18.fejezet:Szép dolog a szerelem

Sziasztok!Felkerült a legújabb rész!Nem jönnek a kérdések,ötletek és a vélemények!Bővebben a közlemények című bejegyzésben olvashattok erről!Tessék komizni,cserébe jön az új rész!

VISSZATÉRTEM!Puszi♥

Szembe fordult velem és csak nézett mélyen a szemembe,de nem beszélt.Néha mosolygott és csak nézett,aztán szomorúra váltott.
-Matt mi a baj?-kérdeztem rá.
-Én tehetek arról,ami most veled történt-mondta.
-Miről beszélsz?Dehogy.
-Ha időben érkezem,akkor ez nincs-mondta.
-Akkor is megtörtént volna,ha odaérsz.Hidd el!
-De-akadékoskodott.
-De megmentettél.
-Én nem tudnám elviselni,ha valami történik veled és...-elcsuklott a hangja.
-Matt,de itt vagyok. És neked köszönhetem-mosolyogtam.
-Tudod, milyen érzés volt látni,ahogy ott fekszel a földön és a fejedből ömlik a vér?Azt hittem,hogy elkéstem,hogy elveszítettelek,de azt nem éltem volna túl.Soha többet nem akarok mellőled elmozdulni.És nem akarom,hogy ilyenek történjenek.Vigyázni akarok rád!Mindig melletted akarok lenni,és nem csak úgy,mint egy barát.
Én csak mosolyogtam ő pedig egyre közelebb hajolt.A végén már csak pár centiméter választott el minket egymástól.Végül megcsókolt.
-Ez most akkor azt jelenti,hogy..-rá akartam kérdezni,hogy most mi is van köztünk,de nem  tudtam.
-Igen.Azt akartad kérdezni,hogy most akkor mi egy pár vagyunk?Mert akkor igen,de csak ha te is szeretnéd-beszélt Matt.
Pár perc múlva Stefan mosolyogva végig ment a nappalin.Most komolyan? Ezeknek mindenhol ott van a fülük?!
-Kezd az agyamra menni,hogy ezek mindenhol ott vannak-mutattam utána.
Szorosan Matthez bújtam,aki a bunkózásomon csak nevetett.Stefan visszafelé jövet is vigyorogva méregetett minket.
-Na jó,felmegyek a szobámba-álltam fel nevetve,de visszadőltem a kanapéra,úgy megszédültem.
Matt felállt és próbált segíteni,de nem igazán tudtam egyenesen menni,ezért felemelt és felvitt az emeletre.Letett az ágyamra és lefeküdt mellém.Percekig csak a plafont bámulva feküdtünk.Aztán hozzábújtam Matthez,aki élvezte a helyzetet.Megcsörrent a telefonja.
-Ne haragudj,de mennem kell,amint végzek hívlak-mondta Matt és felült az ágyon.
Ülő helyzetbe tornáztam magam és megcsókoltam.Matt elment.

Lezuhanyoztam és vettem tiszta ruhát.A kedvenc feliratos pólómat vettem fel egy egyszerű rövidnadrággal és befeküdtem az ágyamba.Elnyomott az álom.Mikor felébredtem a fejem már nem fájt és nem szédültem.Kikeltem az ágyamból és lementem a nappaliba.Damon,Elena és Stefan ott ültek.
-Tudunk ám mindent-nevetett rám Damon.
-Köszönöm Stefan!Igen aranyos vagy-vágtam be egy műmosolyt.
-Várj,te egyedül jöttél le a lépcsőn?-méregetett Elena.
-Elmúlt a szédülés-mosolyogtam.
-A szerelem-vigyorgott Stefan.
-Ti be vagytok szívva ma?-kérdeztem.-Mi ez a mérhetetlen jókedv?
-Nem-rázta a fejét Elena.
-Olyan cukik voltatok Mattel-grimaszolt és beszélt magas hangon Damon.
-Úristen-nevettem el magam.-Hallgatóztatok.
-Nem lehetett meg nem hallani-nevetett Stefan.
-Ti mind hallgatóztatok?-kérdeztem.-Nem lehet magánéletem?
-Szép dolog a szerelem-mondta Damon és a szívére tette a kezét.
Nem idegesítettek tovább,hanem csináltak vacsorát.Elena is itt aludt.Eszembe jutott,hogy napok óta nem láttam sem Tylert sem Jeremyt.Írtam Tylernek,aki csak annyit válaszolt,hogy a Grillben van.Írtam Jeremynek is,hogy jöjjön oda.Így két legyet ütök egycsapásra.Meglepő módon Elenáék nem akadékoskodtak.Elmentem a Grillbe,ahogy beléptem Matt szembe jött és megcsókolt. Jeremy és Tyler vigyorogtak,mint valami kisgyerekek, akik megkapták a játékot,amiért sírtak.
-Van közönség-nevettem.
-Hoppá,még nem tudják-nevetett Matt.
-Most már igen-nevettem.-Te hogy hogy itt vagy?
-Tyler-mosolygott.
-Sziasztok-intettem,amikor odaértünk hozzájuk.
-Valamibe nem avattatok be minket-mutatott ránk Jeremy.
-Hát, történt egy s más-válaszoltam.
-Az elrablásodra gondolsz?-kérdezte Jeremy.
-Matt a megtalálásnál tartott időben, amikor megérkeztél-válaszolta Tyler.
-Utána meg összejöttünk,ennyi-mosolyogtam.
-Erre iszunk-nevetett Jeremy.
Jeremy elment a pulthoz.Mi addig leültünk az asztalukhoz.
-Ugyanaz a nevetgélős lány vagy, akit megismertem-mosolygott Tyler.
-Sírjak?-kérdeztem komolyan.
-Dehogy-bökött oldalba.
Matt megérkezett az italainkkal.
-Na mire is iszunk?-nevetett Jeremy.-Történt valami említésre méltó?
-Nem-forgattam a szemem.
Koccintottunk magunkra.Aztán Jeremy adta még a hülyét amin sokat nevettünk.Aztán Matt hazakísért,azaz a Salvatore házba.A ház persze üres volt,már miért lenne itthon valaki.Mivel ki kell használni,hogy nincsenek otthon,ezért behívtam Mattet.Felvonultunk a szobámba.Ma is nálam aludt,annyi különbséggel,hogy ma magamnál voltam.Szembe feküdtünk egymással és csak néztük egymást.Matt csak mosolygott.
-Mi ez a vigyorgás?-kérdeztem.
-El sem hiszem,hogy te és én..-beszélt,de aztán abbahagyta közelebb húzódott és megcsókolt.

