3.fejezet

Úgy döntöttem, hogy ez a rész egy kicsit hosszabb lesz:)) Siettem vele. Örülök, hogy egyre több a megtekintésem, kommentáljatok is ha lehetne:)) Kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek:)) Ha minden a számításaim szerint megy, akkor még a hétvégén hozok még egy részt::)) Amy:)) ♥

3. fejezet: Új hely, új emberek

Gyorsan eltelt a nap,sokat beszélgettünk és megnéztünk egy filmet is. Fél 5 körül elkezdtünk készülődni, 

Stefan fél 6 előtt pár perccel megérkezett. Beszálltunk a kocsiba. Mivel nincs olyan messze, nem volt hosszú az út. Stefan szokás szerint elég szótlan volt. Nem volt az a beszédes típus. Legalábbis hozzám nem nagyon szólt eddig. Mikor beléptünk Elena elkezdett húzni egy asztal felé, ahol négy mosolygós ember ült. Mikor odaértünk az asztalhoz mindenki bemutatkozott nekem. Bonnie volt a legkedvesebb,meg is ölelt engem, ő nagyon szimpatikus volt. Tyler elég bunkó volt, látszott rajta, hogy ehhez az estéhez egyáltalán nem is volt kedve, és nem csak velem volt bunkó, a többiekkel sem volt túl kedves. Caroline és Matt is kedvesen mutatkoztak be. Caroline nem volt szimpatikus,nekem egy kicsit túl hisztis. Matt nagyon szimpatikus, szerintem vele még akár barátok is lehetünk. Stefan, én és Elena húztunk oda magunknak széket. Tyler elment rendelni hármunknak, mivel előttünk még nem volt pohár.

-Tessék,- mondta Tyler és lerakott elém egy pohár sört.

- Tyler, én nem iszok- kezdtem bele a tiltakozásba.

- Oké. Akkor megiszom én. Akkor hozok valami mást- mondta Tyler, de még most sem mosolygott, már kezdek aggódni, hogy nem tud mosolyogni.

-Tyler nem tud mosolyogni?- kérdeztem a többieket ijedten, ők csak elkezdtek nevetni.

-Tud, de nem az erőssége- válaszolt rögtön Matt.

-Aha, engem kicsit megijeszt- mondtam.

-Mi ijeszt meg?- hallottam a hátam mögül Tylert, remélem, hogy csak ezt a kis szövegrészletet csípte el.

-Semmi- vágtam rá, a többiek azt hittem megfulladnak úgy nevettek. 

Nagyon jól elbeszélgettünk. Caroline hamar elment, Matt és Stefan elmentek billiárdozni. Csak lányok maradtunk és Tyler. Nagyon fáradt voltam. Úgy döntöttem, hogy hazamegyek, de azt nem gondoltam, hogy ehhez hosszas magyarázat szükséges, a többiek tiltakoztak, hogy ne menjek. Nagyszerű kérvényt nem kell írom?!

- Na jó én menni szeretnék-próbálkoztam be újra.

-Várj Liz! Mi elviszünk- mondta Elena és visszahúzott.

- Miattam nem kell sietnetek- tiltakoztam.

-Hagyd Elena, majd én elkísérem úgy is menni akartam- szólt közbe Tyler, eléggé meglepődtem, mikor felajánlotta.

- Tyler- tiltakozni akartam, de már közbe szólt.

- Szívesen elkísérlek- mosolygott rám Tyler, szóval tud mosolyogni, micsoda meglepő fordulat.

-Ez most komoly?- néztem rá döbbenten, ő csak bólintott egyet.

Elköszöntünk Elenától és Bonnietól, Mattnek és Stefannak csak odaintettünk. Stefan nagyon vigyorgott, szerintem párszor megverte már Mattet. Elindultunk. Alig mentünk pár perce Tyler elkezdett faggatni.

 -Miért költöztél ide?- kérdezte, csendben voltam nem tudtam, hogy válaszoljak-e, pont neki,- persze csak akkor mond el, ha szeretnéd.

-Tyler, ne jó pofizz, bent csak bunkóztál velem, szóval nem kell- mondtam rögtön, Ő csak szótlanul nézett engem,- Na, szóval. Elvitte a cica a nyelved?- kérdeztem vigyorogva, még mindig nem szólalt meg- oké, akkor maradj csendben.

-Figyelj. Fejezd már be, ne idegesíts fel- mondta dühösen.

-Szóval van hangod- nevettem rá, hirtelen ő is elnevette magát.

-Te annyira .....- kezdett bele közben vigyorogva kereste a szavakat.

-Milyen vagyok?- nevettem rá.

- Nem találom a szavakat- válaszolt- szimpatikus vagy. De miért is költöztél ide?

-Jaj, ezt ne most beszéljük meg- vágtam közbe- nagyon fáradt vagyok. Ja és nagyon hihető, hogy szimpatikus vagyok neked. Tényleg az emberek azért flegmák a másikkal mert kedvelik?!

- Na, mond már el - könyörgött, hosszú percek óta mosolygott.- Ne idegesíts már!!!

- Oké, oké- mondtam mosolyogva.

- Na komolyan mond már- türelmetlenkedett- tényleg érdekel.
- Akkor mondom- alig hogy megszólaltam elkezdett egy pad felé rángatni, leültünk.
- Hallgatlak- vigyorgott Tyler.
- Nem hiányoztam volna senkinek, jó talán három embernek- magyaráztam.
-  Mi?- kérdezte Tyler értetlenül, de én már fel is álltam és indultam is tovább, egyszer csak elkapta a karom és visszarántott.
- Mi az?- néztem rá értetlenül.
- De komolyan ennyit fogsz nekem elmondani?- mérgelődött Tyler.
- Látod, így jártál- nevettem rá.
- Amúgy nem vicces- morogta.
-Jó nyugi, csak nagyon fáradt vagyok- mondtam.
- Holnap találkozhatnánk, kettőre elmegyek érted mit szólsz?- kérdezte Tyler.
- Oké, de mivel érdemeltem ki?- kérdeztem, kicsit húzni akartam, vicces volt, ahogy idegeskedett rajtam- Nem rég még szóba se akartál velem állni, most meg találkozni akarsz velem?
-Mindig ezt az esetet fogod felhozni?- kérdezte.
-Jó, oké- egyeztem végül bele,- de kettőre ott legyél, mert ha nem akkor nem megyek el veled sehova.
- Jó kettőre ott leszek- mondta nevetve,- de inkább te készülj el, mert én nem fogok rád várni.

 Észre sem vettem, hogy már Elenáék háza előtt állunk. Amikor beléptem az ajtón Elenával találtam szembe magam. Dühösen méregetett.
-Hol voltál? Azt hittem bajod esett, mi később indultunk el Stefannal és mégis hamarabb hazaértünk- ugrott nekem rögtön. 
-Milyen bajom? Elena ez csak Mystic Falls. Mi történhetne velem?- zavaromban elnevettem magam, Elena idegesen nézett rám.
- Persze, csak Mystic Falls- válaszolta idegesen.
- Jó éjszakát Elena!- felrohantam a lépcsőn, lezuhanyoztam és ledőltem az ágyba.

Reggel hétkor keltem Elena ébresztőórájára. Kimásztam az ágyból. Berohantam a fürdőszobába. Mire végeztem mindennel (zuhanyzás, fésülködés, stb.) és kimentem a fürdőszobából Elena már megágyazott és felöltözött.
- Elena, ígérem, hogy ma már a kanapén alszok- mondtam nevetve.
-Hátha annyira vonz a kanapé- annyira közömbös volt. Most komolyan haragszik a tegnapi miatt?
- Mi a baj? Te komolyan haragszol rám?- kérdeztem rá rögtön.

- Nem- erre sarkon fordult és kivonult a szobájából.
 Nem haragszik, persze. Akkor azért vonult ki így. Tök logikus. Én csak bámultam utána, hátha visszafut, hogy VICC volt. Hosszú percekig csak vártam, de nem történt semmi. Odavánszorogtam a szekrény ajtóhoz  és elkezdtem ruhát keresni.

Felvettem egy Supermanes pólót és világos farmerrel és egy kék szandállal. Lementem reggelizni. Reméltem, hogy Jeremy késni fog, hogy visszaadhassam neki a tegnapi piszkálást.  

Mintha csak imáim meghallgatásra találtak volna, én értem le hamarabb, leültem az asztalhoz, Elena csak szúrós szemekkel nézett rám. Próbáltam  rá se nézni, vidáman odaköszöntem Jennának.

Már elkezdtem enni a reggelimet, mikor Jeremy álmosan levágódott velem szemben a székre, nem bírtam rögtön elkezdtem piszkálni.
- Na, ma kialudt el?- mosolyogtam rá.
- Neked is jó reggelt- mondta Jeremy egy ásítás kíséretében, közben elkezdte megkenni magának a pirítóst.
- Van mára valami programotok?- kérdezte Jenna.
- Nekem van- mondtam alig érthetően. Persze Elena meghallotta.
- Mégis mi? Hova mész? Kivel mész?- kérdezgetett Elena felháborodva.
- Elena neked mégis mi bajod van ma?- kérdeztem idegesen.
-Bocsi Jenna, köszönöm a reggelit. De én ezt nem hallgatom tovább- mondta Jeremy és kiment a konyhából.
-Mégis mi bajom van? -kiabálta, még mondta volna tovább, de én is felálltam az asztaltól.
- Erre én sem vagyok kíváncsi- mondtam és kimentem a konyhából- bocsi Jenna.
-Mi volt ez?- még hallottam Jenna hangját. Hallottam, hogy Elena kirohan a házból.

Úgy döntöttem, hogy benézek Jeremyhez, bekopogtam.
- Gyere- kiabálta.
- Nem baj, hogy idejöttem?

- Nem, dehogy- mosolygott és intett, hogy üljek le. 
-  Mi volt ez Elenával?- kérdezte, válaszként megráztam a fejem.
- Tyler kísért tegnap haza és megbeszéltük, hogy ma találkozunk-magyaráztam, amire Jeremy érdekesen reagált.
- Randi?- kérdezte tátott szájjal.
-  Mi?- pislogtam, azt hiszem rosszul hallottam- nem.

Erre Jeremy felsóhajtott, majd ezt követően elég furcsán reagált.

- Te komolyan a Lockwood gyerekkel akarod tölteni a szabadidőd?- kérdezte döbbenten.

- Aha- válaszoltam, majd idegesen folytattam- Jeremy, ha te is ilyen leszel, akkor téged is itt hagylak!
-De, Liz!- próbálkozott még egyszer.
-Jeremy! Fejezd be!- kiabáltam rá.

Aztán még beszélgettünk fél órát, végül kimentem a szobájából. Lementem a nappaliba, de senki sem volt lent, gondolom Jenna dolgozik, Elena pedig elviharozott reggeli közben, jobb is. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Találtam valami filmet körülbelül fél óra volt még hátra és bedobtak egy húsz perces reklámot, hát ezt nagyon imádom, talán ez az oka annak, hogy nagyon keveset nézek TV-t. Aztán találtam még egy filmet. Mikor rápillantottam az órára már egy múlt, elkezdtem készülődni.

Nem akartam kiöltözni, ezért egy egyszerű csíkos pántost és egy koptatott rövidnadrágot vettem fel és hozzá meglepő módon egy kék szandált.

Kettőkor csengettek, rohantam az ajtóhoz és kinyitottam Tylerrel találtam szembe magam. Egy percet se késett, én is időben elkészültem. 

-Szia, Tyler- köszöntem mosolyogva- egy percet se késtél.

-Szia! Gyere- köszönt vissza és az autója felé mutatott, hogy menjek- amúgy, ha egyszer azt mondom, hogy kettőre itt vagyok, akkor kettőre itt is leszek.

Beültünk az autóba. Tyler már el is kezdett beszélni.

- Mi újság?

-Elena nagyon fura volt ma. Ja meg tegnap is. Ennyire nem kell rám vigyázni, nagy lány vagyok már. Nem tudom, mi van vele?- beszéltem.

- Miért? Mi történt?- nézett rám Tyler.

-Te az utat figyeld oké?- mutattam az út felé.

- Na de mond már mi történt- türelmetlenkedett.

- Tegnap Elena hamarabb haza ért, mint én és azon hisztizett, hogy miért késtem, bajom is eshetett volna,- Tyler nyelt egyet- bár nem értem mi bajom eshetne. Reggel is bunkó volt, megkérdeztem, hogy most haragszik rám, azt válaszolta, hogy nem, de azért sarkon fordult és kivonult a szobából.Tök logikus, aki nem haragszik az így viselkedik,persze,-erre Tyler elkezdett nevetni, én meg ránéztem ilyen ne röhögj hülye gyerek nézéssel, maga elé tartotta az egyik kezét és ilyen ne bánts nézést vágott be.-Te nagyon fárasztó vagy – megforgattam a szemem.

- Bocsi- nézett rám kiskutya szemekkel, én meg elnevettem magam.

- Oké, nem haragszom.

 Mikor kinéztem az ablakon megláttam, hogy elhagytuk Mystic Fallst, kicsit megijedtem. Nem tudtam, hogy hova visz, mert nem árulta el. Mindenesetre remélem, hogy nem akar elrabolni engem.

- Tyler mégis hova mész?- mondtam ijedten.

-Majd meglátod- elkezdett vigyorogni.

-Á szóval nem akarsz elrabolni aztán váltságdíjat követelni?- kérdeztem.

-Nem- válaszolt röhögve.

- Most megnyugodtam- mondtam, de ebben a pillanatban Tyler letért egy földes útra- vagy mégsem.

Tyler megint röhögött. Leállította az autót, kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.

- Micsoda úriember- mondtam nevetve és megböktem a mellkasát- ó, micsoda izmok.

Mikor kiszálltam körbenéztem, fák voltak, erdőhöz hasonlított, annyira szép volt a természet, eszembe jutott mikor még otthon sétáltam az erdőben.

- Tetszik?- méregetett Tyler mosolyogva,

-  Gyönyörű- mosolyogtam vissza.

Sétáltunk aztán elkezdett csörögni a mobilom, a kijelzőn Elena neve villogott. Kinyomtam, nem volt kedvem magyarázkodni. Szomorúan néztem magam elé, Tyler közelebb jött és megfogta a kezem.

- Ki volt az? – kérdezte és közben az arcomat fürkészte.

- Elena- válaszoltam halkan- nem akartam magyarázkodni.

- Minden meg fog oldódni- mondta és megölelt.- Gyere!-elkezdett húzni egy fa felé.

-  Hm?- néztem rá értetlenül, nem értettem mit is akar.

- Felmászunk!- mosolyodott el.

- Mi? Te normális vagy? –bámultam rá rémülten.

- Segítek- mondta vigyorogva.

Hát persze már miért is mondaná azt, hogy csak vicceltem. Ne ijedj meg. Így is tett, mutatta hova tegyem a lábam és végül sikerült. Rajta ültem a faágon. Tyler is felmászott mellém, neki sokkal könnyebben ment. Pár percig csak bámultunk magunk elé, egyszer csak Tyler megszólalt.

-Elena tud róla, hogy velem töltöd a napot?- kérdezte Tyler.

-Nem- vágtam rá.

- Hát, ha elmondtad volna, akkor bezárt volna a szekrénybe-nevetett Tyler- Lizi miért jöttél Mystic Fallsba?- sejtettem, hogy nem felejtette el, hogy még nem válaszoltam meg rendesen ezt a kérdést.

- Nem szerettem ott élni, ahol eddig éltem. Szüleim meghaltak még mikor kicsi voltam,a nagynéném nevelt fel, Emma. Csak két barátom volt, az osztálytársaim meg levegőnek néztek. Elena meghívott Mystic Fallsba és úgy döntöttem, hogy eljövök és befejezem itt a sulit.

- Értem- válaszolt.

Elkezdtem fészkelődni és majdnem leestem a fáról, de Tyler visszahúzott, utána pedig lemászott a fáról.

- Ugorj le- mondta és a fa alá állt.

- Nem!- kiabáltam,- Meghülyültél?!

- Nem vagy olyan magasan. Elkaplak, ígérem- mondta. 

Igaza volt, tényleg nem volt olyan magas. Elrugaszkodtam és tényleg elkapott.

- Nem estem a földre- jelentettem ki nevetve- Tyler, letehetsz, mert kiszorítod belőlem a levegőt.

- Bocsi- mondta és letett engem a földre.

Elővettem a telefonomat és elkezdtem fényképezni a fákat, Tyler pedig mosolyogva nézte a mozdulataimat.

- Ennyire tetszik?- kérdezte Tyler mosolyogva.

- Igen, amúgy imádok fotózni. Majd egyszer megmutatom a fotóimat- mondtam mosolyogva.

Még egy órát biztos sétáltunk, megmutattam neki a képeket, amik a telefonomba voltak, azt mondta, hogy tehetséges vagyok. Nagyon fáztam már, hisz pántosban, szandálban és rövid nadrágban voltam.

-Tyler- megböktem Tylert és ő meg ijedten rám nézett.

- Mi történt?- kérdezte.

- Fázok- mondtam. Végignézett rajtam és mosolyra húzódott a szája.

- Rövidnadrágba és pántosban meglepő-vigyorgott.

- Vicces- néztem Tylerre idegesen.

- A kocsiba van egy meleg pulóver, azt felveheted. Siessünk, nehogy megfagyj itt nekem- mondta Tyler.