Sziasztok!Siettem ahogy tudtam,annyira örülök,hogy megkaptam az első komimat!El sem tudom mondani,mennyire jól estek a dicsérő szavak! Üdv:Amy♥
ui.:Ha esetleg nem lenne világos:akkor időben még körülbelül a második évadnál tartunk.
Annyira örültem,hogy végre munkába állhatok.Korán felkeltem,hogy még véletlenül se késsek el.Semmi mozgás nem volt még a lakásban.Ezért nekiálltam reggelit készíteni,főztem kávét.Nagyon csendesen felmentem az emeletre,lezuhanyoztam és besurrantam Elena szobájába ruháért.Elena még békésen aludt,próbáltam úgy keresni,hogy még véletlenül se keltsem fel.Mire leértem Rick már az asztalnál ült.
-Jó reggelt-köszöntem kedvesen.
-Jó reggelt-nézett fel az újságjából és rám mosolygott.
-Mostanában sokat látlak-mondtam és leültem vele szembe és elvettem egy pirítóst és megkentem magamnak.
-Kibékültünk Jennával-mosolygott.-De neked is szépen alakul a szerelmi életed.
-Miről beszélsz?
-Láttalak tegnap Matt Donovannal a parkban sétálni-mosolygott rám.
-Nincs köztünk semmi-tiltakoztam.-És honnan ismered?
-Látom hogyan néz rád.És amúgy történelem tanár vagyok.
-Nem tudom mit lát mindenki,én ezt nem látom-mondtam.
-Hát pedig szerintem nyilvánvaló-mosolygott.
-Jó,hogy mindenki észreveszi csak én nem.
Dobogást hallottunk,majd megláttuk Elenát közeledni felénk.Felöltözve.
-Jó reggelt-köszönt vidáman.-Mi újság?
-Elena milyen jó kedved van-mosolygott Rick.
-Rég láttam már Katherinet,nem halt meg körülöttünk senki-mosolygott Elena és leült az asztalhoz.
Pár perc múlva Jenna rohant be a konyhába,ő is fel volt öltözve és nála volt már a táskája is.Sőt elég útra késznek tűnt.
-Nem tudok veletek reggelizni.Rohannom kell-nyomott egy puszit Alarick homlokára és elviharzott.-Bocsánat.Sziasztok!
-Ma kezdesz nem?-fordult felém Elena.
-Aha.
-Damon majd benéz-folytatta Elena.
-Ennyit a nyugodt életemről-néztem fel a tányéromról.
Alarick elnevette magát.Elena meg csak döbbenten figyelte.
-Indulnom kell,mert nem akarok az első munkanapomon elkésni és félek,hogy eltévedek útközben-álltam fel asztaltól,el akartam rakni a tányéromat.
-Hagyd Liza!Majd mi leszedjük az asztalt-szólt rám Alarick.
-Köszönöm!Sziasztok-köszöntem és felemeltem a konyhaajtóba készített táskámat.
-Jó munkát!-intett Elena.
Belebújtam a szürke bőrkabátomba,mert odakint elég hűvös volt és nagyon borongós az idő.Betettem fülembe a fülhallgatómat.Vállamra dobtam a táskám és kiléptem a szabadba.
Mystic Falls egy csöndes kisváros,de ahhoz képest nagyon nyüzsög a város hétfő reggel.Embereket látni,ahogy bemennek a kisboltokba,várakoznak buszmegállóban,rohannak a munkahelyükre gondolom.Mintha otthon lennék.Pont olyan minden.
Nagyszerű memóriám van,egyszer sem tévedtem el,emlékeztem az útra a boltig.Egy időben érkeztem Mrs Moore-ral.Kedvesen üdvözöltem,ő is engem.A délelőtt folyamán nem tudott a boltban tartózkodni,de mindent elmagyarázott,hogy egyedül is tudjam tartani a frontot.Szerintem hamar megszokjuk egymást és a bolthoz is hozzá fogok szokni,szóval szerintem jó munkát találtam.Mondta,hogy délutánra visszaér ugyanis akkor kapunk új ruhákat.Miután elment leültem egy székre a pultnál és elkezdtem olvasni a magazinomat.Pár perc múlva hallottam,hogy valaki belép a boltba,rögtön felnéztem és egy női alakot láttam közelíteni,csak a körvonalait láttam,ugyanis a reggeli nap betűzött a boltba.Ahogy egyre közeledett kezdtem ráismerni Elenára.
-Szia-köszöntem rögtön.
-Liza Szia-köszönt vissza,a hangjáról rájöttem,hogy semmiképpen sem lehet Elena.
