10.fejezet:Én annyira nem örülök

Sziasztok!Siettem ahogy tudtam,annyira örülök,hogy megkaptam az első komimat!El sem tudom mondani,mennyire jól estek a dicsérő szavak! Üdv:Amy♥

ui.:Ha esetleg nem lenne világos:akkor időben még körülbelül a második évadnál tartunk.

Annyira örültem,hogy végre munkába állhatok.Korán felkeltem,hogy még véletlenül se késsek el.Semmi mozgás nem volt még a lakásban.Ezért nekiálltam reggelit készíteni,főztem kávét.Nagyon csendesen felmentem az emeletre,lezuhanyoztam és besurrantam Elena szobájába ruháért.Elena még békésen aludt,próbáltam úgy keresni,hogy még véletlenül se keltsem fel.Mire leértem Rick már az asztalnál ült.

-Jó reggelt-köszöntem kedvesen.

-Jó reggelt-nézett fel az újságjából és rám mosolygott.

-Mostanában sokat látlak-mondtam és leültem vele szembe és elvettem egy pirítóst és megkentem magamnak.

-Kibékültünk Jennával-mosolygott.-De neked is szépen alakul a szerelmi életed.

-Miről beszélsz?

-Láttalak tegnap Matt Donovannal a parkban sétálni-mosolygott rám.

-Nincs köztünk semmi-tiltakoztam.-És honnan ismered?

-Látom hogyan néz rád.És amúgy történelem tanár vagyok.

-Nem tudom mit lát mindenki,én ezt nem látom-mondtam.

-Hát pedig szerintem nyilvánvaló-mosolygott.

-Jó,hogy mindenki észreveszi csak én nem.

Dobogást hallottunk,majd megláttuk Elenát közeledni felénk.Felöltözve.

-Jó reggelt-köszönt vidáman.-Mi újság?

-Elena milyen jó kedved van-mosolygott Rick.

-Rég láttam már Katherinet,nem halt meg körülöttünk senki-mosolygott Elena és leült az asztalhoz.

Pár perc múlva Jenna rohant be a konyhába,ő is fel volt öltözve és nála volt már a táskája is.Sőt elég útra késznek tűnt.

-Nem tudok veletek reggelizni.Rohannom kell-nyomott egy puszit Alarick homlokára és elviharzott.-Bocsánat.Sziasztok!

-Ma kezdesz nem?-fordult felém Elena.

-Aha.

-Damon majd benéz-folytatta Elena.

-Ennyit a nyugodt életemről-néztem fel a tányéromról.

Alarick elnevette magát.Elena meg csak döbbenten figyelte.

-Indulnom kell,mert nem akarok az első munkanapomon elkésni és félek,hogy eltévedek útközben-álltam fel asztaltól,el akartam rakni a tányéromat.

-Hagyd Liza!Majd mi leszedjük az asztalt-szólt rám Alarick.

-Köszönöm!Sziasztok-köszöntem és felemeltem a konyhaajtóba készített táskámat.

-Jó munkát!-intett Elena.

Belebújtam a szürke bőrkabátomba,mert odakint elég hűvös volt és nagyon borongós az idő.Betettem fülembe a fülhallgatómat.Vállamra dobtam a táskám és kiléptem a szabadba.

Mystic Falls egy csöndes kisváros,de ahhoz képest nagyon nyüzsög a város hétfő reggel.Embereket látni,ahogy bemennek a kisboltokba,várakoznak buszmegállóban,rohannak a munkahelyükre gondolom.Mintha otthon lennék.Pont olyan minden.

Nagyszerű memóriám van,egyszer sem tévedtem el,emlékeztem az útra a boltig.Egy időben érkeztem Mrs Moore-ral.Kedvesen üdvözöltem,ő is engem.A délelőtt folyamán nem tudott a boltban tartózkodni,de mindent elmagyarázott,hogy egyedül is tudjam tartani a frontot.Szerintem hamar megszokjuk egymást és a bolthoz is hozzá fogok szokni,szóval szerintem jó munkát találtam.Mondta,hogy délutánra visszaér ugyanis akkor kapunk új ruhákat.Miután elment leültem egy székre a pultnál és elkezdtem olvasni a magazinomat.Pár perc múlva hallottam,hogy valaki belép a boltba,rögtön felnéztem és egy női alakot láttam közelíteni,csak a körvonalait láttam,ugyanis a reggeli nap betűzött a boltba.Ahogy egyre közeledett kezdtem ráismerni Elenára.

-Szia-köszöntem rögtön.

-Liza Szia-köszönt vissza,a hangjáról rájöttem,hogy semmiképpen sem lehet Elena.

-Katherine mi szél hozott?-néztem rá szúrósan.

-Tudtam,hogy fel fogsz ismerni,de azért reménykedtem,hogy nem.Örülök a találkozásnak Liza-mosolygott rám,annyira irritált a mosolygása,fel tudtam volna képelni.

-Én azért annyira nem örülök-vigyorogtam rá.

Miközben Katherinehez beszéltem észrevettem,hogy Damon belépett a boltba.Vagyis reméltem,hogy Damon az,de a menéséből és a körvonalából ítélve más nem nagyon lehetett.

-Katherine micsoda meglepetés-fintorgott Damon.

-Az idősebbik Salvatore tesó-vigyorgott,majd újra felém fordult és suttogni kezdett-látom jött a felmentő sereged Parker,de ne aggódj még visszajövök.

