2.fejezet

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy hozom a következő részt. Kommentáljatok, kíváncsi vagyok a véleményetekre:) Üdv: Amy:) 

                                                 

 2.fejezet:Elhagyom a várost

Eltelt már egy hét az Elenával folytatott telefonbeszélgetésem óta. Azóta, ha csak tehetem Emmával és az ikrekkel vagyok. 

Úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a városban. A fényképezőgépemet is magammal vittem, hátha valamit meg akarok örökíteni. Nagyon szeretek fényképezni. Már nagyon régóta fotózok, mindig félretettem a  zsebpénzemet, hogy egy jobb,újabb gépet tudjak venni. Elsétáltam az erdő felé, csináltam pár képet az erdőről, utána még járkáltam egy kicsit körülötte. El sem hittem, hogy lassan vége lesz, hogy többé már nem ez a város lesz az otthonom, furcsa érzés volt.

 A többi hét is eltelt. Az utolsó sulis napon páran az osztályból azt mondták, hogy találkozzunk este a kávézóban és tartsunk egy búcsú bulit. Nagyon jól elbeszélgettünk, mindenki nagyon aranyos volt. Az este végén mindenki elköszönt és megölelgetett. Mindenki szájából elhangzott, hogy vigyázzak magamra. Hazamentem, ki akartam aludni magam, mert másnap indultam Mystic Fallsba és még reggel kellett becsomagolni a ruháimat és a többi holmimat.  
- Emma! Emma! Emma!- kiabáltam- Hol van a nagy gurulós bőröndöm?
- Tessék!- hozta nekem Emma- a fürdőszobában már mindent összeszedtél?
- Még nem. Még a ruhákat sem- nevettem- a fürdőszobára még nem volt időm.
- Segítsek?- ajánlotta fel Emma.
- Megtennéd?- kérdeztem és mosolyogva néztem Emmára.
- Hol kezdjük?- sóhajtott.-Remélem, hogy legalább már elkezdted.
- Ruhákkal-válaszoltam.

Emma segített nekem becsomagolni. Mikor már minden meg volt, lecipeltük az összes táskám. Még utoljára körbenéztem a lakásban, mikor kinyitottam az ajtót és valaki hirtelen a nyakamba ugrott, sejtettem, hogy ki az.
-Jöttünk elbúcsúzni tőled és elkísérni a repülőtérre-szinte kiabálta Kate, a testvére csak vigyorogva állt mellette.

David is odajött megölelni engem. Segítettek kicipelni a cuccaimat az autóhoz. Beraktuk a kocsiba az összes táskát. Egy kis idő múlva már a reptéren voltunk. Elköszöntem mindhármuktól. Hiányozni fognak.

Útközben nézegettem ki az ablakon, olvastam, zenét hallgattam. Most meg itt állok a reptéren. Olyan fura, hogy már nem csak, mint turista leszek Mystic Fallsban, hanem mint leendő lakos. Habár eddig nem is igen voltam itt, talán csak kétszer, de az is már jó régen volt, nem is emlékszem a városra.  Elena azt ígérte, hogy kijön értem, de nem látom sehol. De lehet, hogy ő az? Ott jön Elena és akkor az a magas helyes srác Stefan lenne?

- Szia Lizi!- rohant felém Elena sikítozva- Annyira örülök neked. Ahogy ezt kimondta már ölelt is, majdnem összenyomott, de aztán elengedett, mikor hallotta, hogy…
-Au! Elena ez fáj!
-Szia!- lépett elém mosolyogva a magas srác- Stefan vagyok, Elena barátja.
- Én pedig Liza!- nyújtottam kezet.
- Lizi, úgy gondoltuk, hogy nálunk fogsz lakni egyenlőre- mondta Elena lelkesen.
Odacipeltük az összes cuccomat az autóhoz és beraktuk a csomagtartóba. Stefan vezetett, Elena mellette ült én pedig bevágódtam hátra és az ülés közepére húzódtam. Elena egész utat végig beszélte, szerintem kiszáradt a szája, mire hazaértünk. Nem értem, hogy tud ennyit beszélni, ez azért már egy kicsit beteges.  

