Miután kiértünk a boltból,még visszamentünk a Grillbe Stefanhoz és Bonniehoz.Matt már nem jött velünk,mert még volt egy kis elintéznivalója.Bonnie elment,mi pedig hárman elindultunk Elenáékhoz.Kényelembe helyeztük magunkat a kanapén.Úgy döntöttem,hogy magukra hagyom a szerelmeseket,felmentem az emeletre.Lefeküdtem Elena ágyára és elkezdtem olvasni az újságot,ami az ágy mellé volt dobva.Annyira untam magam.Lassan odasétáltam az ablakhoz kinéztem rajta,láttam egy fiatal srácot futni.Ekkor eszembe jutott,hogy elmehetnék futni.Felvettem egy kényelmes futóruhát,magasan lófarokba kötöttem a hajam és elindultam le a földszintre.Már nyitottam az ajtót,mikor meghallottam Elena hangját.
-Te mégis hova mész?-kérdezte.
Na ekkor jutott eszembe,hogy valamiről teljesen megfeledkeztem.Még hozzá arról,hogy Elenáék nincsenek elragadtatva attól,hogy egyedül mászkálok az utcán.
-Futni-válaszoltam.
-Egyedül?-kérdezett vissza Stefan.
-Tudod egyedül is tudok futni-magyaráztam.
-Arra emlékszel,hogy múltkor mi lett belőle?-kérdezte Stefan.
-Igen apuci-forgattam a szemem-de ahogy látod még itt vagyok.
-De bajod is eshetett volna-mondta Elena.
-Damon idejében érkezett-mondtam.
-Ja igen.Vagy mi megyünk veled,vagy Damon.Választhatsz-mondta Stefan.
Utálom,ha a nyakamon lógnak,de ha nagyon választanom kell akkor inkább Damont választom,mint a szótlan,aggódó Stefant és az aggódást megtestesítő Elenát.
Utálom,ha a nyakamon lógnak,de ha nagyon választanom kell akkor inkább Damont választom,mint a szótlan,aggódó Stefant és az aggódást megtestesítő Elenát.
-Felhívom Damont,hogy jöjjön ide.Sziasztok-mondtam és már csaptam is be magam mögött az ajtót.
Eszem ágában nem volt felhívni Damont,tudok magamra vigyázni elég nagy lány vagyok már.Betettem a fülhallgatómat a fülembe és elkezdtem futni,egy csöndesebb környék felé futottam.Már nagyon elfáradtam ezért leültem egy padra és elkezdtem a földet bámulni.Miközben a földet bámultam a látóteremben hirtelen megjelent egy pár cipő.Ijedten felkaptam a tekintetem.Ez csak Elena,sóhajtottam fel.Ahogy jobban megnéztem rájöttem,hogy ő biztos hogy nem Elena.Nem tudom,hogy ez hogyan jött,mikor kiköpött Elenának néz ki,de akkor sem lehet ő.Furcsa érzésem támadt.
-Szia-böktem ki végül.
-Szia Liza-köszönt majd leült mellém.
A nevemen szólított akkor csak is Elena lehet,de ha nem ő lenne akkor honnan tudná a nevem.Hülyeség,hogy is gondolhatom,hogy ő nem Elena?!
-Min gondolkodsz ennyire?-kérdezte.
-Furcsa.Semmiség-vágtam rá,de egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem.
Ő nem Elena.Elena haja félórával ezelőtt még egyenes volt.Ez lehetetlen.Ennyi idő alatt nem göndöríti be a haját és jön ide,az Isten tudja hova.Honnan tudná hova futottam,a másik az,hogy enm hallottam kocsit megállni és ha Elena akkor az magával hozná Stefant is vagyis nem hozná,hanem nem tudná lekoptatni.
-Mit akarsz tőlem?Te nem Elena vagy-néztem rá.
Látszott,hogy a kijelentésemre megdöbbent,majd megszólalt:
-Hogy mondhatsz ilyet?-nézett döbbenten.
-Nem kell játszani-mondtam,mire kicsit közelebb jött és sziszegni kezdett.
-Hogy mondhatsz ilyet?-nézett döbbenten.
-Nem kell játszani-mondtam,mire kicsit közelebb jött és sziszegni kezdett.
-Hogy jöttél rá?Te is boszorkány vagy?
-Á,nem.Csak tudod Elena nem vág bunkó pofát.Ja és fogadj meg egy tanácsot!Ha már Elenának akarsz mutatkozni akkor ne vágj ilyen savanyú pofát,ő nem ilyen.Ja és neki egyenes a haja.Rossz utánzat vagy-vigyorogtam rá.
-Talán nem kellene így beszélned egy vámpírral-mondta és elém állt.
-Akarod mondani humortalan vámpírkával?-néztem rá vigyorogva.
-Mellesleg Kathrine vagyok-mondta.
Ekkor jutott minden eszembe,hogy ő Elena hasonmása és mindkét Salvatore tesót hülyítette.Szóval egy vámpírrak állok szemben aki mellesleg több száz éves.
-Elég nagy a szád nem?Legalább megjátszhatnád,hogy félsz tőlem-sziszegte.
-Valamit elfelejtettem Elenának van humora-nevettem rá.
Kathrine elnézett balra,aztán rám nézett.
-Bocsi,de most mennem kell Benett boszi a láthatáron,de ne aggódj még látjuk egymást.
-Nem kell visszajönnöd.El vagyok a társaságod nélkül-válaszoltam és akkor már nem volt sehol.
Elnéztem balra és megláttam közelíteni Bonniet,ő lenne a Benett boszi?Elena mondta,hogy idővel a többi természetfeletti lényt is megismerem,de hogy Bonnie valamiféle természetfeletti lény lenne,azt nehéz volt elképzelni.
-Liza ugye tudod,hogy ő nem Elena volt?-kérdezte Bonnie,aki futólépésben haladt felém.
-Tudom elég visszataszító ez a nő-jelentettem ki.
-Te megtudod őket különböztetni?-nézett rám Bonnie döbbenten.
-Igen.Miért másnak nem megy?-kérdeztem.
-Nem igazán.Csak nekem-jelentette ki.
-Mert boszorkány vagy-mondtam,mire Bonnie rám kapta a tekintetét.
-Ezt honnan veszed?-kérdezte.
-Katherine-mondtam,mire Bonnie kicsit dühös lett.
Egy szót nem szóltam,majd a közénk telepedett csendet Bonnie törte meg.
-Majd mesélek róla,de most a Salvatore házba kell mennünk-magyarázta.
-Miért?Hazamennék inkább-mondtam.
-Mert ott biztonságban vagy és Elenáék ott vannak-miközben beszélt a telefonja gombjait nyomkodta.
-Bonnie üzenetet írsz?-kérdeztem,Bonnie csak bólintott.
-Elenának tudnia kell-mondta Bonnie.
-Az nagyszerű-morogtam,mit fogok ezért kapni apucitól és Elenától.
-Már vissza is írt,hát nagyon dühös Damonre amiért nem vigyázott rád,pedig úgy mentél el futni,hogy szólsz neki-magyarázta Bonnie.
-Csakhogy én nem szóltam-mondtam,Bonnie szúrós tekintettel rám nézett.
-De hiszen tudod milyen veszélyes ez a város.
-Bonnie akkor sem vagyok kisgyerek-mondtam.
-De Katherine veszélyes-folytatta.
-Hagyjatok már békén,ne próbálj velem beszélgetni,csitítgatni meg főleg nem.Na és?Bántson ha jól esik neki-kiabáltam,Bonnie először tiltakozni akart,de aztán becsukta a száját és egy szót sem szólt.
Szótlanul telt az utunk a Salvatore házig,mikor betértünk az útra megpillantottam Stefan és Damon kocsiját is.Mekkora fejmosást kaphatott miattam szegény Damon.Azonnal a nappali felé vettük az irányt,ahol Elena és Stefan már idegesen vártak minket.Elena rögtön felugrott mikor meglátott,meg akart ölelni,de magam elé tartottam a kezem.Nem tudom miért kell hímes tojásként kezelni,nagylány vagyok már.
-Jól vagy?Bajod is eshetett volna-méregetett Stefan.
-Egy ujjal sem ért hozzám.
-De bajod eshetett volna-akadékoskodott Elena.
-De nem esett,nem lehetne engem békén hagyni?-kérdeztem,de láttam az arcukon,hogy nem.
Szerintem életem hátra lévő részében bezárkózom a Gilbert házba és reménykedem,hogy megbocsájtsanak nekem.Vagy ők zárnak be valami föld alatti pincébe és soha nem engednek ki.
-Nem üzent semmit?-kérdezte Stefan.
-Nem.Csak furcsán bámult mivel már az elején kiszúrtam,hogy ő nem te vagy-néztem Elenára.
-Hogyan jöttél rá?Te is médium vagy boszorkány vagy vagy valami ilyesmi?-kérdezte Bonnie.
-Nem vagyok én semmi,csak egy szerencsétlen vagyok aki rosszul döntött mikor ideköltözött-magyaráztam s közben fel-alá mászkáltam a nappaliban.
-De nem mondott semmit?-kérdezte meg újra Stefan.
-Nem mondott semmit.Hányszor mondjam el?!Stefan rosszul hallasz?-kérdeztem,majd felnevettem-Lehet a korod miatt is.
-Mit mondtál neki?És ő mit mondott!Mondj el mindent!-kérdezgetett Stefan.
-Beszélt valamit a tervéről?-folytatta Elena.
Bombáztak a kérdéseikkel,egyedül csak Bonnie volt csendben.Nem is értettem a kérdéseket,olyan gyorsan jöttek.
-Lassan,hé egyszerre egy kérdést,nem vagyok gép!-kiabáltam rájuk.
-Hagyjuk inkább-intett Stefan.
Csend volt a szobában,már kezdett idegesíteni,megakartam szólalni csak azt nem tudtam mit kellene mondanom,látszott a többieken is hogy ugyanezzel a gonddal küszködnek. Hirtelen dobogást hallottunk,biztosan Damon jön le az emeletről.Pár másodperc múlva belépett a nappaliba.Fekete inget és sötét farmert viselt kiegészítve a fekete bőrdzsekijével.Mikor megpillantott rám mosolygott.
-Látom megkerült az elveszett bárányka-nézett gúnyosan Stefanra.
-Damon ez nem annyira vicces mint amilyennek te veszed,Liza sem törődik vele.Nőjetek már fel,Katherine veszélyes-mondta Elena.
-Elena,itt van egy hajszála sem görbült,akkor mi bajotok van?Mindent túlreagáltok-csitítgatta Damon Elenát.
-Felfogod hogy neked kellett volna rá vigyáznod?Ehelyett te kitudja hol voltál és mit csináltál.Lizát pedig bánthatta volna Katherine-kiabált Stefan.
-Nyugodj már meg. Katherine nem bántotta-mondta Damon,majd odalépett a kis asztalához,ahol a whiskys üvegek sorakoztak,majd öntött egy pohárba és megitta.Feltartotta az üveget és Stefan felé bökött vele:
-Öcsi,innod kellene-mondta mire,Stefan feje egyre csak vörösödni kezdett,majd felugrott és ott termett Damon mellett.
-Úgy érzem nem fogjátok fel,hogy miről van szó-kiabálta,s közben taszított egyet Damonon.
-Én megyek-mondta Bonnie és felállt a kanapéról,elindult kifelé,még odaintett nekünk aztán eltűnt az előszobában Elenával-Sziasztok!
-Stefan figyelj!Nem történt velem semmi,és majd legközelebb izé..ki se fogok mozdulni a házból megnyugodhatsz-hazudtam,persze hogy ki fogok menni a lakásból.
-Damon,megegyeztünk hogy vigyázol rá..Ezentúl esetleg..valamit tehetnél ezügyben-nézett rá bátyjára.
-Jó,jó csak fejezzétek be a drámát!-mondta Damon és el lépett Stefan mellől.
-Mehetek haza?-kérdeztem és elindultam az előszoba felé.
Stefan megköszörülte a torkát,mire visszamentem a nappaliba.
-Valamit itt hagytál-mondta és Damonre mutatott.
-Látod ő a aki nem akar velem lenni-mondta Damon.
-Engem az nem érdekel.Tudtam,hogy nem lehet rád bízni.Állandóan elhagyod,ma is ha valami történt volna vele,arról te tehetnél-kiabálta Stefan.
-Hagyd már abba Stefan,jól van.Jól is lesz mert vele megyek,de szemmel láthatóan nem akarja-válaszolt Damon.
-Befejeztétek?Elmehetünk?-kérdeztem dühösen, közben Elena két csésze teával egyensúlyozott be a nappaliba.
-Hova mentek?-kérdezte.
-Nekem mindegy,csak el innen-mondtam,mire elindultam gyorsan az ajtó felé.
-Várj már-kiabált Damon,majd egy másodperc múlva már kocsikulccsal a kezében mellettem állt.
Kinyitotta az ajtót kiengedett rajta és becsukta maga mögött.Beültünk a kocsijába és rám nézett.
-Hova szeretnél menni?
-Nekem mindegy csak lehetőleg ne a Gilbert házba-mondtam mire nevetett egyet és beindította az autót. Bekapcsolta a rádiót,díjaztam,hogy nem akar még beszélgetni is velem.Körülbelül húsz perc múlva,vagyis fogalmam sincs mennyi idő telt el észre vettem,hogy elhagytuk Mystic Fallst.
-Te mégis hova mész?-kérdeztem.
-Nyugi.Nem foglak elrabolni.Csak gondoltam kocsikázhatunk egy kicsit-vigyorgott rám.
-Jó-mondtam és újra csak bámultam ki az ablakon.
-Liza figyelj rám.Katherine tényleg nem üzent semmit?Nem bántott?-kérdezte Damon.
-Nem bántott.Hányszor kell elmondanom?-bámultam rá dühösen,ő csak az utat bámulta,pedig a reflexei jók és nagyon gyors.
-Azt hittem,hogy Elenáék előtt nem akartad mondani-mondta.
Újra kinéztem az ablakon és kezdtem felismerni a tájat.Tyler is ide hozott múltkor.Damon is ugyanarra az útra tért le.
-Jártál már itt? Úgy nézed mintha ismernéd-kérdezte.
-Tylerrel-mondtam,mire valamit motyogott,de nem értettem,hogy mit.
Kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az autót.
-Annyira szép ez a környezet-mondtam és felnéztem.
Körbe néztem és a fákat kezdtem el nézegetni.Ahogy mentünk beljebb az erdőben, egy tisztáson kötöttünk ki körülötte magas fák,annyira szép.Én elkezdtem futni majd leültem a fűbe a tisztás közepén.Damon követett és velem szemben telepedett le.
-Stefan miért viselkedik így?Olyna mintha nem lenne normális-kezdtem bele,mire Damon szája sarkába megjelent egy aprócska mosoly
-Nem is normális.Velem él egy fedél alatt és testvérek vagyunk-mondta.
-De te ezt az egészet lazábban veszed.
-Én úgy gondolom,hogy ha te nem akarod,hogy a nyakadon lógjak akkor magamtól nem fogok.Nem is ismerjük egymást,nem lenne közös témánk-mondta.
-Szóval neked tök mindegy hogy velem mi van,púp vagyok a hátadon-folytattam mire ő közelebb húzódott hozzám és megérintette a kezem.
-Figyelj rám.Te nem vagy púp a hátamon.Csak nem erőltetem,hogy velem legyél,nem ismerjük egymást...-egyszer csak elhallgatott majd nyelt egyet és folytatta.-Sosem hagynám,hogy bajod essen,ha szükséged lesz rám csak szólnod kell és én ott termek.
Mikor befejezte a mondandóját akkor megöleltem,ő pedig szorosan magához szorított.
-Olyan aranyos vagy-mondtam,mire ő felnevetett.
-Csak egyet tanulj meg-kezdett bele-soha nem mondjuk egy több száz éves vámpírnak,hogy aranyos,mert akkor megmutatja a foga fehérjét.
-Olyan aranyos vagy-nevettem rá,mire elkezdett csikizni.
-Fejezd be!-próbálkoztam elmenekülni,de már a fűben feküdtem és nem úgy nézett ki mint aki abba fogja hagyni.
-Süket vagy?-kétségbeesett kiabálásomra elkezdett nevetni és abba hagyta,lefeküdt mellém a fűbe.
-Végre-sóhajtottam fel.
-Egy életre megjegyzed a leckét?-kérdezte nevetve.
-Természetesen,te aranyos és gonosz vámpír-böktem oldalba.
-Liz még kérsz?-kérdezte Damon.
-Nem-mondtam és felültem.
-Nem akarsz sétálni?-kérdezte.
-De-válaszoltam röviden,mire ő már előttem is állt és felsegített.
-Damon engem még idegesít a gyorsaságod-figyelmeztettem.
-Te vagy az egyetlen akivel ezt alkalmazom-válaszolt.
-Nem tudnád magad megerőltetni és mondjuk egy kicsit emberien viselkedni?
Kérdésemre elkezdett nevetni és csak nézett engem,hogy ez most komoly-e:
-Én emberien?Haha-folytatta nevetve.
-De akkor idegesít-mondtam,és ránéztem kikerekedett a szemem amikor kihúzott egy zacskót a kabátja belső zsebéből,amiben ilyen piros folyadék volt.
-Ugye az nem vér?-kérdeztem.-Nyugtass meg.
-Nem vér-nevetett.-Szerinted mit iszok?Ribizlilevet?
-Haha.Rettentően vicces-mondtam.-De ha így fogsz viselkedni akkor inkább öljön meg Katherine.
Visszarakta a zsebébe a zacskót és elém állt.
-Ne hisztizz,oké?Befejezem-mondta.
-Figyelj hozzá fogok szokni.Csak egyszerre több dologhoz nem fogok tudni,de igyekezni fogok ígérem-néztem rá,kijelentésemre csak mosolyogni tudott.
Egyre beljebb mentünk az erdőbe,Damon pedig a hobbimról kérdezgetett és még egyéb számomra lényegtelen apróságokról kérdezgetett,ami valószínűleg neki számított valamit.
-Kezd sötétedni szerintem indulnunk kellene-mondta Damon.
-Miért?Hisz velem vagy-néztem rá döbbenten.
-Stefan attól még aggódik.Tudod a felelősségteljes testvérem-vigyorgott rám.
Körülbelül fél óra múlva már a főúton haladtunk a civilizáció felé.Bámultam ki az ablakon és figyeltem az utcai lámpákat amik mellett elhaladtunk.Mikor a Grill környékén jártunk,Damon belenézett a visszapillantó tükörbe és megszólalt:
-Beugrunk még a Grillbe?
-Mit akarsz ott?
-Inni?!-válaszolt mintha nem tudnám,hogy az emberek miért járnak a Grillbe.
-Kocsival vagy.Ha iszol akkor nem tudsz egészbe hazavinni-mondtam,de ő már elkezdett nevetni és letért a Grill felé.
-Damon hallasz engem?-integettem az orra előtt.
-Akkor gyalogolunk-mondta és leparkolt a Grill előtt és kiszállt a kocsiból.
Én is kiszálltam a kocsiból,bele kellett törődnöm,hogy nem tudom meggyőzni arról,hogy ne menjünk a Grillbe.Damon kinyitotta előttem a Grill ajtaját,amint beléptem megpillantottam Tylert és Mattet billiárdozni.Rögtön észrevettek és odaintettek nekem.Damon is valószínűleg észrevette őket,mert mordult egyet.
-Gyere Liza,hazaviszlek.
-Most már szenvedj.Gyere,menjünk oda hozzájuk-nevettem rá,belekaroltam és elkezdtem húzni a fiúk felé.
Míg a fiúk felé tartottunk próbált győzködni,hogy engedjem el és ne rángassam oda,de hát ma nem az a nap van.Tudtam,hogy akkor ki menne arra kényszerítve ezzel,hogy utána menjek.Idő közben megérkeztünk a srácokhoz.
-Szia Liz-lépett hozzám Tyler és megölelt.
-Szia-intett mosolyogva Matt.
-Isztok valamit?-kérdezte Matt.
-Majd én elmegyek-mondta Damon és elindult a pult felé.
-Miért ilyen morcos?Nem mintha amúgy kedves lenne-kérdezte Matt.
-Nem tudom mi a baja.Biztos valami lelki bánat.
-Van lelke?-kérdezte fintorogva Tyler.
Hirtelen telefon csörgésre lettem figyelmes,Tyler kihalászta a zsebéből és kiment a Grillből.
-Liza van valami terved holnapra?-kérdezte Matt.
-Eddig nem volt-mosolyogtam rá.
-És akkor velem töltöd a napot holnap?-kérdezte egy biztató mosoly kíséretében.
-Igen.Perszehogy-mondtam a kelleténél kicsit lelkesebben,amire ő csak felnevetett.
-És,izé elkérhetném a számod?-kérdezte,látszott,hogy zavarba van.
-Igen.
Sikerült számot cserélnünk mire Damon visszaért négy pohárral a kezében.Tyler is pont abban a pillanatban csatlakozott hozzánk.
-Tessék Matt,Tyler.Ó és te nem alkoholizáló lány,téged sem felejtettelek el-nyomott egy pohár kólát a kezembe.
-Damon, az ugye nem az amire gondolok-mutattam a poharára.
-Hátha vízre gondolsz akkor nem az-mosolygott rám.
Az est hátralevő része vidáman telt,Damon sokszor ment a pulthoz.Nem díjazta a barát választásomat és ez kiült rendesen az arcára.Mielőtt beültem a kocsiba párszor összevesztünk azon,hogy nem tud vezetni,ő pedig bizonygatta,hogy ahhoz azért több kell,hogy ne tudjon vezetni.De azért,hogy megnyugodjak lassan vezetett.Olyanok lehettünk az úton mint a csigák,vagy még az is lehagyott minket.Bekísért a lakásba és a nappaliból Elena kétségbeesett hangját lehetett hallani.
-Valamibe belekeveredtek,ki tudja miért nincs még otthon Liza.Damon biztos megölte.
-Damon nem ölt meg senkit-mondta Damon mikor beléptünk a nappaliba.-Damonnek is van lelke,oké?
Damon és Elena még összevesztek aztán Damon elment,Elena pedig hagyott engem aludni,mivel már elég késő volt.
-Ezt honnan veszed?-kérdezte.
-Katherine-mondtam,mire Bonnie kicsit dühös lett.
Egy szót nem szóltam,majd a közénk telepedett csendet Bonnie törte meg.
-Majd mesélek róla,de most a Salvatore házba kell mennünk-magyarázta.
-Miért?Hazamennék inkább-mondtam.
-Mert ott biztonságban vagy és Elenáék ott vannak-miközben beszélt a telefonja gombjait nyomkodta.
-Bonnie üzenetet írsz?-kérdeztem,Bonnie csak bólintott.
-Elenának tudnia kell-mondta Bonnie.
-Az nagyszerű-morogtam,mit fogok ezért kapni apucitól és Elenától.
-Már vissza is írt,hát nagyon dühös Damonre amiért nem vigyázott rád,pedig úgy mentél el futni,hogy szólsz neki-magyarázta Bonnie.
-Csakhogy én nem szóltam-mondtam,Bonnie szúrós tekintettel rám nézett.
-De hiszen tudod milyen veszélyes ez a város.
-Bonnie akkor sem vagyok kisgyerek-mondtam.
-De Katherine veszélyes-folytatta.
-Hagyjatok már békén,ne próbálj velem beszélgetni,csitítgatni meg főleg nem.Na és?Bántson ha jól esik neki-kiabáltam,Bonnie először tiltakozni akart,de aztán becsukta a száját és egy szót sem szólt.
Szótlanul telt az utunk a Salvatore házig,mikor betértünk az útra megpillantottam Stefan és Damon kocsiját is.Mekkora fejmosást kaphatott miattam szegény Damon.Azonnal a nappali felé vettük az irányt,ahol Elena és Stefan már idegesen vártak minket.Elena rögtön felugrott mikor meglátott,meg akart ölelni,de magam elé tartottam a kezem.Nem tudom miért kell hímes tojásként kezelni,nagylány vagyok már.
-Jól vagy?Bajod is eshetett volna-méregetett Stefan.
-Egy ujjal sem ért hozzám.
-De bajod eshetett volna-akadékoskodott Elena.
-De nem esett,nem lehetne engem békén hagyni?-kérdeztem,de láttam az arcukon,hogy nem.
Szerintem életem hátra lévő részében bezárkózom a Gilbert házba és reménykedem,hogy megbocsájtsanak nekem.Vagy ők zárnak be valami föld alatti pincébe és soha nem engednek ki.
-Nem üzent semmit?-kérdezte Stefan.
-Nem.Csak furcsán bámult mivel már az elején kiszúrtam,hogy ő nem te vagy-néztem Elenára.
-Hogyan jöttél rá?Te is médium vagy boszorkány vagy vagy valami ilyesmi?-kérdezte Bonnie.
-Nem vagyok én semmi,csak egy szerencsétlen vagyok aki rosszul döntött mikor ideköltözött-magyaráztam s közben fel-alá mászkáltam a nappaliban.
-De nem mondott semmit?-kérdezte meg újra Stefan.
-Nem mondott semmit.Hányszor mondjam el?!Stefan rosszul hallasz?-kérdeztem,majd felnevettem-Lehet a korod miatt is.
-Mit mondtál neki?És ő mit mondott!Mondj el mindent!-kérdezgetett Stefan.
-Beszélt valamit a tervéről?-folytatta Elena.
Bombáztak a kérdéseikkel,egyedül csak Bonnie volt csendben.Nem is értettem a kérdéseket,olyan gyorsan jöttek.
-Lassan,hé egyszerre egy kérdést,nem vagyok gép!-kiabáltam rájuk.
-Hagyjuk inkább-intett Stefan.
Csend volt a szobában,már kezdett idegesíteni,megakartam szólalni csak azt nem tudtam mit kellene mondanom,látszott a többieken is hogy ugyanezzel a gonddal küszködnek. Hirtelen dobogást hallottunk,biztosan Damon jön le az emeletről.Pár másodperc múlva belépett a nappaliba.Fekete inget és sötét farmert viselt kiegészítve a fekete bőrdzsekijével.Mikor megpillantott rám mosolygott.
-Látom megkerült az elveszett bárányka-nézett gúnyosan Stefanra.
-Damon ez nem annyira vicces mint amilyennek te veszed,Liza sem törődik vele.Nőjetek már fel,Katherine veszélyes-mondta Elena.
-Elena,itt van egy hajszála sem görbült,akkor mi bajotok van?Mindent túlreagáltok-csitítgatta Damon Elenát.
-Felfogod hogy neked kellett volna rá vigyáznod?Ehelyett te kitudja hol voltál és mit csináltál.Lizát pedig bánthatta volna Katherine-kiabált Stefan.
-Nyugodj már meg. Katherine nem bántotta-mondta Damon,majd odalépett a kis asztalához,ahol a whiskys üvegek sorakoztak,majd öntött egy pohárba és megitta.Feltartotta az üveget és Stefan felé bökött vele:
-Öcsi,innod kellene-mondta mire,Stefan feje egyre csak vörösödni kezdett,majd felugrott és ott termett Damon mellett.
-Úgy érzem nem fogjátok fel,hogy miről van szó-kiabálta,s közben taszított egyet Damonon.
-Én megyek-mondta Bonnie és felállt a kanapéról,elindult kifelé,még odaintett nekünk aztán eltűnt az előszobában Elenával-Sziasztok!
-Stefan figyelj!Nem történt velem semmi,és majd legközelebb izé..ki se fogok mozdulni a házból megnyugodhatsz-hazudtam,persze hogy ki fogok menni a lakásból.
-Damon,megegyeztünk hogy vigyázol rá..Ezentúl esetleg..valamit tehetnél ezügyben-nézett rá bátyjára.
-Jó,jó csak fejezzétek be a drámát!-mondta Damon és el lépett Stefan mellől.
-Mehetek haza?-kérdeztem és elindultam az előszoba felé.
Stefan megköszörülte a torkát,mire visszamentem a nappaliba.
-Valamit itt hagytál-mondta és Damonre mutatott.
-Látod ő a aki nem akar velem lenni-mondta Damon.
-Engem az nem érdekel.Tudtam,hogy nem lehet rád bízni.Állandóan elhagyod,ma is ha valami történt volna vele,arról te tehetnél-kiabálta Stefan.
-Hagyd már abba Stefan,jól van.Jól is lesz mert vele megyek,de szemmel láthatóan nem akarja-válaszolt Damon.
-Befejeztétek?Elmehetünk?-kérdeztem dühösen, közben Elena két csésze teával egyensúlyozott be a nappaliba.
-Hova mentek?-kérdezte.
-Nekem mindegy,csak el innen-mondtam,mire elindultam gyorsan az ajtó felé.
-Várj már-kiabált Damon,majd egy másodperc múlva már kocsikulccsal a kezében mellettem állt.
Kinyitotta az ajtót kiengedett rajta és becsukta maga mögött.Beültünk a kocsijába és rám nézett.
-Hova szeretnél menni?
-Nekem mindegy csak lehetőleg ne a Gilbert házba-mondtam mire nevetett egyet és beindította az autót. Bekapcsolta a rádiót,díjaztam,hogy nem akar még beszélgetni is velem.Körülbelül húsz perc múlva,vagyis fogalmam sincs mennyi idő telt el észre vettem,hogy elhagytuk Mystic Fallst.
-Te mégis hova mész?-kérdeztem.
-Nyugi.Nem foglak elrabolni.Csak gondoltam kocsikázhatunk egy kicsit-vigyorgott rám.
-Jó-mondtam és újra csak bámultam ki az ablakon.
-Liza figyelj rám.Katherine tényleg nem üzent semmit?Nem bántott?-kérdezte Damon.
-Nem bántott.Hányszor kell elmondanom?-bámultam rá dühösen,ő csak az utat bámulta,pedig a reflexei jók és nagyon gyors.
-Azt hittem,hogy Elenáék előtt nem akartad mondani-mondta.
Újra kinéztem az ablakon és kezdtem felismerni a tájat.Tyler is ide hozott múltkor.Damon is ugyanarra az útra tért le.
-Jártál már itt? Úgy nézed mintha ismernéd-kérdezte.
-Tylerrel-mondtam,mire valamit motyogott,de nem értettem,hogy mit.
Kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az autót.
-Annyira szép ez a környezet-mondtam és felnéztem.
Körbe néztem és a fákat kezdtem el nézegetni.Ahogy mentünk beljebb az erdőben, egy tisztáson kötöttünk ki körülötte magas fák,annyira szép.Én elkezdtem futni majd leültem a fűbe a tisztás közepén.Damon követett és velem szemben telepedett le.
-Stefan miért viselkedik így?Olyna mintha nem lenne normális-kezdtem bele,mire Damon szája sarkába megjelent egy aprócska mosoly
-Nem is normális.Velem él egy fedél alatt és testvérek vagyunk-mondta.
-De te ezt az egészet lazábban veszed.
-Én úgy gondolom,hogy ha te nem akarod,hogy a nyakadon lógjak akkor magamtól nem fogok.Nem is ismerjük egymást,nem lenne közös témánk-mondta.
-Szóval neked tök mindegy hogy velem mi van,púp vagyok a hátadon-folytattam mire ő közelebb húzódott hozzám és megérintette a kezem.
-Figyelj rám.Te nem vagy púp a hátamon.Csak nem erőltetem,hogy velem legyél,nem ismerjük egymást...-egyszer csak elhallgatott majd nyelt egyet és folytatta.-Sosem hagynám,hogy bajod essen,ha szükséged lesz rám csak szólnod kell és én ott termek.
Mikor befejezte a mondandóját akkor megöleltem,ő pedig szorosan magához szorított.
-Olyan aranyos vagy-mondtam,mire ő felnevetett.
-Csak egyet tanulj meg-kezdett bele-soha nem mondjuk egy több száz éves vámpírnak,hogy aranyos,mert akkor megmutatja a foga fehérjét.
-Olyan aranyos vagy-nevettem rá,mire elkezdett csikizni.
-Fejezd be!-próbálkoztam elmenekülni,de már a fűben feküdtem és nem úgy nézett ki mint aki abba fogja hagyni.
-Süket vagy?-kétségbeesett kiabálásomra elkezdett nevetni és abba hagyta,lefeküdt mellém a fűbe.
-Végre-sóhajtottam fel.
-Egy életre megjegyzed a leckét?-kérdezte nevetve.
-Természetesen,te aranyos és gonosz vámpír-böktem oldalba.
-Liz még kérsz?-kérdezte Damon.
-Nem-mondtam és felültem.
-Nem akarsz sétálni?-kérdezte.
-De-válaszoltam röviden,mire ő már előttem is állt és felsegített.
-Damon engem még idegesít a gyorsaságod-figyelmeztettem.
-Te vagy az egyetlen akivel ezt alkalmazom-válaszolt.
-Nem tudnád magad megerőltetni és mondjuk egy kicsit emberien viselkedni?
Kérdésemre elkezdett nevetni és csak nézett engem,hogy ez most komoly-e:
-Én emberien?Haha-folytatta nevetve.
-De akkor idegesít-mondtam,és ránéztem kikerekedett a szemem amikor kihúzott egy zacskót a kabátja belső zsebéből,amiben ilyen piros folyadék volt.
-Ugye az nem vér?-kérdeztem.-Nyugtass meg.
-Nem vér-nevetett.-Szerinted mit iszok?Ribizlilevet?