-Lépj le Katherine-mondta rezzenéstelen arccal Damon,ezt követően Katherine eltűnt.

-Damon el sem tudod képzelni mennyire örülök neked-annyira hálás voltam neki.

-De el tudom-mosolygott rám.-Beugrottam a boltba,hogy hozzak neked reggelit és út közben meghallottam Katherine hangját és a tiédet és rohantam ahogy tudtam.

-Hoztál nekem reggelit?

-Aha-mondta és a kezembe nyomott egy zacskót.

-Péksüti,de szeretlek-mosolyogtam rá.

-Ilyet sem mondtak még nekem-nevetett.

Egész délelőtt ott maradt velem.Végig nevettük a délelőttöt.Viszonylag nyugodt délelőttöm volt a boltban,két vásárló jött csak.Nem sokáig tartózkodtak a boltban.Damonnel együtt mentünk ebédelni,körülbelül volt háromnegyed óra ebédszünetem.

A délután már kicsit mozgalmasabb volt,jöttek a vásárlók,főleg velem egykorú lányok.Körülbelül négykor csuktunk,de még ott maradtam kipakolni az árut.Sokat beszélgettünk Mrs Mooreval,nagyon kedves asszony.Amikor kiléptem a boltból a mosolygó Mattel találtam szemben magam.

-Hát te?-mosolyogtam rá.

-Eljöttem érted-mosolygott,közelebb lépett és megölelt.-Milyen napod volt?

-Jó,szeretni fogom ezt a helyet azt hiszem-mosolyogtam.

-Fáradt vagy?Vagy esetleg még volna kedved velem megnézni egy filmet nálam?

-Igen.

Matt kikérdezett a napommal kapcsolatban,de ezt a Katherines ügyet elhallgattam.Damonról sem teljesen számoltam be,mert féltem,hogy félreérti,úgy éreztem,hogy Mattel valami alakul köztünk.Én örültem volna neki.Nagyon megkedveltem és el tudom képzelni,hogy mondjuk egy párt alkossunk valamikor.

Nem volt könnyű a filmválasztás én szívesebben néztem volna vígjátékot,vagy valami romantikus filmet,Matt meg inkább valami horrort vagy akciófilmet.Végül aztán Matt győzött és valami nem annyira ijesztő horrort néztünk meg.Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén és volt köztünk körülbelül egy embernek való hely.Miközben néztük a filmet ez a távolság köztünk egyre csökkent a film végére,már hozzábújtam Matthez.Matt szemmel láthatóan élvezte a helyzetet.

A film után még ott maradtam Matteknél.Csináltunk magunknak vacsorát,bár kétlem,hogy nyugodtan tudok enni anélkül,hogy eszembe jutna a film.

-Liza,szeretnénk veled beszélni,hogy is mondjam.. kettőnkről-dadogta Matt.

-Kettőnkről?-néztem döbbenten,ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

Én Mattre már nem csak úgy tekintettem,mint egy barátra.Nem tudom,hogy ő hogyan tekintett rám,de nekem úgy tűnt,hogy neki sem vagyok semleges.

-Tyler azzal piszkál,hogy összeillünk és tuti,hogy összejövünk-mondta Matt,és én annyira dühös lettem Tylerre.

Szeretem én Tylert és mostanában nagyon összenőttünk,de ezért még számolok vele.

-Megölöm őt.Nekem azt mondja,hogy látja,hogy hogyan nézel rám.

-A beszélgetéseinket nem szokta elmesélni?

-Nem.Miért szoktatok rólunk beszélni?

-Nem-nevetett,látszott,hogy nem az igazat mondja.

-Persze.Na mond miről szoktatok beszélni-böktem oldalba.

-Hát hogy én,hogy is mondjam..máshogy kezdek rád nézni..-kezdett bele,de aztán elhallgatott.

9.fejezet:Most kezdődik el minden

Sziasztok!Hát íme itt van a következő rész.Nem hosszú,de nem is rövid.Komizzatok pozitív is lehet és negatív is.Kíváncsi vagyok a véleményetekre.Üdv:Amy♥

Másnap reggel a megszokottnál korábban felébredtem,még nem volt mozgás a konyhában.Egyszer csak telefonom csörgése szakította meg a csendet.Mikor kezembe vettem a telefonomat észrevettem,hogy Emma írt.

                  Szia!Nem ezt beszéltük meg!Miért nem jelentkezel?Remélem jól vagy.Nagyon hiányzol már.Nemsokára meglátogatlak.Kate puszil.  Emma

Nagyon hiányoztak már Emma reggeli pakolásai,Kate hülyeségei és David csajügyei.Szerettem volna bemutatni nekik az itteni barátaimat,már ha ők a barátaim.Emma és az ikrek is nagyon kedvelnék Tylert,Bonniet és Mattet,úgy ahogy én is az első perctől kezdve.Talán Tylert a második perctől,de most már kedvelem őt.Válaszoltam Emmának és elindultam fel az emeletre Elenához.