17.fejezet:Minden az én hibám

Sziamia!Még mindig várom a kérdéseket,és a véleményeket,ötleteket.Bővebben az előző bejegyzés előtt olvashattok róla!Jó szórakozást az új részhez és tessék komizni! Üdv:Amy:)

Matt szemszöge:
Élettelenül hevert  a sarokban a csőhöz kötözve. Elindultam felé,Damon pedig az ajtóban maradt,hátha visszatérne Katherine. Liza még élt. Megpróbáltam kiszabadítani a kezeit,de nem ment. Kivettem a zsebemből a zsebkésemet és elvágtam a kötelet.Felemeltem és elindultam vele együtt ki ki a pincéből. Katherine még mindig a földön hevert.Lizát betettem a hátsó ülésre,beültem az autóba,fejét az ölembe tettem,és elkezdtem letörölni a homlokáról a vért. Damon pedig vezetett.
-Minden az én hibám-nyöszörögtem.
-Nem a te hibád-szólt rám Damon.
-De ha nem kések el-folytattam.
-Én hagytam ott,okés? És nem először történik meg MIATTAM. Ne emészd magad hősszerelmeském-pirított rá Damon.
Pár perc múlva Damon leállt a ház előtt,berohantam Lizával a lakásba,még mindig nem ébredt fel.Bonnie Stefannal kiment a házból. Elena és én bekötöztük Liza sebeit.
-Alig hallom a szívverését-szólalt meg a hátam mögül Damon,megitatta a vérével.
-Itt maradok ma este-jelentettem ki,Damon csak bólintott és az italos üvegeihez sétált.
Elena megmutatta hol van Liza szobája,én felvittem és letettem az ágyra. Elena elköszönt,és kiment a szobából.Én elhelyezkedtem Liza mellett. Néztem ahogy alszik,hallgattam a szuszogását és álomba merültem.
Amikor felébredtem Liza hozzám volt bújva én pedig átkaroltam a derekát. Pár percig néztem,aztán el kezdett ébredezni. Felnézett rám és mosolygott.
-Jó reggelt-köszöntem neki.
-Jó reggelt-mosolygott rám.-Várj én hogy kerültem..-kezdett kérdezgetni,de intettem,hogy maradjon csendben.
-Kiszabadítottunk téged,és Damon megitatott a vérével,ha nem itatott volna meg,meghaltál volna-megöleltem.-És ez mind miattam. El sem tudom képzelni,mi lett volna velem nélküled.
Liza szorosan ölelt. Ezt a szép pillanatot Elena szakította meg. Ott hagytam a lányokat,de még mielőtt elhagytam a szobát egy szúrós küldtem Elena felé. Lementem a nappaliba. Damon épp a kanapén ült és olvasott(?).
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem és leültem mellé a kanapéra.
-Semmit-letette az asztalra, a könyvét. -Liza?
-Most kelt fel,Elena nála van-válaszoltam.

Liza szemszöge:
Amikor felébredtem Matt karjaiban feküdtem,szorosan hozzábújva. Erre vártam hetek óta. Mosolyogva felnéztem rá,bár zavaros,hogy hogyan kerültem az ágyamba és hová tűntek a sebeim. De rettentően fáj a fejem és a nyakam is. És mindenem.
-Jó reggelt-köszönt vidáman Matt.
-Jó reggelt-mosolyogtam Mattre,a köszöntés egy kicsit nyöszörgősre sikeredett. -Várj,hogy kerültem...-kérdeztem volna,de Matt szólt,hogy maradjak csendben.
-Kiszabadítottunk téged,és Damon megitatott a vérével,ha nem itatott volna meg,meghaltál volna-beszélt folyamatosan.-És ez mind miattam. El sem tudom képzelni,mi lett volna velem nélküled.
Megöleltem. Semmi sem az ő hibája,nem szabadna magát hibáztatnia,pont amikor erről akartam beszélni Elena bejött a szobába,Matt pedig kiment.
-Szia,jól vagy?-kérdezte Elena.
-Fáj mindenem,szédülök-válaszoltam.
-Mi történt?-kérdezte Elena.
-Sétálgattam a parknál és vártam Mattet,megjelent Katherine. Próbáltam menekülni,de mit érek én ellene?! Aztán egy nyirkos és hideg pincében ébredtem,a fejemet kétszer falba verte,akkor ájulhattam el. És mondta,hogy azért rabolt el,mert elvettünk tőle valami olyat ami neki fontos volt-beszéltem.
-Mason Lockwood-bökte ki Elena.
-És azt mondta,hogy többet nem rabol el,ha most túlélem,bár kétli-fejeztem be a mondókámat.
-Értem-mondta Elena.
-De hogy találtatok rám?-kérdeztem.
-Matt megtalálta a holmidat és idejött,aztán Bonnie segített és végül Matt és Damon kiszabadítottak-válaszolt.
-Értem. Matt magát hibáztatja-böktem ki.
-Mert szerelmes-vigyorgott Elena.-És te is.
-Hagyjál már-nevettem.
-Olyan meghitten feküdtetek itt,én pedig megzavartam-mondta komolyan,majd elnevette magát.
-Nem lesz köztünk semmi-legyintettem.
-Nem lesz? Persze-nevetett Elena.-Matt ki volt készülve este,attól,hogy nem ébredsz fel. Mi az,hogy nem lesz?
-Nem tudom. Hát nekem ő nem közömbös-vigyorogtam.
-Nem közömbös. Milyen szépen beszélsz!-vigyorgott.
-Elena-nevettem.
-Le akarok menni-ültem fel az ágyba.
-Maradj-szólt rám Elena.
-Kérlek!Segíts-kérleltem.
Hosszas győzködés után felsegített és segített lemenni a lépcsőn. Alig tudtam a lábaimon állni és szédültem. Az utolsó előtti lépcsőfokon megcsúszott a lábam és majdnem leestem,de Damon elkapott. Erősen megöleltem.
-Jól vagy?-kérdezte Damon.
-Igen és köszönök mindent-bólintott és leültetett a kanapéra.-Hol van Matt?
-Ne aggódj! Rómeó visszajön-nevetett Damon.
-Most mit piszkál mit mindenki?-mérgelődtem.
-A hősszerelmes hamarosan visszatér hozzád,csak idő kérdése-veregette meg a vállam Stefan és elindult a konyha felé.Megfogtam egy díszpárnát és utána dobtam.Sikerült hátba dobnom.-Igazam van-nevetett.
-Milyen jókedvetek van ettől-nevettem fel.
-Ez az ironikus, a nevetős, vagy a flegma Lizi?-kérdezte Damon nevetve.
-A mérges-vágtam be a durcit.
-Milyen vidámak vagytok-lépett be Bonnie.
-Miért szomorkodnunk kellene?-kérdeztem.
-Ahhoz képest,hogy majdnem megöltek,elég vidám vagy-szólalt meg újra Bonnie.
-Matt az oka-kiabált ki Stefan a konyhából.
-Hagyjatok már-csapkodtam a kanapét.
-Na meséljetek mi van?-ült le közénk Bonnie.
Elena szépen elmondott mindent,az estét,amit én is most hallottam először és a reggelt. Bonnie végig mosolyogta a történetet.
-Jaj de cuki-mosolygott.
-Most miért kell erről beszélni? Nem mindegy hogy kibe vagyok szerelmes?-kérdeztem.
-Miért kibe vagy?-hallottam meg Matt hangját a hátam mögül.
Mindenki röhögött én meg valószínűleg olyan vörös voltam mint a paprika.
-Semmi-böktem ki végül,erre mindenki még jobban el kezdett nevetni.
-Neked nem feküdnöd kéne?-kérdezte Matt aggódva.
-A hőszerelmes megjött-állt fel Damon vigyorogva,csúnyán rá néztem.-Jó,jó,ne bánts-tartotta a kezeit maga elé.-Megyek,fogok egy mókust Stefannak.
Mindenki nevetgélt,én meg ültem komoran és néztem Damont. Stefan visszajött egy tálcával a kezében,ahol poharak sorakoztak.
-Most mindenki olyan jókedvű.Itt mindig megbeszélést szoktatok tartani,nem kávézgatni meg teázgatni-mutogattam a tálcára.-Vagy mi történt? Meddig voltam eszméletlen?
-Nem lehet jókedvünk?-kérdezte Damon.
Én inkább már meg sem szólalok. Hosszú idő után először látok mindenkit nevetni,még a mindig komoly Stefant is.Elena elhúzódott mellőlem és megveregette mellettem a helyet és szólt Mattnek,hogy üljön le.Rá néztem Elenára a ,kitekerem a nyakad" nézésemmel.
Beszélgettünk mindenféle apróságról. Damon elment otthonról,Elena hazament Stefannal,Bonnie elment. Csak én és Matt maradtunk a Salvatore házban.

Közlemény

Sziasztok drágáim!Több dolgot is szeretnék most leírni.Az első az lenne,hogy született egy olyan ötlet,hogy készítünk egy videót Lizával a blogjainkkal(Dark Secrets,My new life,I need a hero) kapcsolatos kérdésekre fogunk válaszolni.A kérdéseiteket e-mailben(ineedahero1d@gmail.com) tehetitek fel illetve a bejegyzés alatt.Természetesen a véleményekre is reagálunk/reagálok.Bármiről kérdezhettek ami a blogokkal kapcsolatos,de még a rólunk szóló kérdésekre is válaszolunk.Bármennyit kérdezhettek.
És egy kérésem is lenne felétek!Szeretnélek benneteket megkérni valamire,vélemény szintjén,de lehet,hogy ötleteiteket felhasználom.Ha lenne valami amiről szívesen olvasnátok még,vagy nem olvasnátok a blogomban,azt is szívesen várom.De akár azt is leírhatjátok mit hagytatok volna ki belőle.Puszi:Amy♥

16.fejezet:Előzmények

Sziasztok!Valahogy a komik nem jönnek:/.Pedig nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre.Ez a következő részek bevezetése,azért ilyen rövidke.Tessék kommentálni és nemsokára új rész!

Amy:)

Előzmények

Mindenki SMS-ek sokaságával bombáz,hogy mikor megyek vissza.Csak azt ők még nem tudják,hogy tegnap eldöntöttem,hogy hazaköltözöm.Egész este jól éreztem magam és csak most jöttem rá,hogy mennyire hiányoztak nekem ezek az emberek, hiába lettek új barátaim.
Egész nap feküdtem a TV előtt, a telefonomat kikapcsoltam.Este amikor bekapcsoltam legalább öt üzenet várt Matt-től,négy Tyler-től a maradék pedig Damon-tól és Elená-tól jött. Elena üzenetei arról szóltak,hogy ő megért,de azért örülne,ha visszamennék. Damon üzeneteiben az állt,hogy mennyire sajnál mindent.Persze,el tudom képzelni,még ha lenne lelkiismerete. Tyler a vérfarkas dologról írt és milyen rossz,hogy nem vagyok ott.Matt pedig arról írt,hogy mennyire hiányzom neki.Reméli,hogy nem maradok itt és még találkozunk.Mindenkinek szüksége van rám.Lehet,hogy nem most kellene hazaköltöznöm.Talán még visszamegyek.Mindenkit megnyugtattam,hogy nemsokára látnak. Damon-nek megírtam pontosan,hogy mikorra jöjjön értem a reptérre. Matt-tel pedig még leszerveztem egy találkát.Még két napig maradtam.Rengeteget voltam Emmával és a többiekkel is,az utolsó nap becsomagoltam és mindenkitől elbúcsúztam.

Körbenéztem a reptéren, megpillantottam a várakozó Damont. Sötétkék farmerben,szürke pólóban állt velem szemben és rajta volt a fekete napszemüvege is.Intettem neki, elindultunk egymás felé.Semmi köszönés,semmi beszéd,csak felkapta a bőröndömet és elcipelte az autójáig.A Salvatore házba érve felvittem a bőröndömet az emeletre.Lezuhanyoztam és el kezdtem készülődni.Felvettem egy fehér pólót és egy sötét rövidnadrágot, a nyakamba tettem a pöttyös sálamat és felvettem a fekete tornacipőm.Zsebre tettem a telefonomat,megkértem Damont,hogy vigyen el a parkhoz.Kiszálltam a kocsiból,Matt még nem volt ott,Damon pedig elhajtott.Elővettem a telefonomat elkezdtem játszani,aztán valaki hirtelen mellettem állt.Annyira megörültem,azt hittem Matt az,de nem Katherine volt.Ijedtemben elejtettem a telefonomat.
-Szia Drágaságom!-köszöntött nyájasan.-Olyan hamar eltűntél múltkor.Nem is értem.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem és két lépést tettem hátra.
-Bosszút-elkapta a karomat,valahogy kiszabadultam és elkezdtem rohanni.
Katherine ellökött.Próbáltam a telefonomhoz odamászni,de gyorsan felrántott a földről,ekkor leesett a sálam.Próbáltam megint elrohanni.Olyan voltam,mint egy kisegér,akivel játszik a macska.Aztán megint elestem és minden elsötétült.Ezek az utolsó emlékeim.

Amikor felébredtem egy sötét és hideg pincében találtam magam.Próbáltam a kezemet mozdítani,de meg volt kötözve.Az ajtó kivágódott és Katherine betipegett.Mosolyogva méregetett.
-Miért raboltál el megint?Élvezed?
-Nagyon,élvezem-nevetett fel.
-Mi a célod ezzel?-kérdeztem.
-Mire megtalálnak,addigra megöllek,Mason miatt-nevetett.
A falhoz húzódtam,Katherine odajött és beleverte a falba a fejem.A kezem is vérzett,a fejem fájt és vérzett.
-Nem szeretem,ha elvesznek tőlem valami olyat, ami nekem fontos-járkált Katherine a szobában.-Én is elveszek tőlük valami olyat ami nekik fontos.
-A beteges játékaidból elegem van már-szűrtem a fogaim között.
-Neked van belőlem?És én mit mondjak?Mikor szórakoznék,akkor mindig jön a felmentő sereg,de ha most megmenekülsz akkor esküszöm békén hagylak.De ez esetben nem fogsz-nevetett fel.-Vendégeink jöttek-beleverte a fejem a falba.Elsötétült minden.MEGINT.