-Katherine mi szél hozott?-néztem rá szúrósan.
-Tudtam,hogy fel fogsz ismerni,de azért reménykedtem,hogy nem.Örülök a találkozásnak Liza-mosolygott rám,annyira irritált a mosolygása,fel tudtam volna képelni.
-Én azért annyira nem örülök-vigyorogtam rá.
Miközben Katherinehez beszéltem észrevettem,hogy Damon belépett a boltba.Vagyis reméltem,hogy Damon az,de a menéséből és a körvonalából ítélve más nem nagyon lehetett.
-Katherine micsoda meglepetés-fintorgott Damon.
-Az idősebbik Salvatore tesó-vigyorgott,majd újra felém fordult és suttogni kezdett-látom jött a felmentő sereged Parker,de ne aggódj még visszajövök.
-Lépj le Katherine-mondta rezzenéstelen arccal Damon,ezt követően Katherine eltűnt.
-Damon el sem tudod képzelni mennyire örülök neked-annyira hálás voltam neki.
-De el tudom-mosolygott rám.-Beugrottam a boltba,hogy hozzak neked reggelit és út közben meghallottam Katherine hangját és a tiédet és rohantam ahogy tudtam.
-Hoztál nekem reggelit?
-Aha-mondta és a kezembe nyomott egy zacskót.
-Péksüti,de szeretlek-mosolyogtam rá.
-Ilyet sem mondtak még nekem-nevetett.
Egész délelőtt ott maradt velem.Végig nevettük a délelőttöt.Viszonylag nyugodt délelőttöm volt a boltban,két vásárló jött csak.Nem sokáig tartózkodtak a boltban.Damonnel együtt mentünk ebédelni,körülbelül volt háromnegyed óra ebédszünetem.
A délután már kicsit mozgalmasabb volt,jöttek a vásárlók,főleg velem egykorú lányok.Körülbelül négykor csuktunk,de még ott maradtam kipakolni az árut.Sokat beszélgettünk Mrs Mooreval,nagyon kedves asszony.Amikor kiléptem a boltból a mosolygó Mattel találtam szemben magam.
-Hát te?-mosolyogtam rá.
-Eljöttem érted-mosolygott,közelebb lépett és megölelt.-Milyen napod volt?
-Jó,szeretni fogom ezt a helyet azt hiszem-mosolyogtam.
-Fáradt vagy?Vagy esetleg még volna kedved velem megnézni egy filmet nálam?
-Igen.
Matt kikérdezett a napommal kapcsolatban,de ezt a Katherines ügyet elhallgattam.Damonról sem teljesen számoltam be,mert féltem,hogy félreérti,úgy éreztem,hogy Mattel valami alakul köztünk.Én örültem volna neki.Nagyon megkedveltem és el tudom képzelni,hogy mondjuk egy párt alkossunk valamikor.
Nem volt könnyű a filmválasztás én szívesebben néztem volna vígjátékot,vagy valami romantikus filmet,Matt meg inkább valami horrort vagy akciófilmet.Végül aztán Matt győzött és valami nem annyira ijesztő horrort néztünk meg.Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén és volt köztünk körülbelül egy embernek való hely.Miközben néztük a filmet ez a távolság köztünk egyre csökkent a film végére,már hozzábújtam Matthez.Matt szemmel láthatóan élvezte a helyzetet.
A film után még ott maradtam Matteknél.Csináltunk magunknak vacsorát,bár kétlem,hogy nyugodtan tudok enni anélkül,hogy eszembe jutna a film.
-Liza,szeretnénk veled beszélni,hogy is mondjam.. kettőnkről-dadogta Matt.
-Kettőnkről?-néztem döbbenten,ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
Én Mattre már nem csak úgy tekintettem,mint egy barátra.Nem tudom,hogy ő hogyan tekintett rám,de nekem úgy tűnt,hogy neki sem vagyok semleges.
-Tyler azzal piszkál,hogy összeillünk és tuti,hogy összejövünk-mondta Matt,és én annyira dühös lettem Tylerre.
Szeretem én Tylert és mostanában nagyon összenőttünk,de ezért még számolok vele.
-Megölöm őt.Nekem azt mondja,hogy látja,hogy hogyan nézel rám.
-A beszélgetéseinket nem szokta elmesélni?
-Nem.Miért szoktatok rólunk beszélni?
-Nem-nevetett,látszott,hogy nem az igazat mondja.
-Persze.Na mond miről szoktatok beszélni-böktem oldalba.
-Hát hogy én,hogy is mondjam..máshogy kezdek rád nézni..-kezdett bele,de aztán elhallgatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése