13.fejezet:Rossz döntés

Sziasztok!Bocsi,hogy késtem.Komik azért jöhetnének.Puszi:Amy♥:)

Van egy új és nagyon beteg ötletem.A májusom kicsit zsúfolt lesz,minden most lesz,szóval lesz rész de kevés és kárpótlásul tervezek egy olyat,hogy júniusban minden héten ugyanazon a napon megjelenik egy ,,Mi lenne ha rész"(még csak ötlet).A Vámpínaplókban bizonyos most is esedékes témákat dolgoznák fel,külön részként,semmi köze nem lenne a történethez.Ha szeretnétek ilyet,akkor oldalt lehet szavazni,és legközelebb pedig kiteszem a témákat.
Úgy érzem,hogy összecsaptam ezt a részt.És ezt nagyon sajnálom.

-Liza,ha nem akarsz éhen halni,el kell mennünk vásárolni!-kiabált utánam,miközben rohantam fel az emeletre.

-Hagyjál már-kiabáltam. 

-Nincs normális kaja a hűtőben,ha csak nem szereted a vért-kiabált újra.

Attól,hogy én találtam ki egy cseppet sem örültem annak,hogy Damonnal egy házban legyek egész áldott nap.Miután a többiek elmentek én kényelmesen elhelyezkedtem a nappaliban olvastam,de Damon valahogy nem bírt békén hagyni.Rohangált össze-vissza.Vacsorát akart csinálni,én meg egy oldalt háromnegyed óra alatt olvastam el,remek volt.Hiába mondtam,hogy majd összedobunk valamit,már jött is,hogy nincs semmink,vásárolni kell.Egy órája nem vagyok itt. 

Berohantam a leendő szobámba,aminek hófehér falai voltak,sötétkék ágynemű az ágyon,sötét bútorok.Ez a kripta hangulat kikészít.

Kopogtak az ajtómon.

-Damon,ajánlom,hogy ne te legyél-kiabáltam ki.

-Csak felhoztam a cuccaid-nyitott be és felmutatta a bőröndöm. 

-Tedd le az ajtó elé-tanácsoltam,nagyon dühös voltam.
-Nyugodj már le Liza-lépett egyre beljebb maga elé tartott kezekkel.
-Ne gyere közelebb-sziszegtem.
Damon közelebb lépett lefogta a kezeimet közelebb lépett és nézett engem.
-Figyelj rám.Fejezd be ne hisztizz már,kérlek.Ne haragudj,hogy nem hagylak békén.És most megyünk vásárolni-beszélt nyugodtan,én nem volt egy cseppet sem nyugodt,sőt ezzel még jobban felidegesített.
-Jó-morogtam.-Vedd le rólam a kezeid.
-Liza az Istenit-mérgelődött,aztán elhúzta a csíkot a szobámból.
Becsaptam az ajtót és rávágódtam az ágyamra.Még ebben a pillanatban kopogtak az ajtómon.
-Damon,menj el-kiabáltam ki.
-Stefan vagyok.
-Gyere-kiabáltam.
-Mit ordítoztok?-kérdezte.
-Felidegesített azzal,hogy egy pillanatra nem marad csendben és állandóan hülyeséget beszél-morogtam.
-Liza,ne már-rázta a fejét.-Tudod milyen.
-Azon gondolkozom már egy ideje,hogy veszek magamnak egy lakást,vagy egy kis házikót-szólaltam meg.
-Ezt most ne emlegesd Elenának,mert hisztizni fog-figyelmeztetett.-De ezt ne mond el neki.Még a végén lenyel egészbe,hogy ilyen megjegyzéseket teszek.
Elnevettem magam.
-Te most ezt azért mondtad,hogy nevessek?
-NEM.Így gondolom-mosolygott.-Te pedig Mattbe vagy szerelmes.
-Jó inkább megyek Damonnal vásárolgatni-ezzel kirohantam a szobámból.
Damon a kanapén iszogatott valami furcsa piros löttyöt,meg se kell kérdeznem mi az.
-Igen?-nézett rám.
-Mozogj,megyünk vásárolni-tapsoltam.
Damon ott termett mellettem,megráztam a fejem,mert nem hittem a szememnek ő meg nevetett.
-Ez is valami szupererő?-pislogtam döbbenten.
-Ne hívd így mert nem vagyok szuperhős-veregetett vállon.
-Akkor minek hívjam?-rohantam utána,ugyanis ő már megint előre sietett és már két méterrel előttem haladt.
-Ha lehet sehogy.
-Most miért nem kérdezhetek?-morogtam.
-Kiabáltál rám.Emlékszel?-nézett rám.
-És ez megártott a pici lelkednek?
-Liza,fejezd már be-mondta.
Szó nélkül kinyitotta nekem a kocsija ajtaját,beültem.Aztán ő is beült az autójába és elindultunk.Bekapcsolta a rádiót és feltekerte a hangerőt.Az út hátralevő részében sem szóltunk egymáshoz.Nem zavart.Jól esett egy kicsit,hogy nem beszél hozzám senki és gondolkozhatok.Mindenféle dolgot vettünk a boltban.A hazavezető úton sem beszéltünk egymáshoz,már kezdtem azt hinni,hogy Damon megnémult.De olyan szerencsém nincs.Mert amikor szedtük ki a dolgokat a csomagtartóból megszólalt.
-Elrakjuk ezeket a helyükre aztán főzünk.

Elkezdtem a Salvatore testvérekkel főzni,annyit nevettünk.De tök jó vacsorát csináltunk.Damon lelépett,ki tudja hova,mi pedig elkezdtünk lelkizni az öccsével.Először a mostanában történt dolgokat vitattuk meg,ami mindenkit megviselt.Aztán pedig Stefan felhozta az én életemet.Miután mindent kikérdezett kiskoromtól napjainkig,akkor áttért a szerelmi életemre.De tényleg mindenről kikérdezett,a szüleim haláláról,Emmáról,a barátaimról.Megszeretett volna ismerni,ő pedig mesélt nekem az átváltozásáról,Katherine-vel való szerelméről.
-Na mi van mostanában Mattel?-kérdezte.
-Semmi.Mi lenne?-vontam vállat.
-Kérdezem egyszerűbben.Összejöttetek már?
-Dehogy jöttünk.
-De szeretitek egymást.
-Stefan,fejezd be.
-Mit érzel iránta?-kérdezte.
-Nem tudom.Én nagyon kedvelem.
Stefan csak mosolygott.Persze,hogy kedvelem Mattet,annyira kedves velem és annyira megért.Mindig megtud vigasztalni.Nem mondtam Stefannak,de nem csak kedvelem,de azt érzem,hogy ez több.Azt hiszem szerelmes vagyok.