1.fejezet

Sziasztok! Ahogy ígértem még ma hoztam az első fejezetet.  Amy:) 

1.fejezet: Lassan vége

Felvettem kopott tornacipőmet, levettem a fogasról szürke bőrkabátomat és lassan bújtam belé, miközben  körbetekintettem az osztálytársaimon. Gyorsan felkaptam az iskolatáskámat, majd elindultam kifelé. Közben még köszöntem az osztálytársaimnak, akik viszonozták a köszönésemet és még utánam kiabálták, hogy kellemes hétvégét. Boldogan léptem ki a suli ajtaján, örültem, hogy vége van ennek a nehéz hétnek. Kint nagyon hideg fogadott, az államig felhúztam a kabátomat. Érdekes időjárás május végén, legalább mintha ősz lenne. Hamar hazaértem, mivel nem lakom messze a sulitól, körülbelül tíz percre.

Előhalásztam a táskámból a lakáskulcsot, Emma kabátja a fogason, a kulcsa az asztalon volt, ebből megállapítottam, hogy otthon van. Lerúgtam a cipőmet. Akartam köszönni neki, de hallottam, hogy telefonál, ezért csak odaintettem neki. Felrohantam az emeletre.

Levágtam a táskámat a sarokba, levettem a kabátomat, de akkor jutott eszembe, hogy még nem vettem ajándékot Kate-nek és David-nek. Kate és David ikrek, és ők az egyetlen barátaim, ma tartsák a szülinapjukat a kedvenc helyünkön. Elővettem egy táskát beleraktam a pénztárcámat és a telefonomat. Lementem, Emma még mindig telefonált.  Halkan odasúgtam, hogy megyek be a városba ajándékot venni, intett, hogy várjak aztán odajött és adott pénzt. Megköszöntem és indultam az ajtóhoz. Felvettem a cipőmet és már indultam is. Azon gondolkoztam útközben, hogy mit vegyek nekik. Időm rengeteg volt, hiszen a város a szélén lakunk, ezért sokáig tartott beérni. Kate-nak hamar sikerült ajándékot vennem, Daviddel pedig sokat bajlódtam. Két óra alatt letudtam a nagy vásárlást, rohantam haza, ugyanis alig maradt egy órám a találkozóig.

Amint hazaértem gyorsan lezuhanyoztam és mentem a szobámba ruhát választani. Kiválasztottam egy fekete nadrágot és egy farmer inget, egy fekete balerina cipőt. Egy világos rózsaszínű köves gyűrűvel és egy fekete tollas fülbevalóval egészítettem ki. A cuccaimat egy fekete  táskába raktam és felvettem a szokásos szürke bőrkabátomat. A hajamat kiengedve hagytam. Aztán már rohantam is a találkozóra. Rengeteget beszélgettünk,szokás szerint nagyon jól szórakozunk. David mondta a hülyeségeit szinte megállás nélkül. Fél tízkor befejeztük a ,,nagy bulizást”. Hazakísértek engem, mivel ők ketten vannak, és egy helyre mennek haza, ja és persze David fiú. Lefekvés előtt azon gondolkoztam, hogy elfogadom Elena meghívását és Mytic Fallsba költözök. Emma szerintem megengedi, legalábbis remélem, mikor legutóbb beszélgettünk erről, akkor azt mondta, hogy lehet erről szó. Remélem nem gondolta meg magát.

Valami nagy zajra ébredtem reggel. Ránéztem az órámra. Fél hat. Idegesen lerohantam a konyhába. Emma nagyon viccesen festett, ahogy próbálta összekapkodni a régi cuccokat, mert ugye hajnalba tör rá a rakodhatnék. Ez jellemző Emmára.  Akkor kell szelektálnia a régi cuccokat. Letérdeltem mellé és elkezdtem segíteni neki, egy törött képkeretet fogtam meg, amin én és Emma vagyunk. Én ezen a képen hat éves lehettem. Aztán miután mindent összeszedtünk elmentem zuhanyozni.

Zuhanyzás utána konyha felé vettem az irányt. Emma csinált kakaót, az asztalon friss péksütemény volt. Emma egy csoda esküszöm! Leültem az asztalhoz.

- Emma kérdezhetek valamit?- kezdtem bele.

-  Persze,- válaszolta mosolyogva Emma.

- Na, szóval, tudom, hogy már egyszer megengedted, de meg akarom kérdezni újra. Elena elhívott Mystic Fallsba. Ott tölteném a nyarat, akár a sulit is befejezhetném ott- végre megkérdeztem,az egész monológom alatt figyeltem Emma arcát.

- Liza, nincs semmi ellenvetésem, menj csak nyugodtan, de mindig hívj fel és látogass meg- válaszolta Emma.

- Akkor felhívom Elenát, te pedig beszélhetnél Jennával- már a lépcsőn rohantam, de mikor hallottam, hogy tárcsázza, akkor visszarohantam a konyhába, Emma kihangosítva beszélt.

- Szia, Jenna! Emma vagyok- kezdett bele Emma.

-Szia, Emma! Hogy vagy? Liz jön hozzánk Mystic Fallsba? – kérdezte Jenna.

- Szóval te már tudod- nevetett Emma- igen, Liz megy Mystic Fallsba.

-  Csak sejtettem, amúgy is hozzánk költözne. Te is jössz?- kérdezte lelkesen Jenna.

- Én nem. Sok a munkám, de amint tudok, megyek.

-  Emma le kell tennem valaki csengetett. Szia. Várjuk Lizit - köszönt el Jenna.

Felhívtam Elenát. Aki szerintem már beszélt Jennával ugyanis úgy kezdte a beszélgetést, hogy…

-Ideköltözöl Mystic Fallsba? Tényleg? Alig várom- szinte sikítva a telefonba, annyira lelkes volt.

-Hé! Megsüketülök.Hát, ha nem gond…

-Dehogy. Hisz én hívtalak. És mikor is jössz?- mondta Elena nevetve.

-Úgy három hét múlva, vagy egy hónap. Még nem tudom. De előtte mindenképpen hívlak.