 Szia!Tudom és sajnálom!Már nagyon hiányzol és jól vagyok Elenáék vigyáznak rám.Őriznek engem,szó szerint. Puszi:Lizi

Rettentően hiányzik Emma és az ikrek,meg fogom őket látogatni,de az ide költözésemmel lezártam mindent.Lezártam a múltam.Eldöntöttem,hogy már soha nem költözöm vissza.Új életet kezdek Mystic Fallsban.Még csak most kezdődik el minden.Úgy érzem,hogy itt találtam vagy találni fogok olyan embereket akik értékelnek.És akiknek ugyanolyan fontos leszek mint Emmának.Nagy elmélkedésemből az szakított ki,hogy valaki nekem jött és én pedig elestem.
-Uramistem!Jól vagy?-hallottam egy ismeretlen hangot,felnéztem és elég ismerősnek tűnt az arca,de nem, vagyok benne biztos,hogy az akire gondolok.
-Igen.Jól vagyok-válaszoltam-azt hiszem.
-Fáj valamid?-kezet nyújtott.
-A könyököm egy kicsit fáj,de elmúlik-válaszoltam.
-Sajnálom izé nem figyeltem-magyarázkodott.
-Nincs gond tényleg-legyintettem.
-Te Liza vagy ugye?
-Igen,maga pedig Alarick Saltzman?-kérdeztem,mire felhúzta a szemöldökét.
-Mondtam,hogy ne magázz.
-Csak azt mondta,hogy sziát köszönjek.
-Akkor most mondom,hogy tegezz,ja és Rick vagyok-mosolygott.
-Alarick te itt?-kérdezte Elena,aki Rick háta mögül lépett elő.
-Teljes életnagyságban-mosolygott Rick.
Ott hagytam őket és mentem zuhanyozni és keresni valami normális ruhát.Miután végeztem a többiek már reggeliztek.Csak Jeremy nem volt sehol,biztos alszik még.

Reggeli után Elena kitalálta,hogy menjünk el bevásárolni.Örültem,hogy végre kimehetek bébiszitterek nélkül a házból a barátnőmmel,erre hozzátette,hogy Stefan jön velünk.Persze mit is gondoltam.Már miért is?Stefan körülbelül tízre jött értünk,kocsival mentünk,hogy ne kelljen cipekednünk.Útközben Stefan megint sokat beszélt.Lehet,hogy félreismertem és az akit megismertem az a szokatlan Stefan.Valahogy nem nézem ki belőle,hogy sokat beszélne úgy általában.
-Mikor kezdesz dolgozni?-kérdezte.
-Hétfőn.Ja és mehetek már egyedül vagy csak bébiszitterrel?-kérdeztem.
-Néha rád nézed,vagy Damon néz rád,de őrizni nem fogunk-mosolygott(?).
-Ez most komoly?
-Igen.
-Nem vezetsz félre?Nem viccelsz?
-Nem-nevette el magát.Egyre furábban viselkedik.Valami van a fejével.
-Stefan te ittál?-kérdeztem.
-Nem,úgy nem ülnék kocsiba.Az Damon.
-Akkor mit csináltál?Miért nevetsz?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Jó kedvem van.
-Oké-már csak ennyit tudtam mondani.
Inkább nem beszélgetek velük.A bevásárlással körülbelül háromnegyed óra alatt végeztünk.Mikor hazaértünk én rögtön bevittem a cuccokat és elraktam mindent oda ahova kell.Már elég jól kiismertem magam a házban,azt hiszem.
Matt hívott,hogy értem jön és ebédeljünk együtt.Gyorsan felrohantam Elena szobájába és kerestem valami normális ruhát.Nem tudom mi van velem,ez csak egy egyszerű baráti találka lesz én meg vagy ezer ruhát félredobtam már.Valahogy úgy érzem,hogy ez ez más lesz.
-Li..-hallottam meg Elena hangját,ugyanabban pillanatban mikor kivágódott az ajtó.-Bomba robbant? 
-Nem,csak én izé..Mattel találkozok.Mit vegyek fel?
-Nocsak,máris randizni mész?Mattel?-mosolygott rám.
-Nem randi.Baráti találka-javítottam ki,mire el kezdett nevetni.
-Természetesen.
Elena segített választani,mire elkészültem Matt már nálunk volt. Elvitt egy hangulatos étterembe,miután megebédeltünk,elmentünk a parkba sétálni. 
-Annyira örülök,hogy eljöttél velem ebédelni és sétálni-kezdett bele Matt. 
-Örülök,hogy elhívtál-mosolyogtam.
-Nem hiányoznak a régi barátaid?
-Te belém látsz?-álltam szembe vele. 
-Nem csak ma,máshogy viselkedtél.Egy kicsit szomorúbb.
-Hiányzik Emma és az ikrek.Jobban is mint kellene-ahogy ezt mondtam éreztem,hogy könnycseppek folynak végig az arcomon.-Pedig megfogadtam,hogy lezárom a múltam és új életet kezdek.
-Ne sírj-Matt közelebb lépett és letörölte a könnyeket az arcomról.Majd óvatosan két keze közé fogta az arcomat,mintha egy törékeny porcelánbaba lennék és mélyen a szemembe nézett.
-Nem tudtam mit lehetne mondani-folytatta Matt aztán megölelt.
-Köszönöm,hogy nem kezdesz beszédekbe.
-Még kezdhetek-nevette el magát,erre én is el kezdtem nevetni.
Annyira jól éreztem magam Mattel,bármit meg tudok vele beszélni,a délután további részét pedig szinte végig nevettünk.Aztán még elmentünk a Grillbe.
Nem messze az ajtótól ültünk le,körülbelül tíz perce lehettünk a Grillbe,amikor belépett Tyler,intett nekünk és felénk vette az irányt.
-Sziasztok!Mi újság?-vigyorgott.
-Helló Tyler,-köszönt ment-el megyek hozok valamit inni.
Ezzel Matt sarkon fordult és a pult felé vette az irányt.
-Nocsak,nocsak randi?-vigyorgott rám Tyler és leült velem szembe.
-Dehogy,csak barátok vagyunk-tiltakoztam rögtön.
-Aha,aha.Én is ezt mondanám.Na nekem elmondhatod.
-Szeretek vele lenni-erre a kijelentésemre még jobban el kezdett vigyorogni.-Fejezd be a vigyorgást,vagy én törlöm le a képedről,de abban nem lesz köszönet.
-Hallottam ám arról,hogy miután szakított Carolineval és el kezdett inni,te nem hagytad és aztán Matteknél voltatok és ott ragadtál az éjszakára.És mit csináltatok?-vigyorgott.
-Beszélgettünk-ahogy bele kezdtem félbeszakított.
-Persze.Ez tök hihető-nézett rám komolyan,de láttam rajta,hogy alig tudja visszatartani a nevetést.
-Fejezd be,mert már jön-suttogtam alig hallhatóan,mert Matt már hallótávolságon belül volt.
Lerakta elénk az italainkat és ő is leült.
-Egész nap együtt voltatok vagy csak most találkoztatok?-kérdezte Tyler,én pedig bokán rúgtam az asztal alatt,remélem vette a célzást.
-Együtt ebédeltünk,sétáltunk,aztán bejöttünk ide szóval lényegében az egész napot-magyarázta Matt.
Egyszer úgy is kinyírom Tylert a kíváncsiskodása miatt.Matt hál Istennek elterelte a témát és nagyon belemerültek a beszélgetésbe,szóval Tyler egy darabig nem kérdez semmi olyat ami nekem nem tetszik.
-Srácok nekem most mennem kell,Liza majd hívlak-állt fel Matt.-Sziasztok,ja és már fizettem.
Éreztem,hogy most már Tyler ki fog kergetni a világból a kérdéseivel és nem menekülhetek előle.
-Majd hív-vigyorgott rám.
-Hallottam.
-Nagyon bejössz Mattnek,látszik rajta.
-Igen?És te ezt honnan tudod,talán belelátsz az emberek fejébe?
-A legjobb barátom és mint mondtam látszik rajta.
-Nem tudom,hogy te mit látsz,de én csak azt látom,hogy szeret velem lenni.
-Komolyra fordítva a szót.Sok csalódás érte mostanában.Melletted boldog lehetne és kérlek ne bántsd meg-nézett mélyen a szemembe.
-Eszembe sincs megbántani.De fogd már fel,hogy barátok vagyunk és nem lesz köztünk több.
-Igen,hogyne-vigyorgott rám.
-Egyszer megöllek-mondtam már nevetve.
-Ahhoz korábban kell felkelned-nevetett rám.
-Pontosan ezt fogom tenni.
Miután megittuk az italainkat Tyler hazakísért,még Elenának is be kellett számolnom róla,hogy mi volt Mattel,de már annyira fárasztottak a hülye kérdéseikkel.Senki nem fogja fel,hogy barátok vagyunk.

Az elkövetkező pár napon unalmasan telt.Egyik nap segítettem Elenának kitakarítani a házat,egy másik nap elmentünk vásárolni.Csodálatos volt végig járni négy üzletet és mindegyikben legalább háromnegyed órát ruha kereséssel tölteni.Nem baj,sikerült vennem pár cuccot.Az a pozitívum volt az elmúlt pár napban,hogy leszálltak rólam a Salvatore tesók.És viszonylag unalmasak voltak a napok.Senkinek nem bukkant fel a bosszúszomjas őrült exe.
Sok időmet töltök Mattel és Tylerrel is.Tyler azzal piszkál,hogy össze fogunk jönni Mattel,majd meglátom.Már nem veszekedek vele,nem állítom az ellenkezőjét.Holnap pedig végre munkába állok,már kezdtem otthon unatkozni.

8.fejezet:Találkozás az ördöggel

Sziasztok!Ha Liza nem lenne,akkor még sokáig kellett volna várnotok.Annyira jó,hogy ad tanácsokat nekem.Köszönöm Liza!Na szóval csapjunk is bele!Bocsi az egy hetes késésért,többet nem forul elő.Ígérem. Puszi:Amy♥

Miután kiértünk a boltból,még visszamentünk a Grillbe Stefanhoz és Bonniehoz.Matt már nem jött velünk,mert még volt egy kis elintéznivalója.Bonnie elment,mi pedig hárman elindultunk Elenáékhoz.Kényelembe helyeztük magunkat a kanapén.Úgy döntöttem,hogy magukra hagyom a szerelmeseket,felmentem az emeletre.Lefeküdtem Elena ágyára és elkezdtem olvasni az újságot,ami az ágy mellé volt dobva.Annyira untam magam.Lassan odasétáltam az ablakhoz kinéztem rajta,láttam egy fiatal srácot futni.Ekkor eszembe jutott,hogy elmehetnék futni.Felvettem egy kényelmes futóruhát,magasan lófarokba kötöttem a hajam és elindultam le a földszintre.Már nyitottam az ajtót,mikor meghallottam Elena hangját.

-Te mégis hova mész?-kérdezte.

Na ekkor jutott eszembe,hogy valamiről teljesen megfeledkeztem.Még hozzá arról,hogy Elenáék nincsenek elragadtatva attól,hogy egyedül mászkálok az utcán.

-Futni-válaszoltam.

-Egyedül?-kérdezett vissza Stefan.

-Tudod egyedül is tudok futni-magyaráztam.

-Arra emlékszel,hogy múltkor mi lett belőle?-kérdezte Stefan.

-Igen apuci-forgattam a szemem-de ahogy látod még itt vagyok.

-De bajod is eshetett volna-mondta Elena.

-Damon idejében érkezett-mondtam.

-Ja igen.Vagy mi megyünk veled,vagy Damon.Választhatsz-mondta Stefan.
Utálom,ha a nyakamon lógnak,de ha nagyon választanom kell akkor inkább Damont választom,mint a szótlan,aggódó Stefant és az aggódást megtestesítő Elenát.

-Felhívom Damont,hogy jöjjön ide.Sziasztok-mondtam és már csaptam is be magam mögött az ajtót.

Eszem ágában nem volt felhívni Damont,tudok magamra vigyázni elég nagy lány vagyok már.Betettem a fülhallgatómat a fülembe és elkezdtem futni,egy csöndesebb környék felé futottam.Már nagyon elfáradtam ezért leültem egy padra és elkezdtem a földet bámulni.Miközben a földet bámultam a látóteremben hirtelen megjelent egy pár cipő.Ijedten felkaptam a tekintetem.Ez csak Elena,sóhajtottam fel.Ahogy jobban megnéztem rájöttem,hogy ő biztos hogy nem Elena.Nem tudom,hogy ez hogyan jött,mikor kiköpött Elenának néz ki,de akkor sem lehet ő.Furcsa érzésem támadt.

-Szia-böktem ki végül.

-Szia Liza-köszönt majd leült mellém.

A nevemen szólított akkor csak is Elena lehet,de ha nem ő lenne akkor honnan tudná a nevem.Hülyeség,hogy is gondolhatom,hogy ő nem Elena?!

-Min gondolkodsz ennyire?-kérdezte.

-Furcsa.Semmiség-vágtam rá,de egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem.

Ő nem Elena.Elena haja félórával ezelőtt még egyenes volt.Ez lehetetlen.Ennyi idő alatt nem göndöríti be a haját és jön ide,az Isten tudja hova.Honnan tudná hova futottam,a másik az,hogy enm hallottam kocsit megállni és ha Elena akkor az magával hozná Stefant is vagyis nem hozná,hanem nem tudná lekoptatni. 

-Mit akarsz tőlem?Te nem Elena vagy-néztem rá.

Látszott,hogy a kijelentésemre megdöbbent,majd megszólalt:
-Hogy mondhatsz ilyet?-nézett döbbenten.
-Nem kell játszani-mondtam,mire kicsit közelebb jött és sziszegni kezdett.

-Hogy jöttél rá?Te is boszorkány vagy?

-Á,nem.Csak tudod Elena nem vág bunkó pofát.Ja és fogadj meg egy tanácsot!Ha már Elenának akarsz mutatkozni akkor ne vágj ilyen savanyú pofát,ő nem ilyen.Ja és neki egyenes a haja.Rossz utánzat vagy-vigyorogtam rá.

-Talán nem kellene így beszélned egy vámpírral-mondta és elém állt.

-Akarod mondani humortalan vámpírkával?-néztem rá vigyorogva.

-Mellesleg Kathrine vagyok-mondta.

Ekkor jutott minden eszembe,hogy ő Elena hasonmása és mindkét Salvatore tesót hülyítette.Szóval egy vámpírrak állok szemben aki mellesleg több száz éves.

-Elég nagy a szád nem?Legalább megjátszhatnád,hogy félsz tőlem-sziszegte.

-Valamit elfelejtettem Elenának van humora-nevettem rá.

Kathrine elnézett balra,aztán rám nézett.

-Bocsi,de most mennem kell Benett boszi a láthatáron,de ne aggódj még látjuk egymást.

-Nem kell visszajönnöd.El vagyok a társaságod nélkül-válaszoltam és akkor már nem volt sehol.

Elnéztem balra és megláttam közelíteni Bonniet,ő lenne a Benett boszi?Elena mondta,hogy idővel a többi természetfeletti lényt is megismerem,de hogy Bonnie valamiféle természetfeletti lény lenne,azt nehéz volt elképzelni.

-Liza ugye tudod,hogy ő nem Elena volt?-kérdezte Bonnie,aki futólépésben haladt felém.

-Tudom elég visszataszító ez a nő-jelentettem ki.

-Te megtudod őket különböztetni?-nézett rám Bonnie döbbenten.

-Igen.Miért másnak nem megy?-kérdeztem.

-Nem igazán.Csak nekem-jelentette ki.

-Mert boszorkány vagy-mondtam,mire Bonnie rám kapta a tekintetét.
-Ezt honnan veszed?-kérdezte.
-Katherine-mondtam,mire Bonnie kicsit dühös lett.
Egy szót nem szóltam,majd a közénk telepedett csendet Bonnie törte meg.
-Majd mesélek róla,de most a Salvatore házba kell mennünk-magyarázta.
-Miért?Hazamennék inkább-mondtam.
-Mert ott biztonságban vagy és Elenáék ott vannak-miközben beszélt a telefonja gombjait nyomkodta.
-Bonnie üzenetet írsz?-kérdeztem,Bonnie csak bólintott.
-Elenának tudnia kell-mondta Bonnie.
-Az nagyszerű-morogtam,mit fogok ezért kapni apucitól és Elenától.
-Már vissza is írt,hát nagyon dühös Damonre amiért nem vigyázott rád,pedig úgy mentél el futni,hogy szólsz neki-magyarázta Bonnie.
-Csakhogy én nem szóltam-mondtam,Bonnie szúrós tekintettel rám nézett.
-De hiszen tudod milyen veszélyes ez a város.
-Bonnie akkor sem vagyok kisgyerek-mondtam.
-De Katherine veszélyes-folytatta.
-Hagyjatok már békén,ne próbálj velem beszélgetni,csitítgatni meg főleg nem.Na és?Bántson ha jól esik neki-kiabáltam,Bonnie először tiltakozni akart,de aztán becsukta a száját és egy szót sem szólt.
Szótlanul telt az utunk a Salvatore házig,mikor betértünk az útra megpillantottam Stefan és Damon kocsiját is.Mekkora fejmosást kaphatott miattam szegény Damon.Azonnal a nappali felé vettük az irányt,ahol Elena és Stefan már idegesen vártak minket.Elena rögtön felugrott mikor meglátott,meg akart ölelni,de magam elé tartottam a kezem.Nem tudom miért kell hímes tojásként kezelni,nagylány vagyok már.
-Jól vagy?Bajod is eshetett volna-méregetett Stefan.
-Egy ujjal sem ért hozzám.
-De bajod eshetett volna-akadékoskodott Elena.
-De nem esett,nem lehetne engem békén hagyni?-kérdeztem,de láttam az arcukon,hogy nem.
Szerintem életem hátra lévő részében bezárkózom a Gilbert házba és reménykedem,hogy megbocsájtsanak nekem.Vagy ők zárnak be valami föld alatti pincébe és soha nem engednek ki.
-Nem üzent semmit?-kérdezte Stefan.
-Nem.Csak furcsán bámult mivel már az elején kiszúrtam,hogy ő nem te vagy-néztem Elenára.
-Hogyan jöttél rá?Te is médium vagy boszorkány vagy vagy valami ilyesmi?-kérdezte Bonnie.
-Nem vagyok én semmi,csak egy szerencsétlen vagyok aki rosszul döntött mikor ideköltözött-magyaráztam s közben fel-alá mászkáltam a nappaliban.
-De nem mondott semmit?-kérdezte meg újra Stefan.
-Nem mondott semmit.Hányszor mondjam el?!Stefan rosszul hallasz?-kérdeztem,majd felnevettem-Lehet a korod miatt is.
-Mit mondtál neki?És ő mit mondott!Mondj el mindent!-kérdezgetett Stefan.
-Beszélt valamit a tervéről?-folytatta Elena.
Bombáztak a kérdéseikkel,egyedül csak Bonnie volt csendben.Nem is értettem a kérdéseket,olyan gyorsan jöttek.
-Lassan,hé egyszerre egy kérdést,nem vagyok gép!-kiabáltam rájuk.
-Hagyjuk inkább-intett Stefan.
Csend volt a szobában,már kezdett idegesíteni,megakartam szólalni csak azt nem tudtam mit kellene mondanom,látszott a többieken is hogy ugyanezzel a gonddal küszködnek. Hirtelen dobogást hallottunk,biztosan Damon jön le az emeletről.Pár másodperc múlva belépett a nappaliba.Fekete inget és sötét farmert viselt kiegészítve a fekete bőrdzsekijével.Mikor megpillantott rám mosolygott.
-Látom megkerült az elveszett bárányka-nézett gúnyosan Stefanra.
-Damon ez nem annyira vicces mint amilyennek te veszed,Liza sem törődik vele.Nőjetek már fel,Katherine veszélyes-mondta Elena.
-Elena,itt van egy hajszála sem görbült,akkor mi bajotok van?Mindent túlreagáltok-csitítgatta Damon Elenát.
-Felfogod hogy neked kellett volna rá vigyáznod?Ehelyett te kitudja hol voltál és mit csináltál.Lizát pedig bánthatta volna Katherine-kiabált Stefan.
-Nyugodj már meg. Katherine nem bántotta-mondta Damon,majd odalépett a kis asztalához,ahol a whiskys üvegek sorakoztak,majd öntött egy pohárba és megitta.Feltartotta az üveget és Stefan felé bökött vele:
-Öcsi,innod kellene-mondta mire,Stefan feje egyre csak vörösödni kezdett,majd felugrott és ott termett Damon mellett.
-Úgy érzem nem fogjátok fel,hogy miről van szó-kiabálta,s közben taszított egyet Damonon.
-Én megyek-mondta Bonnie és felállt a kanapéról,elindult kifelé,még odaintett nekünk aztán eltűnt az előszobában Elenával-Sziasztok!
-Stefan figyelj!Nem történt velem semmi,és majd legközelebb izé..ki se fogok mozdulni a házból megnyugodhatsz-hazudtam,persze hogy ki fogok menni a lakásból.
-Damon,megegyeztünk hogy vigyázol rá..Ezentúl esetleg..valamit tehetnél ezügyben-nézett rá bátyjára.
-Jó,jó csak fejezzétek be a drámát!-mondta Damon és el lépett Stefan mellől.
-Mehetek haza?-kérdeztem és elindultam az előszoba felé.
Stefan megköszörülte a torkát,mire visszamentem a nappaliba.
-Valamit itt hagytál-mondta és Damonre mutatott.
-Látod ő a aki nem akar velem lenni-mondta Damon.
-Engem az nem érdekel.Tudtam,hogy nem lehet rád bízni.Állandóan elhagyod,ma is ha valami történt volna vele,arról te tehetnél-kiabálta Stefan.
-Hagyd már abba Stefan,jól van.Jól is lesz mert vele megyek,de szemmel láthatóan nem akarja-válaszolt Damon.
-Befejeztétek?Elmehetünk?-kérdeztem dühösen, közben Elena  két csésze teával egyensúlyozott be a nappaliba.
-Hova mentek?-kérdezte.
-Nekem mindegy,csak el innen-mondtam,mire elindultam gyorsan az ajtó felé.
-Várj már-kiabált Damon,majd egy másodperc múlva már kocsikulccsal a kezében mellettem állt.
Kinyitotta az ajtót kiengedett rajta és becsukta maga mögött.Beültünk a kocsijába és rám nézett.
-Hova szeretnél menni?
-Nekem mindegy csak lehetőleg ne a Gilbert házba-mondtam mire nevetett egyet és beindította az autót. Bekapcsolta a rádiót,díjaztam,hogy nem akar még beszélgetni is velem.Körülbelül húsz perc múlva,vagyis fogalmam sincs mennyi idő telt el észre vettem,hogy elhagytuk Mystic Fallst.
-Te mégis hova mész?-kérdeztem.
-Nyugi.Nem foglak elrabolni.Csak gondoltam kocsikázhatunk egy kicsit-vigyorgott rám.
-Jó-mondtam és újra csak bámultam ki az ablakon.
-Liza figyelj rám.Katherine tényleg nem üzent semmit?Nem bántott?-kérdezte Damon.
-Nem bántott.Hányszor kell elmondanom?-bámultam rá dühösen,ő csak az utat bámulta,pedig a reflexei jók és nagyon gyors.
-Azt hittem,hogy Elenáék előtt nem akartad mondani-mondta.
Újra kinéztem az ablakon és kezdtem felismerni a tájat.Tyler is ide hozott múltkor.Damon is ugyanarra az útra tért le.
-Jártál már itt? Úgy nézed mintha ismernéd-kérdezte.
-Tylerrel-mondtam,mire valamit motyogott,de nem értettem,hogy mit.
Kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az autót.
-Annyira szép ez a környezet-mondtam és felnéztem.
Körbe néztem és a fákat kezdtem el nézegetni.Ahogy mentünk beljebb az erdőben, egy tisztáson kötöttünk ki körülötte magas fák,annyira szép.Én elkezdtem futni majd leültem a fűbe a tisztás közepén.Damon követett és velem szemben telepedett le.
-Stefan miért viselkedik így?Olyna mintha nem lenne normális-kezdtem bele,mire Damon szája sarkába megjelent egy aprócska mosoly
-Nem is normális.Velem él egy fedél alatt és testvérek vagyunk-mondta.
-De te ezt az egészet lazábban veszed.
-Én úgy gondolom,hogy ha te nem akarod,hogy a nyakadon lógjak akkor magamtól nem fogok.Nem is ismerjük egymást,nem lenne közös témánk-mondta.
-Szóval neked tök mindegy hogy velem mi van,púp vagyok a hátadon-folytattam mire ő közelebb húzódott hozzám és megérintette a kezem.
-Figyelj rám.Te nem vagy púp a hátamon.Csak nem erőltetem,hogy velem legyél,nem ismerjük egymást...-egyszer csak elhallgatott majd nyelt egyet és folytatta.-Sosem hagynám,hogy bajod essen,ha szükséged lesz rám csak szólnod kell és én ott termek.
Mikor befejezte a mondandóját akkor megöleltem,ő pedig szorosan magához szorított.
-Olyan aranyos vagy-mondtam,mire ő felnevetett.
-Csak egyet tanulj meg-kezdett bele-soha nem mondjuk egy több száz éves vámpírnak,hogy aranyos,mert akkor megmutatja a foga fehérjét.
-Olyan aranyos vagy-nevettem rá,mire elkezdett csikizni.
-Fejezd be!-próbálkoztam elmenekülni,de már a fűben feküdtem és nem úgy nézett ki mint aki abba fogja hagyni.
-Süket vagy?-kétségbeesett kiabálásomra elkezdett nevetni és abba hagyta,lefeküdt mellém a fűbe.
-Végre-sóhajtottam fel.
-Egy életre megjegyzed a leckét?-kérdezte nevetve.
-Természetesen,te aranyos és gonosz vámpír-böktem oldalba.
-Liz még kérsz?-kérdezte Damon.
-Nem-mondtam és felültem.
-Nem akarsz sétálni?-kérdezte.
-De-válaszoltam röviden,mire ő már előttem is állt és felsegített.
-Damon engem még idegesít a gyorsaságod-figyelmeztettem.
-Te vagy az egyetlen akivel ezt alkalmazom-válaszolt.
-Nem tudnád magad megerőltetni és mondjuk egy kicsit emberien viselkedni?
Kérdésemre elkezdett nevetni és csak nézett engem,hogy ez most komoly-e:
-Én emberien?Haha-folytatta nevetve.
-De akkor idegesít-mondtam,és ránéztem kikerekedett a szemem amikor kihúzott egy zacskót a kabátja belső zsebéből,amiben ilyen piros folyadék volt.
-Ugye az nem vér?-kérdeztem.-Nyugtass meg.
-Nem vér-nevetett.-Szerinted mit iszok?Ribizlilevet?
-Haha.Rettentően vicces-mondtam.-De ha így fogsz viselkedni akkor inkább öljön meg Katherine.
Visszarakta a zsebébe a zacskót és elém állt.
-Ne hisztizz,oké?Befejezem-mondta.
-Figyelj hozzá fogok szokni.Csak egyszerre több dologhoz nem fogok tudni,de igyekezni fogok ígérem-néztem rá,kijelentésemre csak mosolyogni tudott.
Egyre beljebb mentünk az erdőbe,Damon pedig a hobbimról kérdezgetett és még egyéb számomra lényegtelen apróságokról kérdezgetett,ami valószínűleg neki számított valamit.
-Kezd sötétedni szerintem indulnunk kellene-mondta Damon.
-Miért?Hisz velem vagy-néztem rá döbbenten.
-Stefan attól még aggódik.Tudod a felelősségteljes testvérem-vigyorgott rám.
Körülbelül fél óra múlva már a főúton haladtunk a civilizáció felé.Bámultam ki az ablakon és figyeltem az utcai lámpákat amik mellett elhaladtunk.Mikor a Grill környékén jártunk,Damon belenézett a visszapillantó tükörbe és megszólalt:
-Beugrunk még a Grillbe?
-Mit akarsz ott?
-Inni?!-válaszolt mintha nem tudnám,hogy az emberek miért járnak a Grillbe.
-Kocsival vagy.Ha iszol akkor nem tudsz egészbe hazavinni-mondtam,de ő már elkezdett nevetni és letért a Grill felé.
-Damon hallasz engem?-integettem az orra előtt.
-Akkor gyalogolunk-mondta és leparkolt a Grill előtt és kiszállt a kocsiból.
Én is kiszálltam a kocsiból,bele kellett törődnöm,hogy nem tudom meggyőzni arról,hogy ne menjünk a Grillbe.Damon kinyitotta előttem a Grill ajtaját,amint beléptem megpillantottam Tylert és  Mattet billiárdozni.Rögtön észrevettek és odaintettek nekem.Damon is valószínűleg észrevette őket,mert mordult egyet.
-Gyere Liza,hazaviszlek.
-Most már szenvedj.Gyere,menjünk oda hozzájuk-nevettem rá,belekaroltam és elkezdtem húzni a fiúk felé.
Míg a fiúk felé tartottunk próbált győzködni,hogy engedjem el és ne rángassam oda,de hát ma nem az a nap van.Tudtam,hogy akkor ki menne arra kényszerítve ezzel,hogy utána menjek.Idő közben megérkeztünk a srácokhoz.
-Szia Liz-lépett hozzám Tyler és megölelt.
-Szia-intett mosolyogva Matt.
-Isztok valamit?-kérdezte Matt.
-Majd én elmegyek-mondta Damon és elindult a pult felé.
-Miért ilyen morcos?Nem mintha amúgy kedves lenne-kérdezte Matt.
-Nem tudom mi a baja.Biztos valami lelki bánat.
-Van lelke?-kérdezte fintorogva Tyler.
Hirtelen telefon csörgésre lettem figyelmes,Tyler kihalászta a zsebéből és kiment a Grillből.
-Liza van valami terved holnapra?-kérdezte Matt.
-Eddig nem volt-mosolyogtam rá.
-És akkor velem töltöd a napot holnap?-kérdezte egy biztató mosoly kíséretében.
-Igen.Perszehogy-mondtam a kelleténél kicsit lelkesebben,amire ő csak felnevetett.
-És,izé elkérhetném a számod?-kérdezte,látszott,hogy zavarba van.
-Igen.
Sikerült számot cserélnünk mire Damon visszaért négy pohárral a kezében.Tyler is pont abban a pillanatban csatlakozott hozzánk.
-Tessék Matt,Tyler.Ó és te nem alkoholizáló lány,téged sem felejtettelek el-nyomott egy pohár kólát a kezembe.
-Damon, az ugye nem az amire gondolok-mutattam a poharára.
-Hátha vízre gondolsz akkor nem az-mosolygott rám.
Az est hátralevő része vidáman telt,Damon sokszor ment a pulthoz.Nem díjazta a barát választásomat és ez kiült rendesen az arcára.Mielőtt beültem a kocsiba párszor összevesztünk azon,hogy nem tud vezetni,ő pedig bizonygatta,hogy ahhoz azért több kell,hogy ne tudjon vezetni.De azért,hogy megnyugodjak lassan vezetett.Olyanok lehettünk az úton mint a csigák,vagy még az is lehagyott minket.Bekísért a lakásba és a nappaliból Elena kétségbeesett hangját lehetett hallani.
-Valamibe belekeveredtek,ki tudja miért nincs még otthon Liza.Damon biztos megölte.
-Damon nem ölt meg senkit-mondta Damon mikor beléptünk a nappaliba.-Damonnek is van lelke,oké?
Damon és Elena még összevesztek aztán Damon elment,Elena pedig hagyott engem aludni,mivel már elég késő volt.