9.fejezet:Most kezdődik el minden

Sziasztok!Hát íme itt van a következő rész.Nem hosszú,de nem is rövid.Komizzatok pozitív is lehet és negatív is.Kíváncsi vagyok a véleményetekre.Üdv:Amy♥

Másnap reggel a megszokottnál korábban felébredtem,még nem volt mozgás a konyhában.Egyszer csak telefonom csörgése szakította meg a csendet.Mikor kezembe vettem a telefonomat észrevettem,hogy Emma írt.

                  Szia!Nem ezt beszéltük meg!Miért nem jelentkezel?Remélem jól vagy.Nagyon hiányzol már.Nemsokára meglátogatlak.Kate puszil.  Emma

Nagyon hiányoztak már Emma reggeli pakolásai,Kate hülyeségei és David csajügyei.Szerettem volna bemutatni nekik az itteni barátaimat,már ha ők a barátaim.Emma és az ikrek is nagyon kedvelnék Tylert,Bonniet és Mattet,úgy ahogy én is az első perctől kezdve.Talán Tylert a második perctől,de most már kedvelem őt.Válaszoltam Emmának és elindultam fel az emeletre Elenához.

 Szia!Tudom és sajnálom!Már nagyon hiányzol és jól vagyok Elenáék vigyáznak rám.Őriznek engem,szó szerint. Puszi:Lizi

Rettentően hiányzik Emma és az ikrek,meg fogom őket látogatni,de az ide költözésemmel lezártam mindent.Lezártam a múltam.Eldöntöttem,hogy már soha nem költözöm vissza.Új életet kezdek Mystic Fallsban.Még csak most kezdődik el minden.Úgy érzem,hogy itt találtam vagy találni fogok olyan embereket akik értékelnek.És akiknek ugyanolyan fontos leszek mint Emmának.Nagy elmélkedésemből az szakított ki,hogy valaki nekem jött és én pedig elestem.
-Uramistem!Jól vagy?-hallottam egy ismeretlen hangot,felnéztem és elég ismerősnek tűnt az arca,de nem, vagyok benne biztos,hogy az akire gondolok.
-Igen.Jól vagyok-válaszoltam-azt hiszem.
-Fáj valamid?-kezet nyújtott.
-A könyököm egy kicsit fáj,de elmúlik-válaszoltam.
-Sajnálom izé nem figyeltem-magyarázkodott.
-Nincs gond tényleg-legyintettem.
-Te Liza vagy ugye?
-Igen,maga pedig Alarick Saltzman?-kérdeztem,mire felhúzta a szemöldökét.
-Mondtam,hogy ne magázz.
-Csak azt mondta,hogy sziát köszönjek.
-Akkor most mondom,hogy tegezz,ja és Rick vagyok-mosolygott.
-Alarick te itt?-kérdezte Elena,aki Rick háta mögül lépett elő.
-Teljes életnagyságban-mosolygott Rick.
Ott hagytam őket és mentem zuhanyozni és keresni valami normális ruhát.Miután végeztem a többiek már reggeliztek.Csak Jeremy nem volt sehol,biztos alszik még.

Reggeli után Elena kitalálta,hogy menjünk el bevásárolni.Örültem,hogy végre kimehetek bébiszitterek nélkül a házból a barátnőmmel,erre hozzátette,hogy Stefan jön velünk.Persze mit is gondoltam.Már miért is?Stefan körülbelül tízre jött értünk,kocsival mentünk,hogy ne kelljen cipekednünk.Útközben Stefan megint sokat beszélt.Lehet,hogy félreismertem és az akit megismertem az a szokatlan Stefan.Valahogy nem nézem ki belőle,hogy sokat beszélne úgy általában.
-Mikor kezdesz dolgozni?-kérdezte.
-Hétfőn.Ja és mehetek már egyedül vagy csak bébiszitterrel?-kérdeztem.
-Néha rád nézed,vagy Damon néz rád,de őrizni nem fogunk-mosolygott(?).
-Ez most komoly?
-Igen.
-Nem vezetsz félre?Nem viccelsz?
-Nem-nevette el magát.Egyre furábban viselkedik.Valami van a fejével.
-Stefan te ittál?-kérdeztem.
-Nem,úgy nem ülnék kocsiba.Az Damon.
-Akkor mit csináltál?Miért nevetsz?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Jó kedvem van.
-Oké-már csak ennyit tudtam mondani.
Inkább nem beszélgetek velük.A bevásárlással körülbelül háromnegyed óra alatt végeztünk.Mikor hazaértünk én rögtön bevittem a cuccokat és elraktam mindent oda ahova kell.Már elég jól kiismertem magam a házban,azt hiszem.
Matt hívott,hogy értem jön és ebédeljünk együtt.Gyorsan felrohantam Elena szobájába és kerestem valami normális ruhát.Nem tudom mi van velem,ez csak egy egyszerű baráti találka lesz én meg vagy ezer ruhát félredobtam már.Valahogy úgy érzem,hogy ez ez más lesz.
-Li..-hallottam meg Elena hangját,ugyanabban pillanatban mikor kivágódott az ajtó.-Bomba robbant? 
-Nem,csak én izé..Mattel találkozok.Mit vegyek fel?
-Nocsak,máris randizni mész?Mattel?-mosolygott rám.
-Nem randi.Baráti találka-javítottam ki,mire el kezdett nevetni.
-Természetesen.
Elena segített választani,mire elkészültem Matt már nálunk volt. Elvitt egy hangulatos étterembe,miután megebédeltünk,elmentünk a parkba sétálni. 
-Annyira örülök,hogy eljöttél velem ebédelni és sétálni-kezdett bele Matt. 
-Örülök,hogy elhívtál-mosolyogtam.
-Nem hiányoznak a régi barátaid?
-Te belém látsz?-álltam szembe vele. 
-Nem csak ma,máshogy viselkedtél.Egy kicsit szomorúbb.
-Hiányzik Emma és az ikrek.Jobban is mint kellene-ahogy ezt mondtam éreztem,hogy könnycseppek folynak végig az arcomon.-Pedig megfogadtam,hogy lezárom a múltam és új életet kezdek.
-Ne sírj-Matt közelebb lépett és letörölte a könnyeket az arcomról.Majd óvatosan két keze közé fogta az arcomat,mintha egy törékeny porcelánbaba lennék és mélyen a szemembe nézett.
-Nem tudtam mit lehetne mondani-folytatta Matt aztán megölelt.
-Köszönöm,hogy nem kezdesz beszédekbe.
-Még kezdhetek-nevette el magát,erre én is el kezdtem nevetni.
Annyira jól éreztem magam Mattel,bármit meg tudok vele beszélni,a délután további részét pedig szinte végig nevettünk.Aztán még elmentünk a Grillbe.
Nem messze az ajtótól ültünk le,körülbelül tíz perce lehettünk a Grillbe,amikor belépett Tyler,intett nekünk és felénk vette az irányt.
-Sziasztok!Mi újság?-vigyorgott.
-Helló Tyler,-köszönt ment-el megyek hozok valamit inni.
Ezzel Matt sarkon fordult és a pult felé vette az irányt.
-Nocsak,nocsak randi?-vigyorgott rám Tyler és leült velem szembe.
-Dehogy,csak barátok vagyunk-tiltakoztam rögtön.
-Aha,aha.Én is ezt mondanám.Na nekem elmondhatod.
-Szeretek vele lenni-erre a kijelentésemre még jobban el kezdett vigyorogni.-Fejezd be a vigyorgást,vagy én törlöm le a képedről,de abban nem lesz köszönet.
-Hallottam ám arról,hogy miután szakított Carolineval és el kezdett inni,te nem hagytad és aztán Matteknél voltatok és ott ragadtál az éjszakára.És mit csináltatok?-vigyorgott.
-Beszélgettünk-ahogy bele kezdtem félbeszakított.
-Persze.Ez tök hihető-nézett rám komolyan,de láttam rajta,hogy alig tudja visszatartani a nevetést.
-Fejezd be,mert már jön-suttogtam alig hallhatóan,mert Matt már hallótávolságon belül volt.
Lerakta elénk az italainkat és ő is leült.
-Egész nap együtt voltatok vagy csak most találkoztatok?-kérdezte Tyler,én pedig bokán rúgtam az asztal alatt,remélem vette a célzást.
-Együtt ebédeltünk,sétáltunk,aztán bejöttünk ide szóval lényegében az egész napot-magyarázta Matt.
Egyszer úgy is kinyírom Tylert a kíváncsiskodása miatt.Matt hál Istennek elterelte a témát és nagyon belemerültek a beszélgetésbe,szóval Tyler egy darabig nem kérdez semmi olyat ami nekem nem tetszik.
-Srácok nekem most mennem kell,Liza majd hívlak-állt fel Matt.-Sziasztok,ja és már fizettem.
Éreztem,hogy most már Tyler ki fog kergetni a világból a kérdéseivel és nem menekülhetek előle.
-Majd hív-vigyorgott rám.
-Hallottam.
-Nagyon bejössz Mattnek,látszik rajta.
-Igen?És te ezt honnan tudod,talán belelátsz az emberek fejébe?
-A legjobb barátom és mint mondtam látszik rajta.
-Nem tudom,hogy te mit látsz,de én csak azt látom,hogy szeret velem lenni.
-Komolyra fordítva a szót.Sok csalódás érte mostanában.Melletted boldog lehetne és kérlek ne bántsd meg-nézett mélyen a szemembe.
-Eszembe sincs megbántani.De fogd már fel,hogy barátok vagyunk és nem lesz köztünk több.
-Igen,hogyne-vigyorgott rám.
-Egyszer megöllek-mondtam már nevetve.
-Ahhoz korábban kell felkelned-nevetett rám.
-Pontosan ezt fogom tenni.
Miután megittuk az italainkat Tyler hazakísért,még Elenának is be kellett számolnom róla,hogy mi volt Mattel,de már annyira fárasztottak a hülye kérdéseikkel.Senki nem fogja fel,hogy barátok vagyunk.

Az elkövetkező pár napon unalmasan telt.Egyik nap segítettem Elenának kitakarítani a házat,egy másik nap elmentünk vásárolni.Csodálatos volt végig járni négy üzletet és mindegyikben legalább háromnegyed órát ruha kereséssel tölteni.Nem baj,sikerült vennem pár cuccot.Az a pozitívum volt az elmúlt pár napban,hogy leszálltak rólam a Salvatore tesók.És viszonylag unalmasak voltak a napok.Senkinek nem bukkant fel a bosszúszomjas őrült exe.
Sok időmet töltök Mattel és Tylerrel is.Tyler azzal piszkál,hogy össze fogunk jönni Mattel,majd meglátom.Már nem veszekedek vele,nem állítom az ellenkezőjét.Holnap pedig végre munkába állok,már kezdtem otthon unatkozni.