Stefan az ajtóig segített hozni a cuccaimat, majd elköszönt, mert sietett valahova.Beléptünk a házba, Jenna már rohant is felém.
- De jó téged látni- mondta és megölelt- Hogy utaztál?

Dobogást hallottam és aztán Jeremyt is megláttam, ahogy rohan le a lépcsőn mosolyogva.
- Ki ez a jóképű fiatalember?- mondtam komolyan.
- Ki ez a helyes lány?- kérdezte fülig érő vigyorral, aztán odajött és megölelt.

Elena a szobájában csinált helyet a cuccaimnak. Kipakoltunk a táskákból. Aztán pedig Elena annyira szeretett volna sétálni, be akarta mutatni a környéket, mert meg kell ismernem a várost, mivel a legutóbbi látogatásom óta évek teltek el és senkit sem ismerek. Kétszer jártam itt szóval igaza volt.

Felvettem a bőrkabátom, mert elég hideg volt, Elena is hasonlóan cselekedett. Aztán el is indultunk. Mondta, hogy holnap bemutat pár embernek a Grillben. Körülbelül fél órát sétáltunk, mert már kezdtünk nagyon fázni, én pedig nagyon fáradt voltam.
Gyorsan lezuhanyoztam, utánam Elena ment. Elena mondta, hogy maradjak a szobájában, ne menjek le a kanapéra. Míg ő zuhanyozott én írtam üzenetet Emmának.

   Szia, Emma! Már itt vagyok Mystic Fallsban

 Majd hívlak.

                                                                                           Puszi: Liza!

Délben keltem, kiszálltam az ágyból, gyorsan megágyaztam. Odamentem a szekrényhez kiválasztani a megfelelő öltözéket. Bementem a fürdőszobába, felöltöztem és megfésülködtem, egy egyszerű kontyot csináltam. Leballagtam a lépcsőn. Jeremy a kanapén feküdt közben bámulta a TV-t.
-Jó reggelt!- köszöntem vidáman Jeremynek, alig akarta levenni a szemét a képernyőről, de végül vigyorogva felém borult, a piszkálást nem hagyja ki.
- Reggelt- morogta és elkezdett vigyorogni- ránéztél te ma már az órára?
- Persze és a többiek hol vannak?- kérdeztem, próbáltam figyelmen kívül hagyni a hülyeségeit.
-Hát mivel DÉL van- hangsúlyozta Jeremy a dél szót, közben vigyorgott- Jenna dolgozik, Elena Stefannal vásárol.

Ahogy ezt elmondta már bámulta is tovább a Tv-t. Bementem a konyhába. A hűtőben találtam tojást, csináltam magamnak rántottát. Aztán összerakodtam, elmosogattam. Úgy döntöttem, hogy sétálok egyet. Elköszöntem Jeremytől, ő csak odaintett nekem. Ezek szerint még a TV is érdekesebb nálam. 
Már fél órája sétálhattam, amikor megállt mellettem egy autó. Annyira megrémültem nem is sejtettem, hogy ki lehet az. Ijedten néztem oldalra, Elena mosolygott rám az autóból.
- Szia! Szállj be! Reggeliztél?- mondta Elena.
- Persze. Jeremy nagyon lelkesen csinált nekem TV nézés közbe- mondtam nevetve.

Elena is elkezdett nevetni, majd megszólalt. Közben beszálltam az autóba.

- Szia, Stefan- köszöntem vidáman.

- Szia Lizi! Este jöttök a Grillbe?- kérdezte komolyan Stefan, miközben az utat figyelte.
- Elena be akar mutatni nekem pár embert- magyaráztam.
- Értetek menjek kocsival?- kérdezte Stefan.
- Szerintem erre semmi szükség. Eltalálunk gyalog is- kezdtem bele rögtön a tiltakozást.

Stefan még mindig ragaszkodott hozzá, végül beleegyeztünk, mivel nemleges választ nem fogadott el, ezért kénytelenek voltunk.