Sziasztok!Nem jönnek a komik:/ Bocsi,kicsit elhúztam az időt.De a következő résszel sietek..:)
Üdv:Amy♥:)!
Reggel Damon ébresztett,hogy kész a reggeli és lassan indulnom kell dolgozni az ő társaságában.,,Remek"-morogtam és megpróbáltam ülő helyzetbe tornázni magam,de megszédültem és visszadőltem a kanapéra.
-Jól vagy?-hajolt fölém Damon.
-Pont úgy érzem magam,mint akit falhoz vágtak és megharaptak-morogtam.
Megpróbáltam még egyszer felülni,Damon segített és lassú léptékkel ugyan,de eljutottunk a konyháig.
-Szerintem ma nem kellene dolgoznod-szólalt meg Stefan.
-És a főnökömnek mit mondok?Bocsi,csak a drága Elena Gilbert barátjának az őrült vámpír exe elrabolt és megharapott engem.Nem tudok dolgozni-színészkedtem.
-Természetesen nem ezt-mondta Stefan és lerakott elém egy tányér rántottát.
-Köszi.
Miután megettem a reggelimet felmentem az emeletre zuhanyozni és felöltöztem,átkötöztem a sebeket,amik még mindig rettentően fájtak.A sötét farmer,fehér feliratos pólós,kék kardigános,tornacipős szerelésemhez passzoló kék sálat találtam a táskámban.Stefannak aztán volt ideje válogatni.Lesétáltam a lépcsőn.Damon és Stefan kikerekedett szemekkel bámultak rám.
-Mi van?-kérdeztem.
-Nem úgy nézel ki mint akit tegnap megtámadtak-mondta Damon.
-Stefan nagyszerűen összeválogattad az öltözékem-mosolyogtam rá.
-Köszönöm az elismerést-vigyorgott.-Egyre megyek a boltba.Sziasztok!
Ezzel Stefan eltűnt az emeleten,mi pedig elindultunk.Ma is egy időben érkeztem Mrs.Mooreval.
-Jó napot!-köszöntem vidáman.
-Jó napot Liza!Ki a kísérőd?-kérdezte,mikor észrevette,hogy Damon is bejön a boltba velünk.
-Damon Salvatore-mutattam be.-Nem ismeri?
-Találkoztunk már-válaszolt Mrs.Moore.
A délelőtt unalmasan telt,Damon tíz óra körül elugrott valami kajáért.Mrs Moore sem volt a boltban,de a vásárló az ma valahogy rengeteg volt.A nagy magyarázás közepette Elenát pillantottam meg a a bolt ajtajában.Vagyis reméltem,hogy Elena.Én már rettentően félek,igyekszem nem kimutatni,de minden apró kis zajra megijedek.Elena lassan haladt felém,úgy éreztem,hogy ő Elena,mert Katherine az csak ott terem mindenhol.Mosolyogva közeledett felém.
-Szia Liza!Hogy vagy?-kérdezte,döbbenten nézett amiért csak bámultam rá,aztán újra mosolygott.-Meg sem ölelsz?
-Jaj,dehogynem-megöleltem.
-Hogy vagy?Katherine nem bántott tegnap?-kérdezte Elena.
-Nnneeem-dadogtam,végül is nem hazudtam,mert délután tényleg nem bántott.
-Mi a baj?Nagyon zaklatott vagy-beszélt Elena,de hál Istennek pár percig még elodázhattam a válaszadást,mert egy vásárló állt a pénztárnál.
Kiszolgáltam a vásárlót,addig Elena is járkált nézegetett,keresgélt.Azt hittem annyiban hagyja a kérdezgetést és elfejti,de amikor a vásárló elköszönt tőlem,Elena visszajött hozzám.
-Miért van rajtad sál?-alaposan végig nézett.
-Nem tudom,illett a szerelésemhez-vágtam rá.
-Liza ne nézz hülyének-lépett egyre közelebb hozzám és én pedig léptem hátrafelé.-Vedd le a sálat.
Elena egyre közelebb volt hozzám és egy ügyes mozdulattal letépte a sálat.Mikor meglátta a kötést akkor nem tudtam eldönteni,hogy most ideges vagy döbbent.
-Miért van a nyakadon egy kötés?-kérdezte.
-Semmiség-legyintettem.
Elkezdte leszedni a kötést,hiába tiltakoztam nem törődött vele.
-Damon megharapott téged?Tudtam,hogy nem lehet rá bízni téged.Tudtam,hogy bántani fog-mondta.
-Nem Damon volt-tiltakoztam.
-Ne védd!Mi van köztetek?-kérdezte.Egyre dühösebb lett.
-Nem védem.Ugyan már semmi-mondtam,miközben elkezdtem bekötni a harapást.
-Megigézett,tudhattam volna-motyogta.
-NEM igézett meg-szóltam Elenára.
-Akkor mond meg az igazat.Mi az rajtad?!-kérdezte.
-Engem tegnap este Katherine elrabolt és ő harapott meg-mondtam.
-Hogyan szabadultál ki?-kérdezte.
-Bonnie valami hókuszpókusszal megtalált a fiúk pedig értem jöttek-magyaráztam.
-És én erről miért nem tudtam?-kérdezte.
