24.fejezet:Ez a sorsom

Sziasztok!Hiába vannak előre megírva a részeim én szeretem előtte átnézni,hogy vannak-e hibák,de odáig nem jutok el,nagyon el vagyok havazva.Próbálom elkészíteni a külön oldalakat a szereplőknek és a bemutatkozásomnak,új szereplőknek keresek neveket.Jövő hét folyamán nem lesz rá időm,mert ilyen fogalmazást írunk,olyan írásbelit,stb.
Kérdéseiteket várjuk a videóhoz és természetesen az ötleteiket és várom,hogy mit szeretnétek olvasni a blogban.Komizzatok!És ha minden jól megy még a hétvégén hozok részt!Puszi♥

Rick szemszöge:
Én nem tudok Jennára haragudni,amiért megharapott,nem értem,hogy miért fújja fel ennyire,ezért nem kellett volna összepakolnia és elköltöznie,itt hagyni engem Elenával és Jeremyvel.Miért van az hogy én bárkit szeretek az vámpír lesz és elhagy engem?A Grillbe vezető úton volt időm gondolkozni mindenen.Hagyom Jennát,nem fogok utána futkározni,ha akar akkor hazajön,ha nem nem.Nem tehetek semmit,ez a ő élete,az ő döntései.A Grillbe érve azonnal leültem a pult mellé és kikértem a szokásos italomat,a pulton dobolva vártam,hogy a pincérnő kiöntse és elém tegye,közben körbenéztem, az asztaloknál boldogabbnál boldogabb emberek ültek,szerelmes párok,baráti társaságok.Végre megkaptam az italomat és rögtön megittam a pohár egész tartalmát.
-Miért lógatod az orrod?-hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot.
-Elhagyott a barátnőm,amúgy semmi okom sincs rá-válaszoltam egy vállvonás kiséretében,
-Mi történt?--nézett rám.
-Megharapott,utána hiába mondtam,hogy nem probléma,összepakolt és elment,elköltözött.Ki tudja hova,a ,,gyerekeket" pedig rám bízta.Damon,mit csináljak én a barátnőm nélkül,két tinivel?
-Rick,vissza fog jönni-tette kezét a vállamra.
-Nem jön,ő már nem az a Jenna,aki a vámpírrá változás előtt volt.Mit csinálok én nélküle?
-Én itt vagyok neked-mosolygott.-2 pohár whiskyt-intett a pincérnőnek.
-Akit én szeretek,az vámpírrá változik és elhagy.Ott van Isobel,és most Jenna.Az a sorsom,hogy nem lehetek boldog?
-Isobel az én hibám,sajnálom-válaszolt Damon.
-Volt választása,mindig van választás,mindig.
-De hidd el,hogy Jenna vissza fog jönni,mert szeret téged-magyarázta Damon.
-A a vámpírrá válás előtti Jenna visszajött volna.Az új önmaga nem is hasonlít a régire,ő már nem az, akit szerettem-magyaráztam és még a beszélgetés kínossá válása előtt,eltereltem a témát,mert nem a mi stílusunk ennyire kibeszélni a szerelmi életünket.-Ööö,Katherine azóta nem bukkant fel?
-Eddig nem,de ami késik, az nem múlik-legyintett.
Damonnal órákig iszogattunk a Grillben,nem voltam részeg,de nem a legjózanabb állapotomban estem haza,az előszobában valamit feldöntöttem és rögtön ott termett Elena,aki kerek szemekkel bámult rám.
-Rick,te részeg vagy?-támadt rögtön nekem.
-Neked is szia,Elena-próbáltam kikerülni,de nem hagyta.
-Milyen példát mutatsz Jeremynek?-most nagyon nincs kedvem Elenához
-Nem fogok vodkát tenni a narancslevébe-kikerültem.
-Rick,beszélni akarok veled-szólt utánam.
-Én is annyi mindent akarok-fordultam vissza és kicsit megemeltem a hangon,Elena nem szólt.-Szeretném visszakapni Jennát,szeretnék aludni,szeretném ha leszállnátok rólam.
-Rick,kérlek-szinte már könyögött,jó hogy le nem térdelt.
-Hallgatlak-álltam elé.
-Menjünk be a nappaliba-elindult a nappali felé,és levágódott az egyik fotelba.
-Mondd-utasítottam.
-Jeremy fél,hogy téged is elveszít és én is.Túl sok mindenki ment el-magyarázta.
-Én nem fogok elmenni-válaszoltam.-Ennyi?Különben is,Jenna vissza fog térni.
-Na, ez a másik-lett Elena arca hirtelen nagyon szomorú.
-Elena!
-Nem jön vissza-egy pillanatra megakadt.-Emma hívta Lizát,hogy odaköltözik hozzá és esze ágában sincs visszatérni,sem ma,sem holnap,sem jövő héten,sem soha,le szeretné zárni életének ezt a szakaszát-Elena szavai meglepetésként értek,számítottam rá,hogy nem jön vissza,de reménykedtem.
Eddig nem is gondolkodtam el azon,pont azért mert azt hittem Jenna visszajön,hogy egyedül leszek két tinivel, és hogy ennyit jelentett neki az egész,ami köztünk volt.A régi Jenna sosem hagyott volna el engem,ez az új, a vámpír Jenna,az elmúlt egy hétben annyi meglepetést okozott,hogy meg sem kellene lepődnöm.Min csodálkozom?Nekem ez a sorsom.

23.fejezet:Nem tehetünk semmit

Sziasztok!Hamarosan elkészül a szereplőknek szánt külön oldal.Kérdezzetek a videóhoz,és persze komizzatok!Puszi♥

A napok nagyon gyorsan telnek,már három nap eltelt azóta,hogy Jenna vámpírrá változott.Sokat beszélgetek vele,igazából már beletörődött ebbe az egy csak azt nem bírja,hogy a régi tulajdonságai amiket utált felerősödtek.Így most még hisztisebb, mint régen volt,és még gondoskodóbb. Amikor végre el tudok menni pár órácskára Matthez, már hív is.És azt kérdezgeti,hogy: mit csinálsz,hol vagy,kivel vagy,mikor jössz.Ezek csak azok a tulajdonságai amik megnehezítik az együttélést,de persze a jó tulajdonságai is felerősödtek.Jenna teljesen más lett,de egy megmaradt benne, még mindig imádja a családját, már ami maradt belőle.Elmélkedésemből Jenna hangja szakított ki:
-Liza,megeszed azt a pirítóst vagy csak bámulni fogod a tányért?Nem ízlik?-kérdezte Jenna és elém tett egy csésze teát.
Na igen,az asztalnál kezdtem elmélkedni és most mindenki rám bámul.
-De,de nagyon jó,csak gondolkodtam-vontam vállat és elkezdtem enni.
-Azt vettük észre-nevetett Jeremy.
-Remek-motyogtam.
-Neked meg mi a bajod?-kérdezte Rick egy ásítás kíséretében.
-Semmi-mosolyogtam.-Álmos vagyok.
-Neked ma nem kell dolgoznod?-kérdezte nevetve Elena.
-De igen-válaszoltam.-Miért?
-Mert már elmúlt fél 9-jelentette ki Rick.
-És csak most szóltok?El fogok késni-felugrottam az asztalról.
Mindenki nevetett,én pedig őrült módjára rohantam fel az emeletre.Gyorsan kikaptam a szekrényből egy pántost és egy rövid nadrágot.Utálom az időjárást,egyik nap meg lehetett fagyni,most pedig megérkezett a nyár.

Amikor berohantam a boltba,Mrs Moore a pult mögött ült és újságot olvasott.Az újságja mögül felnézett rám,és elnevette magát.Gondolom a kócos hajam volt annyira vicces,és persze az,hogy szinte beestem az ajtón és alig kapok levegőt,mert az egész ide vezető utat végig futottam.
-Liza,ne haragudj meg,de veled meg mi a fene történt?-nevetett amikor végig nézett.
-Idáig rohantam,elaludtam és nagyon sajnálom-mentegetőztem.
-Mondtam,hogy ma csak 10-re gyere be-nevetett-és 9 van.
-Úristen-nevettem fel.
-Szedd rendbe magad,aztán kipakoljuk az árukat és legkésőbb háromkor már haza is mehetsz-nevetett.
-Rendben-bólintottam és bementem az irodába.
A raktárból már dobozokkal tértem vissza.Szépen mindent kipakoltam.Néha bejött egy-egy vásárló és segítettem nekik,de igazából nem volt mozgalmas nap.Három óra körül elindultam haza,betettem a fülhallgatót a fülembe és maximumra tettem a hangerőt,hazáig zenét hallgattam.A bejárati ajtóhoz érve kikapcsoltam a zenét,elpakoltam a táskámba a telefonomat fülhallgatóstul.Előhalásztam a kulcsomat,ami persze a táskám legalján volt,miért is lenne máshol.Amint beléptem az ajtón,kiabálás ütötte meg a fülem,elindultam fel az emeletre,egyre jobban kezdtem kivenni,Jenna és Rick hangját. Csendben odaosontam a szobájukhoz,ami félig nyitva volt.Az ágyon egy bőrönd volt és Jenna dobálta bele a ruháit,Rick próbált elé állni,de nem sikerült neki.
-Nem,nem tudsz meggyőzni,el kell költöznöm!Nézz magadra,meg is ölhettelek volna-kiabálta Jenna és Rick nyaka felé mutatott,amiből ömlött a vér.
-Jenna,ez előfordul,ezért nem kell elköltöznöd,ne csináld-próbálta győzködni,de Jenna továbbra is dobálta a táskájába a cuccokat.
-Veszélyes vagyok mindenkire,és elutazom a városból,és még az országból is.Ennyi-bezárta a bőröndjét.
-Jenna,legalább csak gondold át-győzködte tovább Rick.
-Elégszer átgondoltam,és most ha nem haragszol elköszönök a családomtól-megfogta a bőrdönjét és gyors léptekkel elindult az ajtó felé,amikor engem megpillantott megijedt.-Mindent hallottál?
Bólintottam,hátat fordítottam és lementem a nappaliba.Ott volt Jeremy és Elena is,akik ilyen ,,áruld el mi volt az emeleten" arccal bámultak rám,mert látták, hogy onnan jövök.Ráztam a fejem és leültem,majd Jenna elmondja.Pár másodperc múlva be is sétált a nappaliba bőröndjével a kezében.
-Minek az a bőröd?-kérdezte Jeremy.
-Veszélyes vagyok mindannyíotokra és köszönöm Stefannak is,hogy próbált segíteni,de ezt egyedül szeretném megoldani,ez az én életem.Elmegyek,nem bírnám ki,ha még egyszer valami kárt tennék valamelyikőtökben-beszélt.
-Jenna,kérlek-kérlelte Elena.
-Döntöttem-válaszolt.
-De Jenna,akkor ki lesz a gyámunk?-kérdezte Jeremy aggódva.
-Én-csatlakozott hozzánk Rick.
Jenna rá mosolygott.
-Köszönöm.
-Jenna,attól még haragszom rád,de a hülyeségeidnek ne ők igyák meg a levét-nézett Jennára szomorúan Rick.
-Jenna,és mégis hova mész?-kérdezte Elena,én csak szó nélkül figyeltem őket,ebből most szeretnék kimaradni,ez az ő családi drámájuk.
-Majd megtudjátok,biztonságban leszek-válaszolt.-De most el kell mennem,tényleg.Így jobb lesz nekem.
Végül aztán mindhárman megöleltük, külön-külön elköszöntünk tőle,mást úgy sem tehetünk.Rick is elköszönt tőle,próbálta nem mutatni Jennának,de teljesen összetört.Miután Jenna elment,Rick is elment otthonról.El sem hiszem,hogy Jenna elment,de megértem,ha ő ezt szeretné,akkor csinálja ezt,nem kényszeríthetjük semmire.

