jobban mocorgok akkor eldőltem volna,nem volt stabil a szék.Próbáltam körbenézni,feltérképezni hol is lehetek.Hiába volt koromsötét,ami először szemet szúrt,hogy a cuccaim körülbelül két méterre hevertek tőlem.Kivágódott az ajtó és Katherine lépdelt be rajta.Háromszor körbe sétált és közben végig bámult.A tekintetünk többször is találkozott.
-Mit akarsz tőlem?-sziszegtem.
-Csak szórakozok.A kis barátaidnak fáj,hogy elraboltalak és ha nekik fáj akkor én boldog vagyok.Ja és a kis Matt hogy össze lehet törve-nevetett.
-Engedj el-sziszegtem.
-Majd megkeresnek a kis barátaid.De én nem foglak elengedni.Ja és most megyek el,kiabálj nyugodtan senki nem fog meghallani-nevetett,ezután kiment a szobából.
Annyira dühös voltam.Meg tudnám ölni.Megpróbáltam kiszabadítani a kezeim és már majdnem sikerült,amikor el kezdett csörögni a telefonom.Még gyorsabban kezdtem el mozogni,pár másodperc múlva a kezeim szabadok voltak.A kötéltől nagyon vörösek voltak és fájtak is.A lábamról is sikerült leszedni a kötelet.Odarohantam a cuccaimhoz,kihalásztam a telefont a táskámból.Nem fogadott hívások sokasága várt Mattől.Fel akartam hívni,de a mobilom abban a percben lemerült.Basszus ilyen nincs.Nem tudtam hol vagyok, a mobilom lemerült és sötét is volt.El kezdtem kutatni a táskámban hátha találok valami olyat,amivel világíthatok.Volt ott minden.Szó szerint minden.A lemerült telefonom,egy üveg verbéna,egy magazin egy szájfény,szempillaspirál.Szóval olyan dolgok sokasága amivel nem lehet világítani.Mert azt kétlem,hogy a verbénával lehetne.Ezentúl zseblámpát fogok a táskámban hordani.Felkaptam a táskám és elindultam az ajtóhoz.Elhatároztam,hogy tök mindegy hogy hova hozott én innen el fogok menekülni.Az ajtó nem volt bezárva,ezért könnyen kijutottam.A sötétben ki tudtam venni,hogy nem messze tőlem egy korlát van,szóval csak le kell verekednem magam a lépcsőn aztán kitalálnom,hogy merre van az ajtó és a házból már kijutottam.Aztán már csak haza kell jutnom.Valahogy le sikerült másznom a lépcsőn.Amint leértem lépéseket hallottam a padlón és pár  másodperc múlva éles fájdalmat éreztem a fejemben,a hátamban.Katherine visszajött és falhoz vágott.Próbáltam magam tartani,de alig bírtam állni a lábaimon,de egyenlőre csak arra tudtam gondolni,hogy ki fogok innen jutni.Tettem egy lépést előre,de rosszul tettem,mert Katherine újra a falhoz vágott.
-Ennyire rossz a társaságom,hogy elmenekülnek tőlem az emberek?-kérdezte.
-Erre válaszoljak?-sziszegtem.
-Jaj nem kell.
A fejemet a falhoz szorította a hajamat lesöpörte a nyakamról,mire rájöttem,hogy inni akar belőlem,addigra már belém harapott.Rettenetesen fájt annyira gyengének éreztem magam.Úgy éreztem,hogy innen már nem juthatok ki.Mit érek én a 17 évemmel egy több száz éves vámpírral szemben?Egyszer csak megszűnt a szúrás és a szorítás és egy hatalmas puffanást hallottam.Már nem tudtam magam tartani és előre estem volna,de valaki elkapott.
-Liza minden rendben lesz-hallottam Stefan hangját.-Úristen te vérzel.Damon segíts.
-Stefan erős vagy.Nem fogod bántani.Nekem most el kell intéznem egy őrültet-hallottam Damont.
Stefan felemelt engem és elindult velem.Azért figyeltem merre haladunk.Stefan a kocsija felé vitt.Stefan lefektetett a hátsó ülésre és beszállt előre.
-Amint elhagytuk ezt a környéket,bekötözöm a sebet-mondta és beindította a kocsit.
-Hogy találtatok rám?-kérdeztem és felültem,néztem a visszapillantó tükörbe és láttam,hogy Stefan arca eltorzul,aztán újra normális lesz és ez többször megismétlődött.
-Bonnie segített-egyik kezével a kormányt fogta a másikkal pedig valamit felém nyújtott.-Ezt szorítsd a sebre és húzódj el olyan messzire tőlem amennyire csak tudsz!
Én szót fogadtam neki.Pár perc múlva lefékezett.Kiszállt a kocsiból és beszállt mellém.
-Bekötözöm a harapását,de nem csak a harapás vérzik.
Felhúzta a bőrkabátom ujját és szinte ömlött a vér a kezemből.Leszedte rólam a véres kabátomat.Gondosan bekötözte a sérüléseimet és adott valami fájdalomcsillapítót.Stefan kiszállt a kocsiból figyelte Damont,vagyis várta én pedig pihentem.Nem is tudtam volna lábra állni.Halk beszédre lettem figyelmes,kinéztem az ablakon és láttam,hogy Damon és Stefan beszélgetnek és közben engem néznek.Mikor észrevették,hogy nézem  őket rám mosolyogtak és Damon elindult a kocsi felé.
-Jól vagy?
-Úgy nézek ki?-próbáltam egy vigyort erőltetni,de rá kellett jönnöm,hogy az még nem fog menni.
Damon levette a kabátját és felém nyújtotta.
-Hogy ne fázz-miközben beszélt,Stefan beszállt a kocsiba.
Rám terítette a kabátját és ő is beszállt a kocsiba.
-Elena?
-Nem tudja-válaszolt röviden Damon.
-Így a jobb.Bonnie segített,Elena úgy tudja,hogy Katherine megjelent nálad délelőtt és aztán miután eljöttél Mattől,hozzánk jöttél.Mert megijeszt Katherine felbukkanása-folytatta Stefan.
-Egyre furább vagy nekem Stefan.Azt hittem nem tudsz beszélni.Áruljátok már el,hogy ez kinek a fejéből maradt ki.
Damon el nevette magát.
-Az enyémből-mondta Stefan.
-Úristen.Ki vagy te?-kérdeztem.
-Ne beszélj.Ne mocorogj.Nem vagy olyan állapotban-szólt rám Stefan.
-Visszatértél-nevettem,de még ez is fájdalmat okozott.
-És ha holnap meglát Elena akkor mit mondunk neki?
-Úgy érzem nem hallgatsz rám-mérgelődött Stefan.
-Nem fog meglátni.Mert te úgyis elakarsz menni dolgozni.Szóval délelőtt én lógok a nyakadon,délután meg Stefan,ha esetleg a lovagod megjelenne nehogy félre értsen valamit-beszél Damon.
-De véres ruhában fogok dolgozni vagy esetleg te ruhádban?-kérdeztem.
-Hátul a kocsiban vannak cuccaid-mondta Stefan.
-Milyen felkészült vagy-nevettem.
-Kérlek Liza ne beszélj többet,de ne is nevess-szólt rám Damon.
Körülbelül fél óra múlva megállt az autó.A fiúk kiszálltak és Damon bevitt a házba.Stefan pedig hozta a cuccaim.
-Hoztam a töltődet,mert Matt nem tudott elérni-mondta Stefan.
-Te beszéltél Mattel?
-Mondtam,hogy elaludtál ő pedig megkért,hogy szóljak,hogy szeretne veled találkozni holnap.Ezért elrendeztem neked egy találkozót délutánra amikor már velem leszel-magyarázta Stefan.
-Jaj milyen aranyos fiú vagy-lépett be Damon a nappaliba és gúnyosan vigyorgott Stefanra.
-Stefan én mindent köszönök.Én eddig azt hittem,hogy csak eltűrsz és nem vallottam be magamnak se,hogy kedvellek.Jó barát vagy-mosolyogtam és megöleltem a mellettem üldögélő Stefant,aztán belenyilallt a fájdalom a kezembe-Áááá.
-Mi történt?-kérdezte és elengedett.
-Kicsit a karom fáj még-mondtam.
-Az még fog is egy darabig.
Elnyomott az álom,de akárhányszor éjjel felébredtem a két srác szemben ültek és engem néztek közben valamit iszogattak és beszéltek.Remek,hogy még aludni se hagynak.Ezek sosem fáradnak el?