Sziasztok!

Sziasztok! Tudom,hogy mindig magyarázkodok,részt pedig nem hozok.Hétvégén már hozom.Tegnap volt az utolsó vizsgám ebben a hónapban,meg tanévben,úgy hogy újult erővel visszatérek! Puszi:Amy:) 

Visszatértem:)

Sziasztok!Az a helyzet,hogy visszatértem,de most megint gond van a géppel,de jelenleg még tudok lenni.Rész is lesz holnap,még be kell gépelnem,mert tudjátok visszatértem a jó öreg toll-papír módszerhez.Na de nem szaporítom a szót.Most díjakat fogok kitenni.Puszi:Amy♥:)

1.díj:

Köszönöm Lizának:)

Mint mindennek ennek is vannak feltételei ;) :
1. Alapkérdés miszerint köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!  :)
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások le tudják menteni! 
3. Válaszolj a kérdésekre amiket kérdeztek tőled! Még egy ilyen alap dolog :D

4. Küld tovább maximum öt tehetséges blogírónak!

Kérdések:

1.Tudod, hogy ki az a Szirmai Gergely, véleményed róla?:D

-Igen és nagyon bírom.

2.One Direction..Szereted vagy nem...indok?

-Nem.Mennyi időtök van?És ne tessék a szememre hányni,hogy:,,de hisz a 1D-ről blogolsz."Az teljesen más.

3.Mi ad ihletet az íráshoz?

-Zene,szinte bármi.Van úgy,hogy sétálok haza és ihletet kapok.

4.Ha eljuthatnál egy helyre mi lenne az?

-Kanada vagy Ausztrália,teljesen mindegy melyik város.Csak a két ország valamelyikében legyen.

5.Mi az álmod?

-Ismert és elismert fotóssá válni.

Akinek küldöm: 

1.You bring me closer to who I really am

2.Tél előtt

3.*Dream World*

4.Flying in the air

5.~shine bright like a diamond~

Saját kérdéseim:

1.Mi a hobbid?

2.Írj le három dolgot amit szeretsz (bármi lehet).

3.Milyen zenét hallgatsz/szeretsz?

4.Kedvenc idézet?

5.Kedvenc blog?

2.díj

Köszönöm Liza:)

Szabályok: 

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.

 2. Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma. 

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon  a díjazásról. 

Díjazottak:

1.Etus.†

2.Tél előtt

3.Interviews,Critics & More

4.*Dream World*

Ajándék

Ezt Amy küldi nektek a TV elől:

Sziasztok!A részt megírom aztán megpróbálom feltölteni szóval no para!Addig is Liza készített egy videót! :) Puszi:Amy:) 

Sajnálom:/

Sziasztok!A gépem felmondott,nem hajlandó tovább együttműködni!Még vagy egy vagy három napig leszek távol,a szerelőn múlik minden! Addig is ne feledjétek több Vámpírnaplók,kevesebb Alkonyat! Puszi:Amy♥

Khm!

Sziasztok!A facebookon is követhetitek újításainkat,fejezeteinket, egyszóval mindent ami a blogjainkkal kapcsolatos!

Katt és Like!!!

Szavazzatok!Szombaton lesz rész és akkor akarom hozni a témákat,ha nincs szavazat nincs ,,Mi lenne ha?" sem!

Puszi: Amy♥:)

13.fejezet:Rossz döntés

Sziasztok!Bocsi,hogy késtem.Komik azért jöhetnének.Puszi:Amy♥:)

Van egy új és nagyon beteg ötletem.A májusom kicsit zsúfolt lesz,minden most lesz,szóval lesz rész de kevés és kárpótlásul tervezek egy olyat,hogy júniusban minden héten ugyanazon a napon megjelenik egy ,,Mi lenne ha rész"(még csak ötlet).A Vámpínaplókban bizonyos most is esedékes témákat dolgoznák fel,külön részként,semmi köze nem lenne a történethez.Ha szeretnétek ilyet,akkor oldalt lehet szavazni,és legközelebb pedig kiteszem a témákat.
Úgy érzem,hogy összecsaptam ezt a részt.És ezt nagyon sajnálom.

-Liza,ha nem akarsz éhen halni,el kell mennünk vásárolni!-kiabált utánam,miközben rohantam fel az emeletre.

-Hagyjál már-kiabáltam. 

-Nincs normális kaja a hűtőben,ha csak nem szereted a vért-kiabált újra.

Attól,hogy én találtam ki egy cseppet sem örültem annak,hogy Damonnal egy házban legyek egész áldott nap.Miután a többiek elmentek én kényelmesen elhelyezkedtem a nappaliban olvastam,de Damon valahogy nem bírt békén hagyni.Rohangált össze-vissza.Vacsorát akart csinálni,én meg egy oldalt háromnegyed óra alatt olvastam el,remek volt.Hiába mondtam,hogy majd összedobunk valamit,már jött is,hogy nincs semmink,vásárolni kell.Egy órája nem vagyok itt. 

Berohantam a leendő szobámba,aminek hófehér falai voltak,sötétkék ágynemű az ágyon,sötét bútorok.Ez a kripta hangulat kikészít.

Kopogtak az ajtómon.

-Damon,ajánlom,hogy ne te legyél-kiabáltam ki.

-Csak felhoztam a cuccaid-nyitott be és felmutatta a bőröndöm. 

-Tedd le az ajtó elé-tanácsoltam,nagyon dühös voltam.
-Nyugodj már le Liza-lépett egyre beljebb maga elé tartott kezekkel.
-Ne gyere közelebb-sziszegtem.
Damon közelebb lépett lefogta a kezeimet közelebb lépett és nézett engem.
-Figyelj rám.Fejezd be ne hisztizz már,kérlek.Ne haragudj,hogy nem hagylak békén.És most megyünk vásárolni-beszélt nyugodtan,én nem volt egy cseppet sem nyugodt,sőt ezzel még jobban felidegesített.
-Jó-morogtam.-Vedd le rólam a kezeid.
-Liza az Istenit-mérgelődött,aztán elhúzta a csíkot a szobámból.
Becsaptam az ajtót és rávágódtam az ágyamra.Még ebben a pillanatban kopogtak az ajtómon.
-Damon,menj el-kiabáltam ki.
-Stefan vagyok.
-Gyere-kiabáltam.
-Mit ordítoztok?-kérdezte.
-Felidegesített azzal,hogy egy pillanatra nem marad csendben és állandóan hülyeséget beszél-morogtam.
-Liza,ne már-rázta a fejét.-Tudod milyen.
-Azon gondolkozom már egy ideje,hogy veszek magamnak egy lakást,vagy egy kis házikót-szólaltam meg.
-Ezt most ne emlegesd Elenának,mert hisztizni fog-figyelmeztetett.-De ezt ne mond el neki.Még a végén lenyel egészbe,hogy ilyen megjegyzéseket teszek.
Elnevettem magam.
-Te most ezt azért mondtad,hogy nevessek?
-NEM.Így gondolom-mosolygott.-Te pedig Mattbe vagy szerelmes.
-Jó inkább megyek Damonnal vásárolgatni-ezzel kirohantam a szobámból.
Damon a kanapén iszogatott valami furcsa piros löttyöt,meg se kell kérdeznem mi az.
-Igen?-nézett rám.
-Mozogj,megyünk vásárolni-tapsoltam.
Damon ott termett mellettem,megráztam a fejem,mert nem hittem a szememnek ő meg nevetett.
-Ez is valami szupererő?-pislogtam döbbenten.
-Ne hívd így mert nem vagyok szuperhős-veregetett vállon.
-Akkor minek hívjam?-rohantam utána,ugyanis ő már megint előre sietett és már két méterrel előttem haladt.
-Ha lehet sehogy.
-Most miért nem kérdezhetek?-morogtam.
-Kiabáltál rám.Emlékszel?-nézett rám.
-És ez megártott a pici lelkednek?
-Liza,fejezd már be-mondta.
Szó nélkül kinyitotta nekem a kocsija ajtaját,beültem.Aztán ő is beült az autójába és elindultunk.Bekapcsolta a rádiót és feltekerte a hangerőt.Az út hátralevő részében sem szóltunk egymáshoz.Nem zavart.Jól esett egy kicsit,hogy nem beszél hozzám senki és gondolkozhatok.Mindenféle dolgot vettünk a boltban.A hazavezető úton sem beszéltünk egymáshoz,már kezdtem azt hinni,hogy Damon megnémult.De olyan szerencsém nincs.Mert amikor szedtük ki a dolgokat a csomagtartóból megszólalt.
-Elrakjuk ezeket a helyükre aztán főzünk.

Elkezdtem a Salvatore testvérekkel főzni,annyit nevettünk.De tök jó vacsorát csináltunk.Damon lelépett,ki tudja hova,mi pedig elkezdtünk lelkizni az öccsével.Először a mostanában történt dolgokat vitattuk meg,ami mindenkit megviselt.Aztán pedig Stefan felhozta az én életemet.Miután mindent kikérdezett kiskoromtól napjainkig,akkor áttért a szerelmi életemre.De tényleg mindenről kikérdezett,a szüleim haláláról,Emmáról,a barátaimról.Megszeretett volna ismerni,ő pedig mesélt nekem az átváltozásáról,Katherine-vel való szerelméről.
-Na mi van mostanában Mattel?-kérdezte.
-Semmi.Mi lenne?-vontam vállat.
-Kérdezem egyszerűbben.Összejöttetek már?
-Dehogy jöttünk.
-De szeretitek egymást.
-Stefan,fejezd be.
-Mit érzel iránta?-kérdezte.
-Nem tudom.Én nagyon kedvelem.
Stefan csak mosolygott.Persze,hogy kedvelem Mattet,annyira kedves velem és annyira megért.Mindig megtud vigasztalni.Nem mondtam Stefannak,de nem csak kedvelem,de azt érzem,hogy ez több.Azt hiszem szerelmes vagyok.

12.fejezet:Egyszer minden kiderül

Sziasztok!Nem jönnek a komik:/ Bocsi,kicsit elhúztam az időt.De a következő résszel sietek..:) 

Üdv:Amy♥:)!

Reggel Damon ébresztett,hogy kész a reggeli és lassan indulnom kell dolgozni az ő társaságában.,,Remek"-morogtam és megpróbáltam ülő helyzetbe tornázni magam,de megszédültem és visszadőltem a kanapéra.
-Jól vagy?-hajolt fölém Damon.
-Pont úgy érzem magam,mint akit falhoz vágtak és megharaptak-morogtam.
Megpróbáltam még egyszer felülni,Damon segített és lassú léptékkel ugyan,de eljutottunk a konyháig.
-Szerintem ma nem kellene dolgoznod-szólalt meg Stefan.
-És a főnökömnek mit mondok?Bocsi,csak a drága Elena Gilbert barátjának az őrült vámpír exe elrabolt és megharapott engem.Nem tudok dolgozni-színészkedtem.
-Természetesen nem ezt-mondta Stefan és lerakott elém egy tányér rántottát.
-Köszi.
Miután megettem a reggelimet felmentem az emeletre zuhanyozni és felöltöztem,átkötöztem a sebeket,amik még mindig rettentően fájtak.A sötét farmer,fehér feliratos pólós,kék kardigános,tornacipős szerelésemhez passzoló kék sálat találtam a táskámban.Stefannak aztán volt ideje válogatni.Lesétáltam a lépcsőn.Damon és Stefan kikerekedett szemekkel bámultak rám.
-Mi van?-kérdeztem.
-Nem úgy nézel ki mint akit tegnap megtámadtak-mondta Damon.
-Stefan nagyszerűen összeválogattad az öltözékem-mosolyogtam rá.
-Köszönöm az elismerést-vigyorgott.-Egyre megyek a boltba.Sziasztok!
Ezzel Stefan eltűnt az emeleten,mi pedig elindultunk.Ma is egy időben érkeztem Mrs.Mooreval.
-Jó napot!-köszöntem vidáman.
-Jó napot Liza!Ki a kísérőd?-kérdezte,mikor észrevette,hogy Damon is bejön a boltba velünk.
-Damon Salvatore-mutattam be.-Nem ismeri?
-Találkoztunk már-válaszolt Mrs.Moore.
A délelőtt unalmasan telt,Damon tíz óra körül elugrott valami kajáért.Mrs Moore sem volt a boltban,de a vásárló az ma valahogy rengeteg volt.A nagy magyarázás közepette Elenát pillantottam meg a a bolt ajtajában.Vagyis reméltem,hogy Elena.Én már rettentően félek,igyekszem nem kimutatni,de minden apró kis zajra megijedek.Elena lassan haladt felém,úgy éreztem,hogy ő Elena,mert Katherine az csak ott terem mindenhol.Mosolyogva közeledett felém.
-Szia Liza!Hogy vagy?-kérdezte,döbbenten nézett amiért csak bámultam rá,aztán újra mosolygott.-Meg sem ölelsz?
-Jaj,dehogynem-megöleltem.
-Hogy vagy?Katherine nem bántott tegnap?-kérdezte Elena.
-Nnneeem-dadogtam,végül is nem hazudtam,mert délután tényleg nem bántott.
-Mi a baj?Nagyon zaklatott vagy-beszélt Elena,de hál Istennek pár percig még elodázhattam a válaszadást,mert egy vásárló állt a pénztárnál.
Kiszolgáltam a vásárlót,addig Elena is járkált nézegetett,keresgélt.Azt hittem annyiban hagyja a kérdezgetést és elfejti,de amikor a vásárló elköszönt tőlem,Elena visszajött hozzám.
-Miért van rajtad sál?-alaposan végig nézett.
-Nem tudom,illett a szerelésemhez-vágtam rá.
-Liza ne nézz hülyének-lépett egyre közelebb hozzám és én pedig léptem hátrafelé.-Vedd le a sálat.
Elena egyre közelebb volt hozzám és egy ügyes mozdulattal letépte a sálat.Mikor meglátta a kötést akkor nem tudtam eldönteni,hogy most ideges vagy döbbent.
-Miért van a nyakadon egy kötés?-kérdezte.
-Semmiség-legyintettem.
Elkezdte leszedni a kötést,hiába tiltakoztam nem törődött vele.
-Damon megharapott téged?Tudtam,hogy nem lehet rá bízni téged.Tudtam,hogy bántani fog-mondta.
-Nem Damon volt-tiltakoztam.
-Ne védd!Mi van köztetek?-kérdezte.Egyre dühösebb lett.
-Nem védem.Ugyan már semmi-mondtam,miközben elkezdtem bekötni a harapást.
-Megigézett,tudhattam volna-motyogta.
-NEM igézett meg-szóltam Elenára.
-Akkor mond meg az igazat.Mi az rajtad?!-kérdezte.
-Engem tegnap este Katherine elrabolt és ő harapott meg-mondtam.
-Hogyan szabadultál ki?-kérdezte.
-Bonnie valami hókuszpókusszal megtalált a fiúk pedig értem jöttek-magyaráztam.
-És én erről miért nem tudtam?-kérdezte.
-Azért mert ugyanilyen hisztit csaptál volna,mindent mindig túl dramatizálsz-pirítottam rá.
-Liza,de ezt el kellett volna mondanotok,erről tudnom kellett volna-már majdnem kiabált Elena.
-Elena,ki vagyok eléggé.Nem kell fokoznod a hülye hisztiddel.Menj el a boltból kérlek-szóltam rá.
Elena elviharzott,pont mikor Damon ideért,ő csak bámult rám.
-Mi van nem hallottad?-szóltam oda dühösen.
-De hallottam-mosolygott.
Forgattam a szemem.
-Tessék,boldogsághormon-nyújtott egy doboz bonbont.
Az ebédszünetemet a boltban töltöttem,mert még pár dolgot ki kellett raknom.Meg persze egy két akció táblát kirakni,átöltöztetni a babákat,amik a kirakatot díszítik.Az ebédszünet végén Stefan megérkezett.Sikerült lenyugtatnia Elenát.
Vásárló azért továbbra is jött elég.Segítettem nekik a választásban,keresni a megfelelő ruhákat.Nagyon élveztem ezt a munkát.
Stefanról egyre több mindent megtudtam,egyre többet beszélgetünk.Kezdem nagyon megkedvelni.
Zárás előtt tíz perccel megpillantottam Mattet a bolt előtt.Stefan is észrevette mert mosolyogva méregetett engem.
-Most mi van?-ütöttem vállon.
-Itt alakul valami-nevetett.
-Semmi-ráztam a fejem.
-Liza nem kell színészkedni.Látom,amit látok-mosolygott.
-És mit lát a nagy és hatalmas Salvatore?-mosolyogtam rá.
-Ez olyan bűvészes vagy jósos megnevezés.
-Nos,mit is lát a nagy Salvatore?
-Szerelmet-mosolygott.
-Igen?-mosolyogtam rá.
-Matt nagyon kedvel,de neked sem közömbös-annyira beletalált,de én azért ráztam a fejem.
-Nem vagy jósnak való-veregettem meg a vállát.
-Ugyan már.Azt te sem gondolod,hogy annyiban hagyom.Most is őt bámulod-magyarázta Stefan.
-Nem is bámulom-még mindig Mattet néztem,aki csak mosolygott rám.
-Tényleg nem-bökött oldalba.

Elköszöntünk Mrs Mooretól és kifelé vettük az irányt.Stefan kinyitotta nekem az ajtót.
-Szia Liza-Matt megölelt.
-Szia Matt.
-Na én megyek.Jó szórakozást srácok-Stefan idétlenül vigyorgott ránk és még mielőtt elindult volna jól bokán rúgtam.
-Szia Stefan-mosolyogtam rá.
Egy ideig még egy helyben álltunk és néztük,ahogy Stefan letér egy mellékutcába és eltűnik a szemünk elől.
-Na gyere.Sétáljunk-szólalt meg Matt.
Szótlanul sétáltunk egymás mellett.A csöndet végül Matt törte meg.
-Miért voltál tegnap a Salvatore házban?Miért aludtál ott?-kérdezte.
Minden beugrott ami tegnap este történt és egyszer csak elkezdtem sírni.Engem ez az egész nagyon felzaklatott.
-Liza miért sírsz?-Matt átölelt és a hátam simogatta.
-Nem mondhatom el.
Matt egy pad felé húzott,eddig nem tűnt fel,de már a parkban voltunk.
-Miért mi történt?-kérdezte.
-Semmi.
-De Liza,tud..-beszélt,egyszer csak elhallgatott,felnéztem rá láttam,hogy észrevette a sálam alól kilátszó kötést.
-Matt-szólítottam meg,rám nézett.
-Melyik harapott meg?-nagyon halkan mondta,nagyon dühös lett hirtelen.
-Te tudsz erről?-kérdeztem döbbenten.
-Melyik volt?Damon?Caroline?Ki volt?-kérdezte.
-Katherine elrabolt-böktem ki.
-Micsoda?-bámult rám kikerekedett szemekkel.
-Elakartam menekülni,de falhoz vágott,megharapott.Ha Stefan és Damon nincsenek,talán már halott lennék-újra sírni kezdtem.
Matt magához húzott és szorosan ölelt.
-Matt én félek.
-Meg fogunk védeni-nyugtatott.
-De mi van ha legközelebb is elrabol és nem veszitek észre időben?-kérdeztem.
-El sem foglak engedni magam mellől.Nem engedem,hogy bajod essen-mélyen a szemebe nézett,én pedig átöleltem.
Matt elkísért a Salvatore házba,nem örült,hogy Damon közelébe kell lennem,de ezt látta a legjobb megoldásnak.Végül is Damon az aki meg tud védeni a vámpíroktól.
Mikor beléptünk Elena kirohant a nappaliból és jól megölelgetett.Stefan csak vigyorgott,mikor észrevette,hogy Matt is velem van.A többiekkel megegyeztünk,hogy az lesz a legjobb,ha pár napig itt maradok.Elena már elhozott nekem pár cuccot,mivel várható volt,hogy itt akarok maradni pár napig.Igen ez az én fejemből pattant ki....