22.fejezet:Jenna és a vámpírlét

Sziasztok!Végre december,szeretem a decembert,ti hogy vagytok vele?Bár nem úgy tűnik az időjárás alapján,hogy tél van.Igyekszem elkészíteni a külön oldalat a szereplőknek,de a blogger valahogy nem akar ebben segíteni.Jó olvasást!Várom a komikat,meg a kérdéseket a videóhoz!

Jenna és a vámpírlét

A pincében sétáltam Jenna reggelijével a kezemben,egy tasak vérrel.Ez gusztustalan,de hát nem vagyok vámpír,szerencsére.Azért én megyek,mert én vagyok az egyetlen,akitől nem fél,Elenát és Stefant látta meghalni,Rick nem tud vele beszélni,Damon pedig nem jó az ilyenekben és bennem legalább megbízik.A rácsokon benéztem,Jenna fent volt és a pince egyik sarkában ült és még mindig zaklatottnak látszott.Besétáltam,amikor megpillantott arcán megnyugvás látszódott.Leültem vele szemben és odatoltam hozzá a véres tasakot.
-Liza,mi történik ebben a városban?Mindent mondj el.Most már én is egy ilyen szörnyeteg vagyok,mindent tudnom kell!
-Vámpír lettél,annak a Niklaus nevű pasinak köszönhetően,Elena pedig egy hasonmás.Damon és Stefan is vámpírok.Ha meghalsz vámpírvérrel a szervezetedben,és utána iszol embervért,akkor vámpír leszel,ha nem,akkor végleg neghalsz-mondtam.
-Akkor így kell élnem örökké?-kérdezte Jenna.
Bólintottam.
-És mi van,akkor ha bántok valaki olyat,akit szeretek?-kérdezte Jenna,és a bekötött kezemet kezdte el bámulni.
-Engem azért bántottál,mert megvágtam magam,az volt a célom,hogy igyál belőlem-válaszoltam.
-De most is hallom a szívverésedet és legszívesebben...-beszélt de megakadt és megütötte a falat.-És ha megvágom a kezem,akkor begyógyul-valami éles tárgyat belevágott a tenyerébe,elkezdett vérezni,a seb pár másodperc múlva be is gyógyult.
-Idd meg azt a tasak vért-mutattam az előtte heverő tasakra.
-Liza!Azonnal menj ki innen-utasított.
Rá néztem,de elfordult,rám se nézett,olyan volt,mint egy dühös kisgyerek,akinek elveszik a játékát.Kimentem,visszazártam a pinceajtót és felmentem a nappaliba,idegesen rávágódtam a kanapéra.
-Mi a baj?-ült le a kanapéra velem szemben Damon.
-Semmi,ideges vagyok-válaszoltam.
-Jenna?-kérdezte.
Néhány másodperc múlva Alarick viharzott végig a nappalin,a pinceajtóig meg sem állt, hallottam ahogy lerohan a lépcsőn.
-Szerinted miért jött?-néztem Damonra,aki szintén döbbenten bámult utána.
-Szereti Jennát-vont vállat,döbbenten bémultam.-Legjobb barátok vagyunk,tudod.A legjobb barátok elmondják egymásnak a titkaikat-kezdett magas hangon beszélni.
-Ilyen szaftos infókat még-könyörgően néztem Damonra.
-Stefan szerelmes Elenába,Jeremy Bonnieba,Alarick Jennába-hadarta gyorsan.
-Jeremy Bonnieba?
-Ezt sem tudtad?-nevetett rám.
-Ömm,nem-nevettem.-De komolyan?Ez igaz?
-Mi igaz?-lépett be Bonnie a nappaliba és engem nézett.
-Semmi-válaszoltam,Damon majd kipukkadt a nevetéstől.
Bonnie csak nem hagyta abba a kérdezősködést, Damon pedig volt szives ott hagyni engem,hadd magyarázkodjak egyedül.Alaric és Jenna is csatlakoztak hozzánk,Jenna a történtekhez képest nyugodt volt.Bonnie a kezébe nyomott egy napfénygyűrűt,hogy továbbra is normális életet élhessen,mintha semmi nem változott volna,pedig az élete fenekestül felfordult.Elenáék is csatlakoztak hozzánk és megpróbáltunk Jennának mindenről beszámolni,aki már kevésbé volt rémült,biztosítottuk arról,hogy segíteni fogunk neki.
Össszecsomagoltuk a cuccaimat,mert most már hazaköltözöm,otthon van rám szükség.Vagyis nem haza haza,hanem Gilbertékhez,Jeremy már várt ránk otthon.Egész délután beszélgettem Jeremyvel és kipakoltam a cuccaimat Elena szobájában.Este Rick,Jenna,Elena,Jeremy és én beültünk a TV elé és megnéztünk egy vígjátékot,így el tudtuk terelni Jenna figyelmét.Mindannyiunkra ráfért a figyelemelterelés,az elmúlt napokban történtek után.

21.fejezet:Újabb eseménydús nap

Sziasztok!Nem ez a legjobb rész,amit eddig írtam,de remélem azért tetszeni fog nektek.Komizzatok,sietek a következő résszel.Puszi♥

Csak bámultunk egymásra,hogy ez most mi a fene volt.Az egyetlen akinek eszébe jutott valami értelmes az Damon volt.Felhívta Elijahot,hogy azonnal jöjjön hozzánk.Az említett személy fél óra múlva már a nappalinkban ült.

-Mire kell a testvérednek Elena vagy Katherine?Ugyanis elrabolta Elenát-kérdezte Damon.

-Már nem tehettek semmit-rázta a fejét Elijah.-Egy varázslat,hogy hybrid legyen.Akkor tényleg halhatatlan lenne.Kell neki egy vérfarkas és egy vámpír is.

-Hol van Elena?-kérdezte Stefan.

-Nem tudom,és már meg sem tudjuk találni.Késő-magyarázta Elijah.

-Mi az,hogy késő?!-kiabálta Stefan teljesen kikelve magából.
Alig telt el egy óra Elena elrablása óta,hívott Jeremy,hogy azonnal menjek át a Gilbert házba.Lehetőleg egyedül.Nagyon titokzatos volt.Feltöltöztem és átmentem Matt nélkül.Teljesen egyedül,ahogy kérte.Kinyitottam az ajtót a kulcsommal,Jeremy és Rick a nappaliban ültek és vártak.
-Mi történt? Mi volt ilyen fontos?-kérdeztem.
-Jennát elrabolták.Mellesleg Elena sem veszi a telefonját és Bonnie sincs meg-magyarázta a nappaliban fel-alá járkáló Rick.
-Elenát elrabolta valami Niklaus-mondtam.
-De miért?-ugrott fel Jeremy a kanapéról.
-Valami hókuszpókusz-vállat vontan.
Idegesen visszamentünk a Salvatore házba és mindent megpróbáltunk,de sem Bonnie,sem Jenna,sem Elena nem kerültek elő.Stefan elment otthonról,nem mondta,hogy hová,de estefelé leírt egy címet üzenetben.Damonékkal kocsiba ültünk és elindultunk a helyszínre.Messze jártunk Mystic Fallstól,a telihold fénye mindent megvilágított,Damon leparkolt az erdő szélénél és gyalogosan besétáltunk a tisztás közepére.Három tűzkört pillantottunk meg,az egyikben Jenna,a másikban Elena a harmadikban egy idegen,de nyilván vérfarkas.Ha ennek a Nilausnak egy vámpír,egy hasonmás és egy vérfarkas kell,akkor miért van itt Jenna.Ugye nem?Ugye nem változtatta vámpírrá,ugye nem?Stefan egyezkedett egy pasival,de aztán eltörte a nyakát az idegen.Az idegen mellett állt egy nő,aki mormolt valamit,amire a Jennát körülvevő tűz kialudt,ahogy a tűz kialudt Jenna elrohant a fák közé,minden várakozás nélkül utána rohantam.De még láttam,hogy az idegen egy mellette álló nyilván vámpír szívét kitépi.Rohantam az erdőben,azt sem tudtam merre futhatott,nagyon meg lehetett rémülve,össze van zavarodva.Nem is tudod a vámpírokról és most ő is egy közülük,legalábbis gondolom.Gondolkozás nélkül egy kis faág segítségével megvágtam a tenyerem,ha vámpírrá változtatták,erre előjön.A hátam mögül reccsenést hallottam,odakaptam a tekintetem és Jenna sírva eltorzult arccal közeledett felém.
-Mi történik velem?-nyöszörögte.
-Vámpírrá változol-válaszoltam.
-Azt hittem,hogy ez csak egy mese-sírt.
Felé nyújtottam a kezem,mire beléharapott.Pár perc múlva elkezdett hátrálni.
-Én,én nem akartam-mondta.
-Gyere,elmegyünk haza,nem messze parkolunk-megfogtam a kezét és elkezdtem húzni,de elrántotta.
Tiltakozott,nem akart jönni és sírt,a kabátom zsebéből kivettem a verbénát és megitattam vele.Tiltakozás nélkül,köhögve,de megitta és ájultan esett össze.Átkaroltam és elindultam vissza a tisztás felé.Az előbbi kis varázslatnak nyoma sem volt, az idegen sem és a boszorkány sem volt ott.Csak Stefan,Damon,Rick,az ájult Elena és Bonnie.Bonnie?Hogy került ida?Ráléptem valami faágra mindannyian észrevettek és mindenki ránk bámult,Rich odajött és átvette tőlem Jennát.
-Mi történt?-kérdezte,utána észrevette a kezem.
-Semmi,sem történt.Csak megijedt amiért ivott belőlem és elkábítottam egy kicsit.Verbéna-magyaráztam.-Elena meghalt?-kérdeztem,éreztem,hogy könnycseppek folynak az arcomon.
-Van szívverése-jelentette be Stefan.
Odarohantam és megöleltem Bonniet.Féltem,hogy valami történt vele,de rendben van.
-Hol voltál?
-Klaus elrabolt,hogy ne tudjátok megtalálni őket-magyarázta.


Otthon ráfektettük Jennát a kanapéra,Elenát a másikra.Néhány perc múlva Jenna felült,rémülten körbenézett.
-Jenna,nyugodj meg-fogta meg Stefan a vállát.
-Ne érj hozzám-húzódott el Jenna.-Te meghaltál és Elena is,de mégis hallom a szívverését.
-Jenna nyugodj meg-szólt rá Rick és megölelte,láttam hogy egy tűt vesz ki a zsebéből és beadja Jennának,elájult.-Így jobb lesz neked.
Felkapta és levitte a pincébe.Rick szemébe könnyek gyűltek,de tartotta magát.Szegényen látszik,hogy maga sem hiszi el,hogy ez történt.Egész haza úton,Jennát az ölében tartotta és bámulta őt.A nappaliban ülő emberek arcára kiült a döbbenet és a félelem,még Damon arcára is.Elena néhány perc múlva felébredt,Stefan azonnal odarohant hozzá és megölelte.
-Nem haltam meg?-hangzott a kérdés.-Jenna hol van?
-A pincében,elkábítva-szólalt meg Rick és kiviharzott a lakásból,utána rohantam.Rick a fűben ült az arcát kezeibe temetve.Szó nélkül mellé ültem és kezemet a hátára tettem.Felém fordult és fejét a vállamra hajtotta.
-Miért van az,hogy én mindenkit elveszítek?-nézett rám,szemeiben könnyek csillantak meg a holdfényben.
-Jenna csak rémült,de nem veszítetted el-mondtam.
-Az első feleségem is vámpír lett, akiről azt hittem,hogy meghalt,de nem,él.Jenna is vámpír lett,akit el fogok veszíteni. És tudod miért?Mert nem tudja kezelni a vámpírságot-magyarázta.
-Rick,kérlek,nyugodj meg.Minden jobb lesz,holnap.
Nem tudom,hogy mennyire hatottam rá,mert igazából elég zaklatott volt.Mire beértem a nappliban már javában folyt a beszélgetés erről az egészről,Jennáról.Végig néztem rajtuk,intettem,-igazából nem érdekel már- és lassú léptekkel felsétáltam az emeletre.Megkerestem a pizsamám,bementem a fürdőbe.Levettem magamról a ruháimat,beálltam a zuhany alá és élveztem,ahogy a meleg víz végig folyik a bőrömön.

Belebújtam a pizsamámba,rádőltem az ágyamra, a plafont bámulva feküdtem.Egy újabb eseménydús napon vagyunk túl,de legalább senkinek sem esett baja.Csak szegény Jenna,de legalább él,azt mondják,hogy az emberi tulajdonságok vámpírként felerősödnek. Jenna egy vidám természetű,gondoskodó,de ugyanakkor nagyon félős ember volt,akkor vámpírként nagyon rémült lesz és félni fog mindentől?Ez eddig beigazolódni látszik....

20.fejezet:Nem várt fordulat

Sziasztok!Itt is az új rész.A múltkori kominak nagyon örültem,jöhetne több is!Jó szórakozást!

Miért van az,hogy  a mi életünk soha sem lehet nyugodt?Mostanában annyira nem zavar,mert legalább mindig történik valami,az eddigi életemhez nem is hasonlítható.Míg senki sem rabol el,öl meg,igéz meg,addig nem zavar.Én már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Elijah hogyan akarja elkapni Katherinet.Én azt tanácsoltam,hogy várjuk ki amíg előjön.Persze senkinek sem tetszik az ötletem,mert  ő nem úgy fog felbukkanni,hogy eltudjuk kapni,hanem ő kapja el valamelyikünket.Végül Damon ötlöte nyert miszerint csalogassuk elő.A terv az,hogy Damon találkozik Katherineval,és megígéri neki,hogy átadja Elenát.Nem tudjuk mire kell neki,de mielőtt felbukkantam még Elenát akarta,őt rabolta el.De az,hogy miért,az nem derült ki,titkolja.

-Tudod mi a terv?-kérdezte Stefan és követte az ajtó felé vonuló Damont.
-Ne várd,hogy még egyszer elismételem-szólalt meg Damon és kiviharzott a lakásból.
-Liza,tudod,hol jössz képbe?-kérdezte Stefan.
-Jaj, hagyjál már-mentem fel az emeletre,már egy órája ezzel fáraszt minket.
-Ne felejtsd el,hogy fél óra múlva a Grill mögötti sikátorban kell lennünk-szólt utánam.
Felvettem a fekete nadrágomat és az ujjatlanomat,és a kabátomat(még jó,hogy nincs meleg).A kabát zsebébe betettem az Alaricktól kapott fegyvereket.Lementem,az ajtóban már várt rám Alarick és Stefan.
-Elena?-kérdeztem.
-Carolineval,Tylerrel és Bonnieval van.Rejtőzködnek-válaszolt Stefan.
Beültünk a kocsiba és a Grill mögötti sikátorba mentünk.
-Na várjunk csak.Annyi a feladatom,hogy betipegek és bejelentem,hogy Elena egy kocsi csomagtartójában van ájultan a Grill mögött?
-Igen-bólintott Alarick.
Előrementem a Grill elé és bementem,azonnal megpillantottam Damont és az exét egy eldugott asztalnál.Lassan odasétáltam. Damon észrevett,bólintottam neki.A bólintás jelentette,hogy minden a terv szerint megy.
-Elena a kocsi csomagtartójában van-jelentettem be,Katherine vigyorogva felnézett rám.-A sikátorban.
-A legjobb barátnő,akit Elena úgy oltalmaz benne volt?Nocsak-nevetett fel.
-Látod,történnek furcsa dolgok-vigyorogtam rá.
-Ez meglepő-nevetett fel.
-Kiszórakoztad magad?Mert nem hiszem,hogy sokáig lesz ájult-mosolyogtam.
Katherine készült felállni,Damon intett neki,hogy üljön vissza.
-Tisztáznunk kell még pár dolgot-mondta Damon.
-Mégis mit?-kérdezte.
-Ha megkapod Elenát,akkor soha sem bukkansz fel többet.Békén hagysz minket,kilépsz az életünkből.
-Már megígértem.Ennyi?-állt fel Katherine.
Matt kiengedett minket a hátsó ajtón.Én mentem elől,amikor kiértünk a sikátorba,már a falhoz is lökött Katherine.És a torkomat szorongatta.
-Hol van az az autó?!Hol van Elena?-sziszegte.
A zsebemből kivettem egy faragott karót,de Katherine észrevette és kicsavarta a kezem. Damon elakarta húzni Katherinet,de ő előre gondolkodott,kitépte a kezemből a karót és Damon mellkasába döfte.Amikor visszafordult felém Alarick előjött a kuka mögül és egy karót lőtt Katherineba,aki nem esett össze,mint Damon csak a földre rogyott.Stefan beadta neki a verbénát.
-Rick,vidd haza Damont és Lizát, én elviszem Katherinet Elijahnak-mondta Stefan és már be is tette Katherinet a csomagtartójába.
Odamentem Damonhoz kihúztam a karót a mellkasából,megkerestem a kocsikulcsot,amit Ricknek adtam.Rich segítségével beültettük Damont a hétsó ülésre.Én pedig beültem az anyósülésre,alig bírtam mozdítani a jobb kezem,amit Katherine kicsavart.
-Jól vagy?-kérdezte Rick.
-Igen-bólintottam.
-És a karod?-kérdezte Rick.
-Fáj,de kibírom-vontam vállat.-Damonnel mi lesz?
-Jól lesz-mondta Alarick.

Lekarkolt a Salvatore ház előtt,bevittük Damont a lakásba.Elena,Stefan,Caroline,Bonnie,Tyler és Matt már a nappaliban voltak.
-Stefan, sikerült?-bólintott és velem helyet cserélve,Alaricknak segített Damont lefektetni a kanapéra.
Pár percig csöndben ültünk.Aztán Damon felébredt, kezébe nyomtam egy véres tasakot.
-Mindenki él?-ez volt az első szava.
-Igen-válaszoltunk egyszerre.
-Szuper-sóhajtott fel.-Liza a kezed hogy van?
-Hát,mondjuk úgy,hogy most olyan mintha nem lenne-vontam vállat.
Damon ülőhelyzetbe tornázta magát.
-Liza nagyon ügyes volt-mosolygott.-Katherine elhitte,hogy segített a rablásban.
-Ez volt a cél-mosolygott Alarick.
Intettem Mattnek és felmentünk a szobámba.Lefeküdtünk az ágyamra,Matt szembe fordult velem és beszélni kezdett.
-Annyira örülök,hogy jól vagy-mosolygott és végig simított az arcomon.
-Még én-megcsókoltam.


Reggel hangos dörömbölésre ébredtem,a mellettem fekvő Matt is döbbenten nézett rám.Lementünk a földszintre,Damon pont az ajtóhoz sétált.Kinyitotta és egy elég furcsa és ideges figura állt az ajtóban.Beinvitáltuk a nappaliba.
-Katherine elszökött tőlem-kiabálta.
-És most akkor mit csináljunk,haver?A mi részünket megcsináltuk-vont vállat nevetve Damon.
-500 éve mást nem csinálok csak futkározom és most végre-magyarázott még mindig indulatosan.
-Jó,de ezzel mi most mit csináljunk?-léptem be a nappaliba.
-Nekem szükségem van egy hasonmásra,mindegy melyikre,de kell egy-beszélt.
-Nem segíthetünk-állt fel Damon és az ajtó felé mutatott.
-Tudjátok ti,hogy én ki vagyok?-kérdezte.
-Igen.Egy hülye, aki azt hiszi,hogy Katherinet el tudja kapni-nevettem fel.
-Niklaus Mikaelson vagyok-mutatkozott be.
-Miért érzem úgy,hogy te is ősi vámpír vagy?-kérdeztem.
-Mert az vagyok.Nem csak vámpír,hanem félig vérfarkas is-nevetett.-De ez lényegtelen.De szükségem van egy hasonmásra.
Elena és Stefan épp most léptek be a házba.A furcsa őrült felállt és hangosan nevetett.
-Ha nincs Katherine,akkor Elenával is beérem-pár másodperc múlva Elenának és Niklausnak hűlt helye volt.

19.fejezet:Derült égből villámcsapás

Sziasztok!Nem jönnek azok a vélemények!Tessék komizni,a kérdések sem jönnek:/ 

Boldog vagyok és biztonságban érzem magam. Először, hosszú idő után.Nincs Katherine,nincsenek a vámpírok, csak a jók,na meg Damon.Napok óta el van tűnve az őrült nőszemély,nyugodt az életünk,ami meglepő.Élvezem a Mystic Fallsi életet.Mi a fene?Az egész eddigi életemben talán most vagyok a legboldogabb.És ami a legfontosabb,hogy biztonságban vagyok.Sikerült rendeznem a kapcsolatomat Damonnal.Nem haragudhatok rá örökké azért,mert megszabadította az emberiséget egy idiótától.Attól még nem értek egyet azzal,hogy megölte,de nem fogok haragudni örökké.

Az elmúlt pár napban rengeteget dolgoztam.Reggel felkeltem bevánszorogtam a boltba és este hazamentem.Így telt körülbelül egy hetem.Pontosabban munka után Matthez mentem.A szabadidőm nagy részét vele töltöm,Tyler és Jeremy úgy érzik,hogy elhanyagolom őket.Pedig nem,amint kicsit több időm lesz többet leszek velük,mert hiányoznak.Az elmúlt héten a Salvatore házban laktam,ezért még kevesebbet láttam Jeremyt.De már visszaköltözök a Gilbert házba legalábbis majd hétvégén.

Mattet várom.A nappaliban ülök és beszélgetek Elenával,Damonnel és Stefannal.Az elmúlt hetek eseményeit beszéltük meg.
-De most komolyan úgy érzem,hogy a gonosz alszik-nevettem.
-Miért hiányzik Katherine?-kérdezte komolyan Damon.
-Dehogy-válaszoltam.
-Kijár nekünk is a nyugalom-sóhajtott fel Elena.-De lehet,hogy ez csak a vihar előtti csend.
-És aztán puff.Derült égből villámcsapás-illusztrálta a helyzetet Damon a kezei és az arca segítségével.
Kopogtak az ajtón.Felugrottam a kanapéról.
-Majd én-futottam.-Biztos Matt.
Amikor kinyitottam egy jól fésült öltönyös úr állt előttem,nem néz ki 30-nál többnek,de valahogy a kisugárzása vagy nem tudom,de szerintem ő sokkal idősebb,mint amennyinek kinéz.
-Üdvözöllek-vigyorgott,válaszul intettem.-Katherine miatt érkeztem.
-Na ne-néztem az égre.-Eddig tartott a vihar előtti csend,derült égből villámcsapás-ott hagytam az ajtót és levágódtam a kanapéra,Elenáék bámultak rám, közben Damon odament az ajtóhoz.
-Ki vagy te?-kérdezte Damon barátságtalanul.
-Behívsz?-kérdezte Elijah.
-Liza behívod?-kiabált Damon.
-Behívni?Minek?-néztem értetlenül.
Jaj,hogy vámpír lenne?Csak most tűnt fel,hogy az idegen miért nem követett,maradt az ajtóban és miért kérdezi,hogy ,,behívsz?".Hülye vagyok?Na igen,időközben rám íratták a házat,hogy csak az jöhessen be,akit behívok,hogy Katherine ne látogasson meg minket váratlanul.
-Ömm,nem?Behívni?Héhé!Vámpír?-kiabáltam kikelve önmagamból.-Nincs szükségünk Katherinekre a lakásban-kiabáltam ki.
-Nem kell kiabálnod,hallunk.Túl jól is-reagált Damon.
-Pont miatta jöttem-válaszolt az idegen.
-Akkor az ajtóban mondja el-reagáltam.
-Nyugodt körülmények között szeretnék valamit megbeszélni-válaszolt higgadtan.
-Jöjjön be-szólaltam meg halkan.
Már bent is ült a nappaliban.Pedig halkan mondtam.Hülye vámpír hallás.
-Elijah Mikaelson vagyok,ősi vámpír-mondtam,elröhögtem magam.
-Én meg Eliza Parker,őrült-az imént Elijahnak bemutatkozó férfi mosolyogva nézett engem,a többiek nem nevettek hangosan.
-Te pedig Elena Gilbert igaz?-nézett Elenára,aki némán bólintott.
-Stefan és Damon Salvatore-mutatott rajtuk végig.
-Elijah-nyújtott nekem kezet.
-Liza.
-Nem tudják, hol van Katherine?-kérdezte.
-Hál Istennek nem-válaszolt Elena.
-Segítenének nekem elkapni?-kérdezte,mind döbbentem néztük.
-Nem tegeződhetünk?-néztem fel,mindenki komolyan nézett engem,igen sokadszorra is a témához nem illő dologgal zavartam meg a beszélgetést.
-De,tegeződjünk-bólintott Elijah.
-Hogy is tudnánk neked segíteni?-kérdezte Elena.
-Segítsetek elkapni Katherinet!
-De nekünk ez miért lenne jó?-szólaltam meg.
-Én csak a szavamat tudom adni és persze azt tudom ígérni,hogy Katherine többé nem zaklatna titeket.Tudok minden tettéről-magyarázta Elijah.
-Miért kell neked Katherine?-kérdeztem.
-Az öcsém Niklaus több száz éve üldözte,valami olyan van Katherinnél ami kell neki.És azt ígérte,ha megkapja Katherinet,akkor visszakapom a testvéreimet.
Értetlenül néztük.
-Mi vagyunk az ősi vámpírcsalád és Niklaus bekoporsózta a családomat és Katherinért cserébe visszakapom.
Ennyit a nyugodt életünkről,mindig kell valaminek a történnie.Most éppen az ősi család egyik tagjának fogunk segíteni.De jó.

18.fejezet:Szép dolog a szerelem

Sziasztok!Felkerült a legújabb rész!Nem jönnek a kérdések,ötletek és a vélemények!Bővebben a közlemények című bejegyzésben olvashattok erről!Tessék komizni,cserébe jön az új rész!

VISSZATÉRTEM!Puszi♥

Szembe fordult velem és csak nézett mélyen a szemembe,de nem beszélt.Néha mosolygott és csak nézett,aztán szomorúra váltott.
-Matt mi a baj?-kérdeztem rá.
-Én tehetek arról,ami most veled történt-mondta.
-Miről beszélsz?Dehogy.
-Ha időben érkezem,akkor ez nincs-mondta.
-Akkor is megtörtént volna,ha odaérsz.Hidd el!
-De-akadékoskodott.
-De megmentettél.
-Én nem tudnám elviselni,ha valami történik veled és...-elcsuklott a hangja.
-Matt,de itt vagyok. És neked köszönhetem-mosolyogtam.
-Tudod, milyen érzés volt látni,ahogy ott fekszel a földön és a fejedből ömlik a vér?Azt hittem,hogy elkéstem,hogy elveszítettelek,de azt nem éltem volna túl.Soha többet nem akarok mellőled elmozdulni.És nem akarom,hogy ilyenek történjenek.Vigyázni akarok rád!Mindig melletted akarok lenni,és nem csak úgy,mint egy barát.
Én csak mosolyogtam ő pedig egyre közelebb hajolt.A végén már csak pár centiméter választott el minket egymástól.Végül megcsókolt.
-Ez most akkor azt jelenti,hogy..-rá akartam kérdezni,hogy most mi is van köztünk,de nem  tudtam.
-Igen.Azt akartad kérdezni,hogy most akkor mi egy pár vagyunk?Mert akkor igen,de csak ha te is szeretnéd-beszélt Matt.
Pár perc múlva Stefan mosolyogva végig ment a nappalin.Most komolyan? Ezeknek mindenhol ott van a fülük?!
-Kezd az agyamra menni,hogy ezek mindenhol ott vannak-mutattam utána.
Szorosan Matthez bújtam,aki a bunkózásomon csak nevetett.Stefan visszafelé jövet is vigyorogva méregetett minket.
-Na jó,felmegyek a szobámba-álltam fel nevetve,de visszadőltem a kanapéra,úgy megszédültem.
Matt felállt és próbált segíteni,de nem igazán tudtam egyenesen menni,ezért felemelt és felvitt az emeletre.Letett az ágyamra és lefeküdt mellém.Percekig csak a plafont bámulva feküdtünk.Aztán hozzábújtam Matthez,aki élvezte a helyzetet.Megcsörrent a telefonja.
-Ne haragudj,de mennem kell,amint végzek hívlak-mondta Matt és felült az ágyon.
Ülő helyzetbe tornáztam magam és megcsókoltam.Matt elment.

Lezuhanyoztam és vettem tiszta ruhát.A kedvenc feliratos pólómat vettem fel egy egyszerű rövidnadrággal és befeküdtem az ágyamba.Elnyomott az álom.Mikor felébredtem a fejem már nem fájt és nem szédültem.Kikeltem az ágyamból és lementem a nappaliba.Damon,Elena és Stefan ott ültek.
-Tudunk ám mindent-nevetett rám Damon.
-Köszönöm Stefan!Igen aranyos vagy-vágtam be egy műmosolyt.
-Várj,te egyedül jöttél le a lépcsőn?-méregetett Elena.
-Elmúlt a szédülés-mosolyogtam.
-A szerelem-vigyorgott Stefan.
-Ti be vagytok szívva ma?-kérdeztem.-Mi ez a mérhetetlen jókedv?
-Nem-rázta a fejét Elena.
-Olyan cukik voltatok Mattel-grimaszolt és beszélt magas hangon Damon.
-Úristen-nevettem el magam.-Hallgatóztatok.
-Nem lehetett meg nem hallani-nevetett Stefan.
-Ti mind hallgatóztatok?-kérdeztem.-Nem lehet magánéletem?
-Szép dolog a szerelem-mondta Damon és a szívére tette a kezét.
Nem idegesítettek tovább,hanem csináltak vacsorát.Elena is itt aludt.Eszembe jutott,hogy napok óta nem láttam sem Tylert sem Jeremyt.Írtam Tylernek,aki csak annyit válaszolt,hogy a Grillben van.Írtam Jeremynek is,hogy jöjjön oda.Így két legyet ütök egycsapásra.Meglepő módon Elenáék nem akadékoskodtak.Elmentem a Grillbe,ahogy beléptem Matt szembe jött és megcsókolt. Jeremy és Tyler vigyorogtak,mint valami kisgyerekek, akik megkapták a játékot,amiért sírtak.
-Van közönség-nevettem.
-Hoppá,még nem tudják-nevetett Matt.
-Most már igen-nevettem.-Te hogy hogy itt vagy?
-Tyler-mosolygott.
-Sziasztok-intettem,amikor odaértünk hozzájuk.
-Valamibe nem avattatok be minket-mutatott ránk Jeremy.
-Hát, történt egy s más-válaszoltam.
-Az elrablásodra gondolsz?-kérdezte Jeremy.
-Matt a megtalálásnál tartott időben, amikor megérkeztél-válaszolta Tyler.
-Utána meg összejöttünk,ennyi-mosolyogtam.
-Erre iszunk-nevetett Jeremy.
Jeremy elment a pulthoz.Mi addig leültünk az asztalukhoz.
-Ugyanaz a nevetgélős lány vagy, akit megismertem-mosolygott Tyler.
-Sírjak?-kérdeztem komolyan.
-Dehogy-bökött oldalba.
Matt megérkezett az italainkkal.
-Na mire is iszunk?-nevetett Jeremy.-Történt valami említésre méltó?
-Nem-forgattam a szemem.
Koccintottunk magunkra.Aztán Jeremy adta még a hülyét amin sokat nevettünk.Aztán Matt hazakísért,azaz a Salvatore házba.A ház persze üres volt,már miért lenne itthon valaki.Mivel ki kell használni,hogy nincsenek otthon,ezért behívtam Mattet.Felvonultunk a szobámba.Ma is nálam aludt,annyi különbséggel,hogy ma magamnál voltam.Szembe feküdtünk egymással és csak néztük egymást.Matt csak mosolygott.
-Mi ez a vigyorgás?-kérdeztem.
-El sem hiszem,hogy te és én..-beszélt,de aztán abbahagyta közelebb húzódott és megcsókolt.