2013. november 2., szombat

16.fejezet:Előzmények

Sziasztok!Valahogy a komik nem jönnek:/.Pedig nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre.Ez a következő részek bevezetése,azért ilyen rövidke.Tessék kommentálni és nemsokára új rész!
Amy:)

Előzmények

Mindenki SMS-ek sokaságával bombáz,hogy mikor megyek vissza.Csak azt ők még nem tudják,hogy tegnap eldöntöttem,hogy hazaköltözöm.Egész este jól éreztem magam és csak most jöttem rá,hogy mennyire hiányoztak nekem ezek az emberek, hiába lettek új barátaim.
Egész nap feküdtem a TV előtt, a telefonomat kikapcsoltam.Este amikor bekapcsoltam legalább öt üzenet várt Matt-től,négy Tyler-től a maradék pedig Damon-tól és Elená-tól jött. Elena üzenetei arról szóltak,hogy ő megért,de azért örülne,ha visszamennék. Damon üzeneteiben az állt,hogy mennyire sajnál mindent.Persze,el tudom képzelni,még ha lenne lelkiismerete. Tyler a vérfarkas dologról írt és milyen rossz,hogy nem vagyok ott.Matt pedig arról írt,hogy mennyire hiányzom neki.Reméli,hogy nem maradok itt és még találkozunk.Mindenkinek szüksége van rám.Lehet,hogy nem most kellene hazaköltöznöm.Talán még visszamegyek.Mindenkit megnyugtattam,hogy nemsokára látnak. Damon-nek megírtam pontosan,hogy mikorra jöjjön értem a reptérre. Matt-tel pedig még leszerveztem egy találkát.Még két napig maradtam.Rengeteget voltam Emmával és a többiekkel is,az utolsó nap becsomagoltam és mindenkitől elbúcsúztam.

Körbenéztem a reptéren, megpillantottam a várakozó Damont. Sötétkék farmerben,szürke pólóban állt velem szemben és rajta volt a fekete napszemüvege is.Intettem neki, elindultunk egymás felé.Semmi köszönés,semmi beszéd,csak felkapta a bőröndömet és elcipelte az autójáig.A Salvatore házba érve felvittem a bőröndömet az emeletre.Lezuhanyoztam és el kezdtem készülődni.Felvettem egy fehér pólót és egy sötét rövidnadrágot, a nyakamba tettem a pöttyös sálamat és felvettem a fekete tornacipőm.Zsebre tettem a telefonomat,megkértem Damont,hogy vigyen el a parkhoz.Kiszálltam a kocsiból,Matt még nem volt ott,Damon pedig elhajtott.Elővettem a telefonomat elkezdtem játszani,aztán valaki hirtelen mellettem állt.Annyira megörültem,azt hittem Matt az,de nem Katherine volt.Ijedtemben elejtettem a telefonomat.
-Szia Drágaságom!-köszöntött nyájasan.-Olyan hamar eltűntél múltkor.Nem is értem.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem és két lépést tettem hátra.
-Bosszút-elkapta a karomat,valahogy kiszabadultam és elkezdtem rohanni.
Katherine ellökött.Próbáltam a telefonomhoz odamászni,de gyorsan felrántott a földről,ekkor leesett a sálam.Próbáltam megint elrohanni.Olyan voltam,mint egy kisegér,akivel játszik a macska.Aztán megint elestem és minden elsötétült.Ezek az utolsó emlékeim.

Amikor felébredtem egy sötét és hideg pincében találtam magam.Próbáltam a kezemet mozdítani,de meg volt kötözve.Az ajtó kivágódott és Katherine betipegett.Mosolyogva méregetett.
-Miért raboltál el megint?Élvezed?
-Nagyon,élvezem-nevetett fel.
-Mi a célod ezzel?-kérdeztem.
-Mire megtalálnak,addigra megöllek,Mason miatt-nevetett.
A falhoz húzódtam,Katherine odajött és beleverte a falba a fejem.A kezem is vérzett,a fejem fájt és vérzett.
-Nem szeretem,ha elvesznek tőlem valami olyat, ami nekem fontos-járkált Katherine a szobában.-Én is elveszek tőlük valami olyat ami nekik fontos.
-A beteges játékaidból elegem van már-szűrtem a fogaim között.
-Neked van belőlem?És én mit mondjak?Mikor szórakoznék,akkor mindig jön a felmentő sereg,de ha most megmenekülsz akkor esküszöm békén hagylak.De ez esetben nem fogsz-nevetett fel.-Vendégeink jöttek-beleverte a fejem a falba.Elsötétült minden.MEGINT.



Matt szemszöge:
Amikor megtudtam,hogy Liza hazautazott,azt hittem,hogy soha többet nem látom.Napokig minden nap írtam neki,de alig válaszolt.Neki csak ennyit jelentek?Nem is hiányzom neki?Ezek futottak át az agyamon,de amikor megírta,hogy hazajön és találkozni akar,annyira boldog voltam.El sem tudom mondani.Mi van velem?Szerelmes lennék?Azt érzem,hogy ez több,mint barátság.
Szinte rohantam a parkig,már látni akartam. Liza nem volt ott,pedig még késtem is és ő mindig mindenhova megérkezik időben.Mászkáltam a park szélénél,és megláttam egy telefont a földön,nem messze tőle pedig egy sálat.A telefon olyan,mint Lizáé,sőt amikor megfordítottam láttam,hogy az is.Mert a Never Stop Dreaming felirat díszítette.Elkezdtem rohanni a Salvatore házhoz,úgy dörömböltem az ajtón,mint valami őrült. Damon nyitotta ki.
-Odavittem Lizát,ahol megbeszéltétek-válaszolt és be akarta csukni.
-De csak ezt találtam-emeltem magasba a telefont és a sálat.
-Az Lizáé-fogta meg Damon a fejét.-Gyere be.
Amikor berohantunk a nappaliba,Stefan és Elena kíváncsian bámultak ránk.
-Azok Liza cuccai-mutatott Damon a kezemre.-Ott volt,ahol kitettem Lizát. Ahol találkoztak volna.Már megint elrontottam-járkált fel-alá Damon.
-Valaki elrabolta-mondtam kétségbeesetten.
-Katherine-válaszolt Stefan,de ez inkább hangos gondolkodásnak tűnt.
-Hívom Bonniet-ment ki a nappaliból Damon.
Pár perc múlva Bonnie már a nappaliban ült és végrehajtott egy helymeghatározó varázslatot. Katherine változtat,legutóbb még egy belvárosi lakásban tartotta fogva,most meg a város szélén egy házban.Szerintem az egy régi elhagyott ház lehet.
-Én megyek érte-Damon zsebre tette a kocsikulcsát és elindult.
-Veled megyünk-állt fel Elena és Stefan.
-Nem jöttök-pirított rájuk Damon.
-És egyedül akarsz menni?-kérdezte Stefan.
-Én vele megyek,rajtam van a Gilbert gyűrű és vannak fegyverek Damon kocsijában-indultam Damon után.
Damon rögtön belement,de csak azért,mert így lerázta Stefanékat. Elindultunk, Damon kihajtott a Salvatore birtokról.De miért menne minden zökkenőmentesen.A tank pont most akar kifogyni.Először el kellett menni tankolni.Persze a benzinkút és a ház két különböző irány,csak nehogy későn érkezzünk.

Végre megtaláltuk a házat.Semmi fény nem szűrődött ki, Damon meglökte az ajtót az pedig kinyílt.Bementünk én Damon háta mögött maradtam.Felfelé lépdeltünk a lépcsőn. Damont hirtelen lelökte Katherine,aztán utána ugrott.Párszor nekivágta Damont a falnak,én közben beálltam a lépcső mellé,Damonnal szemben. Damonnek valahogy sikerült Katherinet kétszer falhoz vágni,utána odalökte hozzám,én pedig beadtam neki a verbénát.
-Komolyan egyedül van?-kérdeztem Damont.
-A legutóbb is egyedül volt-válaszolt Damon,ekkor ketten rohantak lefelé a lépcsőn.
Az egyik fickó Damont támadta a másik pedig engem. Damon az egyiket megölte, a másik pedig szintén elindult Damon felé. Damont sarokba szorította és emelte a karót Damon szíve felé.Kivettem a kabátomból a karót és leszúrtam a támadóját.
-Kösz Donovan-Damon elindult fel az emeletre.
Az összes emeleti ajtón benéztünk,de semmi.De akkor miért az emeletről jött?Nem értem.Sehol sem találtuk Lizit. De aztán a földszinten megláttunk egy lefelé vezető lépcsőt,lementünk.Az egyik ajtó mögül nyöszörgés hallatszott.Benéztem az ajtón,Liza volt.Hozzá volt kötözve egy csőhöz.A feje vérzett, ömlött a vér a kezéből.Próbáltam kinyitni az ajtót,de az be volt zárva. Damon felment hátha Katherinenél van a kulcs.Minden miattam van,miattam néz ki úgy,ahogy, ha nem kések el,akkor talán ez nem történik meg.Ha bármi történik vele azt sosem bocsájtom meg magamnak. Damon mellettem állt és nyitotta az ajtót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése