:)

Sziasztok! Tudom, hogy régen volt már rész, de igazából nincs időm, ha meg van, akkor meg kedvem sincs, mást nem csinálok amikor van egy kis szabadidőm csak fekszem és sorozatot nézek, a napom többi részét pedig kitölti a tanulás, de igyekezni fogok most már részt hozni.Már meg van írva több, mint a háromnegyede, csak át kellene nézni. Már egy éve (január 13.) annak, hogy megosztottam a történetem. 
Mostanában gondolkozom, hogy szívesen hoznák létre egy új blogot, de nem történetet írnák, hanem csak mindenféle ilyen blogos dologgal lenne kapcsolatos, kritika, fejléc meg még hasonlók, de persze nem egyedül akarom megvalósítani, ha esetleg szeretnétek, akkor e-mailben megbeszélhetjük a részleteket, elérhetőségeimet megtaláljátok az Információkban, kicsit azt is át fogom írni és már lassan megosztom a szereplős külön oldalt is. Puszi♥:)

30.fejezet:Hétvége

Sziasztok! Hát megérkeztem az év első és egyben utosó részével!
Jó,jó csak vicc volt! Jó olvasást.Puszi♥

Két autóval megyünk, az egyiket Damon vezeti a másikat Stefan.Én Damonekkal utazom,Elena Stefannal és lesz egy harmadik személy is velük,de nem árulták el,hogy ki.A fiúk dudáltak,amikor megérkeztek,kivittem a bőröndömet és abban a pillanatban megláttam Stefan kocsijában Carolinet.Na ne!Ez csak egy rossz vicc,ugye?Durcásan betettem a bőröndömet a többieké mellé a csomagtartóba és bevágódtam a hátsó ülésre.Elindultunk,ekkor kellett rádöbennem,hogy bizony nem vicc,mert Caroline nem szállt ki,ezért Damonra és Alysonra zúdítom dühömet.
-Nem mondjátok komolyan, hogy azt az embert visszük magunkkal  egy hétvégére,aki tönkre tette a kapcsolatomat?!-mérgelődtem.
-Elena ötlete volt-tartotta maga elé a kezét Alyson.
-Elena rossz konfliktus megoldó-nevettett Damon.
-Ezért még adok neki-morogtam.
-Megérdemli-nevetett Damon.
-Ha már ott tartunk,hogy ki érdemli meg,akkor eláruljátok,hogy ti miért nem akadályoztátok meg,hogy Carolinet elhozzuk?!-szegeztem nekik a kérdést.
-Stefan  érvelt,hogy úgy sem én viszem őt a kocsimban,és veled lesz egy szobában-magyarázta.-Szóval nekem nem kell őt kerülgetnem.
-Mi?Velem? Nem-kiabáltam.
Alyson és Damon ördögien felnevettek,én pedig sms-ztem Mattel és kizártam őket.Megvitattuk,hogy Caroline jön velünk és kiderült,hogy tudta,mert beszélt Elenával,szerencséje hogy nem Carolineval.A szállodába érve,miután megkaptuk a kulcsokat és bejutottam a szobánkba,levágtam a bőröndömet az ágy mellé és lefeküdtem a szőnyegre,néhány perc múlva megérkezett Caroline.
-Szia Liza-köszönt.
-Csá-köszöntem vissza.
-Most mi bajod?-kérdezte én válaszul megráztam a fejem,ő pedig lefeküdt mellém a szönyegre.-Tudom,hogy haragszol rám,amiért megcsókoltam Mattet és nincs mentségem,de örülök,hogy újra összejöttetek,és soha nem állok közétek, ég a bőr az képemen-beszélt.
-Hé, te tudsz róla?-súgtam.-Matt elmondta?
-Rájöttem, és Matt nem tud hazudni, de nem mondom el senkinek-súgta vissza.-De ugye tudod,hogy a vámpírok a sugdolózást is hallják?
-Igen-váltottam normális hangerőre.-Köszönöm az őszinteséged.
-De tényleg őszintén mondom, hogy sajnálom.Sajnálom, hogy rámásztam Mattre, mikor ő csak tényleg a barátom akart lenni és miattam vége lett a kapcsolatotoknak.
-Elhiszem-bólintottam.
-Indulunk-nyitott be Elena.-Megyünk kajálni.
Mikor Elena eltűnt megkértem Carolinet,hogy tényleg senkinek se mondja el,mert nem szeretném,hogy bárki is tudjon rólunk,egyenlőre,azonnal beleegyezett.Kezdem megkedvelni Carolinet, magam is meg vagyok rajta lepődve.Ki vagyok én, és mi történt azzal a Lizával,aki utálta ezeket a lányokat?Sosem voltam jóban az ilyen népszerű,cuki csajokkal a régi városomban.Távol állt tőlem.Mindig megbújtam a háttérben.
-Liza-gondolataimból Caroline magas hangja szakított ki.-Gyere!
Már félig kint volt a szobánkból,megkaptam a táskámat és követtem,bezártam magam mögött az ajtót és a kulcsot leadtam a recepción.A többiek már a szálloda előtt álltak és ránk vártak,amikor megláttak minket,Damon száját elhagyta egy sóhaj, és egy ,, Na, végre!" kiséretében elindult,menet közben rugdosta a kavicsokat,amik elé kerültek.Én pedig lassan,némán ballagtam a többiek mögött.Ők nevettek és beszélgettek,de én nem törődtem vele.Nem igazán volt hozzájuk kedvem,kicsit sértett voltam Caroline miatt.Legalább szóltak volna,de azzal nem sokat értek volna el,mert akkor el sem jövök.
-Mi bajod van?-halottam meg egy hangot magam mellől,először megijedtem,azt követően rájöttem,hogy a hang tulajdonosa csak Stefan.
-Nekem bajom? Ugyan-hazudtam és legyintettem egyet,Stefan ilyen engem te ne akarj becsapni arccal méregetett.-Legközelebb figyelmeztethetnétek,hogy hozzuk magunkkal a Szöszit és akkor talán otthon maradok.
-Na látod, ezért nem szóltunk-először még komolyan, aztán már vigyorogva nézett.
-Ömm, fantasztikus ötlet volt pont azt hozni, aki tönkretette a kapcsolatomat-mondtam kicsit idegesen,ahogy ezt kijelentettem,akkor az addig előttünk sétáló tömeg hátra fordult és bámulni kezdett minket.
-Tudod,halljuk-mutatott Damon a fülére. -Hiába maradtok le tőlünk és beszéltek halkan!
-Még én is hallottam-mondta Elena is, egy mosoly jelent meg az arcán.
-Neked nem osztottam lapot-nézett rá Damon,Elena arca azonal eltorzult és vállon ütötte Damont.
Nem tudom,hogy ezek mit veszik így fel, még nem is szidtam Calorinet még csak akartam, de már leállítottak.Stefan most már némán sétált mellettem és én sem szóltam semmit.Kitaláltuk,hogy üljünk be kajálni valahova.Persze végül egy kis kávézóra esett a választásunk, Damon és Alyson piáltak, mi többiek pedig ettünk, az a lelkesedés Stefan és Caroline arcán a kaja szó hallattán, hát az valami fantasztikus volt,vicces értelemben.
Utána Alyson és Damon kerestek valami bárt,Stefan és Elena elmentek sétálni.És megint kik maradtak ketten?Már megint?Ők ezt élvezik?
Ránéztem Carolinera, aki pont annyira örült nekem,mint én neki,egyszóval utálta ezt a helyzetet.Próbáltuk kitalálni,hogy mit csináljunk,mert a legkevésbé sem hasonlítottunk egymásra,legalább is így,azokból kifolyólag amiket egymásról tudtunk.Ránézésre ő egy tipukus plázacica, aki folyton a külsejével van elfoglalva meg a pasiügyekkel,hát nem tudom,egyenlőre,hogy tényleg ilyene.Én pedig az a tipikus művész vagyok,ja, és a a tipikus háttérben megszoruló szürke kisegér.Ez az a két típus, akik nem tudják egymást elviselni,hát kiváncsi leszek.Én legszívesebben végig járnék egy csomó galériát,Caroline meg valószínűleg vásárolna vagy kávézgatna valahol.Felvetettem neki a galériás ötletem és ilyen reakcióra nem számítottam.
-Én benne vagyok,szívesen megyek galériába, szeretem ezeket a művészes dolgokat-ezzel a kijelentésével Caroline nőtt a szememben.-Szóval,ahova csak akarsz odamegyünk.- Na igen,ezt nem kellett volna mondania.
-Hát sok minden van,amit régóta megszerettem volna nézni és van egy tök jó kiállítás is-kezdtem bele lelkesen-előre sajnállak.Le fogod járni a lábad.
-Nem magassarkúban jöttem-mutatott le a lábára,és közben nevetett.-Szóval nincs probléma.
Az első galéria, amit mindenképpen megakartam nézni,az közel volt ahhoz a helyhez ahol tartózkodtunk.Ez a hely egy tőlem talán csak pár évvel idősebb fiatal fotósé.A srác képeivel van teli a egyik kedvenc újságom,amit olvasni szoktam és a neten is sokszor találkozom a nevével és munkáival.Mondjuk meg tudom érteni,hogy miért van ez,hiszen nagyon tehetséges a srác. Fantasztikus képei vannak,bárcsak ilyen tehetséges lennék.Még Carolinenak is tetszettek a képek.Becipeltem két múzeumba,de ott már festményeket néztünk,mindkét helyen nemrég nyílt új kiállítás.Utána felajánlottam Carolinenak,hogy menjünk plázába,vegyünk pár cuccot és meglepődött,hogy ő nem nézett ilyen vásárlós lánynak,aztán elmagyaráztam neki,hogy csak miatta lennék hajlandó,de azt mondta,hogy ő nem az a tipikus plázacica.Na ne mondja,pedig annak néz ki!
Az első üzeltben kiválasztottunk egy csomó cuccot és eltűntünk a próbafülkék között.Viccesebbnél viccesebb összeállításokban léptünk elő a próbafülke rejtekéből,de végül találtunk magunknak pár cuccot.Kilenc körül fáradtan értünk vissza a szállodába, a hallban találkoztunk a többiekkel.Hova mennek?
-Megyünk bulizni-nevetett Damon.
-Elhiszed, hogy nem lepődtem meg?-vágtam egy ,,aranyos" grimaszt.-És ti?-néztem Elenára.
-Romantikus vacsi-vigyorgott Elena és közben rápillantott a szintén vigyorgó Stefanra.
-Csatlakoztok valamelyikünkhöz?-kérdezte Damon,a kérdés is olyan bugyuta volt, mint aki feltette.
-Persze,két vámpírral megyek bulizni,akik az este elején már berúgnak és közben embereket harapdálnak-mondtam kissé idegesen,amire Damon felnevetett,majd sértődötten nézett.-Vagy megyünk Elenáékkal gyertyatartónak-forgattam a szemem.
-Oké, nyugi-nevetett Caroline-ugyanígy érzek.
-Látom, jóba lettetek-vigyorgott bugyután Elena.
-Jaj, drágám,nem sikerült a terved!-válaszoltam magamban.
-Persze Elena-gúnyolódtam.
-Ez, mitől ilyen kötekedős?-mutatott rám fintorogva Damon.
-Fáradt-válaszolt Caroline.-Ja és velem volt egész nap.
-Mindent értünk-vont vállat Elena és elindult mindenki kifelé a a szállodából és csak mi ketten maradtunk Carolineval és pár szállodai alkalmazott.

-Ebben a rohadt tévében nem megy semmi-ezzel levágtam a távirányítót az ágyra és én magam is követtem,ledőltem az ágyra.
-És azért dobtad most le a távírányítót és kapcsoltad ki a tévét ugye?-nézett rám nevetve.
-Nem-ráztam a fejem,mert tényleg nem a normális tévéműsorok hiánya volt a bajom.-Magam sem tudom mi bajom van.
Caroline felnevetett:
- Na de komolyan-nézett rám és teljes testével felém fordult.
-Álmos vagyok,hiányzik Matt-miközben ezeket mondtam Caroline mosolygott-és kezdelek megkedvelni.
-Az,hogy kezdesz megkedvelni,az tényleg nagy probléma-nevetett.-Én is kezdelek megkedvelni.
-Először annak a tipikus kis plázacicának tűntél,-kezdtem bele,mire az arca egy kicsit eltorzult-de aztán megismertelek.
-Nem kell előre ítélkezni-szavai dorgálásképpen hatottak.-Én először nem értettem mit kedvelnek benned a fiúk,állandóan,szomorú és kötekedős voltál.Tipikus az a a világ rossz,és holnap meghalok csaj-nevetett.
-Ki szólalt meg?!-nevettem fel.
-Aztán megismertelek,tiszta aranyos vagy és hülye-nevetett fel.
De igaza volt,amiket elsőre gondoltam róla,anélkül,hogy beszéltem vele,azok teljesen eltérnek attól amilyen valójában,a délután folyamán volt időnk beszélgetni és meglepődtem,de komolyan.Caroline egy pozitív csalódás volt,eddig mindig bejött az első gondolatom,de most tévedtem.
-Te meg egy tiszta aranyos csaj vagy-mosolyogtam.
Miután megvitattuk,hogy mit gondoltunk a másikról először, és most mit gondolunk,elnyomott minket az álom.És nem költöztem le a földre,végül az ágyon aludtam én is.

Másnap korán keltem és én keltettem a többieket is,akik nem örültek nekem, mert mint később kiderült Damon és Alyson nem is olyan régen estek haza,Elena és Stefan csak simán lustálkodtak.Lecibáltam őket reggelizni és már a fényképezőgépemet is vittem,reggeli után mentünk várost nézni és kismillió képet készítettem.
Kiskoromtól az egyik álmom volt eljutni New Yorkba,és mióta Mystic Fallsba költöztem azóta sok jó dolog történik velem,de persze rosszak is,de nem lehet minden szép és jó mindig.Lettek barátaim,szerelmes lettem,eljutottam New Yorkba.
Késő délután összecsomagoltunk és elindultunk haza,a hétvégének vége.Annyira sajnálom,ez egy jó hétvége volt,nem csak azért, mert eljutottam az álomvárosomba,hanem azért is,mert jobban megismertem Carolinet.

Új év :)

Sziasztok! Sikerekben gazdag boldog új évet kivábok mindenkinek! Az év első felében valószínűleg még nem szabadultok meg tőlem.Puszi♥

B.Ú.É.K.!

29.fejezet:,,Fantasztikus" ötlet

Sziasztok! Igen tudom,hogy ez a rész elég rövid,és ,,sok" minden történik benne,de ez csak így sikerült!Jó olvasást:) Puszi♥

Amikor kinyitottam a szemem Matt szuszogott mellettem, körbenéztem, a ruháink az ágy körül hevertek.
Matt is kinyitotta a szemét és mosolygott,kék szemei csillogtak a boldogságtól.Közel hajolt és megcsókolt.
-Ugye nem bántad meg?-kérdezte amikor elhúzodtam tőle.
-Nem, csak, szeretnék veled beszélni.Sajnálom,hogy hisztiztem,de akkor is megcsókoltad Carolinet-beszéltem.
-Ő csókolt meg-javított ki.
-De egyenlőre ne mondjuk el a többieknek-kértem meg,féltem a reakciójától.
-Persze,nekem jó lesz,amíg veled lehetek-mosolygott rám és újra megcsókolt.
-De Matt most mennem kell,mert kiszúrják,hogy nem aludtam otthon,nem tudom,hogy fogok bemenni a kanapéra-nevettem.-És amúgy is, mit mondok, hol voltam?
-Menj Damonékhez,simán elhiszik,hogy a vendégszobában aludtál-magyarázta Matt.
-Ez egy jó ötlet-megcsókoltam,utána gyorsan felöltöztem.
Szinte rohantam a Salvatore házig,beosontam,hál Istennek senki sem volt lent,lábujhegyen bementem a szobámba.Lezuhanyoztam és lesétáltam a nappaliba, és ahogy gondoltam,mindenki ott ült,Alyson,Damon,Stefan és Elena.
-Sziasztok-intettem.
Mindenki kikerekedett szemekkel bámult rám.
-Itt aludtam-vállat vontam.-Éjjel jöttem be.
-De nem úgy volt,hogy beszélsz Mattel?-kérdezte Alyson.
-Nem beszéltem,nem érdemli meg-ráztam a fejem.-Idejöttem,felmentem az emeletre és aludtam.
-Eszembe se jutott, hogy esetleg ott lehetsz-mondta Alyson és homlokára csapott.-Elenáéknál nem voltál.
-Itt voltam-leültem a nappaliba Alyson mellé.
Alyson furcsán méregetett,szerintem ő tud valamit,vagy csak sejt,de majd letagadom,ha rákérdez,csak hisz majd nekem.
-Mit csinálunk ma?-kérdezte Alyson.
-Semmit-vont vállatt Elena.-Legalábbis én nem csinálok semmit.
-Én arra gondoltam,hogy ha ma nem is,de hétvégén elmehetnénk valahova kirándulni-mondta Aly és a tapsolt egyet.
-Te mehetsz-elnevettem magam,a többiek pedig fintorogva helyeselték,amit mondtam.
Végül addig győzködött minket,amíg be nem adtuk a derekunkat,kitalálta,hogy menjünk New Yorkba.Mivel más választásom nem volt,ezért összeszedtem pár cuccot, mert másnap reggel akartak indulni.

Este beültünk a Grillbe,Matt jött az asztalunkhoz felvenni a rendelést és rám mosolygott,Alyson gyanakvóan méregetett minket.
-Mond Aly-nevettem rá,miután Matt már hallotávolságon kívülre került.
-Nincs köztetek semmi?
-Nincs-ráztam a fejem.
-Al elárulod,hogy te mit akarsz csinálni New Yorkban?-kérdezte Stefan.
,,Köszönöm Stefan,megmentettél"-mondtam magamban.
-Bulizni-vigyorgott, Damon és Alyson lepacsiztak.
-Bulizni-motyogta az orra alatt Elena.
-Igen Elena, ahogy mondod-nevetett Damon.
Rözgött a telefon a zsebemben.Mattől kaptam üzenetetet:Győnyőrű vagy Liz!

Vigyorgtam a többiek bámultak rám,Alyson próbálta elvenni a telefonomat,de nem akartam lebukni,ezért egy ügyes mozdulattal zsebre vágtam.Nagyon kiváncsiak,most vagy gyanakodnak,vagy egyszerűen csak ilyenek.

-Emma írt-mosolyogtam.

-Persze, én meg higgyem el-vágta be a durcit Aly.

 Mindannyian nevettünk rajta,néha olyan gyerekesen tud viselkedni,na most ez is egy olyan pillanat volt.

28.fejezet:Szeretlek

Sziasztok! Itt is az új rész,de a komik valahogy nem jönnek! :/ Puszi♥

Attól függetlenül,hogy én szakítottam Mattel még nagyon fáj,hiába van mindenki azon,hogy ne foglalkozzak vele és elterelik a figyelmemet,de Matt a Grillben dolgozik és hát, az a  törzshelyünk. Mire elfeledkeznék róla addigra mosolyogva elsétál előttem és újra minden eszembe jut.Ma még Carolinet is láttam,egy élmény volt,ahogy vigyorog rám és leül a pulthoz Mattel szemben.Alyson ma felajánlotta hogy menjünk el bulizni,bár kedvem nem sok volt,de beláttam,hogy vagy beleegyezek vagy nem száll le rólam.A délután folyamán pedig kifestettük a nappalit és szobámat, így már az egész ház elkészült,legalábbis ki volt festve.

Körbenéztem a cuccaim között,hogy van-e valami olyan,amit felvehetek egy buliba.Hát hogy lenne?De végül találtam egy fehér ruhát,amihez még fehér szandálom is volt.Elkészültem,hajamat begöndörítettem és halványan kifestettem magam.Felveszek egy maszkot,hogy senki se lássa,hogy mennyire szenvedek a szakítás miatt.Megkértem Damont,aki nálunk volt,hogy ha már így itt van,akkor tegye magát hasznossá és vigyen el a Grillbe,mert az volt a találka helyszíne.Persze,amikor odaértem Alyson még nem volt ott,és amikor már Damon elhajtott,akkor írt,hogy késik,mert most ért haza.Mivel jobb dolog,amivel elüthettem volna az időt,amíg várakozok nem jutott eszembe,ezért bementem a Grillbe és leültem a pulthoz.
-Liza,gyönyörű vagy-hallottam meg Mattet a hátam mögül.
Csak ennyi eszem van,idejövök amikor pont dolgozik.Úgy tettem mint aki nem hall,már szemben állt velem.Most tegyek úgy mintha nem látnék? ,,Liza ügyes vagy!"-mondtam magamban.-,,Te vagy a legjobb!"
-Mit hozhatok ennek a gyönyörű lánynak?-kérdezte meg újra, elnevettem magam.
-Egy kólát-válaszoltam.
-Bulizni mész?-kérdezte,és folytatta.-Vagy randid lesz?-itt a hangja nagyon szomorú lett.
-Alysonnal megyek bulizni-válaszoltam.Kényelmetlenül éreztem magam,hogy tudnék én randizni mikor kínoz az egész,hogy szakítottunk Mattel.
-Tudod,el szerettem volna mondani,hogy Carolineval nem történt semmi-kezdett bele.-Rossz kedve volt egy srác miatt.
-Ne mondj semmit,Matt kérlek-néztem rá könyörgően.
-De csak szeretném hogy tudd,hogy Carolineval nem történt semmi,az igaz,hogy elmentem hozzá és megcsókolt, de felálltam és hazamentem-mondta.-Bocsáss meg!
Ebben a pillanatban megbántam az egész szakításunkat,de attól függetlenül a hisztimet jogosnak tartom.
-Mehetünk?-hallottam meg Alysont a hátam mögül.
Ránéztem Mattre és elindultam Alyson után.Megmentett,mégis mit válaszoltam volna Mattnek?Hogy igen elhiszem és felejtsünk el mindent? Kiérve a Grilből Alyson azonnal nekem állított.
-Hallottam! Elhitted neki?-kiabált.
-Igazat mondott-válaszoltam.
-Aha,igen,tényleg-mosolygott Alyson,újra csöndben és nyugodtan beszélt.
-Gúnyolódsz?
-Hallgattam a szívverését-nevetett Alyson.
Komolyan ez a lány,néha olyan, mintha Damon női verziójával lógnék együtt,nem lehet Al a gyereke?
Vagy mi van ha testvérek és titkolják? Nem egyértelműen nem, maximum Damon gyereke lehet.Damon mint apa? Csapnivaló.
-Liza,most miért álltál meg az út közepén?-mikor Alyson rám szólt rájöttem,hogy megálltam a zebra közepén pár meterre a szórakozóhelytől.
-Csak elmélkedtem-nevettem,mikor arra gondoltam, hogy Damonnek nem lehet gyereke hiszen vámpír.
Beérve a buli helyszínére én azonnal leültem a pulthoz Alyson pedig eltűnt a tömegben.

Mi van akkor, ha Matt tényleg igazat mondott? És tudom,hogy igazat mondott,és én kidobtam őt ezért,pedig szerelmes vagyok belé.Tényleg kiborultam,hogy sokat volt Carolineval,pedig megérthettem volna,de akkor is volt egy csók,már csak rajtam áll,hogy megbocsájtok-e neki.
-Mi a baj Liza?-hallottam meg Alyson hangját a hátam mögül.
-Matten gondolkodom-böktem ki.-Nekem beszélnem kell vele.
Ezzel felpattantam a pulttól és gyors léptekkel kimentem az utcára.Előhalásztam a telefonomat a táskámból,10 óra,remélem még fent van Matt.Igen, amikor azt mondtam,hogy beszélnem kell vele,most azonnal kell vele beszélnem.Végig rohantam a városon,Matt nappalijából még fény szűrődött ki.Összeszedtem a bátorságomat és bekopogtam,Matt néhány perc múlva kinyitotta. Egy kinyúlt póló és egy agyonhordott kopott nadrág volt rajta,de még így is jól nézett ki.
-Liza te?-nézett rám kerek szemekkel.
-Hiszek neked és megbocsájtok-jelentettem ki,miközben levegőért kapkodtam.
Matt megcsókolt és behúzott az ajtón,utána felemelt és bevitt a szobájába,lefektettt az ágyára.
-Liza,szeretlek-mosolygott.
-Én is-mosolyogtam.
-De tényleg megbocsájtasz?-kérdezte.
Megcsókoltam, a ruhadarabok elkeztek lekerülni, és egyre hevesebben csókolóztunk.

27.fejezet:Vége

Este hiába vártam Mattet az üres Gilbert házban nem érkezett meg.Pedig még ő volt az, aki velem akarta tölteni az estét.De még egy smst se tud küldeni nekem,hogy bocs,de nem megyek és még a telefonja is ki van kapcsolva,milyen jó fej. Napok óta azt érzem,hogy kezdünk távolodni,alig találkozunk,és ha valamit megbeszélünk az soha nem jön össze.Kezdem úgy érezni,hogy mi már nem illünk össze.Ha már előkészítettem a popcornt és a filmeket,akkor filmezek egyedül.Végül elaludtam a nappaliban,reggel Jeremy ébresztett fel.

-De mit csinálsz itt?-kérdezte.

-Mattet vártam és ahogy láthatod, nem érkezett meg-vontam vállat és visszacsuktam a szemem.

Jeremy egy sóhaj kiséretében leült a kanapé másik végére, ez nem a ,,Úristen Liza" sóhaj volt,hanem  a ,,tudok valamit,ami nem esne jól neked " sóhaj.

-Mond el-szóltam rá,és ülő helyzetbe tornáztam magam.

-Mit?-vágott ártatlan képet.

-A sóhaj-válaszoltam.

-De az semmi,csak egy sóhaj-vont vállat.

-Jeremy!-mordultam rá a kelleténél talán kicsit hangosabban.

-Jó,jó,elmondom-tette maga elé a kezét.

-Hallgatlak-fordultam vele szembe.

-Tegnap Matt hétig dolgozott-sóhajtott.

-Ezt akartad mondani?Ebből nem derült ki,hogy miért nem érkezett meg-ráztam a fejem.

-És egész este Carolineval volt a Grillben,aztán elmentek onnan-bökte ki.-Együtt.

-Mi?-elkerekedett szemekkel bámultam Jeremyt.-Hozzám nem jön el,de egész este az exével van?

-Én úgy láttam,hogy Caroline szomorú volt-tette hozzá Jeremy,de ettől csak idegesebb lettem.

-Ezzel nem segítesz-ráztam a fejem.

-De csak vigasztalta-próbálta védeni Mattet.

-Ahelyett, hogy átjönne a barátnőjéhez-kihangsúlyoztam a barátnő szót,ezt követően felálltam és felrohantam az emeletre.

Túlreagáltam,vagy jogos?Én úgy gondolom,hogy ha valamit megígér,akkor ne az exével legyen este és ki tudja mi történt,amikor elmentek.Annyira kiborít.Mindig koppanok,mindig én koppanok.

-Liza vendéged van!-Jeremy hangja szakított ki elmélkedésemből.

Lementem és azonnal megpillantottam az ajtóban Mattet,egymásra néztünk,hátat fordítottam és berohantam Elena szobájába.

-Liza!-rohant utánam.

Levágódtam az ágyra,Matt pedig bejött és leült mellém.

-Mi a baj?-nézett rám.

-Semmi-vontam vállat.

-Igazából azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek a tegnap este miatt-mondta Matt.

-Miért is kérsz bocsánatot?-néztem rá,nem tudta miről beszélek.-Azért mert nem jöttél át vagy mert az exedet vigasztaltad?

-Liza-nézett rám.-Sajnálom,hogy nem jöttem át,Jeremy mondta,hogy vártál rám,de Caroline nagyon ki volt borulva.

-Mindig Caroline-forgattam a szemem.

-Liza-könyörgően nézett rám.

-Azt áruld el,hogy mi történt miután elmentettek a Grillből-Matt arca eltorzult, és egy pillantra elfordult.

-Semmi-válaszolta,de láttam rajta,hogy hazudik.

-Őszintén-szóltam rá.

-Semmi-rázta a fejét.

-Carolinehoz mentetek?-kérdeztem,tudtam,hogy elmentek hozzá,láttam Matten.

Bólintott..

- Nem történt semmi?-kérdeztem.

Matt már nem válaszolt csak elfordult,azonnal rájöttem,összeállt a kép,nem kellett válaszolnia sem.

-Te velem jársz és az exedet vigasztalod,és lefekszel vele?Én meg várlak a egész este míg te nagyon jól szórakozol-felemeltem a hangom.

-De Liza,sajnálom-elém állt.

-Mit csináljak a sajnálatoddal?-léptem hátra,próbáltam erősnek mutatni magam.

-Kérlek-könyörgően nézett rám.

-Vége-jelentettem ki.-Menj el!

Könyörgően rám nézett,de még mindig erősnek mutattam magam,Matt pedig elment,becsuktam mögötte az ajtót,és lerogytam a földre,sírásban törtem ki.Nyílt az ajtó és valaki lekupordott mellém és átkarolt és elkezdte simogatni a hátam.

-Szakítottam Mattel-mondtam sírva.

-Most már értem az ajtócsapódást-válaszolt Jeremy.-Sajnálom.

Pár percig ott ültünk,aztán lementem reggelizni,az asztalnál Rick ült és valószínűleg rám várt.

-Szia Liza.Mi történt?-kérdezte.

-Szakítottam Mattel-böktem ki.

-Sajnálom-mondta Rick,majd pár perc múlva újra megszólalt.-Gondolom ma akkor nem festjük a házat.

-Engem már nem érdekel a házam-vontam vállat.

-Liza,ne mond ezt,ez a tiéd,és ki fogjuk festeni és nem törődünk Mattel-mondta és minden szót kihangsúlyozott.

Ránéztem Rickre és muszáj volt nevetnem, mert pár napja még én mondtam neki ilyen beszédeket.Megreggeliztem és Rick társaságában elindultam a házhoz,Alyson ragaszkodott hozzá,hogy csatlakozik.

Boldog karácsonyt!

Sziasztok!Ezzel az ünnepi résszel szeretnék nektek Boldog Karácsonyt kívánni!Ebből kicsit jobban megismeritek Lizát és a családját! Ez csak egy különrész az előző karácsonyról.

Puszi:) 

Amikor kinyitottam a szemem kalács illatot éreztem,ránéztem az órára,hajnali hat.Emma már talpon van hajnalban,minden December 24.-én ez van.Kiszálltam az ágyamból, az ablak mellett elhaladva láttam,hogy még mindig sötét van odakint.Felöltöztem és lementem Jennához.
-Hóban ébred-kezdtem énekelni,amire Emma felnézett és el kezdett nevetni.
-Jó reggelt Lizi!
-Már sütsz?-kérdeztem.
-Csak amit tegnap nem tudtam,de örülnék ha segítenél-mosolygott.
-Persze-mosolyogtam.-Először is kiviszem a szemetet-ezzel elindultam a szeméttel kifelé.
Szállingózott a hó és csillogott a fűben,annyira megörültem,olyan régen volt már fehér karácsony.
-Emma,Emma havazik!-kiabáltam,amikor beértem.
-Olyan régen volt már fehér karácsony-mosolygott Jenna.-Segíts sütni,mert ma meglátogat minket Jane.
Jane anya húga,igazából,amikor anyáék meghaltak ő nem akart a gyámom lenni,de az sem tetszett neki,hogy Emma lett az.De mondjuk úgy,hogy azóta Emma és Jane ,,jóba lettek" és velünk tölti a karácsonyt,minden évben.
A délelőttöt az ételek elkészítésével töltöttük,dél körül befejeztük,kimentem elsöpörni a havat és segítettem a garázsból bevinni a nappaliba az fát.Betettük a nappali közepére,és el kezdtük rárakni a díszeket.Ez a kedvenc részem a karácsonyban.Arany gömbökkel és boákkal díszítettük fel,a csúcsra a csillagot én tettem fel.Mindig én szoktam.Amikor kisebb voltam akkor Emma mindig felemelt,hogy feltudjam tenni a tetejére a díszt.Szépen felöltöztünk és vártuk Janet,Emma gyorsan megsütötte a halat,hogy az legyen friss.Közben felmentem az emeletre,becsomagolni az ajándékaimat.Emma kap tőlem egy könyvet,amit régóta szeretne,és egy sálat a kabátjához,Jane pedig kap egy kötött pulcsit,és egy sapkát.Nora, Katiék anyukája szakácskönyvet kap.Katie kap egy nyakláncot és egy karkötőt,David kap parfümöt és egy inget.Anna már megkapta tőlem,ő egy albumot kapott,a közös képekből,és emlékekből.
Pont,amikor befejeztem a csomagolást megszólalt a csengő,rohantam ajtót nyitni. Kissé havasan és kócosan állt az ajtóban Jane.Vörös haja rövidebb volt és a szokásosnál vidámabb volt.
-Jane-jött ki Emma és megölelte Janet,aki időközben már levette a kabátját.
Én is megöleltem és beinvitáltuk a konyhába,idén még nem is láttuk őt.
-És mi van veled?-néztem rá.
-Semmi új,az egész évben utazgattam-válaszolt.
Jane újságíróként dolgozik, van amikor egész évben nem látom,pár évvel ezelőtt magával vitt engem Londonba.Karácsony előtt voltunk ott,rengeteg képet csináltunk,aztán karácsonyra hazajöttünk Emmához.Úgy tetszett az a hangulat,ami ott volt.
Jane táskájából előkerültek az ajéndékok és betette a fa alá,utána megvacsoráztunk.Persze én szerettem volna minél hamarabb kibontani a ajéndékokat,én imádom a karácsonyt és még mindig a vacsora a kedvenc részem az egész napban.Gyorsan bepakoltam az ajándékaimat a fa alá,Emmáék még mindig húzták az időt,kínomban Emma ajándékait is bepakoltam a fa alá.Végül befejezték az evést és mehetünk ajándékot bontani.Én nem azért várom,hogy én mit kapok,hanem hogy nekik fog-e tetszeni.Először is csináltunk képeket a fáról és egymásról.Utána átadtam az ajándékomat Emmának és Janenak.Mindketten annyira örültek neki,eltaláltam.Istenem,de jó!Emma a kezembe adott egy nagy dobozt,aranny csomagba volt,letéptem a csomagolópapírt kaptam egy úgy fényképezőgépet.
-Emma köszönöm!-könnyek folytak az arcomon és közben nevettem.
-Ne csak nekem köszönd-vigyorgott.-Jane ötlete volt!
-Köszönöm!
Miután minden ajándékot kicsomagoltunk néztük a karácsonyi filmeket.