30.fejezet:Hétvége

Sziasztok! Hát megérkeztem az év első és egyben utosó részével!
Jó,jó csak vicc volt! Jó olvasást.Puszi♥

Két autóval megyünk, az egyiket Damon vezeti a másikat Stefan.Én Damonekkal utazom,Elena Stefannal és lesz egy harmadik személy is velük,de nem árulták el,hogy ki.A fiúk dudáltak,amikor megérkeztek,kivittem a bőröndömet és abban a pillanatban megláttam Stefan kocsijában Carolinet.Na ne!Ez csak egy rossz vicc,ugye?Durcásan betettem a bőröndömet a többieké mellé a csomagtartóba és bevágódtam a hátsó ülésre.Elindultunk,ekkor kellett rádöbennem,hogy bizony nem vicc,mert Caroline nem szállt ki,ezért Damonra és Alysonra zúdítom dühömet.
-Nem mondjátok komolyan, hogy azt az embert visszük magunkkal  egy hétvégére,aki tönkre tette a kapcsolatomat?!-mérgelődtem.
-Elena ötlete volt-tartotta maga elé a kezét Alyson.
-Elena rossz konfliktus megoldó-nevettett Damon.
-Ezért még adok neki-morogtam.
-Megérdemli-nevetett Damon.
-Ha már ott tartunk,hogy ki érdemli meg,akkor eláruljátok,hogy ti miért nem akadályoztátok meg,hogy Carolinet elhozzuk?!-szegeztem nekik a kérdést.
-Stefan  érvelt,hogy úgy sem én viszem őt a kocsimban,és veled lesz egy szobában-magyarázta.-Szóval nekem nem kell őt kerülgetnem.
-Mi?Velem? Nem-kiabáltam.
Alyson és Damon ördögien felnevettek,én pedig sms-ztem Mattel és kizártam őket.Megvitattuk,hogy Caroline jön velünk és kiderült,hogy tudta,mert beszélt Elenával,szerencséje hogy nem Carolineval.A szállodába érve,miután megkaptuk a kulcsokat és bejutottam a szobánkba,levágtam a bőröndömet az ágy mellé és lefeküdtem a szőnyegre,néhány perc múlva megérkezett Caroline.
-Szia Liza-köszönt.
-Csá-köszöntem vissza.
-Most mi bajod?-kérdezte én válaszul megráztam a fejem,ő pedig lefeküdt mellém a szönyegre.-Tudom,hogy haragszol rám,amiért megcsókoltam Mattet és nincs mentségem,de örülök,hogy újra összejöttetek,és soha nem állok közétek, ég a bőr az képemen-beszélt.
-Hé, te tudsz róla?-súgtam.-Matt elmondta?
-Rájöttem, és Matt nem tud hazudni, de nem mondom el senkinek-súgta vissza.-De ugye tudod,hogy a vámpírok a sugdolózást is hallják?
-Igen-váltottam normális hangerőre.-Köszönöm az őszinteséged.
-De tényleg őszintén mondom, hogy sajnálom.Sajnálom, hogy rámásztam Mattre, mikor ő csak tényleg a barátom akart lenni és miattam vége lett a kapcsolatotoknak.
-Elhiszem-bólintottam.
-Indulunk-nyitott be Elena.-Megyünk kajálni.
Mikor Elena eltűnt megkértem Carolinet,hogy tényleg senkinek se mondja el,mert nem szeretném,hogy bárki is tudjon rólunk,egyenlőre,azonnal beleegyezett.Kezdem megkedvelni Carolinet, magam is meg vagyok rajta lepődve.Ki vagyok én, és mi történt azzal a Lizával,aki utálta ezeket a lányokat?Sosem voltam jóban az ilyen népszerű,cuki csajokkal a régi városomban.Távol állt tőlem.Mindig megbújtam a háttérben.
-Liza-gondolataimból Caroline magas hangja szakított ki.-Gyere!
Már félig kint volt a szobánkból,megkaptam a táskámat és követtem,bezártam magam mögött az ajtót és a kulcsot leadtam a recepción.A többiek már a szálloda előtt álltak és ránk vártak,amikor megláttak minket,Damon száját elhagyta egy sóhaj, és egy ,, Na, végre!" kiséretében elindult,menet közben rugdosta a kavicsokat,amik elé kerültek.Én pedig lassan,némán ballagtam a többiek mögött.Ők nevettek és beszélgettek,de én nem törődtem vele.Nem igazán volt hozzájuk kedvem,kicsit sértett voltam Caroline miatt.Legalább szóltak volna,de azzal nem sokat értek volna el,mert akkor el sem jövök.
-Mi bajod van?-halottam meg egy hangot magam mellől,először megijedtem,azt követően rájöttem,hogy a hang tulajdonosa csak Stefan.
-Nekem bajom? Ugyan-hazudtam és legyintettem egyet,Stefan ilyen engem te ne akarj becsapni arccal méregetett.-Legközelebb figyelmeztethetnétek,hogy hozzuk magunkkal a Szöszit és akkor talán otthon maradok.
-Na látod, ezért nem szóltunk-először még komolyan, aztán már vigyorogva nézett.
-Ömm, fantasztikus ötlet volt pont azt hozni, aki tönkretette a kapcsolatomat-mondtam kicsit idegesen,ahogy ezt kijelentettem,akkor az addig előttünk sétáló tömeg hátra fordult és bámulni kezdett minket.
-Tudod,halljuk-mutatott Damon a fülére. -Hiába maradtok le tőlünk és beszéltek halkan!
-Még én is hallottam-mondta Elena is, egy mosoly jelent meg az arcán.
-Neked nem osztottam lapot-nézett rá Damon,Elena arca azonal eltorzult és vállon ütötte Damont.
Nem tudom,hogy ezek mit veszik így fel, még nem is szidtam Calorinet még csak akartam, de már leállítottak.Stefan most már némán sétált mellettem és én sem szóltam semmit.Kitaláltuk,hogy üljünk be kajálni valahova.Persze végül egy kis kávézóra esett a választásunk, Damon és Alyson piáltak, mi többiek pedig ettünk, az a lelkesedés Stefan és Caroline arcán a kaja szó hallattán, hát az valami fantasztikus volt,vicces értelemben.
Utána Alyson és Damon kerestek valami bárt,Stefan és Elena elmentek sétálni.És megint kik maradtak ketten?Már megint?Ők ezt élvezik?
Ránéztem Carolinera, aki pont annyira örült nekem,mint én neki,egyszóval utálta ezt a helyzetet.Próbáltuk kitalálni,hogy mit csináljunk,mert a legkevésbé sem hasonlítottunk egymásra,legalább is így,azokból kifolyólag amiket egymásról tudtunk.Ránézésre ő egy tipukus plázacica, aki folyton a külsejével van elfoglalva meg a pasiügyekkel,hát nem tudom,egyenlőre,hogy tényleg ilyene.Én pedig az a tipikus művész vagyok,ja, és a a tipikus háttérben megszoruló szürke kisegér.Ez az a két típus, akik nem tudják egymást elviselni,hát kiváncsi leszek.Én legszívesebben végig járnék egy csomó galériát,Caroline meg valószínűleg vásárolna vagy kávézgatna valahol.Felvetettem neki a galériás ötletem és ilyen reakcióra nem számítottam.
-Én benne vagyok,szívesen megyek galériába, szeretem ezeket a művészes dolgokat-ezzel a kijelentésével Caroline nőtt a szememben.-Szóval,ahova csak akarsz odamegyünk.- Na igen,ezt nem kellett volna mondania.
-Hát sok minden van,amit régóta megszerettem volna nézni és van egy tök jó kiállítás is-kezdtem bele lelkesen-előre sajnállak.Le fogod járni a lábad.
-Nem magassarkúban jöttem-mutatott le a lábára,és közben nevetett.-Szóval nincs probléma.
Az első galéria, amit mindenképpen megakartam nézni,az közel volt ahhoz a helyhez ahol tartózkodtunk.Ez a hely egy tőlem talán csak pár évvel idősebb fiatal fotósé.A srác képeivel van teli a egyik kedvenc újságom,amit olvasni szoktam és a neten is sokszor találkozom a nevével és munkáival.Mondjuk meg tudom érteni,hogy miért van ez,hiszen nagyon tehetséges a srác. Fantasztikus képei vannak,bárcsak ilyen tehetséges lennék.Még Carolinenak is tetszettek a képek.Becipeltem két múzeumba,de ott már festményeket néztünk,mindkét helyen nemrég nyílt új kiállítás.Utána felajánlottam Carolinenak,hogy menjünk plázába,vegyünk pár cuccot és meglepődött,hogy ő nem nézett ilyen vásárlós lánynak,aztán elmagyaráztam neki,hogy csak miatta lennék hajlandó,de azt mondta,hogy ő nem az a tipikus plázacica.Na ne mondja,pedig annak néz ki!
Az első üzeltben kiválasztottunk egy csomó cuccot és eltűntünk a próbafülkék között.Viccesebbnél viccesebb összeállításokban léptünk elő a próbafülke rejtekéből,de végül találtunk magunknak pár cuccot.Kilenc körül fáradtan értünk vissza a szállodába, a hallban találkoztunk a többiekkel.Hova mennek?
-Megyünk bulizni-nevetett Damon.
-Elhiszed, hogy nem lepődtem meg?-vágtam egy ,,aranyos" grimaszt.-És ti?-néztem Elenára.
-Romantikus vacsi-vigyorgott Elena és közben rápillantott a szintén vigyorgó Stefanra.
-Csatlakoztok valamelyikünkhöz?-kérdezte Damon,a kérdés is olyan bugyuta volt, mint aki feltette.
-Persze,két vámpírral megyek bulizni,akik az este elején már berúgnak és közben embereket harapdálnak-mondtam kissé idegesen,amire Damon felnevetett,majd sértődötten nézett.-Vagy megyünk Elenáékkal gyertyatartónak-forgattam a szemem.
-Oké, nyugi-nevetett Caroline-ugyanígy érzek.
-Látom, jóba lettetek-vigyorgott bugyután Elena.
-Jaj, drágám,nem sikerült a terved!-válaszoltam magamban.
-Persze Elena-gúnyolódtam.
-Ez, mitől ilyen kötekedős?-mutatott rám fintorogva Damon.
-Fáradt-válaszolt Caroline.-Ja és velem volt egész nap.
-Mindent értünk-vont vállat Elena és elindult mindenki kifelé a a szállodából és csak mi ketten maradtunk Carolineval és pár szállodai alkalmazott.

-Ebben a rohadt tévében nem megy semmi-ezzel levágtam a távirányítót az ágyra és én magam is követtem,ledőltem az ágyra.
-És azért dobtad most le a távírányítót és kapcsoltad ki a tévét ugye?-nézett rám nevetve.
-Nem-ráztam a fejem,mert tényleg nem a normális tévéműsorok hiánya volt a bajom.-Magam sem tudom mi bajom van.
Caroline felnevetett:
- Na de komolyan-nézett rám és teljes testével felém fordult.
-Álmos vagyok,hiányzik Matt-miközben ezeket mondtam Caroline mosolygott-és kezdelek megkedvelni.
-Az,hogy kezdesz megkedvelni,az tényleg nagy probléma-nevetett.-Én is kezdelek megkedvelni.
-Először annak a tipikus kis plázacicának tűntél,-kezdtem bele,mire az arca egy kicsit eltorzult-de aztán megismertelek.
-Nem kell előre ítélkezni-szavai dorgálásképpen hatottak.-Én először nem értettem mit kedvelnek benned a fiúk,állandóan,szomorú és kötekedős voltál.Tipikus az a a világ rossz,és holnap meghalok csaj-nevetett.
-Ki szólalt meg?!-nevettem fel.
-Aztán megismertelek,tiszta aranyos vagy és hülye-nevetett fel.
De igaza volt,amiket elsőre gondoltam róla,anélkül,hogy beszéltem vele,azok teljesen eltérnek attól amilyen valójában,a délután folyamán volt időnk beszélgetni és meglepődtem,de komolyan.Caroline egy pozitív csalódás volt,eddig mindig bejött az első gondolatom,de most tévedtem.
-Te meg egy tiszta aranyos csaj vagy-mosolyogtam.
Miután megvitattuk,hogy mit gondoltunk a másikról először, és most mit gondolunk,elnyomott minket az álom.És nem költöztem le a földre,végül az ágyon aludtam én is.

Másnap korán keltem és én keltettem a többieket is,akik nem örültek nekem, mert mint később kiderült Damon és Alyson nem is olyan régen estek haza,Elena és Stefan csak simán lustálkodtak.Lecibáltam őket reggelizni és már a fényképezőgépemet is vittem,reggeli után mentünk várost nézni és kismillió képet készítettem.
Kiskoromtól az egyik álmom volt eljutni New Yorkba,és mióta Mystic Fallsba költöztem azóta sok jó dolog történik velem,de persze rosszak is,de nem lehet minden szép és jó mindig.Lettek barátaim,szerelmes lettem,eljutottam New Yorkba.
Késő délután összecsomagoltunk és elindultunk haza,a hétvégének vége.Annyira sajnálom,ez egy jó hétvége volt,nem csak azért, mert eljutottam az álomvárosomba,hanem azért is,mert jobban megismertem Carolinet.