-Haha.Rettentően vicces-mondtam.-De ha így fogsz viselkedni akkor inkább öljön meg Katherine.
Visszarakta a zsebébe a zacskót és elém állt.
-Ne hisztizz,oké?Befejezem-mondta.
-Figyelj hozzá fogok szokni.Csak egyszerre több dologhoz nem fogok tudni,de igyekezni fogok ígérem-néztem rá,kijelentésemre csak mosolyogni tudott.
Egyre beljebb mentünk az erdőbe,Damon pedig a hobbimról kérdezgetett és még egyéb számomra lényegtelen apróságokról kérdezgetett,ami valószínűleg neki számított valamit.
-Kezd sötétedni szerintem indulnunk kellene-mondta Damon.
-Miért?Hisz velem vagy-néztem rá döbbenten.
-Stefan attól még aggódik.Tudod a felelősségteljes testvérem-vigyorgott rám.
Körülbelül fél óra múlva már a főúton haladtunk a civilizáció felé.Bámultam ki az ablakon és figyeltem az utcai lámpákat amik mellett elhaladtunk.Mikor a Grill környékén jártunk,Damon belenézett a visszapillantó tükörbe és megszólalt:
-Beugrunk még a Grillbe?
-Mit akarsz ott?
-Inni?!-válaszolt mintha nem tudnám,hogy az emberek miért járnak a Grillbe.
-Kocsival vagy.Ha iszol akkor nem tudsz egészbe hazavinni-mondtam,de ő már elkezdett nevetni és letért a Grill felé.
-Damon hallasz engem?-integettem az orra előtt.
-Akkor gyalogolunk-mondta és leparkolt a Grill előtt és kiszállt a kocsiból.
Én is kiszálltam a kocsiból,bele kellett törődnöm,hogy nem tudom meggyőzni arról,hogy ne menjünk a Grillbe.Damon kinyitotta előttem a Grill ajtaját,amint beléptem megpillantottam Tylert és Mattet billiárdozni.Rögtön észrevettek és odaintettek nekem.Damon is valószínűleg észrevette őket,mert mordult egyet.
-Gyere Liza,hazaviszlek.
-Most már szenvedj.Gyere,menjünk oda hozzájuk-nevettem rá,belekaroltam és elkezdtem húzni a fiúk felé.
Míg a fiúk felé tartottunk próbált győzködni,hogy engedjem el és ne rángassam oda,de hát ma nem az a nap van.Tudtam,hogy akkor ki menne arra kényszerítve ezzel,hogy utána menjek.Idő közben megérkeztünk a srácokhoz.
-Szia Liz-lépett hozzám Tyler és megölelt.
-Szia-intett mosolyogva Matt.
-Isztok valamit?-kérdezte Matt.
-Majd én elmegyek-mondta Damon és elindult a pult felé.
-Miért ilyen morcos?Nem mintha amúgy kedves lenne-kérdezte Matt.
-Nem tudom mi a baja.Biztos valami lelki bánat.
-Van lelke?-kérdezte fintorogva Tyler.
Hirtelen telefon csörgésre lettem figyelmes,Tyler kihalászta a zsebéből és kiment a Grillből.
-Liza van valami terved holnapra?-kérdezte Matt.
-Eddig nem volt-mosolyogtam rá.
-És akkor velem töltöd a napot holnap?-kérdezte egy biztató mosoly kíséretében.
-Igen.Perszehogy-mondtam a kelleténél kicsit lelkesebben,amire ő csak felnevetett.
-És,izé elkérhetném a számod?-kérdezte,látszott,hogy zavarba van.
-Igen.
Sikerült számot cserélnünk mire Damon visszaért négy pohárral a kezében.Tyler is pont abban a pillanatban csatlakozott hozzánk.
-Tessék Matt,Tyler.Ó és te nem alkoholizáló lány,téged sem felejtettelek el-nyomott egy pohár kólát a kezembe.
-Damon, az ugye nem az amire gondolok-mutattam a poharára.
-Hátha vízre gondolsz akkor nem az-mosolygott rám.
Az est hátralevő része vidáman telt,Damon sokszor ment a pulthoz.Nem díjazta a barát választásomat és ez kiült rendesen az arcára.Mielőtt beültem a kocsiba párszor összevesztünk azon,hogy nem tud vezetni,ő pedig bizonygatta,hogy ahhoz azért több kell,hogy ne tudjon vezetni.De azért,hogy megnyugodjak lassan vezetett.Olyanok lehettünk az úton mint a csigák,vagy még az is lehagyott minket.Bekísért a lakásba és a nappaliból Elena kétségbeesett hangját lehetett hallani.
-Valamibe belekeveredtek,ki tudja miért nincs még otthon Liza.Damon biztos megölte.
-Damon nem ölt meg senkit-mondta Damon mikor beléptünk a nappaliba.-Damonnek is van lelke,oké?
Damon és Elena még összevesztek aztán Damon elment,Elena pedig hagyott engem aludni,mivel már elég késő volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése