2.fejezet

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy hozom a következő részt. Kommentáljatok, kíváncsi vagyok a véleményetekre:) Üdv: Amy:) 

                                                 

 2.fejezet:Elhagyom a várost

Eltelt már egy hét az Elenával folytatott telefonbeszélgetésem óta. Azóta, ha csak tehetem Emmával és az ikrekkel vagyok. 

Úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a városban. A fényképezőgépemet is magammal vittem, hátha valamit meg akarok örökíteni. Nagyon szeretek fényképezni. Már nagyon régóta fotózok, mindig félretettem a  zsebpénzemet, hogy egy jobb,újabb gépet tudjak venni. Elsétáltam az erdő felé, csináltam pár képet az erdőről, utána még járkáltam egy kicsit körülötte. El sem hittem, hogy lassan vége lesz, hogy többé már nem ez a város lesz az otthonom, furcsa érzés volt.

 A többi hét is eltelt. Az utolsó sulis napon páran az osztályból azt mondták, hogy találkozzunk este a kávézóban és tartsunk egy búcsú bulit. Nagyon jól elbeszélgettünk, mindenki nagyon aranyos volt. Az este végén mindenki elköszönt és megölelgetett. Mindenki szájából elhangzott, hogy vigyázzak magamra. Hazamentem, ki akartam aludni magam, mert másnap indultam Mystic Fallsba és még reggel kellett becsomagolni a ruháimat és a többi holmimat.  
- Emma! Emma! Emma!- kiabáltam- Hol van a nagy gurulós bőröndöm?
- Tessék!- hozta nekem Emma- a fürdőszobában már mindent összeszedtél?
- Még nem. Még a ruhákat sem- nevettem- a fürdőszobára még nem volt időm.
- Segítsek?- ajánlotta fel Emma.
- Megtennéd?- kérdeztem és mosolyogva néztem Emmára.
- Hol kezdjük?- sóhajtott.-Remélem, hogy legalább már elkezdted.
- Ruhákkal-válaszoltam.

Emma segített nekem becsomagolni. Mikor már minden meg volt, lecipeltük az összes táskám. Még utoljára körbenéztem a lakásban, mikor kinyitottam az ajtót és valaki hirtelen a nyakamba ugrott, sejtettem, hogy ki az.
-Jöttünk elbúcsúzni tőled és elkísérni a repülőtérre-szinte kiabálta Kate, a testvére csak vigyorogva állt mellette.

David is odajött megölelni engem. Segítettek kicipelni a cuccaimat az autóhoz. Beraktuk a kocsiba az összes táskát. Egy kis idő múlva már a reptéren voltunk. Elköszöntem mindhármuktól. Hiányozni fognak.

Útközben nézegettem ki az ablakon, olvastam, zenét hallgattam. Most meg itt állok a reptéren. Olyan fura, hogy már nem csak, mint turista leszek Mystic Fallsban, hanem mint leendő lakos. Habár eddig nem is igen voltam itt, talán csak kétszer, de az is már jó régen volt, nem is emlékszem a városra.  Elena azt ígérte, hogy kijön értem, de nem látom sehol. De lehet, hogy ő az? Ott jön Elena és akkor az a magas helyes srác Stefan lenne?

- Szia Lizi!- rohant felém Elena sikítozva- Annyira örülök neked. Ahogy ezt kimondta már ölelt is, majdnem összenyomott, de aztán elengedett, mikor hallotta, hogy…
-Au! Elena ez fáj!
-Szia!- lépett elém mosolyogva a magas srác- Stefan vagyok, Elena barátja.
- Én pedig Liza!- nyújtottam kezet.
- Lizi, úgy gondoltuk, hogy nálunk fogsz lakni egyenlőre- mondta Elena lelkesen.
Odacipeltük az összes cuccomat az autóhoz és beraktuk a csomagtartóba. Stefan vezetett, Elena mellette ült én pedig bevágódtam hátra és az ülés közepére húzódtam. Elena egész utat végig beszélte, szerintem kiszáradt a szája, mire hazaértünk. Nem értem, hogy tud ennyit beszélni, ez azért már egy kicsit beteges.  

Stefan az ajtóig segített hozni a cuccaimat, majd elköszönt, mert sietett valahova.Beléptünk a házba, Jenna már rohant is felém.
- De jó téged látni- mondta és megölelt- Hogy utaztál?

Dobogást hallottam és aztán Jeremyt is megláttam, ahogy rohan le a lépcsőn mosolyogva.
- Ki ez a jóképű fiatalember?- mondtam komolyan.
- Ki ez a helyes lány?- kérdezte fülig érő vigyorral, aztán odajött és megölelt.

Elena a szobájában csinált helyet a cuccaimnak. Kipakoltunk a táskákból. Aztán pedig Elena annyira szeretett volna sétálni, be akarta mutatni a környéket, mert meg kell ismernem a várost, mivel a legutóbbi látogatásom óta évek teltek el és senkit sem ismerek. Kétszer jártam itt szóval igaza volt.

Felvettem a bőrkabátom, mert elég hideg volt, Elena is hasonlóan cselekedett. Aztán el is indultunk. Mondta, hogy holnap bemutat pár embernek a Grillben. Körülbelül fél órát sétáltunk, mert már kezdtünk nagyon fázni, én pedig nagyon fáradt voltam.
Gyorsan lezuhanyoztam, utánam Elena ment. Elena mondta, hogy maradjak a szobájában, ne menjek le a kanapéra. Míg ő zuhanyozott én írtam üzenetet Emmának.

   Szia, Emma! Már itt vagyok Mystic Fallsban

 Majd hívlak.

                                                                                           Puszi: Liza!

Délben keltem, kiszálltam az ágyból, gyorsan megágyaztam. Odamentem a szekrényhez kiválasztani a megfelelő öltözéket. Bementem a fürdőszobába, felöltöztem és megfésülködtem, egy egyszerű kontyot csináltam. Leballagtam a lépcsőn. Jeremy a kanapén feküdt közben bámulta a TV-t.
-Jó reggelt!- köszöntem vidáman Jeremynek, alig akarta levenni a szemét a képernyőről, de végül vigyorogva felém borult, a piszkálást nem hagyja ki.
- Reggelt- morogta és elkezdett vigyorogni- ránéztél te ma már az órára?
- Persze és a többiek hol vannak?- kérdeztem, próbáltam figyelmen kívül hagyni a hülyeségeit.
-Hát mivel DÉL van- hangsúlyozta Jeremy a dél szót, közben vigyorgott- Jenna dolgozik, Elena Stefannal vásárol.

Ahogy ezt elmondta már bámulta is tovább a Tv-t. Bementem a konyhába. A hűtőben találtam tojást, csináltam magamnak rántottát. Aztán összerakodtam, elmosogattam. Úgy döntöttem, hogy sétálok egyet. Elköszöntem Jeremytől, ő csak odaintett nekem. Ezek szerint még a TV is érdekesebb nálam. 
Már fél órája sétálhattam, amikor megállt mellettem egy autó. Annyira megrémültem nem is sejtettem, hogy ki lehet az. Ijedten néztem oldalra, Elena mosolygott rám az autóból.
- Szia! Szállj be! Reggeliztél?- mondta Elena.
- Persze. Jeremy nagyon lelkesen csinált nekem TV nézés közbe- mondtam nevetve.

Elena is elkezdett nevetni, majd megszólalt. Közben beszálltam az autóba.

- Szia, Stefan- köszöntem vidáman.

- Szia Lizi! Este jöttök a Grillbe?- kérdezte komolyan Stefan, miközben az utat figyelte.
- Elena be akar mutatni nekem pár embert- magyaráztam.
- Értetek menjek kocsival?- kérdezte Stefan.
- Szerintem erre semmi szükség. Eltalálunk gyalog is- kezdtem bele rögtön a tiltakozást.

Stefan még mindig ragaszkodott hozzá, végül beleegyeztünk, mivel nemleges választ nem fogadott el, ezért kénytelenek voltunk. 

1.fejezet

Sziasztok! Ahogy ígértem még ma hoztam az első fejezetet.  Amy:) 

1.fejezet: Lassan vége

Felvettem kopott tornacipőmet, levettem a fogasról szürke bőrkabátomat és lassan bújtam belé, miközben  körbetekintettem az osztálytársaimon. Gyorsan felkaptam az iskolatáskámat, majd elindultam kifelé. Közben még köszöntem az osztálytársaimnak, akik viszonozták a köszönésemet és még utánam kiabálták, hogy kellemes hétvégét. Boldogan léptem ki a suli ajtaján, örültem, hogy vége van ennek a nehéz hétnek. Kint nagyon hideg fogadott, az államig felhúztam a kabátomat. Érdekes időjárás május végén, legalább mintha ősz lenne. Hamar hazaértem, mivel nem lakom messze a sulitól, körülbelül tíz percre.

Előhalásztam a táskámból a lakáskulcsot, Emma kabátja a fogason, a kulcsa az asztalon volt, ebből megállapítottam, hogy otthon van. Lerúgtam a cipőmet. Akartam köszönni neki, de hallottam, hogy telefonál, ezért csak odaintettem neki. Felrohantam az emeletre.

Levágtam a táskámat a sarokba, levettem a kabátomat, de akkor jutott eszembe, hogy még nem vettem ajándékot Kate-nek és David-nek. Kate és David ikrek, és ők az egyetlen barátaim, ma tartsák a szülinapjukat a kedvenc helyünkön. Elővettem egy táskát beleraktam a pénztárcámat és a telefonomat. Lementem, Emma még mindig telefonált.  Halkan odasúgtam, hogy megyek be a városba ajándékot venni, intett, hogy várjak aztán odajött és adott pénzt. Megköszöntem és indultam az ajtóhoz. Felvettem a cipőmet és már indultam is. Azon gondolkoztam útközben, hogy mit vegyek nekik. Időm rengeteg volt, hiszen a város a szélén lakunk, ezért sokáig tartott beérni. Kate-nak hamar sikerült ajándékot vennem, Daviddel pedig sokat bajlódtam. Két óra alatt letudtam a nagy vásárlást, rohantam haza, ugyanis alig maradt egy órám a találkozóig.

Amint hazaértem gyorsan lezuhanyoztam és mentem a szobámba ruhát választani. Kiválasztottam egy fekete nadrágot és egy farmer inget, egy fekete balerina cipőt. Egy világos rózsaszínű köves gyűrűvel és egy fekete tollas fülbevalóval egészítettem ki. A cuccaimat egy fekete  táskába raktam és felvettem a szokásos szürke bőrkabátomat. A hajamat kiengedve hagytam. Aztán már rohantam is a találkozóra. Rengeteget beszélgettünk,szokás szerint nagyon jól szórakozunk. David mondta a hülyeségeit szinte megállás nélkül. Fél tízkor befejeztük a ,,nagy bulizást”. Hazakísértek engem, mivel ők ketten vannak, és egy helyre mennek haza, ja és persze David fiú. Lefekvés előtt azon gondolkoztam, hogy elfogadom Elena meghívását és Mytic Fallsba költözök. Emma szerintem megengedi, legalábbis remélem, mikor legutóbb beszélgettünk erről, akkor azt mondta, hogy lehet erről szó. Remélem nem gondolta meg magát.

Valami nagy zajra ébredtem reggel. Ránéztem az órámra. Fél hat. Idegesen lerohantam a konyhába. Emma nagyon viccesen festett, ahogy próbálta összekapkodni a régi cuccokat, mert ugye hajnalba tör rá a rakodhatnék. Ez jellemző Emmára.  Akkor kell szelektálnia a régi cuccokat. Letérdeltem mellé és elkezdtem segíteni neki, egy törött képkeretet fogtam meg, amin én és Emma vagyunk. Én ezen a képen hat éves lehettem. Aztán miután mindent összeszedtünk elmentem zuhanyozni.

Zuhanyzás utána konyha felé vettem az irányt. Emma csinált kakaót, az asztalon friss péksütemény volt. Emma egy csoda esküszöm! Leültem az asztalhoz.

- Emma kérdezhetek valamit?- kezdtem bele.

-  Persze,- válaszolta mosolyogva Emma.

- Na, szóval, tudom, hogy már egyszer megengedted, de meg akarom kérdezni újra. Elena elhívott Mystic Fallsba. Ott tölteném a nyarat, akár a sulit is befejezhetném ott- végre megkérdeztem,az egész monológom alatt figyeltem Emma arcát.

- Liza, nincs semmi ellenvetésem, menj csak nyugodtan, de mindig hívj fel és látogass meg- válaszolta Emma.

- Akkor felhívom Elenát, te pedig beszélhetnél Jennával- már a lépcsőn rohantam, de mikor hallottam, hogy tárcsázza, akkor visszarohantam a konyhába, Emma kihangosítva beszélt.

- Szia, Jenna! Emma vagyok- kezdett bele Emma.

-Szia, Emma! Hogy vagy? Liz jön hozzánk Mystic Fallsba? – kérdezte Jenna.

- Szóval te már tudod- nevetett Emma- igen, Liz megy Mystic Fallsba.

-  Csak sejtettem, amúgy is hozzánk költözne. Te is jössz?- kérdezte lelkesen Jenna.

- Én nem. Sok a munkám, de amint tudok, megyek.

-  Emma le kell tennem valaki csengetett. Szia. Várjuk Lizit - köszönt el Jenna.

Felhívtam Elenát. Aki szerintem már beszélt Jennával ugyanis úgy kezdte a beszélgetést, hogy…

-Ideköltözöl Mystic Fallsba? Tényleg? Alig várom- szinte sikítva a telefonba, annyira lelkes volt.

-Hé! Megsüketülök.Hát, ha nem gond…

-Dehogy. Hisz én hívtalak. És mikor is jössz?- mondta Elena nevetve.

-Úgy három hét múlva, vagy egy hónap. Még nem tudom. De előtte mindenképpen hívlak.

    

Bevezetés

Sziasztok! Itt vannak a szereplőkről a képek! Még ma jön az első rész:)) Üdv:Amy:) 

Liza Parker

17éves, egy kisvárosban él, nagynénjével Emmával. Szüleit kiskorában vesztette el. Egyetlen barátai az ikrek, Kate és David. Úgy dönt, hogy elhagyja a városát és Mystic Fallsba költözik. 

Emma Parker

34 éves. Ő nevelte unokahúgát, miután meghaltak a szülei. Jenna nagyon jó barátnője és hagyja, hogy Liza odaköltözzön hozzájuk Mystic Fallsba. 

Sziasztok! Mégis csak úgy döntöttem, hogy megosztom. Körülbelül háromnegyed éve kitaláltam, már pár fejezetet meg is írtam, most megosztom veletek. Mivel szeretem a Vámpírnaplókat, ezért természetesen ahhoz fűződik. Nem minden rész fog egyezni a sorozatban látottakkal.

 A történetről: Egy 17 éves lányról szól, név szerint Liza Parker, aki szülei elvesztése után apukája húgával maradt egy kisvárosban. Liza még csak 5 éves volt, amikor Emmához került, Emmával nagyon jól megvannak.  Liza elköltözik Mystic Fallsba Elenához. Hamar barátokra talál. 

A szereplőkről a jellemzést holnap hozom. Üdv: Amy :))