Matt szemszöge:
Amikor megtudtam,hogy Liza hazautazott,azt hittem,hogy soha többet nem látom.Napokig minden nap írtam neki,de alig válaszolt.Neki csak ennyit jelentek?Nem is hiányzom neki?Ezek futottak át az agyamon,de amikor megírta,hogy hazajön és találkozni akar,annyira boldog voltam.El sem tudom mondani.Mi van velem?Szerelmes lennék?Azt érzem,hogy ez több,mint barátság.
Szinte rohantam a parkig,már látni akartam. Liza nem volt ott,pedig még késtem is és ő mindig mindenhova megérkezik időben.Mászkáltam a park szélénél,és megláttam egy telefont a földön,nem messze tőle pedig egy sálat.A telefon olyan,mint Lizáé,sőt amikor megfordítottam láttam,hogy az is.Mert a Never Stop Dreaming felirat díszítette.Elkezdtem rohanni a Salvatore házhoz,úgy dörömböltem az ajtón,mint valami őrült. Damon nyitotta ki.
-Odavittem Lizát,ahol megbeszéltétek-válaszolt és be akarta csukni.
-De csak ezt találtam-emeltem magasba a telefont és a sálat.
-Az Lizáé-fogta meg Damon a fejét.-Gyere be.
Amikor berohantunk a nappaliba,Stefan és Elena kíváncsian bámultak ránk.
-Azok Liza cuccai-mutatott Damon a kezemre.-Ott volt,ahol kitettem Lizát. Ahol találkoztak volna.Már megint elrontottam-járkált fel-alá Damon.
-Valaki elrabolta-mondtam kétségbeesetten.
-Katherine-válaszolt Stefan,de ez inkább hangos gondolkodásnak tűnt.
-Hívom Bonniet-ment ki a nappaliból Damon.
Pár perc múlva Bonnie már a nappaliban ült és végrehajtott egy helymeghatározó varázslatot. Katherine változtat,legutóbb még egy belvárosi lakásban tartotta fogva,most meg a város szélén egy házban.Szerintem az egy régi elhagyott ház lehet.
-Én megyek érte-Damon zsebre tette a kocsikulcsát és elindult.
-Veled megyünk-állt fel Elena és Stefan.
-Nem jöttök-pirított rájuk Damon.
-És egyedül akarsz menni?-kérdezte Stefan.
-Én vele megyek,rajtam van a Gilbert gyűrű és vannak fegyverek Damon kocsijában-indultam Damon után.
Damon rögtön belement,de csak azért,mert így lerázta Stefanékat. Elindultunk, Damon kihajtott a Salvatore birtokról.De miért menne minden zökkenőmentesen.A tank pont most akar kifogyni.Először el kellett menni tankolni.Persze a benzinkút és a ház két különböző irány,csak nehogy későn érkezzünk.

Végre megtaláltuk a házat.Semmi fény nem szűrődött ki, Damon meglökte az ajtót az pedig kinyílt.Bementünk én Damon háta mögött maradtam.Felfelé lépdeltünk a lépcsőn. Damont hirtelen lelökte Katherine,aztán utána ugrott.Párszor nekivágta Damont a falnak,én közben beálltam a lépcső mellé,Damonnal szemben. Damonnek valahogy sikerült Katherinet kétszer falhoz vágni,utána odalökte hozzám,én pedig beadtam neki a verbénát.
-Komolyan egyedül van?-kérdeztem Damont.
-A legutóbb is egyedül volt-válaszolt Damon,ekkor ketten rohantak lefelé a lépcsőn.
Az egyik fickó Damont támadta a másik pedig engem. Damon az egyiket megölte, a másik pedig szintén elindult Damon felé. Damont sarokba szorította és emelte a karót Damon szíve felé.Kivettem a kabátomból a karót és leszúrtam a támadóját.
-Kösz Donovan-Damon elindult fel az emeletre.
Az összes emeleti ajtón benéztünk,de semmi.De akkor miért az emeletről jött?Nem értem.Sehol sem találtuk Lizit. De aztán a földszinten megláttunk egy lefelé vezető lépcsőt,lementünk.Az egyik ajtó mögül nyöszörgés hallatszott.Benéztem az ajtón,Liza volt.Hozzá volt kötözve egy csőhöz.A feje vérzett, ömlött a vér a kezéből.Próbáltam kinyitni az ajtót,de az be volt zárva. Damon felment hátha Katherinenél van a kulcs.Minden miattam van,miattam néz ki úgy,ahogy, ha nem kések el,akkor talán ez nem történik meg.Ha bármi történik vele azt sosem bocsájtom meg magamnak. Damon mellettem állt és nyitotta az ajtót.

15.fejezet:Hirtelen utazás

Sziasztok!Itt is a rész,most egy kicsit sűrűn fog jönni,legalább is remélem.Komizzatok!És jó szórakozást a részhez.Üdv:Amy♥

Ma nem kell bemennem a boltba,egy kicsit pihenhetek.Nem tudom kivel fogom eltölteni a napomat,de azt tudom,hogy kivel nem.Igaz,hogy Damon megmagyarázta a történteket,de akkor sem tudom elfelejteni egyelőre az egészet.Minél kevesebb időt igyekszem vele tölteni,tegnap is,amikor megtalált és haza hozott a Grillből,inkább felvonultam a szobámba és ő nem jött utánam. Még mindig nem tudom,hogy annak idején miért költöztem Mystic Fallsba,inkább élném az unalmas életemet Emmával,mint a veszélyeset egy gyilkos vámpírral.,,Liza,Reggeli!"-kiabált Damon.Lassan kiszálltam az ágyból,ugyanilyen tempóban kerestem magamnak ruhát,aztán hasonló tempóval bementem a fürdőszobába.Körülbelül fél óra múlva már a konyhaasztalnál ültem és reggeliztem.Damon próbál úgy tenni,mintha nem láttam volna Mason Lockwood szívét a kezében dobogni.Reggelizésemet a csengő hirtelen megszólalása zavarta meg.Rohantam kinyitni az ajtót,csak jobb ember jöhet.Csalódnom kellett, Katherine volt.
-Csak nem Damont keresed?-kérdeztem.
-De,csak nem tudom minek csengettem-nevetett.
-Katherine-hallottam meg Damon hangját,aki ebben a másodpercben előttem termett és engem hátra lökött,Katherine pedig követett és nyakamat kezdte szorítani.
-Én is megölhetném,azt aki neked fontos-nevetett Damonra.
-Csak,hogy ő nekem nem fontos-nevetett Damon,ez  még tőle is rosszul esik.
-Engedj el-leheltem alig hallgatóan.
-Viccelsz?-nevetett Katherine.
Damon ellökte Katherinet felemelt és a következő másodpercben már a kocsijában ültem.
-Ezt hogy?-kérdeztem.
-Most ne kelljen magyarázkodnom.Az 500 éves vámpír exbarátnőm meg akar téged ölni,miattam-mondta és közben kihajtott a Salvatore birtokról.
-Ha nem keresnéd folyton a bajt,most nem akarna megölni engem a Te exed-kiabáltam.
-Liza!Fejezd már be!Szerinted jókedvemből vigyázok rád?Legszívesebben most a saját kezemmel...-kiabált folyamatosan,egyszer csak elhallgatott.-Semmi.
-Mit akartál?Megölnél?-kiabáltam.
Damon csak jobban hajtott.Kifelé tartottunk Mystic Fallsból,és nem lassított.
-És Elenáék?Utálom,hogy te csak így meggondolatlanul cselekszel-kiabáltam.
-Hagyjál már Elenával,és Elena szövegével,Miss Okoska!Ki akarsz oktatni egy több,mint 100 éves vámpírt?-kiabált, majd nevetett.-Ki kellett nevetnem téged ne haragudj!
Inkább nem beszéltem hozzá,csak bámultam ki az ablakon.Egy benzinkútnál megállt,megkért,hogy maradjak a kocsiban.Megvártam amíg bemegy kaját venni és kiszálltam a kocsiból.Azt sem tudtam hol vagyunk,csak elindultam amerre gondoltam.
-Liza!-hallottam meg Damon hangját,vissza sem fordultam csak mentem tovább.
Még párszor kiabált de én meg sem álltam,csak mentem.Egyszer csak előttem állt.Én csak kikerültem és mentem tovább.Elkapta a karomat.
-Nem akarok veled menni,oké?Haza akarok menni Matthez!-kiabáltam.-Emmához és a barátaimhoz haza!És haza is fogok,ne aggódj!-kiabáltam.
 -És hogy?-kiabált utánam.-A reptér a másik irányban van.
-Hazaviszel a holmimért és kiviszel a reptérre és senkinek sem mondod el,hogy hova mentem.Felfogtad?-beszéltem.
-Ha ezt akarod-vont vállat.-De nem örülök.
-Leszarom,minek örülsz és minek nem!
Damon elvitt a Salvatore házba, pakoltam pár napra való ruhát és vettem gyorsan egy jegyet.Kivitt a reptérre,el sem köszöntem tőle.

Megnyomtam a csengőt.Hosszú percek után kivágódott az ajtó.Úgy bámult engem,mintha szellemet látna.
-Liza?-kérdezte döbbenten.
-Emma?-kérdeztem vissza.
Emma megölelgetett,majd elmeséltem vagyis kitaláltam egy hülyeséget,amiért hazajöttem,de mondtam,hogy csak pár napra jöttem és ha beszél Jennával mondja meg,hogy rendben vagyok.De pár napig nem megyek vissza.Kell idő,hogy gondolkozzak.Írtam Mattnek üzenetet,hogy mi a hirtelen eltűnésem oka,és hogy egy darabig nem lát.

A szobám olyan volt,mint ahogy hetekkel ezelőtt hagytam.Lefeküdtem aludni pár órára.Itt végre kipihenhetem magam,senki sem üldöz.Senki nem lóg a nyakamon,csak ne hiányozna ennyire Matt.De valahogy megbirkózom vele,amikor felébredtem már kezdett sötétedni,levánszorogtam a nappaliba.Emma TV-t nézett.Levágódtam mellé,hajnalig bámultuk a beszélő dobozt,majd eladtunk a kanapén.Másnap reggel én ébredtem fel hamarabb,csináltam rántottát,főztem teát és kávét.Emma is nemsokára kijött a konyhába.Megreggeliztünk,ő elment dolgozni én pedig kipakoltam a cuccaimat.Aztán elmentem sétálni egyet a városban.Hiányzott a város,pedig nem volt olyan régen,hogy itt sétálgattam.Már a jól ismert boltok előtt sétálgattam,amikor valaki megszólított.
-Lizi?-hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül.
-Anna-miután megfordultam megláttam a hang tulajdonosát,Anna-t,az egyik régi osztálytársam,vele jártam fotózni is.
-Te itt? Mi történt?Te elmentél-beszélt miközben megölelt.
-Tegnap reggel még Mystic Fallsban sétálgattam,két órával később már a repülőn ültem,ide.Hirtelen ötlet volt-magyaráztam.
-És mit csinálsz a városban?-kérdezte.
-Céltalanul kóborgok-válaszoltam.
-Üljünk be a kedvenc gyorskajáldánkba-kezdett húzni a jól ismert hely felé.
A pincér mosolyogva intett nekünk.Végre hazatértem,a biztonságos városban vagyok.Ez az otthonom,talán nem kellene vissza mennem Mystic Fallsba.Lehet,hogy ez a város unalmas,de attól még biztonságos.Elmélkedésemből Anna szakított ki,aki kérdezgetett Mytic Fallsról. Beszámoltam neki mindenről,vagyis a jobb dolgokról,szóval kimaradtak a vámpírok,a vérfarkasok és a boszik.Mindent szépítve meséltem el.Ő is mesélt a dolgairól.Már délután három felé járt az idő, amikor Anna-nak dolga akadt.Hazafelé elmentem az ikrekhez.
Becsöngettem.David kómásan nyitott ajtót.Mikor meglátott kétszer megdörzsölte a szemét és bámult rám,mintha szellem lennék.
-Neked is szia,David-mosolyogtam rá.
-Lizi!Itt van Lizi-kiabálta.
Katie és Kate anyukája abban a percben az ajtóban termettek és mindenki engem kezdett el ölelgetni.Behívtak, órákig beszélgettünk,majd hazamentem.Vagyis mentem volna,de Emma felhívott és elküldött bevásárolni, kis millió dolgot felsorolt.Kisebb bevásárlást kellett lebonyolítanom,két nagy táska kajával mentem haza.Amikor hazaértem még egy kis fény sem szűrődött ki a lakásból.Előhalásztam a kulcsomat a táskámból,valahogy elbotorkáltam a kapcsolóig,felkapcsoltam a nappaliban a villanyt.Amikor felkapcsoltam Emma,Kate,David,Anna és Katiék anyukája,Nora a nappaliban álltak.
-Meglepetés-kiáltották egyszerre.
-Ez micsoda?-nevettem el magam.
-Örülünk,hogy otthon vagy, Liz.Még ha pár napra is-válaszolt Kate.
Megölelt Kate,aztán csatlakozott David,és aztán mindenki,végül ez egy ilyen ,,családi" ölelés lett.
Egész este beszélgettünk.És végre biztonságban éreztem magam. És jól szórakoztam.Nem megyek vissza Mystic Fallsba, mert ez az otthonom.

Visszatérés

Sziasztok!Sajnálom,hogy ennyi ideig nem volt rész.Igen eltelt azóta sok idő,és nem akarok mentegetőzni.Most már újra belelendültem az írásba,itt is ugyanúgy mint a másik két blogon is.És találtam nektek valamit:) 

ui.:Pár nap rész,és tényleg pár nap is lesz:) 

Puszi:Amy♥

14.fejezet:Mi jön még?

Sziasztok!Nem lesz ,,Mi lenne ha?"..Az előző résszel nem voltam megelégedve,szóval igyekeztem a következőt jól megírni.Sajnálom,hogy eddig nem jöttek részek,szégyellem érte magam,méghozzá nagyon.Sok minden volt mostanában,és nagyon tartalmas volt a nyár első pár hete,de most igyekezni fogok.Puszi:Amy:) 

ui.:Katt és Lájk

Másnap reggel Stefan ébresztett fel és elvitt a munkahelyemre.A délelőtt folyamán szórakoztatott,vicceket mesélt és próbálta velem elfeledtetni a Katherines dolgokat.Hálás voltam érte,hogy megpróbálja.Elena is megjelent köreinkben,pár ruhát szeretett volna venni magának.Furcsábbnál furcsább,színesebbnél színesebb ruhaösszeállításokban lépett ki a próbafülkéből, ennek ellenére talált magának ruhákat.Mrs Moore elengedett délutánra,mert szerinte keményem dolgozok.Az ebéd Elenáékkal eszembe juttatta a régi időket otthon az ikrekkel.Ebéd után Tyler várt a közeli parkban,valamit el akart nekem mondani,valami fontosat,amit csak nekem mondhat el.Zaklatott volt,méghozzá nagyon.Ez már rosszul kezdődik,ha Tyler ilyen akkor nem kis dolog van a háttérben.A parkon keresztül mentem,közben az MP3-am hallgattam.Napok óta először fordul elő,hogy senki nem lóg a nyakamon,de ez szerintem most fordul elő,először és utoljára.

Tyler a park végében ült egy padon és dobolt rajta,nagyon elvolt gondolkozva,többször kellett szólongatnom,hogy egyáltalán felfigyeljen rám.El akart vinni minél messzebb a várostól,csak azt is elmagyarázhatta volna,hogy minek ekkora felhajtás egy beszélgetésnek.Mikor kinéztem az ablakon,már kifelé tartott a városból.Gondolom oda visz,ahova múltkor is.A mellettünk elsuhanó fák erősítették a gyanúmat.Tyler betért az ismerős földes útra.

-Tyler,elmeséled,hogy minek hoztál ide?Mi az amit a városban nem lehet elmondani?!-szálltam ki a kocsiból és egyenesen felé vettem az irányt.

-Nem tudom.Hülyének fogsz nézni-mászkált össze-vissza körülöttem.

-Tyler,egy vámpírokkal teli...-kezdtem bele,de mikor rá néztem és megláttam a döbbent arcát a számhoz kaptam.Hogy lehetek ennyire hülye?!

-Mit mondtál?-kérdezte kikerekedett szemekkel.

-Semmit-intettem és elkezdtem bámulni a fákat.

Tyler pár lépést közelebb jött hozzám és mélyen a szemembe nézett:

-Te tudsz a vámpírokról.Tudhattam volna hiszen a Salvatorekkal lógsz.Te vagy a kétlábon járó vérbankjuk.

-Tyler,-kezdtem bele,de leintett.

-Liza,én nem hiszem el.Korábban is rájöhettem volna,hogy te esetleg tudsz erről.Túl kedves voltál velem,a fene tudta miért.De ugye nem bántottak?-a hangjában aggodalmat véltem felfedezni.

-Próbálnak rám vigyázni,soha nem bántottak.És nem azért voltam veled kedves,hogy nyomozzak,nem tudom mi után.Én egyszerűen kedveltelek,amit senki nem néz jó szemmel.De mit szerettél volna?-próbáltam megnyugtatni.

-Nem tudom,hogyan kezdjek bele-rázta a fejét,mellé léptem és a vállára tettem a kezem.

-Figyelj,egy vámpírokkal teli városban élünk.Nem tudsz olyat mondani,ami őrültség,már nem tudsz meglepést okozni-biztatóan rá mosolyogtam.

-Liza,nem hiszem el!Ez egy őrültség,én nem lehetek az!-kiabált. 

-Tyler!Nyugodj le!Kérlek!Mond el!Itt vagyok! Meghallgatlak!Itt vagyok,azért vagyok itt-próbáltam lenyugtatni,végül is sikerült,leült egy fa alá arcát kezeibe temette.-Mi a baj?

-Nem hiszem el,én nem lehetek egy ilyen szörnyeteg-rázta a fejét.-Nem,én nem.

-Tyler,így nem tudok segíteni.

-Vérfarkasnak születtem-bökte ki végül,tévedtem mégis tud még meglepést okozni,igyekeztem természetesen viselkedni,pedig rettentően meglepett.

-Micsoda?-furcsálltam a helyzetet,én semmit furcsát nem vettem észre Tyleren azonkívül,hogy nagyon erős és hamar ideges lesz.Az egyetlen normális Mystic Falls-i barátom,se normális.

-Találtam egy naplót,Mason is beszélt valamiről.Liza,én egy szörnyeteg vagyok. 

Órákig beszélgettünk.Szerintem sikerült megnyugtatni.A beszélgetés végére beletörődött,hogy teliholdkor farkassá változik,másban nem is nagyon mutatkozik meg ez a vele született valami.

Tyler visszavitt Mystic Fallsba.Csak az nem fért a fejébe,hogy miért kell a Salvatore testvérekkel élnem egy fedél alatt.Többször türelmesen elmagyaráztam,mikor már az ötödik érvelést fejeztem be,beletörődött,de nem mondom,hogy tetszett neki.

Mikor beléptem a Salvatore házba furcsa érzés fogott el.Háromszor szólítottam Damont,de nem reagált.Elindultam a nappali felé,Damon hirtelen az ajtóban elém állt,véres(?) kézzel.Kikerültem és bementem a nappaliba,a szoba közepén Mason Lockwood élettelen teste egy székhez volt kötözve,mellkasán egy hatalmas lyuk tátongott.

-Damon,te mégis mit műveltél?-kiabálta rá.

-Liza,nyugodj meg!-a kezét felém nyújtotta.

-Hozzám ne érj!-kirohantam a házból.

Nem tudom meddig futottam és hova,csak minél messzebb akartam tudni magam Damon Salvatoretól.Nem kedveltem Masont,de ezt azért nem érdemelte még ő sem.Miért kell megölni?Miért nem lehet normálisan beszélgetni?Elegem volt mindenkiből,legszívesebben hazamentem volna,ott soha semmi gond nem volt. Elhagyott és ismeretlen környéken voltam már,megpróbáltam visszatalálni a Grillig és azon imádkoztam,hogy semmiképp se találkozzak Katherinevel.

Igyekeztem minél messzebb ülni a bejárattól és a kíváncsiskodó szemektől,senkihez nem volt kedvem,nem akartam,hogy bárki lásson,beszéljen hozzám.Talán fél órája lehettem ott,amikor Damon belépett a Grillbe és természetesen engem szúrt ki elsőnek.Ő az utolsó ember akivel beszélgetni szeretnék.

-Liza már az egész városban kerestelek,nem gondoltam volna,hogy itt vagy-beszélt hozzám,hiába próbált úgy viselkedni,mintha mi sem történt volna.
Már megbántam,hogy ideköltöztem,maradhattam volna otthon,és akkor soha nem tudok a természetfeletti lényekről,nem lenne veszélyben az életem minden percben.Még ha a világ legunalmasabb városában élnék is legalább mindig biztonságban lennék.