4. fejezet: Bujkálás

Sziasztok! Siettem, ahogy tudtam. Kommenteljetek, véleményeket várok:)) Remélem tetszik:) Amy♥

Fél órával később már a kocsiban ültünk, Tyler a kocsi hátsó üléséről előhalászott egy szürke pulóvert és a kezembe adta.
-Tessék.
- Köszönöm- megköszöntem és felvettem a ruhadarabot, a pulóver alól még egy kicsit kilógott a rövidnadrágom, nagyon viccesen festett.

Fél órával később már Elenáék háza előtt álltunk, remélem Elena nincs itthon, ha pedig otthon van, akkor remélem, hogy már megnyugodott, vagy nem vesz észre.
- Köszönöm ezt a napot- mosolyogtam Tylerra- nagyon jól éreztem magam.
-Örülök, hogy jól érezted magad- mondta mosolyogva.
- Pulóvereddel mi legyen?- kérdeztem és az említett ruhadarabra mutogattam.
- Maradjon nálad, majd legközelebb odaadod, ha lesz legközelebb, mondjuk, ha rajtam múlik, akkor lesz- mondta mosolyogva.- Amúgy neked jobban áll- mutatott rám, pont szálltam ki az autóból és látszott, hogy milyen nagy, Tyler nagyon jól szórakozott.
- Haha, nagyon vicces- grimaszoltam.
- Megadnád a számod?- kérdezte és a zsebéből kivette a telefonját.

Lediktáltam a számom és elköszöntem, elindultam be. Nem akartam Elenával találkozni. Beléptem az előszobába és Elena kardigánja a fogason lógott, szuper otthon van,a szobájába nem mehettem. Gondolkoztam hova menjek, elmélkedésemből Jenna hangja szakított ki.
-Liza, szia! Milyen napod volt?
- Szia! Jó napom volt- miközben válaszoltam láttam, hogy Jenna mosolyogva méreget, majd megszólal.
-Gondolom az nem a tiéd- nevetett.
-Honnan tudtad? – kérdeztem nevetve, de nem hagyta, hogy tereljek.
- Ügyes próbálkozás, de nem sikerült- nevetett,- na, kié?
-Tyleré, vele töltöttem a napot,- ahogy ezt elmondtam Jena arcáról lefagyott a mosoly
- Lockwood?- kérdezte döbbenten.
-Igen Jenna, Tyler Lockwood, baj?- kérdésem elég bunkóra sikerült, elegem van már abból, hogy mindenki megkérdezi, hogy Lockwood? Miért hány Tylert ismernek?
-Nem csak meglepődtem. Na és mit csináltatok?- folytatta tovább Jenna.
-Elvitt ilyen szép helyre, erdőnek nem nevezném, csináltam pár képet- magyaráztam.
-Még fotózol?- kérdezte és elmosolyodott.
-Igen- válaszomat Jenna telefon csörgése szakította meg.
-Bocsi- kért bocsánatot, felvette a telefont és elvonult a konyhába.

Úgy döntöttem, hogy megnézem Jeremyt, csak nehogy találkozzak Elenával, miközben a Jeremyhez tartok.

Bekopogtam Jeremy szobájába, reméltem, hogy bent van és hál Istennek bent volt.
-Gyere be!- kiabált Jeremy.
-Helló- köszöntem vidáman
-Szia!- köszönt hatalmas vigyorral.
-Az- mutatott a pulcsimra- Lockwoodé?
-Igen Jeremy, Tyleré- válaszoltam bunkón- esküszöm, az aki ma még egyszer megkérdi, hogy Tyler Lockwood, annak kitekerem a nyakát.
-Tyler Lockwood- mondta Jeremy nevetve, elnevettem magam- oké te akartad- elkezdtem Jeremy oldalát böködni, de ő egy ügyes mozdulattal lefogta mindkét karomat-, na, most mit csinálsz?
-Békén hagylak, csak engedj már el- kérleltem, ő így cselekedett.
-Hogy telt a napotok?- kérdezte, de nem úgy nézett ki, mint akit ez érdekel egy csöppet is, mert a takaróval játszott.
-Hát ilyen erdőhöz hasonlító helyen voltunk- magyaráztam lelkesen, de mikor megláttam, hogy Jeremy még mindig a takarójával játszik, jól oldalba vágtam, ő fájdalmasan rám nézett, én pedig folytattam tovább- csináltam pár képet.
-Mutasd!- mondta lelkesen- Ezek nagyon jók.
-Köszönöm- mondtam.

Már vagy egy tíz perce csak ültünk szótlanul egymás mellett, mikor Jeremy megszólalt:
- Nem akarsz elmenni a Grillbe?- kérdezte lelkesen.
- De- vágtam rá hatalmas vigyorral, de egyszer csak eszembe jutott, hogy mi lesz, hisz ilyen ruhában mégsem mehetek.
- De nem ilyen cuccban akarsz jönni?- kérdezte fintorogva Jeremy, mintha csak bele látna a fejembe.
- Gondolod, hogy most átmegyek Elena szobájába, és … Szia Elena! Én most épp készülök elmenni, különben ez ám nem egy fiú pulcsija- vázoltam fel, Jeremy csak egy nevetéssel válaszolt.
-Jó, valahogy kicsempészlek- mondta vigyorogva- figyeld a telefonod, ha sikerül valami írok egy üzenetet.

Jeremy kiviharozott a szobából, hallottam, ahogy lerohan a lépcsőn. Három perc múlva üzenetet kaptam.

Elena épp most ment el, öltözz át gyorsan, de SIESS!!!

                                                Nem fogok sokáig várni ám. :D

Átrohantam Elena szobájába. Kikaptam a szekrényből a kedvenc farmeromat és szürke LOVE Londonos pulcsim és a fekete tornacipőm. Otthon is mindig tornacipőt és szandált hordtam.  A kedvenc ruhadarabom pedig a nadrág, nem szerettem a szoknyákat én inkább olyan fiúsan szerettem öltözködni.  Pár perc alatt elkészültem és már rohantam is le. Vittem Tyler pulcsiját is.   
-Szerinted Tyler ott lesz a Grillben?- kérdeztem Jeremytől.
-Mindig ott van- válaszolt Jeremy és megvonta a vállát.

Leültünk egy eldugott asztalhoz, tökéletesen ráláttunk az ajtóra, szóval, ha Elena belép, mi látjuk meg hamarabb és van időnk kitalálni egy tervet. Jeremy elment rendelni, alig hogy visszatért két ismerős arc lépett be az ajtón, megláttak minket és elindultak felénk, ha ők ilyen hamar észrevettek minket, akkor Elena is észre fog, mégsem olyna jó ez a terv.

-Sziasztok- köszönt Matt és leült Jeremy mellé, Tylernek mellettem maradt helye.

- Szia Lizi- köszönt vidáman Tyler.

- Szia Matt- Jeremy lepacsizott Mattel, Tylernek pedig köszönésképpen odabiccentett egyet- Lockwood.

Tyler is egy bólintással válaszolt és ő is hozzátette, hogy Gilbert.

- Tyler. Ezt visszahoztam neked- mutattam a pulcsira és a kezébe adtam.

- Elena aggódik érted- nézett rám Matt.

-Ő kezdte ezt, ahelyett, hogy beszélne velem, erről- válaszoltam.

 Az ajtó felé néztem és megpillantottam Elenát és gyorsan bebújtam az asztal alá.

-Liz beléd meg mi ütött?- kérdezte röhögve Tyler.

- Elena felénk jön- válaszolt Jeremy.

- Szuper- morogtam az asztal alól- engem nem láttatok ma, nem tudjátok hol vagyok.

- Sziasztok srácok- köszönt Elena, aki időközben odaért hozzánk- ti egy asztalnál?- gondolom Jeremyre és Tylerre célzott, nekem is feltűnt, hogy nem barátok.

- Szia, Elena- köszöntek a fiúk kórusban, hál istennek már nem nevettek, ha nevettek volna, akkor szerintem Elena elkezdett volna gyanakodni, mivel nem hülye.

-Nem tudjátok, hogy hol van Liz?- kérdezte aggódóan.

-Hát Elena- kezdett bele Tyler- itt nincs.

- Köszönöm Tyler, nagyszerű megállapítás- mondta Elena dühösen és felnevetett közben, én az asztal alatt alig tudtam visszafogni a nevetést.

-Otthon- jelentette ki Jeremy- órák óta otthon bujkál, mert nem akar veled találkozni.

- Köszönöm, Jeremy- a fiúk fellélegeztek. 

Elena már távozni akart, gondolom, haza, hogy megkeressen.Felsóhajtottam és majdnem feldöntöttem az asztalt, ilyen szerencsétlen nem lehetek, észre fog venni.

-Jaj, de ügyetlen vagyok- kiáltott fel Matt- majdnem felborítottam az asztalt.

Elena nevetett, majd elköszönt és elment.
-Veszély elhárult- jelentette ki Jeremy.
- Tiszta a levegő- mondta Matt is.
- Előjöhetsz- nyújtott kezet Tyler és kisegített az asztal alól.
- Köszi fiúk- mondtam, mikor már újra széken ültem.
- Most előttem van Elena, ahogy feltúrja a házat és téged keres- mondta Jeremy röhögve, mind elkezdtünk nevetni.

Tyler kitalálta, hogy menjünk billiárdozni. Mondta, hogy alkossunk kettes csapatokat és elkezdte, hogy biztos nem tudok játszani, és hogy kivel legyen az egyetlen lány. Úgy gondoltam, hogy jól megtréfálom.
-Én ehhez nem értek, nagyon ügyetlen vagyok- kezdtem bele és rákacsintottam Jeremyre.
-Én leszek vele- szólt Jeremy.
- A vesztes csapatban akarsz lenni Gilbert?- kérdezte röhögve Tyler, ha ő azt tudná, hogy nem is vagyok olyan ügyetlen.
-Tudod Lockwood- mondta Jeremy röhögve- szeretek veszíteni.

A végén mi nyertünk Tyler pedig elég furán nézett ránk és aztán elkezdett beszélni.
- Liza, nem úgy nézel ki, mint aki nem szokott játszani- mondta Tyler.
-Szoktam otthon is játszani, csak olyan lenéző voltál, ezért gondoltam, hogy jól megszívatlak- válaszoltam.

Kifizettük a számlákat és elindultunk haza, a fiúk egy darabig jöttek velünk, majd mindenki más irányba ment tovább. Mikor beléptünk az ajtón, tudtam, hogy most már nem tudom elkerülni Elenát. Mikor elindultam a lépcső felé, Elenával találtam szemben magam, ő pont jött le, gondolom az ajtócsukódásra, mert hamar rájött, hogy Jeremy hazudott.
-Beszélnünk kell- mondta idegesen és elkezdett a szobája felé húzni.
-Hátha muszáj- vontam meg a vállam.
-Veled még számolok Jeremy- kiabált szegény srácnak.
- Jeremyt ne bántsd- védtem meg Jeremyt- meg akart védeni tőled.

- Ott voltál a Grillben igaz? A fiúk pedig falaztak neked?- kérdezte dühösen Elena, én meg csak bólogattam.

Intett, hogy üljek le az ágyára és már el is kezdett velem veszekedni, na ezért kerültem egész nap.
- Kivel és hol voltál ma?
-  Kár volt ideköltöznöm- mondtam és kirohantam a szobából, éreztem, hogy könnyek gördülnek végig az arcomon, Jeremy szobájáig meg sem álltam, berohantam hozzá kopogás nélkül. Jeremy pont rakodott mikor meglátott ledobott mindent ami a kezében volt és  magához húzott.
- Mi a baj?
-Elena a baj- válaszoltam most már sírva.

Ekkor kopogást hallottunk és Elena belépett a szobába. Ennyire kiszámítható lettem, hogy rögtön tudta hova kell jönnie?! Ezen gondolkoztam, miközben Jeremy még mindig engem ölelt.