31.fejezet:Féltékenység

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy eddig húztam az időt, de reményeim szerint most már sűrűbben lesznek részek. Jó olvasást és komizzatok kérlek! Puszi♥

Amint végre hazaértünk azonnal le is feküdtek aludni és csak másnap reggel keltem fel valamikor, miután felébredtem lementem reggelizni, a többiek is ott ültek az asztalnál és békésen reggeliztek. Elena is ott ült, amin kicsit meglepődtem, mert azt hittem, hogy én keltem fel hamarabb. 

-Hamarabb keltél?- kérdeztem, amire rám kapta tekintetét.

-Két perccel-válaszolt egy ásítást követően.
Reggeli után lefeküdtem a tévé elé, csatlakozott hozzám Elena is, az egész délelőttöt ,,izgalmas" szappanoperák nézésével töltöttük, amik persze nagyjából kiszámíthatók, mert úgy is tudod, hogy mi lesz a vége. Néha döbbenten bámultam a beszélő dobozra, hogy mit tudnak még kitalálni az emberek. Délután pedig Elenát magára hagytam és elmentem a házamba, mert Emma utánam küldte a többi cuccomat, köztük a télieket is, de hogy minek, azt csak is ő tudja. Persze Aly azonnal felajánlotta a segítségét, én naiv pedig gondolkozás nélkül elfogadtam. Az első dolga természetesen az volt, hogy megkritizálja a tényleg csúnya, barna alapon virágmintás ruhám. Majdnem az összes ruhámat felpróbáltatta velem, és ami szerinte nem állt jól nekem, azt egy kupacba gyűjtöttük, és az volt az úgy nevezett kukába kupac. Rajtam egy sötét rövidnadrág volt egy fehér ujjatlan felsővel, aminek a hátulja csipke volt, fölötte pedig egy piros blézert viseltem, persze Alyson ezt is megkritizálta, mert szerinte a blézer nélkül jobban néz ki az öltözékem, már, ha valakinek tetszeni akarok. Néha olyan fárasztó tud lenni ez a lány. 

Alyson a ruháim rendezgetése után elkísért a Grillig, ahol Carolineval találkoztam. A hétvégén nagyon sokat beszélgettünk és megkedveltem, lehet, hogy még a végén barátok leszünk. 
-De ne felejtsd el, hogy este megyünk a tábortűzre-kiabált vissza, persze már rég elfelejtettem és most is valószínűleg egyik fülemen be, a másikon ki.

-Este- intettem még utoljára és bementem a Grillbe.

A szinte mindig emberektől hangos helyen alig voltak páran, azonnal ki is szúrtam szőke barátnőmet az egyik sarokban egy pohár kóla társaságában. Boldogan integetett, azonnal elindultam hozzá.

-Szia- köszöntem és leültem a vele szemben lévő székre.

-Mi újság?- kérdezte rögtön, szokás szerint nagyon vidámnak tűnt.

-Találkozni fogok Mattel és Alyson megkritizálta a ruháimat, még a szokásosnál is idegesítőbb és többet is kötekedik- válaszoltam egy sóhaj kíséretében.-Neked jobb a napod?

-Az a pasi randira hívott- mutatott egy asztal felé, ahol egy húszas évei végén járó fiatalember ült.

-Gondolom igent mondtál,- vigyorogtam,- de ha rosszul sül el akkor, ne az én pasim vállán sírd ki magad-nem hagyhattam ki,ezt muszáj volt megemlítenem.

-Hányszor kérjek még bocsánatot?- kérdezte kissé idegesen.

-Vicceltem- válaszoltam nevetve.

-Haha- tettetett nevetést. - Életem végéig fel fogod hozni?

-Csak néha- egy ezer wattos vigyor jelent meg az arcomon. - Neked lesz olyanod amúgy? 

Elvitt engem Matthez és már ment is haza, készülődni a randira. Nagyon be volt zsongva. Remélem, hogy nem sül el rosszul, megérdemelné a boldogságot annak ellenére, hogy ő egy vámpír Barbie, vagyis annak tűnik. Bekopogtattam a fehér fa ajtón és vártam, hogy kinyíljon az ajtó, néhány perc múlva az ajtó kivágódott és vigyorgó Mattel találtam szembe magam, egy csókkal üdvözölt és behúzott az ajtón. Vadul csókolóztunk és a kanapén kötöttünk ki. Telefonom monoton csöngése zavart meg minket.

-Ne vedd fel- súgta a fülembe Matt.

Hallgattam rá és figyelmen kívül hagytuk, de a csöngés valahogy nem akart megszűnni, nagyot sóhajtottam, és végül felvettem a telefont. Ki az akinek ennyire hiányzom? 

-Damon- ezzel azt próbáltam sugallni mennyire nem örülök a hívásának.

-Arról volt szó, hogy idejössz, és már fél órája itt kellene lenned- szemrehányást véltem felfedezni a hangjában.

-Miért mennék oda?- kérdeztem, hiába gondolkoztam valahogy nem jutott eszembe semmi.

-Megyünk a tábortűzre- válaszolta, nagyon mérgesnek tűnt.

-Francba- csaptam a homlokomra. - El is felejtettem, két perc és ott vagyok.

Matt szomorúan nézett rám, kissé mintha könyörgött volna a szemével, hogy ne menjek el. Miután letettem a telefont, megcsókoltam és feltápászkodtam a kanapéról.

-Tábortűzre megyek Rickkel, Alysonnal és Damonnal-válaszoltam, közben már Matt is feltápászkodott a kanapéról és követett engem.

Berohantam a Salvatore ház ajtaján, amikor megpillantottak, már fel is álltak, kikerültek és a kocsi felé indultak, Damon pár méterre az ajtótól visszafordult és intett. 

A tábortüzet Lockwoodék minden évben július végén szervezik meg, ez amolyan nyári buli, ilyenkor a város lakói megtöltik a Lockwood birtokot és a környékét és ünnepelnek.

Két kocsival mentünk, mert Rick szerint Alysonék úgy is hamarabb lelépnek valami jobb helyre, és nem akar a Lockwood birtokról besétálni Elenáék házáig. Ha jobban belegondolok, akkor igaza van, mert Damonék tényleg ilyenek.
 Nem messze Lockwoodéktól parkoltunk le, Damonék nem messze tőlünk parkoltak le. A két barát lassan sétált felénk, mire ideértek már mi is kiszálltunk és együtt indultunk a tömeg felé. Rengetegen voltak, pedig még csak most kezdett sötétedni. Fiatalok söröztek, a felnőttek kisebb csoportokat alkotva beszélgettek és nevetgéltek. Színpad is volt, ahol valami banda játszott különböző feldolgozásokat, a birtok másik végében pedig megpillantottam a hatalmas tábortüzet, és ha jól láttam, ott ült Matt és Tyler.
 Rick azonnal talált magának sört,  közben Damon és Aly már el is tűntek az emberek között. Mi is csatlakoztunk a koncertet élvező tömeghez, először csak dülöngéltünk, utána elkezdtem nevetni Rick fantasztikus tánctudásán, megkértem, hogy inkább csak dülöngéljen jobbra-balra, később ránk találtak elveszett barátaink, utána Rick tűnt el. Sörrel felszerelkezve utána indultam, mert Damon valami olyat beszélt, hogy csak sétálni ment egy csöndesebb részre. Már kikeveredtem a tömegből, épp a tábortűz mellett haladtam el, amikor Matt rám kapta a tekintetét, valószínűleg azt hitte, hogy hozzá igyekszem, de akkor megpillantottam Rick távolodó alakját egy tisztás felé, és gyorsítottam tempómon és  ennek köszönhetően sikerült utolérnem.

-Rick- szóltam, hátha megáll, de csak azt értem el, hogy megijedt tőlem. - Azért ennyire nem vagyok ijesztő!

Kijelentésemre felnevetett, de már nem lépett tovább, a köztünk lévő pár lépés távolság is megszűnt, és már mellette álltam:

-Bocsi! Nem vagy ijesztő- mondta rögtön, de közben nevetett.

Egyre távolabb sétáltunk a tömegtől, de a zenét még mindig tökéletesen hallottuk, egy ideig csak csöndben sétáltunk egymás mellett, végül Rick kezdett beszélni.

-Valamelyik nap beszéltem Jennával- kezdett beszélni, közben az egyik sört a kezébe nyomtam. - Azt vettem ki a szavaiból, hogy újra szeretné kezdeni- magyarázta.

-És most mi lesz?-kérdeztem. - Mert ő a nagyon messze van tőlünk.

Rick levágódott a fűbe a sört maga mellé támasztotta, elhelyezkedett a fűben, én pedig követtem.

-Holnap elutazom, megbeszélem vele-válaszolta, arcán megjelent egy mosoly.

-Legyen szerencséd-mondtam, közben a csillagokat figyeltem.

Nevetett, majd elkezdte a csillagképeket mutogatni, amit nem bírtam ki nevetés nélkül.

-Te történelemtanár, vagy csillagász vagy?- a nevetéstől alig tudtam megszólalni és feltenni kérdésem.

-Történelemtanár-nevetett.

Pár percig még feküdtünk a fűben a csillagokat tanulmányozva, és úgy gondoltuk, hogy ideje visszamenni, mielőtt a többieknek hiányozni kezdünk, közben kaptunk sms-t Damontól, hogy lelépnek. A „buli” helyszínére tartva még beszélgettünk és megöleltem Ricket.Mikor visszaértünk Elenáékkal találkoztunk a tábortűznél és leültünk beszélgetni velük, közben én elég gagyi ürüggyel leléptem tőlük, hogy megkeressem Mattet.

 Pár perc múlva megpillantottam az egyik piás asztalnál, elhívtam félre beszélgetni.

-Mi van közted és Rick között?- szegezte nekem a kérdést.

-Mi lenne?- kérdeztem nevetve, de amikor az arcára pillantottam, láttam, hogy komolyan gondolja. 

-Te normális vagy?- megemeltem a hangon.

-Láttam, hogy megölelted és mostanában sokat lógsz vele- szinte kiabált.

-És ez pattant ki abból az aprócska agyadból, hogy én Rickkel csallak meg? Csak emlékeztetnélek, hogy te vagy az, aki megcsalja a másikat, nem én!- kiabáltam.

-Az, egyszer történt meg- kiabált vissza. -De honnan tudjam, hogy Rickkel csak beszélgettek és barátok vagytok?

-Mert bízhatnál bennem-ordítottam vissza. - És tudod ő Jennát szereti, és én csak meghallgatom!

-Persze-kiabált, ezzel hátat fordítottam neki. 
- Te beteg vagy!- ezzel ott is hagytam őt egyedül és visszamentem a többiekhez, de már csak Rick volt ott.

Meg akart szólalni, de nem hagytam, mert azonnal kérdeztem:

-Többiek?

-Elmentek- válaszolta. - Miért vagy ilyen zaklatott?- kérdezte.

-Semmi- ráztam a fejem.

Az egyik üveg sört –ami valószínűleg az enyém volt-, kivettem a kezéből, és megittam a tartalmát.

-Semmi bajod, igaz?- miután feltette kérdését, egy mosoly jelent meg az arcán.

-De- válaszoltam. - Elegem van a pasikból! Matt nem normális, - ahogy ezt kimondtam már meg is bántam, hisz ő nem is tudja, hogy újra együtt vagyunk. És most még jelentsem is be, hogy ,,Rád féltékeny”?

-Ti szakítottatok nem?- kérdezte döbbenten.

-Szakítottunk, de- kezdtem bele, majd rájöttem, hogy ez nem a megfelelő hely, hisz a barátaink csak úgy hemzsegnek ezen a helyen, és elég közel vannak hozzánk.

Beültünk a kocsiba és hazaúton elmeséltem neki, hogy kibékültünk és, hogy most mi történt.

-Komolyan összeboronált velem?- hangos nevetésben tört ki.

-Ahogy mondod, leesett az állam-nevettem.
-Ez hülye- nevetett.- Te is a diákom leszel.
-Mondhatni, hogy a mostohaapám vagy- felnevettem.
-Azt majd összejövök a nevelt lányommal és a diákommal- nevetett fel hangosan. 
-Amúgy nem szép, hogy kibeszéljük- nevettem fel, majd komolyra váltottam. - Szemétség. 
Miután hazaértük még pár szót beszéltünk, vagyis csak annyit, hogy megígértettem vele, hogy a mai beszélgetésünk köztünk marad.