-Azért mert ugyanilyen hisztit csaptál volna,mindent mindig túl dramatizálsz-pirítottam rá.
-Liza,de ezt el kellett volna mondanotok,erről tudnom kellett volna-már majdnem kiabált Elena.
-Elena,ki vagyok eléggé.Nem kell fokoznod a hülye hisztiddel.Menj el a boltból kérlek-szóltam rá.
Elena elviharzott,pont mikor Damon ideért,ő csak bámult rám.
-Mi van nem hallottad?-szóltam oda dühösen.
-De hallottam-mosolygott.
Forgattam a szemem.
-Tessék,boldogsághormon-nyújtott egy doboz bonbont.
Az ebédszünetemet a boltban töltöttem,mert még pár dolgot ki kellett raknom.Meg persze egy két akció táblát kirakni,átöltöztetni a babákat,amik a kirakatot díszítik.Az ebédszünet végén Stefan megérkezett.Sikerült lenyugtatnia Elenát.
Vásárló azért továbbra is jött elég.Segítettem nekik a választásban,keresni a megfelelő ruhákat.Nagyon élveztem ezt a munkát.
Stefanról egyre több mindent megtudtam,egyre többet beszélgetünk.Kezdem nagyon megkedvelni.
Zárás előtt tíz perccel megpillantottam Mattet a bolt előtt.Stefan is észrevette mert mosolyogva méregetett engem.
-Most mi van?-ütöttem vállon.
-Itt alakul valami-nevetett.
-Semmi-ráztam a fejem.
-Liza nem kell színészkedni.Látom,amit látok-mosolygott.
-És mit lát a nagy és hatalmas Salvatore?-mosolyogtam rá.
-Ez olyan bűvészes vagy jósos megnevezés.
-Nos,mit is lát a nagy Salvatore?
-Szerelmet-mosolygott.
-Igen?-mosolyogtam rá.
-Matt nagyon kedvel,de neked sem közömbös-annyira beletalált,de én azért ráztam a fejem.
-Nem vagy jósnak való-veregettem meg a vállát.
-Ugyan már.Azt te sem gondolod,hogy annyiban hagyom.Most is őt bámulod-magyarázta Stefan.
-Nem is bámulom-még mindig Mattet néztem,aki csak mosolygott rám.
-Tényleg nem-bökött oldalba.
Elköszöntünk Mrs Mooretól és kifelé vettük az irányt.Stefan kinyitotta nekem az ajtót.
-Szia Liza-Matt megölelt.
-Szia Matt.
-Na én megyek.Jó szórakozást srácok-Stefan idétlenül vigyorgott ránk és még mielőtt elindult volna jól bokán rúgtam.
-Szia Stefan-mosolyogtam rá.
Egy ideig még egy helyben álltunk és néztük,ahogy Stefan letér egy mellékutcába és eltűnik a szemünk elől.
-Na gyere.Sétáljunk-szólalt meg Matt.
Szótlanul sétáltunk egymás mellett.A csöndet végül Matt törte meg.
-Miért voltál tegnap a Salvatore házban?Miért aludtál ott?-kérdezte.
Minden beugrott ami tegnap este történt és egyszer csak elkezdtem sírni.Engem ez az egész nagyon felzaklatott.
-Liza miért sírsz?-Matt átölelt és a hátam simogatta.
-Nem mondhatom el.
Matt egy pad felé húzott,eddig nem tűnt fel,de már a parkban voltunk.
-Miért mi történt?-kérdezte.
-Semmi.
-De Liza,tud..-beszélt,egyszer csak elhallgatott,felnéztem rá láttam,hogy észrevette a sálam alól kilátszó kötést.
-Matt-szólítottam meg,rám nézett.
-Melyik harapott meg?-nagyon halkan mondta,nagyon dühös lett hirtelen.
-Te tudsz erről?-kérdeztem döbbenten.
-Melyik volt?Damon?Caroline?Ki volt?-kérdezte.
-Katherine elrabolt-böktem ki.
-Micsoda?-bámult rám kikerekedett szemekkel.
-Elakartam menekülni,de falhoz vágott,megharapott.Ha Stefan és Damon nincsenek,talán már halott lennék-újra sírni kezdtem.
Matt magához húzott és szorosan ölelt.
-Matt én félek.
-Meg fogunk védeni-nyugtatott.
-De mi van ha legközelebb is elrabol és nem veszitek észre időben?-kérdeztem.
-El sem foglak engedni magam mellől.Nem engedem,hogy bajod essen-mélyen a szemebe nézett,én pedig átöleltem.
Matt elkísért a Salvatore házba,nem örült,hogy Damon közelébe kell lennem,de ezt látta a legjobb megoldásnak.Végül is Damon az aki meg tud védeni a vámpíroktól.
Mikor beléptünk Elena kirohant a nappaliból és jól megölelgetett.Stefan csak vigyorgott,mikor észrevette,hogy Matt is velem van.A többiekkel megegyeztünk,hogy az lesz a legjobb,ha pár napig itt maradok.Elena már elhozott nekem pár cuccot,mivel várható volt,hogy itt akarok maradni pár napig.Igen ez az én fejemből pattant ki....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése