2013. november 13., szerda

18.fejezet:Szép dolog a szerelem

Sziasztok!Felkerült a legújabb rész!Nem jönnek a kérdések,ötletek és a vélemények!Bővebben a közlemények című bejegyzésben olvashattok erről!Tessék komizni,cserébe jön az új rész!
VISSZATÉRTEM!Puszi♥
Szembe fordult velem és csak nézett mélyen a szemembe,de nem beszélt.Néha mosolygott és csak nézett,aztán szomorúra váltott.
-Matt mi a baj?-kérdeztem rá.
-Én tehetek arról,ami most veled történt-mondta.
-Miről beszélsz?Dehogy.
-Ha időben érkezem,akkor ez nincs-mondta.
-Akkor is megtörtént volna,ha odaérsz.Hidd el!
-De-akadékoskodott.
-De megmentettél.
-Én nem tudnám elviselni,ha valami történik veled és...-elcsuklott a hangja.
-Matt,de itt vagyok. És neked köszönhetem-mosolyogtam.
-Tudod, milyen érzés volt látni,ahogy ott fekszel a földön és a fejedből ömlik a vér?Azt hittem,hogy elkéstem,hogy elveszítettelek,de azt nem éltem volna túl.Soha többet nem akarok mellőled elmozdulni.És nem akarom,hogy ilyenek történjenek.Vigyázni akarok rád!Mindig melletted akarok lenni,és nem csak úgy,mint egy barát.
Én csak mosolyogtam ő pedig egyre közelebb hajolt.A végén már csak pár centiméter választott el minket egymástól.Végül megcsókolt.
-Ez most akkor azt jelenti,hogy..-rá akartam kérdezni,hogy most mi is van köztünk,de nem  tudtam.
-Igen.Azt akartad kérdezni,hogy most akkor mi egy pár vagyunk?Mert akkor igen,de csak ha te is szeretnéd-beszélt Matt.
Pár perc múlva Stefan mosolyogva végig ment a nappalin.Most komolyan? Ezeknek mindenhol ott van a fülük?!
-Kezd az agyamra menni,hogy ezek mindenhol ott vannak-mutattam utána.
Szorosan Matthez bújtam,aki a bunkózásomon csak nevetett.Stefan visszafelé jövet is vigyorogva méregetett minket.
-Na jó,felmegyek a szobámba-álltam fel nevetve,de visszadőltem a kanapéra,úgy megszédültem.
Matt felállt és próbált segíteni,de nem igazán tudtam egyenesen menni,ezért felemelt és felvitt az emeletre.Letett az ágyamra és lefeküdt mellém.Percekig csak a plafont bámulva feküdtünk.Aztán hozzábújtam Matthez,aki élvezte a helyzetet.Megcsörrent a telefonja.
-Ne haragudj,de mennem kell,amint végzek hívlak-mondta Matt és felült az ágyon.
Ülő helyzetbe tornáztam magam és megcsókoltam.Matt elment.

Lezuhanyoztam és vettem tiszta ruhát.A kedvenc feliratos pólómat vettem fel egy egyszerű rövidnadrággal és befeküdtem az ágyamba.Elnyomott az álom.Mikor felébredtem a fejem már nem fájt és nem szédültem.Kikeltem az ágyamból és lementem a nappaliba.Damon,Elena és Stefan ott ültek.
-Tudunk ám mindent-nevetett rám Damon.
-Köszönöm Stefan!Igen aranyos vagy-vágtam be egy műmosolyt.
-Várj,te egyedül jöttél le a lépcsőn?-méregetett Elena.
-Elmúlt a szédülés-mosolyogtam.
-A szerelem-vigyorgott Stefan.
-Ti be vagytok szívva ma?-kérdeztem.-Mi ez a mérhetetlen jókedv?
-Nem-rázta a fejét Elena.
-Olyan cukik voltatok Mattel-grimaszolt és beszélt magas hangon Damon.
-Úristen-nevettem el magam.-Hallgatóztatok.
-Nem lehetett meg nem hallani-nevetett Stefan.
-Ti mind hallgatóztatok?-kérdeztem.-Nem lehet magánéletem?
-Szép dolog a szerelem-mondta Damon és a szívére tette a kezét.
Nem idegesítettek tovább,hanem csináltak vacsorát.Elena is itt aludt.Eszembe jutott,hogy napok óta nem láttam sem Tylert sem Jeremyt.Írtam Tylernek,aki csak annyit válaszolt,hogy a Grillben van.Írtam Jeremynek is,hogy jöjjön oda.Így két legyet ütök egycsapásra.Meglepő módon Elenáék nem akadékoskodtak.Elmentem a Grillbe,ahogy beléptem Matt szembe jött és megcsókolt. Jeremy és Tyler vigyorogtak,mint valami kisgyerekek, akik megkapták a játékot,amiért sírtak.
-Van közönség-nevettem.
-Hoppá,még nem tudják-nevetett Matt.
-Most már igen-nevettem.-Te hogy hogy itt vagy?
-Tyler-mosolygott.
-Sziasztok-intettem,amikor odaértünk hozzájuk.
-Valamibe nem avattatok be minket-mutatott ránk Jeremy.
-Hát, történt egy s más-válaszoltam.
-Az elrablásodra gondolsz?-kérdezte Jeremy.
-Matt a megtalálásnál tartott időben, amikor megérkeztél-válaszolta Tyler.
-Utána meg összejöttünk,ennyi-mosolyogtam.
-Erre iszunk-nevetett Jeremy.
Jeremy elment a pulthoz.Mi addig leültünk az asztalukhoz.
-Ugyanaz a nevetgélős lány vagy, akit megismertem-mosolygott Tyler.
-Sírjak?-kérdeztem komolyan.
-Dehogy-bökött oldalba.
Matt megérkezett az italainkkal.
-Na mire is iszunk?-nevetett Jeremy.-Történt valami említésre méltó?
-Nem-forgattam a szemem.
Koccintottunk magunkra.Aztán Jeremy adta még a hülyét amin sokat nevettünk.Aztán Matt hazakísért,azaz a Salvatore házba.A ház persze üres volt,már miért lenne itthon valaki.Mivel ki kell használni,hogy nincsenek otthon,ezért behívtam Mattet.Felvonultunk a szobámba.Ma is nálam aludt,annyi különbséggel,hogy ma magamnál voltam.Szembe feküdtünk egymással és csak néztük egymást.Matt csak mosolygott.
-Mi ez a vigyorgás?-kérdeztem.
-El sem hiszem,hogy te és én..-beszélt,de aztán abbahagyta közelebb húzódott és megcsókolt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése